42. fejezet – Citromos cukork�k

Harrynek nem kellett sok�ig v�rnia, hogy Dumbledore �s Perselus berohanjanak abba a szob�ba, ahol Remust tartott�k. M�g Dumbledore viszonylag nyugodtnak l�tszott, Perselus nem. S�t�t szeme gyilkosan sz�r�s pillant�sokat sz�rt Remusra �s Harryre is. Fekete tal�rja �rv�nylett k�r�l�tte, ahogy l�pkedett el�re. Megragadta Harry karj�t, mintha k�sz lett volna szem�lyesen kih�zni a szob�b�l.
– Gyere el onnan azonnal! - ki�ltotta, felr�ntva Harryt a sz�k�b�l.

A szavai �s tettei ism�t feld�h�tett�k Remust, �s a f�rfi �jra er�szakosan k�zdeni kezdett a bilincsek ellen, amelyek az �gyon tartott�k. Szemei d�ht�l izzottak, ahogy �that�an Perselusra n�zett.
– Engedd el! - vicsorogta.

Perselus r�gt�n elengedte Harry karj�t, de csak hogy el�h�zhassa p�lc�j�t az ingujj�b�l, �s a megk�z�z�tt v�rfarkasra mutasson vele. Harry - b�r d�bbent volt a helyzett�l-, Perselus p�lc�ja el� ugrott, �s kitartotta kezeit, hogy meg�ll�tsa �t, miel�tt megt�madja Remust. M�g�tte Remus �v�lt�tt a d�ht�l, amit�l Harry gerinc�n v�gigfutott a hideg. Ism�t Harryt l�tva a p�lc�ja v�g�n, Perselus tiltakoz�an felki�ltott, �s egyszerre l�tszott idegesnek �s r�m�ltnek.
– Te ostoba fi�! - ki�ltotta, �s ism�t megfogta Harryt.

Harry azon kapta mag�t, hogy hirtelen megford�tj�k, kibillentve �t az egyens�ly�b�l, majd er�szakosan visszah�zz�k Perselus fel�, �s kicipelik a szob�b�l, el Remus �gy�t�l. A h�ta Perselus mellkas�nak nyom�dott, �s a f�rfi karjai birtokl�an karolt�k �t a test�t. Harry k�ts�gbeesetten k�zd�tt, amikor l�tta, hogy Dumbledore felemeli a p�lc�j�t, �s egy k�b�t� �tkot k�ld Remus fel�, egy pillanat alatt lecsendes�tve a v�rfarkast, akinek siker�lt az �ri�si �gyat megrengetni a keret�n.

Csend telepedett a szob�ra, kiv�ve Perselus �s Harry durva l�gz�s�t. Harry �gy �rezte, mintha �pp most verekedett volna, �s Perselus meg sem pr�b�lta elengedni. A f�rfi karjai �sszez�r�dtak k�r�l�tte, izmai elszak�thatatlan k�telekk� v�ltak, �s a test�nek melege �ltal kiv�ltott ismeretlen �rz�sekt�l Harry remegni kezdett. A sz�ve gyorsan vert, �s megpr�b�lt t�volabb mocorogni, csak hogy r�j�jj�n, hogy minden mozg�sa arra �szt�nzi Perselust, hogy szorosabban fogja.

Dumbledore egy nagyon szigor� pillant�st k�ld�tt fel�j�k.
– Perselus, azonnal engedd el Harryt!

Harry visszatartotta a leveg�t, ahogy Dumbledore szigor�, k�k szemeibe b�mult, �s megpr�b�lt valami magyar�zatot kiolvasni bel�l�k a most t�rt�ntekre. Perselus karjai nem engedtek, �rezte a f�rfi forr� lehelet�t a nyaka h�toldal�n.

- Perselus, nincs vesz�lyben - bizonygatta Dumbledore. – Nyugodj meg, �s ereszd el! Megijeszted.

Harry hallotta, hogy Perselusnak erre a tork�n akad a l�legzete, �s a k�r�l�tte lev� karok lassan engedtek, majd al�hullottak. Harry r�gt�n t�volabb mozdult, �s tett egy t�tov�z� l�p�st Remus fel�. Dumbledore hat�rozott keze a v�ll�n, meg�ll�totta.

- Remus j�l van, Harry - biztos�totta Dumbledore. – Csak elk�b�tottam. El kell hagynunk ezt a szob�t. A jelenl�t�nk csak s�lyosb�tja a helyzet�t. Hogy jutott�l �t az ajt�n lev� b�b�jokon?

Harry megd�bbenve n�zett fel.
– Nem vettem �szre semmilyen b�b�jt az ajt�n. Uram, mi a baja? Mi t�rt�nik?

Dumbledore �sszeh�zta a szem�ld�k�t, �s h�tran�zett a nyitott ajt�ra. Madam Pomfrey a kem�ny ajt�keretnek �ppen a t�loldal�n �llt. K�v�ncsi csillog�ssal a szem�ben az ajt�ra intett a p�lc�j�val �s csendesen egy b�b�jt motyogott. Az ajt�keret f�nyesen felragyogott, felfedve a s�t�tv�r�s v�d�var�zslatokat a kereten, amelyeknek meg kellett volna �ll�taniuk Harryt m�g abban is, hogy egy�ltal�n kinyithassa az ajt�t.

Az �regember egy ritka, �nel�g�lt mosollyal az arc�n, k�v�ncsian len�zett Harryre.
– Tele vagy meglepet�sekkel, fiam - mondta sz�rakozottan. – De hadd vonuljunk vissza Madam Pomfrey irod�j�ba, hogy megbesz�lhess�k ezt, t�vol Remust�l. Hamarosan le fogja gy�zni azt a k�b�t� b�b�jt.

Harry �sszezavarodva engedte, hogy Dumbledore kivezesse a szob�b�l, majd megtorpant, hogy �tpillantson a v�lla f�l�tt Remusra. De Perselus az �tj�ban �llt, elz�rva a kil�t�st, �s a b�jitalmester �that�an �t n�zte. Legal�bb ism�t norm�lis volt a a szeme sz�ne, b�r Harry ugyan�gy megborzongott t�le. Mi az �rd�g volt mindenkivel?

N�h�ny pillanaton be�l mindannyian Madam Pomfrey irod�j�ban �ltek a vil�gos, mint�s sz�kekben, amiket az igazgat� v�ltoztatott �t nekik. Dumbledore kitartott egy doboznyi citromos cukork�t, amib�l mindenkinek adott. Harry kiss� meglepetten n�zte, ahogy Perselus �s Madam Pomfrey is a sz�jukba kapnak egy-egy cukork�t. Megpr�b�lta visszautas�tani, amikor a dobozt odak�n�lt�k neki.

- Ragaszkodnom kell hozz�, Harry - mosolygott Dumbledore. – Nyugtat� F�zettel vannak bevonva - amire pillanatnyilag mindny�junknak sz�ks�g�nk van.

Mivel nem volt biztos benne, mi t�rt�nik, Harry fels�hajtott, �s elvette a cukork�t. Ha Perselus hajland� volt megenni az �dess�get, akkor felt�telezte, hogy az el�g biztons�gos. A cukorka - hab�r savanyk�s volt-, azonnali nyugtat� hat�ssal volt a test�re. A sz�ve, ami m�g mindig gyorsan vert, lelassult.

- Uram, mi t�rt�nt Remusszal? - k�rdezte. – Mi�rt van lel�ncolva? M�g napokig nem lesz telihold.

Dumbledore b�lintott.
– Perselus felvil�gos�totta a h�zass�gi aj�nlatr�l - k�z�lte, �s Harry b�lintott. – Sajn�latos m�don, amikor Remus a m�lt este meghallotta, nem vette j�l. Att�l tartok, megvadult.

Harry b�lintott.
– Igen, � is ezt mondta. Azt, hogy elvesz�tette az uralm�t a farkas f�l�tt. Azt mondta, megpr�b�lja visszanyerni az ir�ny�t�st, de nem biztons�gos sz�momra, hogy ott legyek. De mi t�rt�nt pontosan? Mit jelent ez sz�m�ra? Ugye, rendben lesz? Nem b�ntana minket. Ismerem Remust. Nem b�ntana senkit.

Dumbledore szemei elkerekedtek Harry szavaira.
– Besz�lt veled? Azt mondta, hogy pr�b�lja visszanyerni az ir�ny�t�st?

Harry b�lintott, �s megkock�ztatott egy pillant�st Perselusra. A f�rfi j�l l�that�an boldogtalannak l�tszott, �s jelenleg ink�bb a f�ldet b�multa Harry helyett.

- �s megk�rt arra, hogy szabad�tsd ki? - s�rgette Dumbledore.

- Nem - r�zta meg a fej�t Harry. – Azt mondta, hogy hagyjam el a szob�t. Hogy nem biztons�gos. - Harry visszatekintve r�j�tt, hogy val�sz�n�leg okos dolog lett volna azt tenni, amit a f�rfi parancsolt, de akkor nem igaz�n �rezte mag�t k�pesnek r�. K�ts�gbeesetten akarta vigasztalni �s v�deni a f�rfit, aki olyan volt sz�m�ra, mint egy apa.

Az �regember h�trad�lt a sz�k�ben �s elgondolkozva fels�hajtott, Perselusra �s Madam Pomfreyra pillantva. Harry nem volt biztos benne, hogyan �rtelmezze azt a pillant�st, amit v�ltottak.
– H�t, ez legal�bb valami. El�gg� mag�n�l van ahhoz, hogy meg�rtse, mi t�rt�nik. Remus Lupin mindig egy kiv�teles fiatalember volt.

- Uram? - v�gott k�zbe Harry.

Dumbledore elmosolyodott, �s kiny�lt, hogy megpaskolja Harry karj�t.
– Harry, a v�rfarkasok n�ha elvesztik az uralmat a benn�k lev� farkas felett. �lland� konfliktusban vannak, hiszen az emberi �s az �llati term�szet�k h�bor�ban �ll egym�ssal. Mikor telihold van, az emberi r�gt�n elnyomott� v�lik, �s a farkas veszi �t a hatalmat. De a h�nap t�bbi r�sz�ben is ott van a farkas, �s mindig k�zd, hogy el�b�jjon. N�ha a gyeng�bb akarat� v�rfarkasok egyszer�en feladj�k �s engedik, hogy a farkas teljesen eluralkodjon felett�k. �k nagyon hamar megvadulnak, miut�n megfert�z�dtek. Mikor ez megt�rt�nik, k�r�l�tt�k mindenkire vesz�lyess� v�lnak. Tudod, milyen er�sek fizikailag. �ltal�ban meg�li �ket a miniszt�rium, miel�tt t�l sok k�rt okozn�nak.

- Remus nem gyenge akarat�! – ragaszkodott hozz� Harry.

- Nem, persze, hogy nem - �rtett egyet Dumbledore. – Remus az egyik leger�sebb ember, akit ismerek. �s gyakorlatilag romlatlanul �lte t�l ezt az �tkot eg�sz �let�re. De van n�h�ny �szt�n, amit csaknem lehetetlen b�rmilyen v�rfarkasnak legy�zni, �s m�lt �jjel Remus ir�ny�t�sa darabokra t�rt. Az, hogy siker�lt neki annyira uralkodnia mag�n, hogy besz�ljen veled, �s figyelmeztessen, hogy maradj t�vol, csod�latra m�lt�. A legt�bb v�rfarkas soha nem gy�gyul fel egy megvadult d�hb�l.

Hirtelen esz�be jutott Harrynek valami, �s �vatos pillant�st k�ld�tt Perselus fel�. A f�rfi Madam Pomfrey asztala mellett �lt egy sz�kben. Ism�t �that�an n�zett r�, karba tett k�zzel a mellkas�n, szigor� �s tiszteletet parancsol� arccal.

- A hangulata mindenki m�sra is hat�ssal van? - k�rdezte az igazgat�t�l bizonytalanul.

- Nagyon j�, fiam - b�lintott Dumbledore. – Mindenkire, aki m�lt �jjel a szob�ban volt, mikor Remus megvadult, �s azokra is, akik kapcsolatba l�ptek vele az�ta - mint te -, arra hat a hangulata. �gy h�vj�k, Megvadul�s �truh�z�sa. El�g hamar el fog m�lni, ha megtartjuk a t�vols�got Remust�l, de id�k�zben �gyeln�nk kell az �rzelmeinkkel.

- Megtartsuk a t�vols�got? - ellenkezett Harry. – Akkor csak otthagyjuk Remust, bez�rva abba a szob�ba?

Nem tudta elk�pzelni, hogy elhagyja a f�rfit, de Madam Pomfrey visszautas�totta, hogy egy�ltal�n bel�pjen a szob�ba.

Dumbledore megr�zta a fej�t �s elgondolkodva h�zogatni kezdte a szak�ll�t.
– Nem, azt nem tehetj�k meg - �rtett egyet. – Att�l tartok, egy m�sik gondunk is van. Lucius biztosan kital�lta, hogy valami ilyesmi t�rt�nne, ez�rt k�ts�gtelen�l hivatalos vizsg�latot fog k�rni, hogy megbizonyosodjon r�la, Remust ellen�rz�s alatt tartj�k. Mikor a miniszt�rium megtudja, hogy megvadult, ki fogj�k v�gezni.

Harry felugrott, �s f�lelem fogta el.
– Kiv�gzik!

- Harry, nyugodj meg - parancsolta Dumbledore. – Meg kell �rizn�nk a nyugalmunkat, ha meg akarjuk v�deni. Ha Mardek�r b�jitala meg tudja gy�gy�tani, akkor rendben lesz�nk.

Harry Perselus fel� fordult.
– Akkor be kell fejezned a b�jitalt! Azonnal meg kell f�zn�d.

Perselusnak felvillant a szeme, a kezei szorosan markolt�k a sz�k�nek karf�it, mik�zben valamilyen �rzelmet pr�b�lt legy�zni.
– Nem tudom! H�napokig tart megf�zni, �s m�g teszteket kell csin�lnom, hogy megbizonyosodjak r�la, hogy biztons�gos. Nem tudok n�h�ny perc alatt csak �gy �sszecsapni egy adagot.

Legy�z�tten, Harry vissza�lt a sz�k�re.
– Akkor mit tegy�nk? Elk�ldhetj�k a Winter Landsbe Siriusszal? Ott biztons�gban lenne a miniszt�riumt�l.

- Nem, att�l tartok, azt nem tehetj�k - mondta neki Dumbledore. – Mindenkit�l t�vol kell tartani. Elszigetelve. �s nem kock�ztathatjuk meg, hogy elszabadul. Ha nem a Malfoyok ut�n menne, hogy meg�lje �ket, akkor Sirius ut�n.

- Remus soha nem b�ntan� Siriust! - ki�ltotta Harry, haragosan b�mulva mindegyik�kre, ami�rt ilyesmit mertek felt�telezni.

- Tal�n nem sz�nd�kosan - mondta neki Dumbledore el�g nyomat�kos pillant�ssal. Egy pillanatig Harry nem �rtette, azt�n hirtelen r�j�tt, hogy mire c�loz a f�rfi, hogy pontosan mit akarhatna Remus Siriust�l. Az arca �gni kezdett zavar�ban.

- � - mondta halkan. – �n nem… akkor mit csin�lunk vele? Hol b�jtatjuk el? Nem kock�ztathatjuk meg, hogy a miniszt�rium elkapja. �s nem tarthatjuk h�napokig egy �gyhoz l�ncolva, am�g a b�jitalra v�runk. Nem z�rhatj�k be egy ketrecbe. Meg�r�lne.

Dumbledore megr�zta a fej�t.
– Nem, kegyetlens�g lenne bez�rni �t. – Perselusra pillantott. – Azt hiszem, akad egy fiola �l� Hal�l Eszencia a b�jital-k�szletedben

Perselus meglep�dve b�lintott.
– El akarod altatni?

- V�rjunk egy percet! - ellenkezett Harry, ahogy arra gondolt, hogy mit jelent az „elaltat�s” kifejez�s az �llatokra n�zve a mugli vil�gban.

Dumbledore megnyugtat�sk�ppen ism�t megveregette a karj�t.
– Az �l� Hal�l Eszencia m�gikusan altatja el, Harry. Majdnem megk�l�nb�ztethetetlen a hal�lt�l. Olyan �llapotba helyezi, ahol nincs sz�ks�ge leveg�re, �telre, vagy v�zre. M�g az id� m�l�s�r�l sem lesz tudom�sa. Fel�breszthetj�k, amikor Mardek�r b�jitala elk�sz�l sz�m�ra.

- Gyakori kezel�s a s�lyosan s�r�lt betegek eset�ben - vil�gos�totta fel Madam Pomfrey Harryt. – Az �l� Hal�l Eszenci�j�t olyan traum�s betegek eset�ben haszn�lj�k, akik k�zel �llnak a hal�lhoz. Biztos�tja a sz�ks�ges id�t a gy�gy�t�knak arra, hogy a test�ket meggy�gy�ts�k, miel�tt meghaln�nak.

- M�g mindig kell egy hely, ahol elrejten�nk - mutatott r� Perselus. – Ha Lucius el�ri, hogy hivatalos nyomoz�st ind�tsanak, �t fogj�k kutatni a Roxfortot. �s mivel Mardek�r b�jitala m�g nem bizony�tott, mindenk�ppen kiv�gezn�k �t. Vagy Caramel ak�r egyszer�en t�szul vehetn�, hogy hatalma legyen Harry felett.

- Mi van a Titkok Kamr�j�val? - k�rdezte Harry. – A miniszt�rium nem tudja, hol van, �s csak egy p�rszasz�j� nyithatja ki az ajt�t. Sz�val, hacsak Voldemort nem seg�t nekik, ott Remus biztons�gban lenne.

- Kit�n� �tlet! - �rtett egyet Dumbledore, �s ism�t csillogott a szeme. – Ma este kell megtenn�nk. A folyos�k most k�ts�gtelen�l tele vannak tanul�kkal, �s nem kock�ztathatjuk meg, hogy Remust v�gigvigy�k rajtuk, m�g biztons�gban nem lesznek ism�t a h�l�k�rlet�kben. De enn�l t�bbet nem halaszthatunk. Csak egy vagy k�t napig fog tartani Luciusnak, hogy a vizsg�latot j�v�hagyj�k.

- Uram, �s mi van a h�zass�ggal? - k�rdezte Harry agg�dva, arra a dologra gondolva, ami ezt az eg�szet okozta. – Ugye lehet valamit tenni ellene?

- Ut�nan�zek annak is, fiam - biztos�totta Dumbledore. – Hinned kell. A dolgok a v�g�n meg szoktak old�dni. – Ekkor az �regember fel�llt. – Most le kell menned a Nagyterembe reggelizni. V�g�l is m�g mindig iskol�ba j�rsz. De mindannyian eml�kezzetek r�: j�l figyeljetek az �rzelmeitekre!

Egy kis mar�knyi citromos cukork�t �nt�tt Harry kez�be. – Azokat tartsd a zsebedben, fiam! - javasolta. – Most, a legjobb lenne, ha ut�nan�zn�k az ajt�n lev� b�b�joknak, �s tal�n a gyeng�lked� f�ajtaj�ra is teszek egy riaszt�t, hiszen m�g a z�r� b�b�jok sem el�g er�sek, hogy bizonyos tanul�kat kinn tartsanak.

Harry k�nyelmetlen�l elpirult az eml�keztet�t�l. �szre sem vette az ajt�n a b�b�jokat, de akkor el�g izgatott volt, hogy Remushoz jusson. �gy gondolta, hogy lehets�ges volt, hogy az akaratlan m�gi�ja t�rt ki megint.

Elhagyta Madam Pomfrey irod�j�t, �s vonakodva a kij�rat fel� ment. Amikor megtorpant, hogy visszan�zzen Remus szob�j�ra, Perselus megfogta a karj�t, �s val�s�ggal kicipelte a gyeng�lked�r�l. Mikor ki�rtek a kast�ly f�folyos�j�ra Harry kir�ntotta a karj�t Perselus mark�b�l.

- Abbahagyn�d a karom szorongat�s�t? - mordult a f�rfire.

Perselus g�nyosan r�mosolygott, arc�nak zord vonalai annyira kem�nyek voltak, amilyennek Harry m�g soha nem l�tta.– Akkor ne csin�lj olyasmiket, amit nem kellene!

- Csak l�tni akartam Remust - tiltakozott Harry.

- Mindig a farkas!- vicsorogta Perselus. – Mindig hozz�szaladsz, nem sz�m�t a t�ny, hogy engem r�gebb �ta ismersz! De �n nem sz�m�tok, nem igaz? Mert semmi nincs k�z�tt�nk! - d�ht�l villog� arccal dobta vissza Harry kor�bbi szavait. – Nem vagy m�s, csak egy �nz�, elk�nyeztetett…

Harry durv�n megl�kte a mellkas�t, ezzel eltolva �t mag�t�l.
– �gy �rtettem, el�tte! - ki�ltotta, mert s�rtette, hogy Perselus automatikusan a legrosszabbat gondolja r�la. – �gy �rtettem, hogy el�tte nem volt k�z�tt�nk semmi!

L�tta, hogy a szavai kibillentik Perselust a d�h�b�l, �s a szemei elkerekednek a k�bult meglepet�st�l. Harry azonban nem volt k�pes ebben a pillanatban lefolytatni vele ezt a besz�lget�st. �rezte a f�jdalmat, ami a f�rfi v�dja miatt �rasztotta el, �s fenyeget�en sz�rni kezd a szeme az �rulkod� k�nnyekt�l. Visszautas�totta, hogy s�rjon �s, hogy utat engedjen k�nnyeknek. Helyette megfordult �s elszaladt, lerohant a folyos�n a Roxfort f� folyos�ira, ahol a tanul�k m�r a Nagyterembe igyekeztek, reggelizni.

Harry megnyugodott, ahogy a terem nagy d�szes ajtajaihoz �rt, meg�llt, vett egy m�ly l�legzetet, �s visszak�zd�tte a benne lev� �rz�st. Mi�rt kellett Perselusnak �gy r�ord�tania, a legrosszabbat gondolva r�la? �gy gondolta, a dolgok mostanra m�r megv�ltoztak k�z�tt�k. A f�rfi olyan meg�rt� volt a Winter Landsben, annyira figyelmesen b�nt vele, annyira egy�tt�rz� volt. Tudnia kellett volna, hogy Harry �gy �rtette, hogy nem volt k�z�tt�k semmi, miel�tt �sszeh�zasodtak volna. Mi�rt �rtette volna �gy, hogy most nincs semmi? Miut�n annyi mindenen kereszt�lmentek? Miut�n egy�tt t�lt�tt�k a kar�csonyt, nem �rtette meg? M�g az est�ket is kezdt�k egy�tt t�lteni a kandall� el�tt, Harry a h�zi feladat�t �rva, Perselus dolgozatokat jav�tva, n�ha csak besz�lget�ssel. Ezek nem sz�m�tottak? Vagy ez az eg�sz csak Harry k�pzelet�ben �lt, k�pzelg�sek egy olyan valakit�l, aki k�ts�gbeesetten akart egy igazi csal�dhoz tartozni, b�rmennyire is szabadelv� lenne az?

Perselus d�h�t tulajdon�thatta a Megvadul�s �truh�z�s�nak, de szavainak meggondolatlan f�lre�rt�s�t nem. Ilyen keveset jelentett a f�rfinek? Mindez csak valamif�le sz�nj�t�k volt, vagy ez valami �ri�si kudarc volt az � r�sz�r�l, hogy t�nyleg nem �rtette meg, hogyan kell egy csal�dhoz tartozni? A val�s�g az volt, hogy nem sz�m�tott, milyen kem�nyen pr�b�lkozott, nem sz�m�tott, hogy mennyire akarta hinni, soha semmi nem volt el�g j� a Dursley�knek. Mi�rt lenne most m�sk�pp b�rmi is?

Elhat�rozta, hogy k�s�bb gondolkodik r�la, amikor a feje tiszt�bb lesz. Harry izgatottan kinyitotta a Nagyterem egyik ajtaj�t, hogy Ronnal �s Hermion�val besz�ljen. Sz�ks�ge volt a bar�tai norm�lis �llapot�ra, �s tal�n Hermione seg�thetne, hogy megfejtse azt az �r�letet, ami Remusszal �s Siriusszal t�rt�nik.

Minden fej a teremben megfordult, mikor Harry bel�pett, minden szemp�r r�szegez�d�tt, �s r�gt�n megkezd�d�tt a suttog�s. A morg�s sz�tterjedsz a szob�ban, mik�zben Harry a Griffend�l-h�z asztala fel� ment. Els�padt, ahogy l�pkedett �s �rezte, hogy alapos vizsg�latnak vetik al�. Csaknem elfelejtett minden m�st, ami t�rt�nt. Csak tegnap este volt, hogy visszat�rt a Winter Landsb�l? L�tta, hogy a reggeli �js�g m�solatai k�rbej�rnak a teremben. Megfeledkezett a sajt�r�l.

Rosszabb volt, mint a h�zass�gk�t�se ut�ni reggel. Sokkal rosszabb. A tanul�k fel�lltak, csak hogy jobban l�thass�k, mik�zben � v�gigment a termen. M�g a n�h�ny tan�r is a f�asztaln�l �t b�multa, �s a terem elej�ben l�v�, n�h�ny oldalajt�n kereszt�l h�ziman�kat l�tott kikukucsk�lni az ajt�kb�l, mik�zben � s�t�lt. M�g Roxfort szellemei sem voltak mentesek a k�v�ncsis�gt�l. Mind a n�gy h�z szelleme jelen volt, �s m�g n�h�nyan, akiket Harry m�g soha nem l�tott. Mindannyian csendesen lebegtek a szob�ban, �s ez�st�s szem�kkel k�vett�k minden mozdulat�t.

Megpillantotta Ront �s Hermion�t, �s egyb�l fel�j�k sietett, megk�nnyebb�lten fels�hajtva, amikor arr�bb mozdultak, hogy helyet csin�ljanak neki maguk k�z�tt a padon. Legal�bb mindk�t oldal�n valaki bar�ts�gos volt.

Gyorsan le�lt a hely�re, �s h�l�s volt, amikor Hermione �tkarolta a derek�t �s meg�lelte, Ron pedig meg�t�gette a v�ll�t. Neville k�zvetlen�l vele szemben �lt, �s odaadta Harrynek az �js�got, mikor valaki �tadta neki.

A legrosszabbra felk�sz�lve, Harry len�zett a Reggeli Pr�f�ta c�mlapj�ra. A lapon egy mozg� k�p volt a tegnapi bel�p�s�r�l a Nagyterembe, mellette Remus, Perselus �s Alrik. V�r�s bet�k has�tott�k kereszt�l az oldalt: „A Fi�, Aki Kir�ly Lesz”

- �, istenem - morogta, ahogy v�gigfutott az alatta lev� cikken. A cikk meglep� pontoss�ggal v�zolta az elm�lt este t�rt�nteket. M�g a Caramel miniszterrel val� mag�nbesz�lget�s is el�g j�l le volt �rva. Nyilv�nval�an Madam Bones adott egy interj�t. A szenz�ci�s f�c�m ellen�re a vez�rcikkben t�bb volt a h�r, mint a kital�ci�. A tucatnyi m�sik cikk, ami kit�lt�tte az �js�got aggasztotta Harryt. Minden lehets�ges �rtelmez�sr�l r�szletesen elm�lkedtek. M�g Caramel minisztert�l is volt egy interj�, amiben a f�rfi azt bizonygatta, hogy ez nem volt t�bb mint egy tiltakoz�s az �j Var�zsl� Iktat� T�rv�ny ellen, amit a mugli korm�ny javasolt nemr�g. Winter Lands csak egy tiltakoz�st akart beny�jtani a T�rv�ny ellen, �s nem gondolta komolyan a protektor�tusi �llapotuk visszavon�s�t.

- Rosszabb is lehetett volna, haver - mondta neki Ron. – Legal�bb a f� t�nyeket mind korrekt�l v�zolt�k.

- Ronnak igaza van, Harry - b�lintott Hermione. – M�g az a felt�telez�s is csak az �t�dik oldalon ker�l el�, hogy meg akarod buktatni a korm�nyt, �s azokat a cikkeket nagyr�szt figyelmen k�v�l hagyt�k a t�bbi miatt.

Harry szemei elkerekedtek
- Valaki azt felt�telezte, hogy…

- H�t - vonta meg Hermione a v�ll�t. – Ez v�rhat� volt. Caramelnek musz�j lej�ratnia ahhoz, hogy rem�nyei szerint visszaszerezze a t�mogat�sokat. De a t�bbi jel�lt az ellenkez� utat v�lasztotta. Azt mondom, biztons�gos azt �ll�tani, hogy Caramel napjai meg vannak sz�ml�lva. A leg�rdekesebb cikkek azok, amelyek arr�l az �sszeesk�v�sr�l spekul�lnak, ami azt okozta, hogy Winter Lands k�relm�t mell�zt�k. M�s emberek kezdenek azon gondolkodni, hogy mi m�snak siker�lt m�g �tcs�szni a reped�sen.

Harry k�rben�zett a teremben a t�bbi di�kon. Az �sszes griffend�les fel�j�k hajolt, �s pr�b�ltak elkapni valamit abb�l, amit a bar�taival besz�lt. A t�bbi h�zhoz tartoz� tanul�k m�g mindig �t b�mult�k. M�g a Mardek�r h�zat is belevont�k a spekul�ci�ba, fel-le adogatt�k az asztal ment�n az �js�gokat, �s a nyakukat ny�jtogatt�k, hogy jobban l�thass�k �t. Val�j�ban csak egy tanul� volt az eg�sz teremben, aki l�tsz�lag megfeledkezett arr�l, hogy mi t�rt�nik. Draco Malfoy, aki a Mardek�r asztal�n�l �lt, kiss� leverten b�mult le a reggeli palacsint�s t�ny�rj�ra, �s a t�r�vel szurk�lta a s�tem�nyt.

Harry �sszeh�zta a szem�ld�k�t, mivel nem volt biztos benne, hogyan vegye Draco viselked�s�t. Ekkor esz�be jutott, hogy sem Ron, sem Hermione nem tudnak Remus �s Sirius helyzet�r�l. Mennyit �rtett meg Draco abb�l, ami t�rt�nt? Jelen volt, mikor Lucius megtette az aj�nlat�t Perselusnak, vagy s�t�tben tartott�k el�tte a r�szleteket?

- Harry? - Hermione hangja vonta mag�ra a figyelm�t, �s r�j�tt, hogy pillanatnyilag elkalandoztak a gondolatai. – J�l vagy?

Harry leverten fels�hajtott.
– A t�li sz�net nem a pihen�s miatt van? - k�rdezte. El�h�zta Dumbledore egyik citromos cukork�j�t a zseb�b�l, �s a sz�j�ba dobta.

Az Od� b�k�s pillanati �vekkel ezel�ttinek t�ntek. Mi�ta n�h�ny nappal ezel�tt elhagyta az Od�t, elrabolt�k, sz�rnyek t�madt�k meg, h�bor�ban harcolt, kir�lynak ki�ltott�k ki egy olyan orsz�gban, amir�l nem is tudta, hogy l�tezik, �s azt�n a csal�dja sz�tszakadt Lucius �tkozott Malfoy miatt. Voltak napok, amikor a gondolat, hogy visszat�rjen Dursley�khoz, �s bez�rja mag�t a l�pcs� alatti gardr�bba el�g cs�b�t�nak t�nt.

�r�i megjegyz�s:

Ezeket a r�szleteket meg�rni el�g �rdekesnek tal�ltam - annyi minden t�rt�nik, hogy Harry sz� szerint nem tudja, mir�l gondolkodjon. Alig �sszpontos�t egy dologra, mikor valami m�s robban az arc�ba.

�s hadd tiszt�zzam a f�lre�rt�seket - a megvadult v�rfarkasok azok, akik vesz�lyesek, akik t�lzott agresszi�t okoznak az emberekben. A norm�lis v�rfarkasok (amilyen Remus volt �let�nek legt�bb r�sz�ben) az embereknek csak egy plusz l�k�st adnak, hogy a meggy�z�d�s�k�rt b�tran ki�lljanak, ak�r �gy, hogy aurorr� v�lnak, ak�r �gy, hogy a miniszt�riumnak egy olyan oszt�ly�n dolgoznak, ami a var�zsl�k, vagy var�zsl�nyek �let�nek jav�t�s�n dolgozik. Nem tesznek mindenkit er�szakoss�. A vil�gon lev� rend�r�k t�bbs�ge nem er�szakos ember. Egy rend�r (vagy auror) feladata nem az, hogy verekedjen, hanem hogy megv�dje a k�z�ss�g�t.