A szoba még kellemesen hűvös volt, mikor belépett. A tűz nem égett elegendő ideje, hogy átmelegítse a nagy helyiséget, de még nem volt olyan hideg odakinn, hogy ez zavarja.

A kandallóból jövő tűz volt az egyedüli fényforrás a szobában. Körülnézett a falakon, s megpillantott néhány fáklyát. Lassan a kandallótól legtávolabb álló falhoz sétált, levette az ott levő fáklyát, majd miután meggyújtotta, visszatette a helyére. Így már a szoba másik fele is valamennyire láthatóvá vált.

A hely tele volt szokatlan hangokkal; a tűz ropogása, a kintről jövő patkódobogás, kutyaugatás és távoli farkasok üvöltése egyáltalán nem nyugtatta meg. Hozzá volt szokva, hogy otthon autók dudálása, motor zúgása és az állandóan sétáló emberek zaja jön az utcáról, valamint hogy szinte nem létezett olyan nap, mikor szomszédja nem dübörögtette a zenét. Múlt éjszaka nagyon kimerült lehetett, ha ezekre az apró neszekre nem figyelt fel.

A tűzhelyhez lépett, s belökött néhány nagyobb rönköt az otthagyott kosárból. A lángok fellobbantak, majd néhány szikrát vetettek. A hőmérséklet rögtön magasabbá vált a kandalló közelében.

Perselus az ágyhoz ballagott, majd néhány elgondolkodó pillantás után megkerülte és a ruhásládához lépett. A délután körülnézett benne, de semmi érdekeset nem talált. Most viszont úgy gondolta, jobb ha elővigyázatosak lesznek ruhákkal. Ha nem sikerül hazajutniuk, az azt jelenti, hogy szökésben lesznek. Tehát szükségük lesz néhány dologra. Még időben hozzá kell kezdeni a gyűjtögetéshez.

Kiválasztott néhány jobb állapotban levő öltözetet, s félretette őket. Lejegyezte magának, hogy keresnie kell majd valami batyut amibe elteszi mindezeket. És persze… időközben meg kell találnia a konyhát is. Ha már igazi fegyver nem is, talán néhány kés csak akad.

És körül kell néznie, hátha akad valami olyan ennivaló, ami több ideig tart. Ha szökésben lesznek, eleinte nem sok idejük lesz a vadászatra, arról nem is beszélve, hogy tudniuk kellene néhány tényt magáról a vadászatról. Puska hiányában valamiféle csapdákat kellene használni, esetleg íjat, de biztos volt benne, hogy még csak helyesen sem tudná fogni a fegyvert, nem hogy pontosan célba találjon vele. Lemondóan sóhajtott egyet. Rengeteg munka áll még előttük, és minden lehetőséget számba kell vennie.

Óvatosnak kell lenniük itt a kastélyban is, majd ha sikerül azt a kölyköt kiszabadítani, akkor a bandával is. Ki tudja, azok mire képesek. Nem lesz könnyű, de nem is lehetetlen. Ahogy azt mondani szokták, többet ésszel, mint erővel… na igen, valahogy ez most mégsem nyugtatta meg.

Az ajtó furcsa nyikorgással nyílt ki, s belépett Draco. Perselus felhúzott szemöldökkel várta a beszámolót.

A fiú a tűzhöz sétált, s kinyújtotta kezeit a lángok felé.

- Csak nem fázol?- kérdezte meg végül a tanár, mikor már jó ideje nem jött semmi megjegyzés.

Draco lemondóan bólintott, majd hátat fordított a kandallónak, hogy feneke is megmelegedjen.

Perselus összehúzta szemöldökét, majd félreseperte rossz érzését.

- Hogy ment? Mit tudtál meg? Merre jártál?- tette fel a kérdéseket.

- Nem sokat tudtam meg. Fogalmam sincs még, milyen időben lehetünk. Először megpróbáltam megkeresni a pincét, de ezzel sem volt túl sok sikerem. Vagyis hogy a bejáratát megtaláltam… talán.

- Draco, beszélj légy szíves érthetően. Akkor most megtaláltad, vagy nem?

- Van egy folyosó, ami picit lejt – magyarázta a fiú. – Végigmentem rajta. Abból nyílt egy nyolcszögű terem. Mindegyik oldalán újabb ajtó áll.

- Na és?- siettette a férfi.

Draco meghúzta a vállát.
– Nem tudtam tovább menni, mert egy őr álldogált a teremben. Mikor rákérdeztem, hova nyílnak az ajtók annyit mondott, hogy semmi közöm hozzá. Nem akartam felbosszantani. Elég nagy behemót volt.

A fiú ismét megremegett, majd megfordult s a kezeit kezdte melengetni.

- Aztán véletlenül beleütköztem valami párocskába- horkantott fel. – Azt hiszem éppen azon voltak, hogy letépjék egymás ruháit.

Perselus felkapta a fejét.
– Vöröshajú, magas, szeplős fiú, lapátfogú, gesztenyebarna, göndör hajú lány?- kérdezett rá.

- Áh, látom a professzor úrnak is volt hozzájuk szerencséje.

- De még mennyire- pattant fel az ágyról Perselus. – És hogyan reagáltak?

- Na most itt volt egy kis meglepetés. Ugyan én nem sokat tudok a történelemről, de ebben az időben nincs megtiltva ez a dolog?

Perselus megvonta a vállát. Mivel fogalma sem volt, milyen időben vannak és hol, nem volt biztos benne. Viszont a korábbi találkozása a párocskával arra mutatott, hogy igenis tilos az ilyesmi.

- Jól van, Draco- mondta elgondolkozva a tanár. – Egyéb történt?

A fiú megrázta a fejét.
– Csak annyi, hogy a lány kezdett el szabadkozni. A fiú meg sem szólalt. Aztán a lány elviharzott, a pasi meg olyan vörös lett, mint egy paradicsom.

Perselus felhorkantott. Nem lehetett szép látvány.

- Holnaptól kezdve minden reggel kinn leszek a tónál- jegyezte meg. – Csak hogy tudd.

- Miért?- kérdezte a fiú.

- Meg fogom tanítani kedves vendéglátónkat úszni.

Dracónak elkerekedtek a szemei.
– Biztos, hogy ez jó ötlet?- kérdezte. – Úgy értem, már így is elég bajt okoztunk azzal, hogy itt vagyunk. Mi lesz, ha megváltoztatjuk a történelmet?

Perselus megrázta a fejét.
– Meg vagyok győződve róla, hogy a történelmet nem lehet megváltoztatni- mondta.

- Hogy érti ezt professzor?

- Ezt elég bonyolult elmagyarázni- mondta a tanár, s ismét leült az ágyra. – Ugye, az elmélet szerint veszélyes az időutazás az úgynevezett paradoxonok miatt.

Draco bólintott egyet.
– Ezt ismerem- válaszolt. – Például, ha mondjuk én visszamegyek az időben és megölöm az apám, paradoxon alakul ki, mert akkor én sem létezhetek. Viszont ha nem létezek, akkor hogyan öltem meg az apám?

- Pontosan- vágta rá a tanár. – Ezért is van az, hogy ez az egész elmélet egy nagy baromság.

A szőke fiú értetlenül nézett rá.

- Én úgy gondolom, nem létezik semmiféle paradoxon. Ennél fogva a múltat szó szerint nem lehet megváltoztatni.

- De miért?- kérdezte Draco.

- Na figyelj jól. Vegyük a mi példánkat. Ha igaz, és visszajöttünk az időben, az azt jelenti, hogy tetteink által befolyásoljuk a történelmet. Pusztán azzal, hogy itt vagyunk, már hatást gyakoroltunk a körülöttünk levőkre. Mert ugye, ha nem lennénk itt, nem kéne megszöktetnünk azt a rabot sem, így valószínű, hogy a jövő hét folyamán kivégeznék. Ha viszont megmentjük, máris változott valami.

- Pontosan!- bólogatott hevesen Draco. – Tehát megváltóztatjuk a jövőt… izé, a múltat.

- Nem- sóhajtott Perselus. – Semmit nem váltóztattunk meg. Mivel itt vagyunk, élünk, és virulunk, az azt jelenti, hogy már egyszer túlesett a történelem ezen. Igazából akkor változna valami, ha semmit nem tennénk. Nem, ez így sem érthető- rázta meg a fejét Perselus.

Draco most már teljesen összezavarodott. Fogalma sem volt, hova akar kilyukadni tanára.

- Szóval- vett mély levegőt Perselus. -Vegyünk egy konkrétabb példát. Mondjuk meg akarsz szöktetni egy lányt. Út közben valami történik, s a szülei elkapnak. A lányt bezárják, és elhatározzák, hogy másnap hozzáadják egy pénzéhes alakhoz. Neked a birtokodban van egy olyan szerkezet, amivel visszamehetsz az időben. Mivel a szabály azt mondja, nem találkozhatsz önmagaddal, próbálod kikerülni az ilyen eseteket. Tehát az egyedüli megoldás, hogy újra megszöktesd a lányt, ha azután próbálkozol, miután a szülei bezárták, igaz? Előtte nem próbálkozhatsz, mert akkor a jövőbeli magadnak nem lesz oka visszamenni az időben. Szóval, ezúttal sikerül megszöktetned. Megvárod az időt, míg a jövőbeli önmagad visszatér a múltba, majd átveszed a helyét. Mi történt itt tulajdonképpen? Mert a történelmet biztosan nem változtattad meg. Gondolj csak bele. Ha van egy jövőbeli önmagad, az azt jelenti, van egy múltbeli önmagad is. És ha ez így van, akkor ez a múltbeli önmagad már megtette ezt az ugrást. Ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen semmi nem változott. Érthető?

Draco vonakodva bólintott egyet, majd felkapta a fejét.
– Ezzel viszont azt mondta, nincs saját akarata az embernek.

Perselus kifújta a levegőt.
– Ez nem teljesen igaz így. Meg vagyok győződve, hogy két eset létezik. Amit az előbb elmondtam, az az egyik eset. A saját múltadat, illetve jövődet nem változtattad, viszont nem is tehetted volna meg. A második, ami szerintem sokkal valószínűbb hasonló ehhez. Ugyanúgy, nem változtathatsz a történelmeden, viszont itt nem történik tulajdonképpen időutazás. Mivel az adott, hogy egy embernek egyetlen múltja és egyetlen jövője van, nem lehet megváltoztatni. Ha tegyük fel, valakinek még is sikerül, mondjuk megakadályoz egy óriási háború kitörését, ami az ő idejében már lefolyt, akkor minden ember azt mondaná, na itt a példa, itt történt a múlt megváltoztatása. Viszont, ha belegondolsz, a te világodban ugyanúgy végbement az a háború, akár változtattál rajta, akár nem. Azzal, hogy te ebben a világban megakadályoztad, csak egy úgy jövőt teremtettél. De ebben a világban, és nem abban, ahol már megtörtént a csata. Ebben az esetben mondhatni azt, hogy igenis létezik szabad akarat, csak éppen időutazás nem lehetséges. Más döntések más világot alkotnak. Érthető ez így?

Draco lemondóan sóhajtott. Ez még mindig picit magas volt, túl hihetetlen, túlságosan logikátlan.

A professzor ismét elgondolkozott. Jobban nem igazán tudta megmagyarázni teóriáját. Bár még néhány példát bedobhatna…

- Mondjuk, hogy te egy olyan időben élsz, mikor egy óriási méretű meteor eltüntetése nem jelent gondot, ha egy bizonyos bolygó felé halad. Viszont, te azt is tudod, hogy egy bizonyos időpontban, egy meteorit okozta a dinoszauruszok kihalását. Na most, ha te ezzel a technológiával visszamész ebbe az állítólagos múltba és eltéríted azt a meteort, az még nem jelenti azt, hogy a te igazi jelenedben is megtörtént. Szóval, ezzel te csak annyit értél el, hogy megalkottál egy másik világot, másik jövővel. Világos már?

A fiú ismét elgondolkodott.
– Ez olyasmi, mint amit a regényírók dimenzióknak neveznek.

Perselus lelkesen bólogatni kezdett.

- Igen, valami olyasmi. Szerintem a kettő szorosan összeköthető. Vagyis, térjünk vissza ahhoz a példához, amit te mondtál. Ha te utazol ebben az állítólagos időben, és megölöd azt az embert, akit apádnak nevezel, tulajdonképpen nem a sajátodat ölöd meg, hanem az abban a múltbeli világban élő önmagad apját. És ennek az önmagadnak lesznek egészen más tulajdonságai, mint neked. Érted? Lehet, hogy óriási különbség van kettőtök között, de lehet, hogy csak egy hajszálnyi, mégsem vagytok ugyanazok.

- Szóval- mondta Draco. – Ez azt jelenti, hogy bármit tehetünk itt, a jövő, illetve a múlt akkor sem fog megváltozni.

Perselus bólintott egyet.
– Pontosan. Itt ismét két lehetőség van. Vagy egy olyan világba kerülünk, ahol a történelem teljesen megváltozott, ami viszont nem a mi igazi világunk, vagy pedig egy olyanba, ahol minden pontosan ugyanúgy működik, mint a mienkben. Ebben az esetben mondhatjuk azt, hogy múltbeli önmagunk is megjárta ugyanazt az utat, amit mi.

Draco most már kissé magabiztosabban bólintott. Ismét megfordult, hogy a másik fele is a meleghez jusson.

- Találtál még valami érdekeset?- kérdezte meg végül Perselus.

A fiú megrázta a fejét. Semmi figyelemreméltó nem volt ezen a helyen. Csak üres falak és visszhangzó folyosók, furcsa kárpitok és ronda képek… Kifejezetten hiányoztak már barátai, a jó bulik, az osztálytársak ugratása, na meg aztán ott volt Pansy is… Remélte, hogy épen és egészségesen térnek vissza. Nem akarta meglepni a lányt egy esetleges levágott füllel, hiányzó ujjakkal vagy ehhez hasonlókkal.

Az apjáról nem is beszélve. Ki tudja mire készül éppen, hogy rátaláljon egyetlen kisfiára.

Ó, lesz mit magyarázniuk, ha visszatérnek. Majd ezt is meg kell beszélniük. Végül is nem jöhetnek elő olyan ötlettel, hogy elrabolták őket… az túl sok komplikációval járna, még nagyobb gond lenne belőle. Elég jó kis csapdába kerültek. Végül is ki hinné el az igazat? Hogy az időben utaztak…? Első megálló a bolondokháza lenne. Viszont azt sem mondhatják, hogy épp leugrottak a Vörös Tenger partjára, mert igazán elegük volt a hidegből.

- Professzor?

- Tessék?- nézett rá a tanár.

- Öhm… ha visszatérünk, mit fogunk mondani a többieknek, hol voltunk? – ellépett a tűzhelytől, s az ágyhoz lépett. Félredobott néhány takarót, majd gyorsan kibújt felsőjéből, s becsúszott az ágyba.

- Ezen még gondolkodnom kell- ásított Perselus, s hozzálátott hogy levegye a lábáról a fekete bőrcsizmát. Felszisszent, ahogy lehúzta, mert kissé felsértette a sarkát.

- Na, csússz arrébb- vetette oda a már félálomban levő fiúnak. Draco kihúzódott az ágy egyik szélére, ő meg bebújt a másikon.

Halványan még megjegyezte, hogy mégsem olyan rossz ez a furcsa csend. Eldöntötte, hogy ha visszatérnek, vesz magának egy kis házikót valahol vidéken. Egy óriási kandallóval.

AN:

Na igen, Perselus elfilozofálgatott itt egy picikét. Próbáltam minél érthetőbb lenni, remélem sikerült elérni azt, amit akartam. Az időben, és dimenziókban való utazás teóriája abszolút érthetetlen, és túl elvont nekünk, egyszerű emberek számára, ezért biztos vagyok, hogy szinte mindenki másképpen képzeli el a dolgokat. Minden esetre, az egész túl bonyolult ahhoz, hogy ilyen rövid példákkal el lehessen rendezni, a fizikai dolgokról nem is beszélve. Viszont Perselus intelligens ember, neki is vannak véleményei, és biztos vagyok benne, hogy ha már ilyen tudással rendelkezik ezen a téren, utána olvasott a dolgoknak. Az apró kis cikkekből és hosszú esszékből hát kialakult ez az elmélet is. Most már csak az marad majd hátra, hogy megtudjuk: mennyire van igaza. És természetesen ott van másik kérdés: ha igaza van, melyik teória fog bejönni?

Említették néhányan, hogy picit zavaros, hogy ki kivel van, és mi is történik itt tulajdonképpen. Nos, Draco tökéletesen hetero, Pansy a szíve választottja. Hogy hogyan alakul kettejük kapcsolat, majd kiderül. Ami Perselust illeti. Ő kérem olyan meleg, hogy télen befűthetnénk vele J Hogy ki volt a múltjában, hadd maradjon még egy picit titok. A jövőjét illetőleg, biztos vagyok benne, hogy mindenki sejti, mi lesz… ;)

Béta: Jézusom. Ez a ,, hogyan tudjuk megváltoztatni a történelmet ’’ fejtegetés egy kicsit magas volt nekem. Nem lenne egyszerűbb úgy elmagyarázni, hogy :

Amikor visszamegyünk az időben, akkor azt a régi önmagunk már megtette. Tehát csak azt ismételjük meg, ami már megtörtént, ergo semmi sem fog változni...