44. Fejezet - Aludni

Az aznap esti vacsor�ra Harry t�bb�-kev�sb� hozz�szokott az oszt�lyt�rsai b�mul�s�hoz. V�g�l is, nem ez volt az els� alkalom, hogy ki volt t�ve ennek. �s az igazs�g az volt, hogy a kor�bbi id�szakokkal ellent�tben, az emberek most val�ban t�tov�ztak, hogy megk�zel�ts�k-e �t �s k�zvetlen�l tegyenek fel b�rmilyen k�rd�st. Viszont volt egy jelens�g, amit nem �rtett - egy olyan, ami t�nylegesen �j �lm�ny volt sz�m�ra. A vihog�s!

A Nagyteremben v�gig minden�tt csoportokba vegy�ltek a l�nyok, akik �t n�zt�k, egym�s k�z�tt sutyorogtak, azt�n vihogtak. Ez pedig kezdett az agy�ra menni. Amikor egy csoport hugrabugos pont a h�ta m�g�tt kezdett el r�h�gcs�lni, nem b�rta tov�bb. �thajolt az asztalon Hermione fel�, hogy felh�vja mag�ra a figyelm�t.
– Merlin nev�re, mi ez az �lland� vihog�s? - suttogta. – Mi �t�tt mindegyik�kbe?

Ron, Dean, Seamus �s Neville odahajoltak, hogy hallj�k Hermione v�lasz�t, f�leg amikor �szrevett�k, hogy Hermione elpirul, miel�tt v�laszol.
– �, ne agg�dj miatta, Harry - v�laszolt meglehet�sen k�z�mb�sen. – Ez csak egy… szeml�letv�lt�s.

- Szeml�letv�lt�s?- ism�telte meg Harry, mivel egy�ltal�n nem �rtette. A t�bbi sr�cra n�zett, de �k csak ugyanolyan zavarodottan vont�k meg a v�llukat.

Hermione fels�hajtott, �s a t�sk�j�ba ny�lt, hogy el�h�zzon egy p�ld�nyt a Reggeli Pr�f�t�b�l. Letette az asztalra �s a c�moldalon lev� k�pre mutatott. Ugyanaz a k�p volt, amit Harry aznap reggel l�tott: Harry, Remus, Perselus �s Alrik bel�pnek a Nagyterembe.

- Mi van vele? – akarta tudni a v�laszt, mivel nem �rtette, hogy mi k�ze van a k�pnek a vihog�shoz. Minden bizonnyal nem ez volt a legmer�szebb k�p, ami valaha r�la k�sz�lt - a Heti Boszork�ny tavaly lek�z�lt r�la n�h�ny ing n�lk�li k�pet. Nyilv�nval�an, valakinek siker�lt n�h�ny k�pet k�sz�tenie r�la, amikor az egyik kviddicsmeccs el�tt �t�lt�z�tt.

Hermione arca elpirult.
– A b�r az, Harry.

Mind az �t sr�c �gy n�zett r�, mintha meg�r�lt volna. Harry ism�t len�zett a k�pre, �m m�g mindig nem �rtette.

- Mi�rt nincsenek nekem bar�tn�im? - ny�gte Hermione �nmag�nak. – N�zd, Harry, a legt�bb ember megszokta, hogy te el�g…, fogalmazzunk �gy, h�siesen n�zel ki. �s azt kell mondanom, hogy a szem�veg hi�nya nagyon tetszett az im�dott k�z�ns�gednek.

- Az�rt vihor�sznak, mert m�r nem viselek szem�veget? - k�rdezte Harry hitetlenkedve.

- Nem - r�zta meg Hermione a fej�t. – Igaz�b�l ez az eg�sz sokkal ink�bb Piton professzorr�l sz�l �s nem r�lad.

- Piton?! - ki�ltotta Ron �s Neville egyszerre. Seamus fulladozni kezdett az �ppen akkor lenyelt t�klev�t�l, mire Dean seg�t�k�szen meg�t�gette a h�t�t.

- H�t - f�szkel�d�tt Hermione a sz�k�n. – N�zd, Harry, amikor elvetted Piton professzort, mindenki kett�t�ket n�zte �s azon gondolkodott, mi a fen�t l�tt�l benne. Most mind azt hiszik, hogy r�j�ttek - volt egy n�z�pontv�lt�suk.

Amikor m�g mindig nem kapott t�bbet �res tekintetekn�l, ism�t a k�pre mutatott.
– �, ugyan m�r, arra gondolok, hogy a viking olyan - tudj�tok, v��! �s mindenki bele volt z�gva Lupin professzorba. De Piton mindig azokat a fekete, h�mp�lyg� tan�ri tal�rokat viseli, �s most itt b�rviseletben van. �s csizm�ban. �s karddal.

Az arca m�g m�lyebb v�r�s sz�nt �lt�tt fel, �s egy meglehet�sen zs�km�nyra vad�sz� mosoly suhant �t az arc�n. – �gy �rtem, nem azt akarom mondani, hogy j�k�p�, vagy valami… Csak azt mondom, hogy… tudj�tok… szexi.

- �gy gondolod, hogy Piton szexi? - Ron k�k szemei hitetlenked�ssel �s nem kev�s f�lt�kenys�ggel tel�t�dtek meg. Megfogta az �js�got, hogy jobban megn�zze, Seamus �s Dean a v�lla m�g�tt szeml�lt�k. Neville csak zavartnak l�tszott.

Harry k�bultan �lt, a d�bbenett�l nyitott sz�jjal.
– Azt mondod, hogy az�rt vihog mindenki, mert hozz�szokott a gondolathoz, hogy a p�nz��rt vettem el, �s most azt gondolj�k, hogy a test��rt?

Hermione elgondolkodott ezen egy pillanatig, azt�n v�g�l b�lintott.
– Egen - �rtett egyet el�g �nel�g�lten. – A h�zas�let l�tsz�lag j�t tesz neki. Az ut�bbi id�ben eg�sz j�l n�z ki. Azt hiszem, a haja miatt. De a b�r, Harry. A b�rviselet mindent megkoron�zott.

Legyezni kezdte mag�t, mintha t�ls�gosan kimelegedett volna.

Ron zavarodottnak, �s meglehet�sen aggodalmaskod�nak l�tszott. Fesz�lten tanulm�nyozta Hermion�t, �s Harry �szrevette, hogy a l�ny nem is pr�b�lja elrejteni, hogy mennyire tetszik neki az a k�p, amit a fi�k m�g mindig n�ztek.
– �n is viselhetek b�rt - motyogta Ron az orra alatt, de Hermione, el�gg� f�lre�rthetetlen m�don, figyelmen k�v�l hagyta.

Harry ism�t a k�pre pillantott, �s megpr�b�lta t�rgyilagos szemmel n�zni. Perselus t�nyleg m�sk�pp n�zett ki, mint �ltal�ban - vesz�lyesebbnek, ha hinni lehetett a k�pnek. �s a b�r t�nyleg el�ny�sen kiemelte a test�t. Az els� kezdve est�t�l - mi�ta csak h�zasok - tudta, hogy azok a tal�rok, amikben tan�t, egy szik�r, er�s, izmos testet rejtenek.  �s ahogyan az a b�rnadr�g a combj�ra simult… Harry azon kapta mag�t, hogy a gondolatra melege lesz.

Hirtelen egy borzalmas gondolat jutott esz�be.
– �, istenem - morogta. – Ha eg�sz nap kuncogtak rajtam, mit gondoltok, mit csin�ltak Piton �r�in?

El tudta k�pzelni, milyen hangulatban lesz a f�rfi - f�leg a katasztrof�lis reggel, �s a megvadult v�rfarkas befoly�sa ut�n. H�l�s volt, hogy aznap nem volt b�jitaltana. De a t�bbi tanul�val ellent�tben, neki szembe kellett n�znie Perselusszal aznap este - �s mellette kellett aludnia.

Az asztalba �t�tte a fej�t.
– Ut�lom az �letem.

Vacsora ut�n visszat�rt a szob�iba, �s kiss� vonakodva l�pett be. De abban a pillanatban, mikor bel�pett tudta, hogy Perselus nincs ott. Megk�nnyebb�lve, hogy ism�t elhalaszthatja, hogy szemben�zzen a f�rfival, le�lt a kandall� el�, hogy meg�rja a h�zi feladat�t, de Ron �s Hermione t�rsas�ga n�lk�l, a gondolatai v�ndorolni kezdtek.

Remusra gondolt, aki m�g mindig a gyeng�lked� �gy�hoz van sz�jazva, �s Siriusra, aki rem�lhet�leg biztons�gban van Winter Landsben, de nincs tudat�ban az esem�nyeknek, amik ism�t megpr�b�lj�k romba d�nteni az �let�t. Azt�n Perselusra gondolt, �s az aznap reggeli veszeked�s�kre. „Megv�dtelek az �letem �r�n, �vr�l �vre kock�ztattam magam miattad” - mondta neki Perselus. T�nyleg azt gondolta, hogy Harry annyira vak, hogy nem tudja, mi mindent tett �rte? Az isten szerelm�re, a f�rfi elvette, csak az�rt, hogy biztons�gban legyen a minisztert�l. Nem t�l val�sz�n�, hogy ezt elfelejten�.

„N�gy h�napig gondoskodtam r�lad, otthont adtam neked, mindent megadtam neked, amire sz�ks�ged volt.” Perselus hangja �gy t�nt, kig�nyolja. Azt felt�telezte, hogy v�gs�soron � semmit nem adott Perselusnak viszonz�sk�ppen. A var�zsvil�gnak nagyon meghat�rozott szab�lyai voltak a p�nzr�l, illend�s�gr�l �s viselked�sr�l. Valami okb�l kifoly�lag, a szerep, amit Harrynek j�tszania kellett ebben a h�zass�gban megg�tolta, hogy b�rmit is visszaadjon. R�ad�sul m�g kifizetni sem tudta a saj�t holmijait an�lk�l, hogy meg ne s�rtse a Perselus �ltal k�pviselt becs�let valamif�le �divat� �rtelmez�s�t.

Pr�b�lt j� lenni, megpr�b�lt kit�rni a f�rfi �tj�b�l amennyire csak lehets�ges volt. Egy gyors pillant�s k�rbe a szob�ban megmutatta, hogy csak n�h�ny dolog van el�l Perselus eleg�ns nappalij�ban. Elgondolkozott azon, hogy kitesz n�h�ny k�pet, de �gy d�nt�tt, hogy egy k�p a Tekerg�kr�l �s az �desanyj�r�l val�sz�n�leg nem olyasmi, aminek Perselus Piton �r�lne az otthon�ban. Ezen k�v�l kev�s bizony�t�k volt arra, hogy elfoglalta a pinc�t. Persze, a sepr�j�t a legt�bb napon a szoba sark�ban tartotta az ajt� mellett, ahelyett, hogy sz�pen eltette volna a l�d�j�ba. �s Hedvignek megvolt a saj�t �l�r�dja a t�z mellett, hab�r el�nyben r�szes�tette a bagolyh�zat, amikor a Roxfortban volt. Harry nem gondolta �gy, hogy t�l sok mindent varrt a f�rfi nyak�ba.

Amennyire lehets�ges volt, elker�lte, hogy a f�rfi �tj�ba �lljon - legal�bbis eleinte. A Griffend�l toronyban t�lt�tte az est�it, t�vol tartva a bar�tait a lakoszt�lyukt�l. De egy id� ut�n �gy t�nt, mintha Perselus �lvezn� a t�rsas�g�t - vagy legal�bb is nem ut�lta annyira, mint r�gebben. Harry est�nk�nt egyre t�bb �s t�bb id�t kezdett elt�lteni vele. De tal�n t�vedett. Tal�n a f�rfi csak elt�rte �t, mert azt hitte ez a k�teless�ge a h�zast�rs�val szemben? Tal�n Harry t�nyleg az az �nz�, elk�nyeztetett k�ly�k, amivel Perselus mindig megv�dolta?

Felh�zta a l�bait a kanap�ra, �s �tkarolta �ket, �ntudattalanul �sszeg�mb�ly�dve, amikor �rezte, hogy a gy�trelem meleg hull�ma �tcsap f�l�tte. Nem kellene �rdekelnie, mondta mag�nak. De Sirius elment, �s Remust el fogj�k z�rni, �s v�ratlanul nagyon egyed�l �rezte mag�t. Nem k�ne, hogy �rdekelje, hogy Perselus d�h�s r�, vagy nem igaz�n foglalkozik vele. N�h�ny h�nappal ezel�tt – miel�tt ez az eg�sz megt�rt�nt – egy cseppet sem �rdekelte volna. A f�rfi soha nem t�r�d�tt vele - konkr�tan ut�lta �t a kor�bbi �vekben. T�bbsz�r mondta neki, �s Harry viszonozta azt. De valahogy most r�miszt� volt Harrynek a gondolat, hogy azt mondja Perselusnak, hogy ut�lja.

T�nyleg csak k�t �jszak�ja volt, hogy bem�szott mell� az �gyba a Winter Landsben, �s megk�rdezte t�le, hogy d�h�s-e r� - f�lve, hogy ideges lesz, ami�rt ism�t bajba sodorta mag�t? �s Perselus olyan kedves volt vele azon az est�n - m�g az ugrat�sa a is bar�ts�gos volt, �s megnyugtatta ahelyett, hogy feld�h�tette volna. Nem akarta, hogy a dolgok visszat�rjenek a r�gi ker�kv�g�sba.

A t�z hirtelen fellobbant, kir�ntva �t a gondolatai k�z�l. Dumbledore feje jelent meg a l�ngokban, �s Harry v�rakoz�an �lt fel.

- H�t itt vagy, fiam - mondta kedvesen. – El tudn�d hozni a l�thatatlann� tev� k�penyedet a gyeng�lked�re? Bizonyos dolgokat el kell int�zn�nk.

- R�gt�n ott leszek - �g�rte Harry, azt�n a h�l�szob�ba rohant, hogy kivegye a l�d�j�b�l a l�thatatlann� tev� k�penyt.

Az �r�ra pillantott, mik�zben kiment a szob�b�l. Hosszabb ideje �lt a kanap�n, mint gyan�totta. M�r majdnem takarod� volt. A t�bbi di�k m�r mind biztosan visszavonult �jszak�ra a klubhelyis�g�kbe.

A folyos�k csendesek voltak, ahogy a gyeng�lked� fel� ment, felm�szott a pinc�kb�l, �s elhagyta a Mardek�r ter�let�t. McGalagony professzor a gyeng�lked� ajtaj�n�l v�rta. Keser�en r�mosolygott, mik�zben k�zeledett fel�, �s k�nnyed�n megpaskolta a v�ll�t, mintha azt szorgalmazn�, hogy uralkodjon mag�n. Mindketten bel�ptek a f� k�rterembe, �s a k�l�nszoba fel� indultak. Dumbledore, Madam Pomfrey �s Perselus a csukott ajt� mellett v�rakoztak, egyik�k sem pr�b�lt meg bel�pni.

- Kor�bban elmagyar�ztam Remusnak a helyzetet - vil�gos�totta fel Dumbledore Harryt. – Beleegyezett, hogy beveszi a b�jitalt, de att�l tartok, neked kell beadnod neki.

- Nekem? - k�rdezte Harry meglepetten.

- T�ls�gosan nyugtalann� v�lik, ha valaki m�s k�zel�ti meg - magyar�zta Dumbledore. – Azt mondtad, hogy ma reggel besz�lt veled, �s mellette �lt�l, amikor bej�tt�nk a szob�ba. Meglehet�sen nyugodtnak l�tszik, ha csak te vagy mellette. Gyan�tom, a benne lev� farkas csal�dtagk�nt tekint r�d, �s ez�rt nem viselkedik olyan er�szakosan, amikor te vagy a k�zel�ben.

- Mit kell tennem? - k�rdezte Harry idegesen, mik�zben Perselusra n�zett, aki egy kis, s�t�tlila sz�n� folyad�kkal teli �vegfiol�t tartott a kez�ben. A f�rfi nem t�nt boldognak a szitu�ci� miatt, de kiss� lemond�an �tadta a b�jitalt.

- Ez el�g egyszer� - vil�gos�totta fel Harryt. – Legy�l benne biztos, hogy az eg�szet megissza. Egyenesen a sz�j�ba �ntsd - de legy�l �vatos, h�tha megpr�b�l megharapni.

- Megharapni?

- Nem �ll fenn a v�rfarkask�r fert�z�s – biztos�totta �t Madam Pomfrey. – Csak akkor fert�z�, amikor farkas alakban van. Mindezek ellen�re egy emberi harap�s nagyon cs�nya dolog. Tartsd az ujjaidat teljesen t�vol a fogait�l – ut�ln�m, ha azzal kellene t�lteni az est�met, hogy visszaer�s�tsem a h�velykujjad.

- Pont az ajt�ban fogunk �llni, p�lc�val a kez�nkben - magyar�zta Dumbledore. – Nem leszel vesz�lyben.

Harry viszont nem �nmag��rt agg�dott. Egy�ltal�n nem hitte, hogy Remus megt�madn� - ut�lta a gondolat�t, hogy a f�rfit egy m�gikus �lom al� helyezik, �s ki tudja, mennyi id�re elz�rj�k a Titkok Kamr�j�ba. De tudta, hogy ez a legbiztons�gosabb dolog a f�rfi sz�m�ra, �s ak�r tetszett, ak�r nem, meg kellett tennie.

Odaadta McGalagonynak a l�thatatlann� tev� k�peny�t, azt�n b�lintott Dumbledore-nak. A f�rfi b�tor�t�an r�mosolygott, majd kinyitotta a szoba ajtaj�t. Harry bel�pett.

Remus kimer�ltnek l�tszott - ez volt az els� dolog, amit Harry �szrevett, amikor megk�zel�tette az �gyat. A szemei m�g mindig s�rg�k �s hidegek voltak, de most m�r tele voltak frusztr�lt d�hvel �s k�ts�gbees�ssel, ami belemart Harry sz�v�be. A kip�rn�zott, �t v�d� bilincsek ellen�re, l�tta a f�rfi csukl�j�n a v�r�ss�get, ahogy k�zd�tt az�rt, hogy kiszabaduljon. Harry rosszul volt a gondolatt�l, hogy a teljes napot azzal t�lt�tte, hogy itt k�zd�tt a szabads�g��rt - harcolt, hogy visszat�rhessen Siriushoz. �s ut�lta a gondolat�t, hogy elmondja ezt a keresztapj�nak - ez meg�ln� Siriust.

- Harry - suttogta Remus, a hangja rekedt volt, alig hallhat�. Harry �gy k�pzelte, hogy a kiab�l�st�l. – Mondd meg neki, hogy sajn�lom - k�ny�rg�tt. – Mondd meg neki, hogy sajn�lom, Harry.

- Minden rendben lesz, Remus - �g�rte neki Harry. – Minden rendben lesz. Csak egy ideig aludni fogsz. Azt�n fel�breszt�nk, �s k�sz lesz a b�jital, ami meggy�gy�t. �s Sirius itt lesz veled.

De az a csek�ly rem�ny, ami a f�rfiben m�g reggel megvolt, �gy l�tszott mostanra elt�nt, mert semmi nem l�tszott a szemeiben.
– Mondd neki, hogy sajn�lom - suttogta ism�t.

Harry meg�g�rte neki, majd kih�zta az �l�halott Eszencia dug�j�t. Egy pillanatig Remus ism�t k�zdelmet v�vott, er�szakosan harcolt a k�telek ellen, amelyek fogva tartott�k, �s Harry visszatartotta a l�legzet�t mik�zben v�rta, hogy abbahagyja. V�g�l a f�rfi elernyedt a kimer�l�st�l, �s Harry kitartotta neki a b�jitalt.
– Meg kell innod, Remus - mondta neki. – K�rlek, csak igy�l.

�s ak�r meg�rtette Remus, ak�r nem, vagy csak k�ts�gbeesetten szomjas volt, a f�rfi kinyitotta a sz�j�t, �s engedte, hogy Harry bele�ntse a b�jitalt. G�rcs�sen nyelt, �s egy er�szakos remeg�s futott v�gig a test�n. Lehiggadt, azt�n a teste is egyre nyugodtabb� v�lt. F�radtan n�zett fel Harryre, szemei alig voltak emberiek.

Mivel nem volt k�pes meg�llni, Harry kiny�jtotta a kez�t, hogy meg�rintse a f�rfi haj�t, s kisim�totta a m�zsz�n� tincseket a f�radt arc�b�l. Olyan sok sz�rke volt a haj�ban, annak ellen�re, hogy fiatal volt. Remus fels�hajtott, �s a szemei lassan becsuk�dtak. Egy hossz�, lass� l�legzetet engedett ki, �s t�bb� nem mozdult.

Eltartott Harrynek egy pillanatig, hogy r�j�jj�n, a f�rfi nem l�legzik, mire egy f�lelemmel teli hull�m mosott v�gig rajta.
– Remus! - ki�ltotta elborzadva. A b�jitalnak el kellett altatnia, nem meg�lnie! De nem l�legzett, egy�ltal�n nem mozdult.

- Nem l�legzik! – fordult meg r�m�lten, seg�ts�get keresve, �s �rezte, hogy meleg kezek t�masztj�k meg a v�ll�t, mik�zben Madam Pomfrey �s Dumbledore bel�ptek a szob�ba.

- Minden rendben, Harry - nyugtatta egy csendes hang. Perselus volt ott, biztosan tartotta �t, �s l�gyan, nyugtat�an besz�lt a f�l�be. – Eml�kezz, a b�jital mindent ledermeszt. Meg�ll�tja a sz�v�t �s a l�gz�s�t. Csak alszik, nem halott.

Madam Pomfrey meglengette p�lc�j�t Remus magas teste f�l�tt, azt�n mindenkire r�b�lintott a szob�ban.
– J�l van - jelentette ki, �s Harry megrogyott a megk�nnyebb�l�st�l. �rezte, hogy Perselus kezei vigasztal�an megszor�tj�k a v�ll�t.

Dumbledore egy p�lcaint�ssel kiszabad�totta Remust az �t fogva tart� bilincseib�l. Madam Pomfreynek csak egy pillanatig tartott, hogy a be sem hegedt horzsol�sokat ell�ssa a f�rfi b�r�n, ahol a bilincsek ellen k�zd�tt. Azt�n Dumbledore egy mobilicorpus b�b�jjal a leveg� emelte Remust, �s az ajt� fel� lebegtette. Harry megremegett, eml�kezve az utols� alkalomra, amikor kimondta ezt a b�b�jt - egy sor v�res holttestet ir�ny�tott Bifrost Hallba. Az �sszehasonl�t�s cseppet sem nyugtatta meg. Remus nem volt halott, eml�keztette mag�t.

Mikor ki�rtek a f� k�rterembe McGalagony professzor r�ter�tette Harry l�thatatlann� tev� k�peny�t Remus fekv� alakj�ra, elrejtve b�rki el�l, aki m�g a kast�ly folyos�in v�ndorolna.

- K�szen �llsz, hogy �jb�l levigy�l minket a Kamr�ba, fiam? - k�rdezte Dumbledore Harryt�l.

Harry b�lintott, b�r most nem volt olyan magabiztos, mint kor�bban. Noha tudta, hogy ez a legbiztons�gosabb Remus sz�m�ra, annyira m�r nem is tetszett neki az �tlet, hogy egyed�l hagyj�k a f�rfit ott lenn a Kamr�ban. Nem tehetett r�la, de esz�be jutott, ami m�sod�ves kor�ban v�rrel volt a falra �rva - „csontv�za �r�k id�kig a kamr�ban pihen majd...”

Mindannyian n�m�n mentek v�gig Roxfort els�t�t�lt folyos�in, a falon l�v� portr�k mind gyan�san �resek voltak. Harry a m�sodik emeleti l�nyv�c�be vezette �ket, �s amikor bel�ptek, elsziszegte a parancsot a kagyl�nak, hogy nyissa ki a Kamra bej�rat�t. McGalagony �s Pomfrey nem voltak ott a m�ltkor, mikor lementek a Kamr�ba, �s mindk�t n�nek elakadt a l�legzete a d�bbenett�l, mikor a kagyl� sz�tny�lt, hogy felt�rja a f�ldben lev� bej�ratot. Harry �gy v�lte, l�tta, ahogy Pomfrey v�d�jelet tesz a p�rszasz�ul elhangz� parancs hangj�ra.

Ahelyett, hogy megkock�ztass�k, hogy lecs�sznak az alag�ton, Dumbledore �s McGalagony mindannyiukat lelebegtette a f� �regbe. Azt�n n�h�ny lumos b�b�j f�nye alatt elindultak a barlangon kereszt�l a k�gy�kkal bor�tott ajt� fel�, ami a f�kamr�ba vezetett. Csak n�h�ny napja volt, hogy itt voltak Remusszal, Siriusszal, Ronnal �s Hermion�val - de egy �letnek t�nt. �s ez�ttal az utaz�s sokkal komorabb volt. Harry h�l�s volt, hogy a baziliszkusz �ri�si holtteste - Perselusnak k�sz�nhet�en - m�r elt�nt. Az �ri�sk�gy� Perselus egyik priv�t laborat�rium�ban volt b�jitalokhoz elrakt�rozva.

�gy d�nt�ttek, hogy abba a kis mag�n k�nyvt�rba viszik Remust, ahol azokat a k�nyveket tal�lt�k. A polcok most �resek voltak - Remus, Perselus �s Dumbledore megtiszt�tott�k a helyet. De a szoba m�g mindig biztons�gos volt, �s a port �s korhad�st megakad�lyoz� v�d�b�b�jok m�g mindig m�k�dtek.

Amikor oda�rtek, McGalagony �tv�ltoztatta Dumbledore egyik citromos cukork�j�t egy nagy �ggy�, �s gyeng�den r�tett�k Remust, majd levett�k r�la a l�thatatlann� tev� k�penyt. Madam Pomfrey m�g egyszer leellen�rizte, �s kijelentette, hogy j�l van.

- Mi t�rt�nik, amikor telihold lesz? - k�rdezte Harry. – �t fog �gy v�ltozni?

- Nem - vil�gos�totta fel Perselus. – Semmi nem zavarja meg az �l�halottat, am�g az ellensz�rumot be nem adj�k neki.

- Leellen�rizhetj�k telihold ut�n, hogy biztosak legy�nk benne, minden rendben van - mondta Madam Pomfrey Harrynek. – Rendben lesz. Nem � az els� v�rfarkas, akinek �l�halott Eszenci�t adnak.

- Gy�jthatunk neki f�nyt? - k�rdezte Harry Dumbledore-t�l, mivel gy�l�lte annak a gondolat�t, hogy a bez�rj�k a s�t�tbe.

- Persze, Harry - biztos�totta Dumbledore, �s meglengette a p�lc�j�t. Egy kis asztal jelent meg az �gy mellett egy l�mp�ssal - a l�mp�ban lev� aranyg�mb l�gy, meleg f�nyt adott. Dumbledore egy meleg�t� b�b�jt is elhelyezett a szob�n, t�vol tartva a jeges hideget, amit Harry a csontjaiban kezdett �rezni. – Rendben lesz, Harry.

Harry b�lintott �s el�rel�pett, majd megfogta Remus kez�t. Nem volt mozg�s a b�re alatt, �s a mozdulatlans�g term�szetellenes volt.
– Visszaj�v�nk, Remus - suttogta halkan, majd gyeng�den megszor�totta a kez�t. Remus viszont nem v�laszolt, megfeledkezett a k�r�l�tte lev� vil�gr�l.

A kast�lyba val� visszat�r�s csendben t�rt�nt, mindannyian elvesztek a gondolataikban. Amikor Harry v�gre bez�rta a kamra ajtaj�t, nem tudott nem arra gondolni, hogy mennyi id� fog eltelni, m�g visszat�rhetnek, hogy megments�k a v�rfarkast. Rem�lhet�leg amikor elj�n ez a nap, lesz egy gy�gym�d a farkask�rra, �s Sirius ott lesz az oldal�n.

Amint visszat�rtek a m�sodik emeleti folyos�ra, sz�tv�ltak �tjaik. Harry �s Perselus n�m�n elindultak le a pinc�be. Mikor a lakoszt�lyukban voltak Perselus egy p�lcaint�ssel megn�velte a t�zet, azt�n �tmenetileg visszat�rt a laborj�ba, hogy kihozzon egy b�jitalt. Harry elveszve �s rosszkedv�en s�llyedt le a sz�k�re a t�z el�tt.

- Sz�ks�ged van m�g egy ilyenre? - k�rdezte Perselus, mik�zben visszat�rt a szob�ba. Felemelt egy kis fiol�t - Harry felismerte a nyugtat�f�zet vil�gosk�k sz�n�t az �vegpalackban. Megr�zta a fej�t.

- J�l vagyok - biztos�totta a f�rfit, �s v�gign�zte, ahogy a f�rfi maga issza meg a b�jitalt. – M�g mindig d�h�s vagy? - tal�lgatott. Mindennek ellen�re Perselus kedves volt vele kor�bban, megnyugtatta, mikor bep�nikolt Remus miatt. Rem�nyt adott arra, hogy tal�n a dolgok visszat�rnek a norm�lis ker�kv�g�sba.

Perselus �sszeh�zta szem�ld�keit a k�rd�sre.
– Nem pont d�h�s - v�laszolt. – Csak… rosszkedv�, gondolom. Most, hogy Lupin alszik, �s t�vol van t�l�nk, rem�lhet�leg a dolgok visszat�rnek a megszokott mederbe.

Le�lt Harryvel szemben a sz�k�re. Harry, a t�z t�ncol� l�ngjaiba b�mult, �s �rezte az arc�n a f�rfi kutat� pillant�s�t. – J�l vagy?

A t�z meleg�nek ellen�re, Harry megborzongott. K�nyszer�tette mag�t, hogy v�lasz gyan�nt b�lintson.

Perselus egy ideig semmit nem mondott, de a pillant�sa nem hagyta el Harry arc�t.
– Hogy �rtetted azt reggel? - k�rdezte a f�rfi v�g�l, m�ly �s nyugodt hangon. – Mikor azt mondtad, hogy nem volt semmi k�z�tt�nk kor�bban?

Harry v�gigh�zta a kez�t a borzos haj�n, azt�n visszah�zta a l�bait a sz�kre, �s m�g t�bb meleg�rt �s vigasztal�s�rt ism�t �sszeg�mb�ly�d�tt.

– H�lyes�g volt - v�laszolta, �s nem n�zett a f�rfire.

Bel�l kiegyens�lyozatlannak �rezte mag�t, az �rzelmei kaotikusak voltak. Tal�n m�gis be kellett volna vennie egy nyugtat� f�zetet. Ak�rhogyan is, k�nyszer�tve �rezte mag�t, hogy v�laszoljon Perselusnak.
– Tudom, hogy megvan az elk�pzel�sed arr�l, hogy hogyan kellene engem kezelned - vagy nem is felt�tlen�l engem, hanem a h�zast�rsad, nem sz�m�t, ki az. Val�sz�n�leg le van �rva valahol egy etikett k�nyvben. Van egy elk�pzel�sed, hogy mit mondhatsz nekem, �s mit nem. A pokolba is, bocs�natot k�rt�l t�lem az els� este, mikor �sszeh�zasodtunk. – Harry halv�nyan elmosolyodott az eml�kre. – Azt hiszem, �gy gondoltam, hogy sz�m�t, hogy �n voltam. Igazad volt, �nz� vagyok. Az�rt mondtam, amit mondtam - hogy semmi nincs k�z�tt�nk -, mert �gy gondoltam, hogy tudni fogod, hogy kor�bbra �rtettem, miel�tt mindez megt�rt�nt, miel�tt �sszeh�zasodtunk.

Ekkor feln�zett, �s Perselus s�t�t szemeibe b�mult, nem tudta, hogy hogyan �rtelmezze a f�rfi arc�n lev� kifejez�st. Semmit nem �rult el, �gyesen uralma alatt tartotta az �rzelmeit, �gy Harry nem tudta, hogy amit mond, annak van-e sz�m�ra �rtelme. Val�sz�n�leg nincs, de � csak mondta tov�bb a mag��t.

– T�vedtem - mondta Harry. – Mert nem tudtad - mivel, ami neked sz�m�t az egy dolog, �s ami nekem sz�m�t az eg�szen m�s, valami �nz�. De azt akarom, hogy tudd, tudom, mit tett�l �rtem – h�nyszor kock�ztattad az �leted, mindent, amit adt�l nekem, minden �ldozatot, amit hozt�l. Tudom.

Harry �gy �rezte, fontos, hogy Perselus meg�rtse ezt, �s azon kapta mag�t, hogy szavakat keres, hogy elmagyar�zza, hogyan is �rti.
– Sirius megk�rt, hogy lakjak vele - mondta neki, s visszaeml�kezett arra az els� �jszak�ra, amikor harmadik �v�ben megismerte Siriust. Perselus f�szkel�dni kezdett az eml�keztet�re, �s Harry gyorsan tov�bb folytatta, miel�tt valami becsm�rl�t mondana a keresztapj�r�l, mert ez egy�ltal�n nem Siriusr�l sz�lt. – Egy otthont akart adni nekem, de soha nem engedt�k meg neki, a dolgok soha nem j�ttek �ssze. Ak�rmilyen ironikusnak is t�nik, te vagy az egyed�li ember, aki egy igazi otthont adott nekem, �s ez sokat jelent sz�momra. �s sajn�lom, ha feld�h�tettelek.

Perselus vett egy hossz�, m�ly leveg�t, �s el�red�lt a sz�k�ben. A karj�t a combj�n pihentette, mik�zben megfesz�tetten n�zte Harryt, mintha megpr�b�lna r�j�nni, hogy mir�l besz�l. Hossz� ideig semmit nem mondott, �s az arckifejez�se megfejthetetlen volt, de �gy t�nt, mintha valamit keresne Harry szemeiben. Ebben a pontban Harry �rzelmileg annyira kimer�ltnek �rezte mag�t, hogy m�r nem tudta, mit gondoljon.

- Mi az? - k�rdezte Perselus csendesen. – Az �nz� dolog, amir�l azt mondtad, hogy sz�m�t neked?

Harry m�lyen fels�hajtott, �s bel�l furcs�n �resnek �rezte mag�t.
– Hogy sz�m�tott, hogy �n vagyok. Hogy mindent �n miattam tett�l - �s nem az�rt, mert ez a felel�ss�ged, vagy, mert �n vagyok a Kis T�l�l�, vagy a h�zast�rsad, hanem mert �n �n vagyok, csak �n, csak Harry.

Valami �tfutott Perselus arc�n, valami kem�ny �rzelem, ami �letre kelt a f�rfi szemeiben.
– Harry - mondta l�gyan, �s a hangja b�rsonyosan meleg volt. – A k�teless�g volt a legutols� dolog, ami eszembe jutott, mikor ut�nad mentem Winter Landsbe.

Ez nem volt �ppen egy bar�ts�gos kinyilatkoztat�s, de valami volt - valami t�bb mint, amije Harrynek eddig volt. Valami, amibe kapaszkodhatott. Egy meleg szikra, f�nyes �s rem�nyteljes, kit�ltve az �ress�get Harryben. T�tova mosolyt k�ld�tt a f�rfi fel�, mert nem volt biztos abban, hogyan v�laszoljon. Amikor Perselus visszamosolygott, Harry elvigyorodott �s h�trad�lt a sz�k�ben, pillant�sa visszafordult a t�z fel�. �gy �rezte, mintha leemelt�k volna a v�ll�r�l a s�lyt - m�g ha csak ideiglenesen is. Rendben, tal�n m�g sincs egyed�l. Tal�n soha nem is volt.

�r�i megjegyz�s:

K�sz�n�k minden csod�latos megjegyz�st! �r�l�k, hogy ilyen sokan �lvezt�tek a „besz�lget�st”, amit Harry mindenkit�l megkapott. J� volt egy el�g csendes fejezetet �rni, azok ut�n, hogy a kor�bbi fejezetekben milyen sok, jelent�s dolog t�rt�nt. N�ha csak h�tra kell d�ln�d, �s figyelned kell, hogyan reag�l a vil�g t�bbi r�sze. Harrynek sz�ks�ge volt egy pillanatra, hogy �sszeszedje mag�t - �s ebben Ron �s Hermione felbecs�lhetetlen.

A megold�som a Drac�s dologra, a k�vetkez� fejezetben lesz.