45. Fejezet – S�rk�nyszel�d�t�s

Perselus hossz� ideig �lt a t�z el�tt, miut�n Harry elment lefek�dni. �r�lt, hogy gondolt r�, hogy bevegye a nyugtat�f�zetet, miel�tt besz�lget a fi�val, de m�g ezzel egy�tt is kaotikusak voltak a benne kavarg� �rzelmek. M�g mindig �rzett egy j� adag d�h�t - de az m�r nem arra a fiatalemberre ir�nyult, aki �gy t�nt, arra rendeltetett, hogy megossza vele az �let�t. Nem, ez�ttal ism�t hat�rozottan a Dursleykre ir�nyult, akik szemmel l�that�an olyan m�lyen megb�ntott�k a fi�t, hogy az �gy �rezze, ha egy igazi k�tel�kre s�v�rog a csal�dj�val, akkor az �nz�s�g.

�nz� dolognak nevezte Harry, s azt akarta, hogy sz�m�tson, hogy a fel� ir�nyul� kedvess�g miatta van, nem a r�k�nyszer�tett szerep miatt, amit el kellett j�tszania. Perselus mostanra m�lyen megb�nta a szavakat, amiket aznap reggel mondott, �s hogy milyen nagyon f�lre�rtette. B�r a mosoly, amit Harry neki adom�nyozott, utal�s volt arra, hogy k�szs�gesen megbocs�tott neki, a seb m�g biztos ott volt, �s Perselus nem tudta, hogy hogyan gy�gy�tsa be.

Merlinre, a fi� zavarbaejt� volt! Minden mozdulat�val �sszezavarta Perselust. De Perselus a sz�ve m�ly�n rem�nykedett. Nyilv�nval� volt, hogy a fiatalember �rzett valamit ir�nta. �s ugyanolyan nyilv�nval� volt, hogy fogalma sem volt r�la, mivel j�rhatnak ezek az �rzelmek. Igaz�b�l Perselusnak sem - azon k�v�l, hogy tudta, Harry megb�zott benne, h�l�s volt neki, �s sz�m�tani akart neki, a csal�dj�nak tagja akart lenni. �s amikor Harry r�mosolygott, Perselus �rezte, hogy a sz�ve bukfencet vet.

Egy nap – mondta mag�nak – szemt�l-szembe akart tal�lkozni Dursley�kkel, �s mindh�rmukat l�tni akarta, ahogy sz�gyenkezve f�szkel�dnek az�rt, amit tettek. L�tni akarta, hogy megb�nnak minden �nz� �s kegyetlen dolgot, amit az unoka�ccs�kkel tettek. Egy nap – �g�rte mag�nak – valamif�le kicsinyes bossz�t fog elk�vetni, ami t�lsz�rnyalja azokat a b�b�jokat, amivel Albus meg�tkozta �ket.

R�viddel a besz�lget�s�k ut�n, Harry – nem t�l sok n�gat�s ut�n - elment aludni. Perselus �gy gondolta, hogy mostanra m�lyen alszik az �lomtalan �lom Elix�r befoly�sa alatt. � is le akart fek�dni, maga m�g�tt szerette volna hagyni a napot, de �vatos volt. Nem csak a Dursley�k ir�nt �rzett d�he gy�t�rte. A v�gy, hogy meg�rintse Harryt, a nyugtat�f�zet ellen�re sem t�nt �gy, hogy halv�nyodik.

Aznap reggel, amikor l�tta, hogy milyen k�zel �ll a megvadult v�rfarkashoz, megragadta Harryt - alig tudta elengedni, mikor Albus megparancsolta neki. �s kor�bban, ezen az est�n, mikor Harry bep�nikolt, azt gondolv�n, hogy a v�rfarkas meghalt, alig tudta meg�llni, hogy ne fogja meg ism�t. Helyette be�rte azzal, hogy meg�rintette a v�ll�t, �s borzaszt�an h�l�s volt, mikor a fi� sz�vesen l�tta az �rint�s�t.

�szint�n undorodott mag�t�l. �ltal�ban t�bb �nkontrollja volt enn�l - �s az is biztos, hogy soha nem v�gyott egyetlen di�kj�ra sem. Az utols� szeret�je egy vele egyid�s f�rfi volt, akit egy b�jital-konferenci�n ismert meg - egy meglehet�sen ragyog�, b�b�jos sz�ke, Andre n�ven. El�tte volt egy s�t�tb�r� n�, aki t�z �vvel id�sebb volt n�la, �s aki az Amazonashoz vitte, hogy ritka b�jital alapanyagokat keressen. Mialatt mindig � volt a domin�ns partner valamennyi kapcsolatban, soha nem keresett n�la sokkal fiatalabb embereket, vagy olyan naivokat �s �rtatlanokat, akik nem tudt�k, mibe keverednek. Soha nem volt f�lt�keny, vagy birtokl� a t�bbi szeret�j�vel, ahhoz nem �rdekelt�k el�gg�. Visszapillant�s n�lk�l engedte el �ket. �s biztosan soha nem keresett valaki olyan fiatalt, aki nem tudta pontosan, hogy mit v�r egy kapcsolatt�l. Soha nem cs�b�tott el egy sz�zet.

Albus azt mondta, hogy a megvadul�s �truh�z�sa nem �reztet vele ismeretlent - csak feler�s�ti a m�r megl�v� �rzelmeket. �gy t�nt, Harry olyan �rzelmeket v�ltott ki bel�le, amiket megpr�b�lt elt�vol�tani a term�szet�b�l – birtokl�si v�gy, f�lt�kenys�g, �s az ir�ny�t�sra val� hajlam. Ezeket az �rzelmeket karakterhib�nak tartotta - az apja �let�ben biztosan motiv�l� t�nyez�k voltak. Azzal a r�eszm�l�ssel vigasztalta mag�t valamennyire, hogy ezek mellett a s�t�t �rz�sek mellett ott volt az ellen�llhatatlan v�delmez� sz�ks�glet is. De hogy ilyen v�gyat �rezzen valaki ir�nt, aki sokkal fiatalabb, mint �, valaki ilyen �rtatlan ir�nt - nem tudta, hogy mire gondoljon.

Valami, amit Lucius mondott visszhangzott a gondolataiban. „Nem vettem �szre, milyen vonz� lett a fi�”- mondta neki Lucius. „A hajlamom mindig a n�k fel� ir�nyult - de Mr. Pottert er�s aura veszi k�r�l.”

Amennyire eml�kezett, eg�sz �let�ben ismerte Luciust. Lucius Malfoyt soha nem �rdekelte egy m�sik f�rfi. Abb�l, amit Dian�t�l hallott, m�g Julius is megpr�b�lta n�h�nyszor elcs�b�tani Malfoyt, de nem siker�lt neki. �s noha Luciusnak hat�rozottan nem volt lelkiismeret furdal�sa, ami�rt sz�zeket, vagy n�l�n�l sokkal fiatalabbakat cs�b�t el - p�ld�ul az a szeret�, aki�rt meg�lte Perselus apj�t csak tizenn�gy �ves volt -, azok mindig n�k voltak.

�s m�gis, Lucius vonz�nak tartotta Harryt – volt oka r�, ami�rt oda�ll�totta McGalagonyt, hogy �rizze az ajt�t m�lt �jjel a Caramellel tartott gy�l�s k�zben. Perselus l�tta, hogyan n�z Lucius Harryre a Nagyteremben. Semmik�ppen sem fogja engedni, hogy t�z l�bn�l k�zelebb menjen a fi�hoz.

Vajon az er� volt az? - gondolkodott rajta Ez l�kte ilyen k�oszba? A v�gy az er�re? Soha nem hitt azokban a dolgokban, amiket a S�t�t Nagy�r k�pviselt - soha nem vette be az ideol�gi�j�t, vagy az �r�letet, amir�l l�tta, hogy a horizontot fenyegeti. Szigor�an az�rt csatlakozott a hal�lfal�khoz, hogy meg�ll�tsa az apj�t - hogy visszaszerezze a csal�d becs�let�t. Annak ellen�re, hogy ellenezte ezt a filoz�fi�t, mindig tudat�ban volt az er�h�z val� vonz�d�s�nak. �s legal�bb egy r�sz�t mindig kihaszn�lta ennek az �letst�lusnak - a v�rre men� sportok, gonosz p�rbajok karddal �s p�lc�val b�rmilyen ellenf�l ellen, aki volt olyan esztelen, hogy feld�h�tse, vagy el�g h�lye ahhoz, hogy kih�vja.

Ennek egy r�sz��rt a Tekerg�ket hib�ztatta. K�nozt�k, �s � megtorl�sul gonossz� v�lt. De mindig ink�bb �gy gondolt r�, hogy ez egy j�tszma, �s nem �gy, mint egy t�k�rk�pe annak, aki igaz�n � volt. Amikor k�mkedni kezdett Albusnak, soha nem vesz�tette el szeme el�l a v�gs� c�lt. Tal�n az ind�t�kai nem voltak olyan tiszt�k, mint ahogy hitte? Tal�n az�rt csatlakozott Albushoz �s a Rendhez, mert r�sze akart lenni valaminek, ami jobb n�la, hozz�f�r�st akart az �ri�si er�h�z, amit Albus Dumbledore birtokolt, �s nem az�rt, mert egyszer�en ez volt a helyes?

Tal�n ugyanez�rt vonz�dott Harryhez?

A fi� fiatal volt, �s olyan sok dologgal kapcsolatban naiv. Mindig alacsonyabb lesz n�la, karcs� �s sz�p, fizikailag gyeng�bb, mint �. De mindennek ellen�re egyre nyilv�nval�bb� v�lt, hogy Harry Potter m�gikusan er�sebb volt, mint � - val�sz�n�leg er�sebb, mint b�rmelyik�k. Tizenhat �ves fiatals�g�val m�r olyan m�gikus h�stetteket hajtott v�gre, amit Perselus soha nem tudna. Biztosan soha nem tudta volna megmozd�tani azt a sarokk�vet - �s a b�b�jok, amik senki m�snak m�g csak nem is m�k�dtek, Harrynek k�nnyed�n mentek. �s noha a fi� semmit nem tudott az okklumenci�r�l, �gy t�nt, olyan akarata van, ami t�rhetetlen, olyan elsz�nt, ami nem engedi, hogy feladja, b�rmi is t�rt�njen.

A fi� egy�ltal�n nem volt j�ratos a kardforgat�sban, �s m�gis tizenk�t �vesen elpuszt�tott egy baziliszkuszt. Szinte eg�sz �let�ben egy gardr�bba volt z�rva, �s m�gis k�pes volt r�, hogy meg�lljon egy edzett harcos sereg el�tt, �s megh�tr�l�s n�lk�l csat�ba vezesse �ket. M�lt �jjel, amikor meg�rintette Harryt, �rezte az a b�r�b�l kisug�rz� er�t, �s ez r�szeg�t� volt.

Ez volt h�t? Innen j�ttek az „�rzelmei”? V�gy az er�re? Eg�sz �let�ben nem volt semmi j�, nemesi vagy tiszta. Az ind�t�kai arra, hogy a s�t�t ellen harcoljon nem t�bb mint mardek�ros amb�ci�? El�g lehangol� gondolat volt.

�s m�gis, nem hazudott Harrynek. Nem gondolt felel�ss�gre, vagy becs�letre, amikor vakon Winter Landsbe rohant, hogy megmentse a fi�t. Az egyed�li dolog, amire gondolt az volt, hogy biztosan visszaszerezze Harryt. Hogy megv�dje - ha sz�ks�ges, az �lete �r�n..

Perselus fels�hajtott, �s megr�zta a fej�t. Mi�rt nem j�rt a griffend�lesekhez haszn�lati �tmutat�? Eg�sz biztosan sokban megk�nny�ten� az �let�t.

Charlie Weasley soha nem tartotta mag�t ravasz embernek - mint a legt�bb griffend�les, fejjel ugrott az �sszecsap�sokba, �s a tervez�st meg a fondorlatokat a vil�g mardek�rosaira hagyta. Viszont a s�rk�nyokkal val� foglalkoz�sa megtan�totta, hogyan kell vad�szni, �s ravaszs�g ide vagy oda, tudta, hogyan kell csapd�t �ll�tani.

Nem volt biztos benne, pontosan mi adta az �tletet - eleinte nem volt t�bb egy m�l� tetsz�sn�l. L�tta, hogy Draco Malfoy hogyan n�zett r� m�lt �jszaka - nem � volt az els� fiatalember, aki �gy n�zett r�. Eml�kezett arra, hogy k�t �vvel ezel�tt a Trim�gus Tus�n t�bbsz�r is elkapta Malfoy tekintet�t. Ism�t nem volt t�bb egy k�sza �br�ndn�l, egy r�pke �lvezet volt arra gondolni, hogy az er�s �s hatalmas Malfoyok egyike a megvet�sn�l valamivel nagyobb �rdekl�d�ssel tekint egy egyszer� Weasleyre.

M�lt �jjel azonban Draco t�bbet tett, mint egyszer�en n�zte �t. Siker�lt elkapnia cser�be Charlie figyelm�t. �, tudta � az �sszes okot, hogy mi�rt nem volt j� �tlet - a fiatalember egy elk�nyeztetett k�ly�k volt, egy hal�lfal� fia, �s val�sz�n�leg az Azkabanra �t�lte mag�t. Mindezek az okok azonban elt�rp�ltek, amikor a fiatalember mer� sz�ps�g�t n�zte. Eleg�ns volt, �s finom, s�padt �s aranyl�. R�zs�s ajkakkal, �s a szem�nek olyan sz�ne volt, mint a ny�ri �gbolt. Charlie-nak nem volt m�s v�laszt�sa, mint viszonozni az elismer� figyelmet, annak ellen�re, hogy tudta, semmi t�bb nem lesz bel�le.

K�s�bb azon az est�n, amikor Perselus elmondta nekik a h�zass�gi aj�nlatot, �s l�tta a vad d�h�t, ami eluralta Remust, valami furcsa �rz�s fogta el Charlie-t - valami er�s, �s borzaszt�, egy jogos d�h, az�rt amit Siriusszal �s Remusszal tesznek. Ez a gondolat Drac�hoz vezette - hogy Sirius ez�rt gy�l�lni fogja Drac�t. Vajon b�ntan�? - gondolkodott el rajta. Vajon b�ntan� a farkas? Darabokra szak�tan�k mindazt a s�padt b�rt �s arany hajat, �s elpuszt�tan�k a szem�nek csod�latos k�ks�g�t? Erre a gondolatra birtokl�si v�gy j�rta �t Charlie-t, v�gy, hogy b�rmi �ron meg�ll�tsa ezt. Remus �s Sirius nem �rdemeltek meg ilyen sorsot - �s Drac�t is eg�szen m�sra sz�nt�k, valaki m�s sz�m�ra. Drac�nak az �v�nek kellett lennie. M�g a n�v is arra utalt, hogy a Sors egyet�rtett - Draconis, a s�rk�ny.

�s �gy, egyszer�en sz�lva, Charlie csapd�t �ll�tott a s�rk�nynak. A b�ntudat egy pillanatra belenyilallt a gondolatra, de azt�n ler�zta. V�g�l is mindenkinek ez volt a legjobb. Sirius �s Remus nem �rdemelt�k meg, ami vel�k t�rt�nik. Draco nyilv�nval�an nem volt t�bb egy �rucikkn�l, amir�l Lucius �gy d�nt�tt, hogy elcser�li. �gy legal�bb Draco valaki olyannal lenne, aki �gyel r� - aki megv�den�. A kibontakoz� esem�nyek�rt a felel�ss�g sz�pen Lucius Malfoyra fog h�rulni, aki elind�totta a dolgokat.

A cs�b�t�s el�g k�nnyed�n ment. A legend�s l�nyek gondoz�sa �ra k�zben besz�lt a fiatalemberrel. Mikor �tadta Drac�nak a kr�p k�lyk�t, megbizonyosodott r�la, hogy meg�rintse a kez�t, �s l�tta, ahogy a fiatalember szemei viszonz�sul els�t�tednek. Elpirult, amikor Charlie mell�kesen megjegyezte, hogy az unikornis k�ly�k csod�latos l�tv�ny az ist�ll�ban. A csal�tek k�szen �llt, a k�vetkez� l�p�s Drac�� volt.

Charlie �pp befejezte az egyik tesztr�l h�ts� fert�ly�n lev� seb gondoz�s�t a n�gyes ist�ll�ban, amikor hallotta, hogy az oldalajt� kiny�lik. �ppen vacsora ut�n j�rt az id�, �s a tanul�k t�bbs�ge visszat�rt a klubhelyis�gbe. Megfordult, �s elmosolyodott, mikor megl�tta Drac�t, vastag ruh�ba fel�lt�zve a t�li hideg miatt, amint besettenkedik az ist�ll�ba. Sz�ke haja l�ngolt a var�zsl�f�nyek alatt, amelyek megvil�g�tott�k a termet.

Charlie csendesen kil�pett a tesztr�l boksz�b�l, �s becsukta m�g�tte a kaput. V�gign�zte, ahogy Draco a cs�r t�voli r�sze fel� indul, ahol a fiatal unikornis volt elsz�ll�solva. A fiatalember m�g nem vette �szre, hogy nincs egyed�l.

Charlie s�lyt helyezett arra, hogy elker�lje az unikornis boksz�t - az�rt volt ott, hogy a tesztr�lokr�l gondoskodjon, �s nem az unikornisr�l. Az unikornisok sz�ps�ges l�nyek voltak, feh�r sz�r�k �gy csillogott, mint a holdf�ny, szarvuk olyan volt, mint a krist�ly, de elk�pzelhetetlen�l kicsinyesek is voltak, �s csak a tiszt�knak engedt�k, hogy meg�rints�k �ket. J� n�h�ny �v eltelt, mi�ta Charlie megszerezte a k�pes�t�st ilyen dolgokra, m�gis sz�rakozva n�zte, ahogy a kis unikornis csik� moh�n a kis boksz r�csainak pr�sel�dik, �s megengedi Drac�nak, hogy megsimogassa a puha orr�t. Egy pillanatig ism�t fellobbant benne a b�ntudat, amikor levonta a k�vetkeztet�seket, de ism�t figyelmen k�v�l hagyta, most m�r hat�rozottabban, hogy folytatja. Ak�r hal�lfal� fia, ak�r nem, a fiatalember m�g b�rmilyen nagy s�t�ts�gt�l �rtatlan volt.

- Kedvel t�ged - mormogta halkan. A mardek�ros nem ijedt meg, �s ez igazolta Charlie-nak, hogy nem az unikornis volt a cs�ber�. Draco miatta j�tt.

Draco fel� ford�totta a fej�t, �s engedte, hogy a velej�r�, g�nyos Malfoy mosoly helyettes�tse az �lvezetet, ami alig n�h�ny pillanattal ezel�tt az arc�n volt. �rdekes m�don a fiatalember meg sem pr�b�lt ell�pni az unikornist�l, hanem tov�bb simogatta az orr�t. Charlie tudta, hogy Drac�nak fogalma sem volt arr�l, milyen sokatmond� volt ez a tett - v�g�l is a mardek�rosok a vad h�rnev�k gyarap�t�s�n dolgoztak. Igazolta sz�m�ra, hogy a csapd�ja t�bbi r�sz�t val�sz�n�leg soha nem fedezik fel. Az unikornisok �t�d�vben voltak benne a Legend�s L�nyek Gondoz�sa tank�nyvben, pont a s�rk�nyok mellett. L�that�lag Draco nem olvasta el a sz�pirodalmat.

- Persze, hogy kedvel. Malfoy vagyok - v�laszolt Draco g�g�sen, �s m�g kor�bban megpr�b�lt puszt�n Charlie szemeibe n�zni, most a pillant�s�t �gy l�tszott vonzotta a teste, �s elid�z�tt a b�rbe �lt�ztetett l�b�nak hossz� vonal�n. Egy cs�b�t� p�r jelent meg a fiatalember s�padt arc�n, �s az ajkai megny�ltak egy gyors l�gv�telre.

Charlie lassan elmosolyodott �s l�pett egyet fel�, �vatosan mozogva, hogy ne ijessze meg a zs�km�ny�t. Fontos volt, hogy mag�hoz csalogassa a fiatalembert.
– Van valami k�l�nleges abban, ha valaki Malfoy? - elm�lkedett Charlie.

A fiatalember g�nyosan r�mosolygott.
– Mit tudsz te? Csak egy Weasley vagy.

A pillant�sa ez�ttal a sz�les v�ll�ra �s v�kony derek�ra mozdult �s elid�z�tt a f�lig kigombolt ing�nek nyak�n�l, ahol kil�tszott az aranyl� sz�n� b�re. Az, hogy napokig dolgozott a napon, a leveg�n a s�rk�nyokkal a vil�gon minden�tt, megbarn�totta a b�r�nek sz�n�t. Nem volt hajlamos a szepl�kre, amik a fiatalabb testv�reit gy�t�rt�k. Azt�n Draco szemei elkerekedtek, mikor megpillantotta a dolgot, ami egy aranyl�ncon f�gg�tt Charlie nyaka k�r�l. A csapda m�k�d�sbe l�pett egy olyan dolog miatt, aminek egyetlen s�rk�ny sem tudott ellen�llni.

- Mi az? - lehelte Draco, �s minden �rdekl�d�s�t elvesz�tette az unikornis ir�nt, mik�zben teljes figyelm�t Charlie-ra ford�totta. Ha volt egy dolog, amire bizton sz�m�thatt�l, az egy Malfoy kapzsis�ga volt. Draco, az �rtatlans�ga ellen�re, ebben nem k�l�nb�z�tt.

Charlie felemelte a nyak�ban l�g� l�ncot, �s felemelte a t�rgyat, hogy Draco tiszt�bban l�ssa. Els� pillant�sra nem t�nt t�bbnek, mint egy arany galleon a nyaka k�r� f�zve, de nem viselte egyik miniszt�rium jelz�s�t sem, ami az angol p�nznemen volt megtal�lhat�. �rme alakja volt, de a sz�l�t k�rben elkalap�lt�k �s �rdes fel�let� volt. A vonz�s mag�ban az anyagban volt - mert t�nyleg nem volt semmi hozz� hasonl� a vil�gban. Aranysz�n� volt, �s �gy t�nt, hogy f�nyt bocs�t ki a belsej�b�l, mintha a f�m fel�lete krist�ly lett volna, �s az aranyl� sz�n a m�lyen benne �l� f�nyess�gb�l j�tt volna. Noha nem volt saj�t igazi f�nye, hipnotikusan csillogott �s villogott, �s mag�ba sz�vott minden k�r�l�tte lev� f�nyt.

- M�g soha nem l�tt�l s�rk�nyaranyat? – k�rdezte Charlie, mik�zben hagyta, hogy az �rme finoman forogni kezdjen a l�nc�n, minden mozdulat�val felvillanva �s fellobbanva.

- S�rk�nyarany?- k�rdezte Draco, s azok a k�k szemek a t�zes felsz�nre tapadtak.

- Olyan arany, ami egym�s ut�n t�bbsz�r megolvadt mialatt a s�rk�ny t�zet ok�dott - mondta neki Charlie. – A legritk�bb anyagok egyike a vil�gon.

- Hol tal�ltad? - l�pett Draco egyet fel�, vonz�dva a villog� aranyhoz.

Charlie erre elmosolyodott.
– R�sze egy s�rk�nyszel�d�t� utols� kik�pz�s�nek. Be kell surrannunk az �sszes s�rk�nybarlang k�z�l a leg�regebbe �s leg�sibbe, �s el kell lopnunk magunknak egy darabot az aranyukb�l. Ez ut�n arra haszn�ljuk, hogy megszel�d�ts�k vele a fiatal s�rk�nyokat. Egy s�rk�ny sem tud ellen�llni a cs�b�t�s�nak, �s vele k�pesek vagyunk arra, hogy magunkhoz k�ss�k, �s szel�den tartsuk �ket.

A benne leve �sszes b�ntudat megenyh�lt a szavai hallat�n - v�g�l is megfelel� figyelmeztet�st adott a fiatalembernek.

Draco k�zelebb l�pett, �s kiny�jtotta az egyik s�padt, karcs� kez�t, hogy meg�rintse az aranyat. De miel�tt hozz��rhetett volna, Charlie a mark�ba z�rta az �rm�t, elrejtve a szeme el�l. A fiatalember szemei felfel� villantak, �s tal�lkozott a pillant�suk. Fel volt h�borodva, hogy megvont�k t�le. Charlie egy lass�, lusta mosolyt k�ld�tt fel�.
– A s�rk�nyarany szent, �s nagyon m�gikus - vil�gos�totta fel. – Megengedem, hogy meg�rintsd, de annak �ra van.

A fiatalember egy pillanatra d�h�snek l�tszott, azt�n k�v�ncsinak. �gy t�nt, h�rtelen �szrevette, milyen k�zel �llt Charlie-hoz, �s az arca elpirult. A szemei - k�kek, mint a legtiszt�bb �gbolt -, �vatos �hs�get t�kr�ztek.
– Mi az �r? - k�vetelte, �s �ntudatlanul megnyalta az ajk�t, mikor Charlie pillant�sa elid�z�tt rajtuk.

- Egy cs�k - mondta neki Charlie. – Ahogy a r�gi mes�k mondj�k. - Ez m�g egy figyelmeztet�s volt, egy olyan, amit a fiatalember nem vett figyelembe, �s figyelmen k�v�l hagyta, ahogy a t�bbit is.

Draco pillant�sa visszat�rt Charlie �sszez�r�dott �kl�re, ahol elrejtette az aranyat. Felemelte a kez�t, �s gyeng�den v�gigh�zta a t�k�letesen manik�r�z�tt ujjait Charlie �kl�nek sebhelyes ujjpercein. Charlie �rezte, hogy elakad a l�legzete a gesztusra, �s abban a pillanatban tudta, hogy b�rmi t�rt�njen is, nem fogja feladni azt az utat, amit fel�ll�tott mag�nak. Ez egy olyan s�rk�ny volt, amit nem akart elengedni.

- Rendben - �rtett egyet Draco halkan. – Egy cs�k.

Megkapva a beleegyez�st, Charlie nem vesztegetett t�bb id�t arra, hogy lehet�s�get adjon a fiatalembernek arra, hogy �jra �tgondolja. Megfogta Draco fej�t a m�sik kez�vel, ujjait a sz�ke haj selymes tincseibe m�ly�tve, majd mag�hoz h�zta a karcs� alakot, �s heves cs�kkal form�lt jogot a sz�j�ra. A fiatalember leveg��rt kapott a d�bbenett�l, de egy pillanattal k�s�bb hozz�olvadt, �s mindk�t keze Charlie kem�ny mellkas�ra cs�szott, azt�n �tkarolta a test�t.

Charlie elengedte az aranyat �s a m�sik kez�t Draco derek�ra cs�sztatta, er�sen mag�hoz h�zva a fiatalembert, mik�zben elm�ly�tette a cs�kot, �hesen �zlelve �s felfalva azokat a puha ajkakat a sz�j�val. Draco v�laszolt, �gy ahogy sz�m�tott r�, �hs�ggel, sz�ks�ggel �s azzal a hajszol� k�ts�gbees�ssel, ami f�t�tte a tehetetlens�g�t, hogy ne n�zzen r�, ak�rh�nyszor tal�lkoztak.

Mikor v�gre Charlie befejezte a cs�kot, �s kiss� h�trad�lt, hogy l�thassa Draco kipirult arc�t �s megdagadt ajkait, a fiatalember meg sem pr�b�lta elhagyni �lel� karjait. K�bultnak �s kifulladtnak l�tszott, �s csak egy hossz� pillanat m�lva t�nt �gy, hogy eml�kszik r�, hogy mi volt mindennek a l�nyege. M�g mindig Charlie test�hez pr�sel�dve - mindketten figyelmen k�v�l hagyt�k azt a nyilv�nval� izgalmat, ami er�sen hozz�nyom�dott, vagy azt, hogy �lvezik -, felemelte az egyik kez�t, hogy meg�rintse az aranyat, ami most Charlie mellkas�n pihent. A szemei t�zt�l f�nylettek, amikor az ujjai s�rolt�k az �rm�t.

- Meleg - lehelte, �s az aranyban lev� bens� t�z megmozdulni l�tszott, t�ncolva v�laszolva a simogat�s�ra.

- Kedvel - ugratta Charlie, �s v�gigsim�totta a kez�t a fiatalember h�t�n, cir�gatva a kem�ny izmait. Draco fels�hajtott �s hozz�d�rg�l�z�tt, majd moh�n felemelte a fej�t, �s Charlie ism�t m�lyen megcs�kolta. Csak egyetlen pillanatig tartott, m�g Draco ing��rt ny�lt, �s sz�tr�ntotta, mik�zben a fi� k�ts�gbeesetten kezdett vonaglani hozz�, valami s�rl�d�si fel�letet keresve, hogy megszabad�tsa a f�jdalomt�l, ami sz�t�radt benne.

Charlie ekkor ell�pett t�le, elengedte, b�r minden �nuralm�t be kellett vetnie, hogy ezt megtegye. Draco vad, �hes tekintettel b�mult r�, �sszezavarodva az esem�nyek alakul�s�t�l. L�legzet visszafojtva csendben n�zte, ahogy Charlie az ist�ll� v�g�ben l�v� egyik �res boksz fel� ment. Charlie visszapillantott a v�lla f�l�tt �s k�tekedve elmosolyodott.
– J�ssz? - k�rdezte l�gyan, a hangja m�ly volt �s �g�rettel teli.

Draco nem is hezit�lt, r�gt�n k�vette, s szemei v�rakoz�an felvillantak. Charlie h�trah�zta a boksz s�t�tj�be, ler�ntva a neh�z, t�li k�penyt, amit a fiatalember viselt, majd ledobta a tiszta, �des illat� sz�n�ba, ami a f�ldet bor�totta. Miel�tt a fiatalember tiltakozhatott volna, hogy egy Malfoy soha nem tenne olyan durva dolgot, minthogy a f�ldre fek�dj�n, Charlie ism�t a karjaiba h�zta �s megcs�kolta, majd lenyomta a k�penyre meg a sz�n�ra �s betakarta a saj�t test�vel. L�gyan fels�hajtott, amikor Draco karjai �t�lelt�k, t�relmetlen�l �dv�z�lve �t.

�gy gondolta, hogy �r�kat tudna elt�lteni azzal, hogy felfedezi Draco test�t, mert, ahogy felfedte azt a s�padt, t�k�letes b�rt, leh�mozva a ruh�it r�la, Charlie l�tta, hogy t�nyleg olyan sz�p volt, mint ahogy k�pzelte. Draco tapasztalatlans�ga nyilv�nval� volt, mert minden alkalommal elakadt a l�legzete �s elpirult, valah�nyszor valami �j helyen �rintette meg, de ugyanolyan moh�n akart tanulni, �s k�ts�gbeesett volt, b�rmi�rt, amit Charlie adott neki. Furcsa volt, hogy a legl�gyabb simogat�s vagy egy elsuttogott b�k v�ltja ki Drac�b�l a leger�sebb reakci�kat, mintha m�g soha nem kezelt�k volna ilyen t�r�d�ssel, vagy gyeng�ds�ggel. Charlie sajn�lta, hogy nem volt t�bb ideje ezen az els� est�n, hogy �r�kat t�lts�n az alatta vonagl� test im�d�s�val. Mindegy -�g�rte mag�nak –, lesznek m�s �jszak�k is.

Mivel nem akarta megkock�ztatni, hogy meg�lljon, �s elrontsa a hangulatot, Charlie elsuttogott egy b�b�jt, hogy el�k�sz�tse a fiatalembert, �s mostanra m�r mindketten olyan k�ts�gbeesettek �s kem�nyek voltak,hogy minden, amit tenni tudott az volt, hogy �vatosan hatolt a test�be, lassan mozdulva, mert nem akart f�jdalmat okozni neki. De m�g �gy is, Draco felki�ltott �s szorosan megragadta, a h�t�nak izmaiba v�jva a k�rmeit, mik�zben Charlie nyak�ba temette az arc�t, mintha el akarta volna rejteni a k�nnyeket, amik a szem�t sz�rt�k. Charlie gyeng�den megcs�kolta �s a haj�t simogatta, mik�zben mozdulatlanul tartotta a test�t, hogy id�t adjon Drac�nak ahhoz, hogy hozz�szokjon az �rz�shez. M�g egy utols� dolog, eml�keztette Charlie mag�t, m�g egy utols� darab a csapd�ba. V�gre itt az id�, hogy becsukja �s bez�rja a kalitk�t.

- Draco - suttogta. – Odaadom egy darabj�t a s�rk�nyaranyomnak, de k�rned kell. Neked kell k�rned – n�zett le fesz�lten Draco k�k szemeibe.

Draco tekintete elmozdult, �s most mereven n�zte a s�rk�nyarany darabot, ami k�z�tt�k l�gott. A Charlie nyaka k�r�l lev� l�nc f�l�tte l�gott, ahogy Charlie egyens�lyban tartotta mag�t Draco teste f�l�tt. Az arany forgott �s t�ncolt, megfogva a fi� figyelm�t. Charlie lassan megd�nt�tte a cs�p�j�t, m�lyebbre vezetve mag�t Draco test�ben. Draco felny�g�tt, a h�ta �vbe fesz�lt az �rz�st�l.
– Igen - suttogta. – Add nekem, add nekem az aranyat.

Ezt volt minden belegyez�s, amire Charlie-nak sz�ks�ge volt. Megt�masztva mag�t egyik k�z�n, Charlie megfogta a l�ngol� �rm�t �s b�b�jt motyogott, ami elind�tott valamilyen titkos var�zslatot, m�lyen az aranyban. Az �rme r�gt�n kett�be t�rt �s Charlie az elt�vol�tott darabot Draco mellkas�hoz nyomta, engedve, hogy az �rintkez�sbe ker�lj�n a felforr�sodott b�r�vel. Azt�n minden gondolat�t f�lretette az aranyr�l �s megadta mag�t a teste ig�nyeinek, most m�r gyorsan mozogva, ki-be vezetve mag�t az alatta lev� �hes testben. Minden j� �s rossz gondolat elfelejt�d�tt, csak forr�s�g �s a t�z, a f�ny �s az er� n�vekv� �rz�se maradt benn�k. Moh�n cs�kolta meg Drac�t, majd maguk k�z� ny�lt, hogy a beteljes�l�sbe simogassa a fiatalembert. �s amikor �rezte, hogy Draco felki�lt �s el�lvez, elengedte mag�t �s felrobbant m�lyen benne. Ha Draco szemei nyitva lettek volna, tal�n �szrevette volna azt a vak�t� f�nyt, ami abban a pillanatban mindk�t s�rk�nyarany darabb�l sug�rzott.

K�s�bb Charlie a fiatalember mellett fek�dt, az egyik k�ny�k�re t�maszkodva, mik�zben a s�padt sz�k�t b�multa, �s n�zte, ahogy mag�hoz t�r a szenved�ly�kb�l. Lassan simogatta Draco test�t az egyik kez�vel, �s l�tta azon a sz�p arcon a megel�gedett mosolyt, ahogy �lvezte a cir�gat�st.

V�g�l Draco visszaeml�kezett az aranydarabra, �s felny�lt, hogy a f�l �rm�t felvegye a szegycsontj�r�l, ahol az pihent. A szemei elkerekedtek, ahogy a t�r�tt �rmedarabra b�mult – elt�r�en att�l az �rm�t�l, ami m�g mindig Charlie nyak�ban l�gott, ez a darab l�ngol� v�r�s volt. A benne lev� t�z �gy �gett, mint az olvadt l�va, �s a f�m majdnem a legtiszt�bb rubin sz�n�re s�t�tedett. Eg�szen sz�p volt, �s teljesen megfogta a mardek�ros figyelm�t.

- V�r�s - lehelte a d�bbenett�l.

- Persze, Dragon- mondta neki Charlie. – Mindig v�r�ss� v�lik, amikor �tadj�k.

Ha Draco �szre is vette a neve helyett a kedvesked�st, nem jegyezte meg.

- Mi�rt v�lik v�r�ss�? - k�rdezte Draco k�v�ncsian.

Charlie erre felnevetett.
– Nem olvastad el az �t�d�ves Legend�s L�nyek Gondoz�sa tank�nyvedet? Elmagyar�z mindent a s�rk�nyaranyr�l r�szletesen a f�ggel�kben.

- Persze, hogy elolvastam - hazudta Draco, azt�n el�gedetten r�mosolygott a kez�ben tartott aranyra, mintha csak most j�tt volna r�, milyen ritka dolog van a tulajdon�ban.

Charlie sz�rakozottan elmosolyodott �s fel�lt, nem t�r�dve a meztelens�g�vel. A b�rnadr�gj��rt ny�lt, mik�zben tiszt�ban volt azzal, hogy Draco szeme az aranyr�l a test�re fordult, �s a tekintete elid�zik a meztelen test�n. Figyelmen k�v�l hagyva az elismer� pillant�st, Charlie mag�hoz vette a p�lc�j�t �s egy v�kony aranyl�ncot a ruh�j�b�l. Kiny�lt, hogy elvegye a v�r�s aranydarabot Draco kez�b�l, majd a p�lc�j�t haszn�lta, hogy az aranyl�nchoz kapcsolja. Draco k�v�ncsian figyelt. Azt�n intett Drac�nak, hogy �lj�n fel �s forduljon meg, �s �vatosan a fiatalember nyaka k�r� helyezte a l�ncot, mik�zben �szrevette a halv�ny Malfoy �r�k�s tetov�l�st a lapock�j�n, amely els�t�tedik majd azon a napon, amikor az apja meghal, �s Draco lesz a csal�df�. Elgondolkodott rajta, hogy mennyi id�be telik majd, m�g Draco r�j�n, hogy ez a l�nc nem fog leesni.

- Tess�k, s�rk�nyom - mondta neki Charlie. – Most eldicsekedhetsz a jutalmaddal mindegyik bar�todnak.

Drac�nak tetszett az �tlet, �s �nel�gedett �r�mmel tapintotta meg az aranyat. Charlie gyeng�den megcs�kolta a homlok�t �s a fiatalember sug�rzott a figyelmess�g miatt.

Az ist�ll�n lev� meleg�t� b�b�jok ellen�re m�g mindig t�l v�ge volt, �s a ruh�ik n�lk�l mindketten gyorsan f�zni kezdtek. N�m�n �lt�ztek fel, Draco lopott pillant�sokat vetett Charlie-ra, mik�zben begombolkozott. Amikor fel�lt�ztek, egy pillanatig az �des illat� sz�n�ban �ltek, s hallgatt�k, ahogy kinn f�j a sz�l.

- Vissza kell jutnom takarod� el�tt - s�hajtott Draco egy pillanat m�lva.

- Tudom - �rtett egyet Charlie. – Majdnem itt az id�.

Ennek ellen�re Draco meg sem mozdult, hogy elmenjen. �gy t�nt, min�l tov�bb �l ott, ann�l jobban elmereng. Egy, a nadr�gj�ra tapadt szalm�t t�pdesett.
- Az ap�m h�zass�got rendezett nekem - ismerte be gyeng�n.

- Tudod kivel?

A fiatalember megr�zta a fej�t.
– Nem - vallotta be. – Nem akarta megmondani. Csak hogy valaki megfelel� a v�rvonalam sz�m�ra. – csal�dottan hangzott, keser�en.

- �n nem agg�dn�k t�l sokat miatta, Dragon - mondta neki Charlie.

Draco feln�zett, k�k szeme megb�ntotts�ggal telt meg..
– Nem �rdekel?

Charlie az ujjai k�r� tekerte Draco aranytincseit, mag�hoz h�zta, majd m�lyen megcs�kolta, ezzel csillap�tva a f�jdalmat, ami akaratlanul okozott. A Malfoy �r�k�s minden elk�nyeztetett g�gje ellen�re m�g csak egy fiatalember volt, akit elfoglaltak az els� alkalom z�rzavaros �rzelmei.

– Persze, hogy �rdekel, Dragon - mondta neki szenved�lyesen, �s kifullad�sig cs�kolta. – Csak nem hiszem, hogy agg�dnod k�ne. A dolgoknak az a szok�suk, hogy megold�djanak. Minden rendben lesz.

Draco f�rk�sz�n kutatta az arc�t, mintha valami �g�retet keresne a szemeiben. Charlie csak r�mosolygott �s megsimogatta az arc�t, csod�lva b�r�nek hib�tlans�g�t.

- Holnap este visszaj�hetek? - k�rdezte Draco halkan, azt�n elpirult, mintha elsz�gyellte volna mag�t, hogy ilyen dolgot k�rdezett, vagy hogy rajtakapt�k, ami�rt ilyen r�szorul�nak hangzott a hangja.

- M�r alig v�rom - mondta neki Charlie. – J� �jt, Dragon.

Draco r�mosolygott, egy finom, sz�gyenl�s arckifejez�ssel, ami val�sz�n�leg ugyanolyan idegen volt az arcvon�sain, mint amilyen �szintes�g jellemezte az �rzelmeit Abban a pillanatban Charlie megl�tta azt a potenci�lis f�rfit, akiv� Draco v�lhatna az apja, �s az �sszes s�t�t dolog befoly�s�t�l t�vol, ami k�rbevette. �s minden ellen�re, a csapda, a var�zslat, amir�l a fiatalember m�g semmit sem tudott, �s az a nyak�rv, amit most tudattalanul viselt a nyaka k�r�l, Charlie hitte, hogy a megfelel� dolgot cselekedte. Draco most m�r az �v�, �s � meg fogja v�deni.

�r�i megjegyz�s:

Szeg�ny Draco - fogalma sincs, mit tett tudattalanul. Hamarosan r� fog j�nni. Majdnem b�n�snek �rzem magam… majdnem. Meglehet�sen �lveztem Charlie szerep�t �rni - rem�lem, nektek is tetszett. Gyan�tom, hogy kevert megjegyz�seket kapok erre a fejezetre. Charlie valami el�g rakonc�tlan dolgot tett itt, b�r a v�delm�re sz�l, � is a megvadul�s �truh�z�s�nak befoly�s�t�l szenved.

Furcs�n, kihangs�lyoztam, hogy Harry m�g mindig t�l fiatal, �s ez�rt vonakodik Perselus att�l, hogy levad�ssza. �s m�gis, itt van Draco, aki ugyanannyi id�s �s a k�zmond�sbeli sz�nakazalban fetreng. Az � v�delm�re annyit, hogy Draco, noha nyilv�nval�an m�g sz�z, ugyanakkor sokkal jobban tiszt�ban van azzal, mit akar (v�g�l is Harry nem akart hozz�menni Pitonhoz). �s ugyanakkor el�g k�ts�gbeesett is volt - mivel tudta, hogy valaki olyanhoz kell hozz�mennie, akit nem is ismer. Ha nem indul most Charlie ut�n, �gy gondolja, hogy soha nem lesz es�lye. Ugyanakkor, nem �gy, mint Perselus �s Harry, Charlie �s Draco sokkal k�zelebb �llnak ugyanahhoz az �letkorhoz. Ha Ron 16, akkor az ikrek 18, Percy 19-20 �ves, ami azt jelenti, hogy Charlie valahol a 21-23 �v k�z�tt van.

N�h�ny ember r�k�rdezett Lucius reakci�j�r�l arra vonatkoz�an, hogy Draco �rdekl�d�s�t Charlie ir�nt perverzi�nak nevezi, annak ellen�re, hogy Charlie aranyv�r�. Nyilv�nval�an, mivel Lucius Siriust v�lasztotta Draco h�zast�rs�nak, ez nem az�rt van, mert f�rfi. Nem, ez szigor�an az�rt van, mert Weasley, egy v�r�rul� �s egy szeg�ny paraszt. �s igen, Lucius �gy gondolta, hogy az, hogy Andromeda egy muglihoz ment hozz� (�s ami m�g fontosabb, gyermekei lettek t�le) sokkal undor�t�bb volt, mint amit Regulus tett a trollal. Lucius szerint a muglik rangja a trollok alatt van.

N�h�ny ember azt is k�rdezte, hogy a Malfoy cselekm�ny csak egy mell�kvonal-e, aminek nincs k�ze a t�rt�net f� cselekm�ny�hez - a v�lasz nem. �mb�r azt bevallom, hogy Sirius eljegyz�se �s Charlie terve csak eszembe jutott, de Luciusnak mindig megvolt a szerepe, amit a t�rt�net j�v�beni esem�nyeiben j�tszani fog. Volt n�h�ny esem�ny, amit a f�cselekm�ny alapj�n kellett elk�sz�tenem, �s nem voltam biztos benne, hogyan juttatom el a karaktereket erre a helyre. Lucius ind�tv�nya a h�zass�gra megoldotta mindezt a probl�m�t sz�momra - oda helyezte mindegyik karaktert, ahol sz�ks�gem volt r�juk. Sz�val, m�g mindez csak �gy eszembe jutott - a dolgok nagyszer� terv�ben megold�dtak. Ugyanakkor megadta az es�ly, hogy megmutassam Lucius motiv�ci�it - ami fontoss� fog v�lni, mikor k�s�bb az elv�rt szerepet fogja j�tszani.

�r�l�k, hogy olyan sok ember izgul Remus sors��rt - eleinte sok kritik�t kaptam, hogy Remus/Sirius t�ls�gosan elveszi a figyelmet Harry/Perselusr�l. De most a legt�bb olvas� ugyan�gy �rdekl�dik mindk�t p�ros�t�s�rt. Az eredeti klis�n t�l, �n ezt a t�rt�netet soha nem l�ttam szigor�an �gy, mint egy snarryt - ink�bb egy t�rt�netet l�ttam egy nagy h�bor� esem�nyeir�l. A kapcsolatok egyszer�en azok, amik a karaktereket arra �sszpontos�tj�k, amik fontosak az �let�kben - �s nem csak a rom�ncok, hanem a bar�ts�gok is. A bar�tai �s csal�dja h�s�ge nagy r�szt fog j�tszani Harry �let�ben.