8.

Draco �gy ugrott r� a s�tem�nyre, mint aki legal�bb egy h�napja �hezik. Perselus megvet�en n�zett r�, de az�rt � is el�g gyors �temben falta az ennival�t.

A kast�lybeli koszt ut�n b�rminek �r�ltek, ami nem egyszer� gy�m�lcsb�l �llt.

A s�tem�nyt semmi id� alatt elt�ntett�k, majd lenyomtatt�k egy-egy j� poh�r borral.

Draco arc�n m�r az els� n�h�ny korty ut�n megjelent egy apr� kis p�r. Meg kellett hagyni, az ital j� min�s�g� volt.

A vend�gl�t�juk el�gedetten n�zte a f�rfiakat a t�zhely mell�l.

- K�sz�nj�k - mondta Perselus, miut�n az utols� korty bort is megitta. – R�g nem volt r�sz�nk ilyen kedves vend�gl�t�sban.

- � semmis�g, semmis�g. – Molly r�gt�n hozz� l�tott, hogy eltakar�tsa a marad�kokat. – Na de mes�ljenek. M�g nem l�ttam �n�ket errefele. Mikor �rkeztek?

Perselus k�ld�tt egy figyelmeztet� pillant�st Drac�ra, s a fi� meg�rtette, hogy a professzorra kell hagynia a besz�lget�st.

- N�h�ny napja �rkeztem a tan�tv�nyommal. A kast�lyban kaptunk sz�ll�st- v�laszolt a f�rfi a k�rd�sre. – Ma d�lel�tt megl�togattuk a falut, de nem gondoltuk, hogy �ppen v�s�r van. �ppen magyar�ztam Drac�nak az itteni f�szereket, mikor hallottuk az embereket.

A n� b�logatni kezdett.
– �, igen. Sz�rny� volt- szemei megteltek k�nnyekkel, s el�kapott egy kend�t a szokny�j�b�l. – Ha nem lett volna az a fiatalember az �n Ginevr�m…

- Ha szabad k�rdeznem, kicsoda volt az a f�rfi?- �rdekl�d�tt Perselus.

- Ezt sajnos nem tudom - r�zta meg a fej�t a n�, mik�zben a t�zhely k�r�l tett-vett. – Ginevr�nak hamarosan meg k�ne �rkeznie. Tal�n � elmondja maguknak. Viszont be kell vallanom, hogy nekem sem �rulta el kil�t�t- mosolyodott el �lmodoz�an.

- Sz�val �gy gondolja, a l�nya ismeri?- k�rdezte Perselus.

- �, igen- b�lintott Molly. – Az ut�bbi id�ben el�g furcs�n viselkedik- a n� a t�zhelyre helyezett egy l�bosnyi vizet. – De h�t meg kell mondanom, m�r �ppen itt volt az ideje. M�r csak � az egyed�li, aki m�g nem rep�lt ki a f�szekb�l.

- Teh�t vannak testv�rei?- terelte el a t�m�t Perselus olyan ir�nyba, amir�l tudta, hogy a n� val�sz�n�leg sz�vesen besz�l, �s amir�l tudta, hogy esetleg neki is haszna lenne bel�le. Elv�gre is Draco szerint a kedves Ginevr�nak az egyik testv�re �ld�g�l jelenleg beb�rt�n�zve a kast�ly pinc�j�ben.

- Term�szetesen- v�laszolt a n� b�szk�n. – Ott van William. A kast�lyban szolg�l. �s Charles- csillant fel a n� szeme. – � hadiparancsnok. Val�sz�n�leg tal�lkoztak is m�r vel�k. Azt�n ott van m�g Percival. Sajnos �t el�g ritk�n l�tom, jelenleg Oxfordban tanul.

A n� itt r�vid sz�netet tartott, azt�n folytatta.

- �s a legkisebb fiam, Ronald. Jelenleg � is a kast�lyban tart�zkodik. Tegnap l�togatott meg- mes�lt lelkesen. – Azt mondta, megmentette urunkat.

Perselus gyorsan Drac�ra pillantott, de a fi� megr�zta a fej�t. Egyik�k sem �rtette, hogy mi folyik itt tulajdonk�ppen. Vagy a n� hazudott, vagy Draco volt nagyon figyelmetlen.

Ebben az esetben viszont az volt az �rz�se, hogy Draco besz�lt igazat. Nem lehetett annyira neh�z meg�llap�tani, hogy az az illet�leges fi� a l�ny b�tyja. Azt a v�r�s hajat lehetetlen volt ut�nozni.

- Eml�tette Percivalt. Mondja csak, mennyi id�be telik innen Oxfordba jutni?- k�rdezte Perselus.

�gy gondolta, ha nem siker�l visszat�rni�k el�g gyorsan a saj�t idej�kbe, j� lenne olyan helyre menni, amit t�bb�-kev�sb� kiismer. Oxford volt teh�t a legjobb megold�s erre.

- �, az egy igen hossz� �t- mondta a n�. – Percival �ltal�ban egy h�t alatt szokott haza�rni, viszont � n�h�ny helyen meg szokott �llni. Tudja, az ismer�sei. Megl�tj�k majd, Percival is befoly�sos ember lesz!

Perselus kiz�rt a fej�b�l a n� sz��radat�t, �s elgondolkodott rajta, milyen lehets�ges faluba cs�ppenhettek. A n� elmondottjai nem sokat seg�tettek, viszont annyival le tudta sz�k�teni a k�rt, hogy bem�rt egy lehets�ges sugarat k�rbe, Oxford k�r�l.

A t�bb napos utaz�s azt jelentette, hogy ha �szak fel� halad, akkor k�r�lbel�l Sheffield, Manchester, esetleg Liverpool j�het sz�ba. Ezen a vonalon voltak erd�k is, ami term�szetesen sokat seg�tett. Elgondolkodott rajta, milyen falukat ismer ezeknek a v�rosoknak a k�zel�ben, de nem sokat tudott �sszesz�molni. Errefel� soha nem j�rt m�g, s a t�rk�pismerete sem volt annyira r�szletes.

�s persze m�g ott volt Middlesbrough, Birmingham, meg Newcastle. Ezek mind-mind lehets�ges helyek lehetnek.

Hamarosan r�j�tt, hogy csakis ezek j�hettek igaz�n sz�ba. Ha m�s ir�nyba indult volna el valaki l�h�ton, n�h�ny napon bel�l egyenesen valamelyik tengerbe rohant volna.

Odakintr�l hangos nevet�s hallatszott be. N�h�ny fiatalember v�gigv�gtatott l�h�ton az utc�n, azt�n ism�t csak az udvaron kapirg�l� sz�rnyasok t�rt�k meg a csendet. Perselus gyorsan �sszeszedte gondolatai, s �jra vend�gl�t�jukra �sszpontos�tott.

-… mondtam is nekik, hogy m�r �ppen ideje csal�dot alap�tani. Hamarosan Ginevra is ki fog rep�lni, ha minden igaz- n�zett jelent�s�gteljesen a f�rfiakra, mintha azt v�rta volna, hogy valamelyik k�z�l�k b�rmelyik pillanatban �szinte szerelmet valljon a l�ny�nak.

 Perselus komoly arcot er�ltetett mag�ra, s meg�rt�en b�lintott. A n� el�gedetten csivitelt tov�bb.

- Elv�gre nem engedhetj�k meg, hogy h�rnev�nk foltos legyen. Valakinek folytatnia kell a vonalat, �s k�rem, ebb�l a h�zb�l csakis becs�letes emberek ker�ltek ki. Egy n�nek mindenre fel kell k�sz�lnie! N�zzenek r�m! A f�rjem jelenleg urunk saj�t test�re! Szinte sosincs itthon. H�t s�rtam �n valaha is ez�rt? Nem. Minden gyermekemet tisztess�gesen felneveltem. Mondtam is Charlesnak, hogy egy tisztess�ges feles�g felneveli a porontyokat akkor is, ha a f�rje odavesz valamelyik csat�ban.

Perselus megk�sz�nte minden fennval�nak, hogy az ajt�n v�gre bel�pett a v�r�shaj� l�ny.

- H�t maguk meg kik?- j�tt a hang.

- Na de Ginevra!- m�ltatlankodott az anyja. – Hogy besz�lsz a vend�geinkkel? Ezek az urak messzir�l j�ttek, s arra voltak k�v�ncsiak, hogy j�l �rzed-e magad �gy a reggeli eset ut�n.

A l�ny gyanakv� pillant�st k�ld�tt Drac�ra. Perselus meg volt r�la gy�z�dve, hogy nagyon is j�l tudja, mi�rt vannak itt. A professzor hidegen figyelte, hogy a kedves Ginevra megpr�b�lja felvenni a semmitmond� arckifejez�s�t.

A kis v�r�shaj� eg�sz tehets�ges hazudoz� volt, de Perselusszal nem lehetett k�nnyen kibabr�lni. Tudta, mit keressen a mozdulataiban, mire kellene hatni, hogy kiugrassa a bokorb�l.

Viszont ezt nem most akarta. Nem itt. Mint egy szorgos m�hecske, �gy gy�jt�tte az inform�ci�kat. Minek �ruln� el id� el�tt, hogy mire gyanakszik? Nem csak Ginevr�nak okozna bajt, hanem mag�nak is. Nyilv�nval� volt, hogy mi folyik itt. A dr�ga anyuk�nak fogalma sem volt, mibe dugta a l�nya az orr�t. M�rpedig Perselus �gy gondolta, hogy a v�r�shaj� eddig a band�j�val t�lt�tte az id�d. Val�sz�n�leg kiadott nekik mindent arr�l, ami a d�lel�tt t�rt�nt.

- Semmi bajom- vetette oda a l�ny f�lv�llr�l a f�rfiaknak, azt�n anyja cicceg�s�t hallva m�g hozz�tette. – K�sz�n�m k�rd�s�ket.

Az anyuka helyesl�en b�lintott, azt�n f�lreh�zta a t�zhelyr�l a vacsor�t, �s elindult az ajt� fel�.

- Megyek, bez�rom a csirk�ket - magyar�zta k�zben, s sokatmond� pillant�st vetett a h�zban �ld�g�l� csoportra.

Perselus ism�t azon kapta mag�t, hogy el kell fojtania egy mosolyt. Ha nem arra k�sz�lne, hogy megsz�ktessen egy rabot, s azt�n Drac�t hazavigye, m�g �lvezn� is az ittl�tet.

Igen, ez a gondolat t�bbsz�r is esz�be jutott m�r, mi�ta itt van. Ha nem lenne itt a sz�ke, tal�n nem is sietne annyira haza.

Mikor h�rmasban maradtak Ginevra �sszeh�zott szem�ld�kkel n�zett r�juk.

- Mit akarnak?- k�vetelte.

Perselus �rtetlenked� arckifejez�st er�ltetett mag�ra. Draco kiss� f�szkel�d�tt, de nem sz�lalt meg.

A l�ny egyre frusztr�ltabb� v�lt.

- Nem kell a tudatlant j�tszani- csattant fel v�g�l. – Mit keresnek itt?

- Nem keres�nk mi semmit- v�laszolt Perselus. – Csak tudni akartam, hogy j�l van-e.

P�r percig mindenki hallgatott, azt�n Perselus tov�bb besz�lt.

- N�zze, kisasszony. N�h�ny napja �rkezt�nk ide, b�rmily hihetetlennek is t�nik, nem tudhatjuk, kicsoda �n. �gy h�t k�rem, ne gyan�s�tgasson semmivel.

Draco hitetlenked� pillant�st k�ld�tt Perselus fel�, s Ginevra k�vette p�ld�j�t. Perselus el�gedetten h�trad�lt, s felvonta szem�ld�k�t, mintha ezzel pr�b�ln� arra �szt�k�lni a t�bbieket, hogy csak merjenek valamit mondani.

A l�ny v�g�l karba tette a kez�t, s l�tszott rajta, hogy egy�ltal�n nem hitte el azt, amit Perselus mondott. Ennek ellen�re nem pr�b�lt tiltakozni.

- Na �s mondja csak, mit keresnek itt?- k�rdezgetett tov�bb a l�ny.

- A tan�tv�nyommal j�rjuk k�rbe a vil�got - magyar�zta k�szs�gesen Perselus.

Ginevra szemei elkerekedtek, majd sz�rakozotts�g jelent meg benn�k. Vetett egy pillant�st a n�m�n �ld�g�l� sz�ke fi�ra, azt�n elmosolyodott.

Gyorsan el�h�zott egy sz�ket, �s lepuffant r�.

- Mes�ljen csak, merre j�rtak? Honnan j�nnek?

- �szakr�l - l�pett be Molly az ajt�n. – Oxford fel� mennek.

- Remek, remek- lelkendezett a l�ny. –Mindig is el szerettem volna menni a Loch Nishez. Ugye j�rtak arra?

Perselus r�gt�n belement a j�t�kba.
– H�t persze- b�lintott r�.

- Thomasszal tal�lkoztak?- k�rdezte Ginevra.

- Milyen Thomasszal?- n�zett r� k�rd� tekintettel Perselus. – Rengeteg Thomast ismerek.

- H�t Lord Learmont- tiszt�zta a v�r�s.

- Hmm- tettette Perselus, hogy elgondolkodik a dolgon. –Igen, ismer�s a n�v.

- �s mit gondolnak, igaz az, amit mondanak r�la?

- R�szben- okoskodott Perselus.

Szeme sark�b�l l�tta, hogy Draco ijedt pillant�ssal n�z r�. Molly hitetlenked� arckifejez�s�t is �szrevette, s a Ginevra fel�l �rkez� sz�rakozotts�g sem ker�lte el a figyelm�t. Ennek ellen�re tov�bb folytatta a szerepl�st.

- Tal�lkoztunk vele. Viszont az el�g r�g volt. Azt mondta, hazafel� siet.

- �, �rtem- b�logatott a l�ny, s v�ltott egy pillant�st anyj�val.

Odakinn m�s sz�rk�l�d�tt, s Perselus �gy gondolta, j� lenne ha nem a teljes s�t�ts�gben s�t�ln�nak a kast�ly fel�. Annyira m�g nem ismerte ezt a helyet.

- Nos, akkor mi menn�nk is- �llt fel, s Draco k�vette p�ld�j�t. – Szeretn�nk id�ben visszat�rni.

A k�t n� b�logatni kezdett.

- Mi pedig k�sz�nj�k, hogy megl�togattak.

A professzor, �s tan�tv�nya nyugodt temp�ban s�t�ltak az ajt�ig. Molly �s l�nya szorosan a nyomukban voltak.

- A miel�bbi viszont l�t�sra h�lgyeim- hajolt meg el�tt�k a f�rfi, majd miut�n kil�pett a kapun, sarkon fordult, �s menetelni kezdett az utc�n. Maga m�g�l hallotta a k�t n� heves suttog�s�t.

- Bolond lyukb�l bolond sz�l f�j- j�tt a fiatalabbik hangja. – M�g hogy tal�lkoztak Thomasszal.

- Pedig micsoda rendes embereknek t�ntek- ciccegett az anyja.

Perselus halkan felhorkantott, Draco pedig fel� fordult.

- Ez meg mi volt?- k�rdezte a fi�. – Csak azt ne mondja, hogy nem ismeri azt a legend�t. Most s�ltbolondnak n�znek majd minket.

- Pontosan- b�lintott r� Perselus. – Ez�rt sem fog t�ls�gosan gyanakodni r�d.

- De nem �rtem, minek j�tt�nk el egy�ltal�n ide. Semmit nem tudtunk meg.

- Dehogynem- v�laszolt Perselus. – Az a l�ny valamiben settenkedik. Az anyja sem volt teljesen �szinte. Most m�r csak arra vagyok k�v�ncsi, mi�rt nem eml�tette, a m�sik k�t fi�t is. Meg vagyok gy�z�dve r�la, hogy a l�ny n�luk volt az erd�ben. Az anyja meg err�l mit sem tud.

- De mi�rt nem k�rdezt�k ki arr�l az alakr�l?

- Nem volt r� el�g id�- vonta meg a v�ll�t a f�rfi. – �gy gondolom, lesz m�g r� alkalmunk.

- Az�rt nem lesz furcsa neki, ez az eg�sz?

- Micsoda?- n�zett Drac�ra k�rd�en a f�rfi.

- Hogy csak �gy betoppanunk hozz�. Nem hiszem, hogy elfelejtett volna.

- Nem, val�ban. Ez�rt volt ez a kis sz�nj�t�k. Mindig �gy gondoltam, hogy a legzseni�lisabb emberekben van valami kis �t�d�tts�g. Gondolj csak az igazgat�ra. A l�gynek sem tudna �rtani. �s az eddigi h�r�nk is csak biztos�tani fogja arr�l, hogy nem vagyunk teljesen norm�lisak, �s ez�rt nem kell t�ls�gosan f�lni�k sem t�l�nk.

- Eddigi h�r�nk?- k�rdezte Draco. – Milyen eddigi h�r�nk?

- Ugyan m�r! Fogadni mern�k, hogy legal�bb h�rom falu t�vols�gnyira tudj�k azt, hogy k�t furcsa idegen �rkezett ide. �res k�zzel. Teljesen j� �llapotban lev�, de idegen kin�zet� ruh�kban, tiszt�n. Az, hogy semmik�ppen nem ill�nk a k�pbe, fogalmunk sincs arr�l, hogy errefel� pontosan mik a szok�sok. S�t, szerintem m�r a f�l falu azt is tudja, hogy �pp most a kast�ly fel� tartunk, annak ellen�re, hogy egyetlen ember sem tart�zkodott a k�zelben, m�g �tv�gtunk a falun.

Draco �s�tva b�lintott egyet, majd megd�rzs�lte a szem�t.

- Csak nem vagy �lmos?- n�zett r� a tan�r hitetlenkedve.

- Nem- r�zta meg a fej�t Draco, majd hogy �ll�t�s�t „megalapozza” m�g egyet �s�tott. – Na j�, f�radt vagyok. Meg egy kicsit a szemeim is f�jnak.

- A szemeid?- k�rdezett vissza Perselus.

- Hmm- �rtett egyet a fi�. – Holnap �n is lej�hetek a t�hoz?

- Fel�lem- vonta meg a v�ll�t Perselus. – Nem lesz esetleg t�l hideg a m�lt�s�gos �rnak?

- Ha-ha- n�zett r� kiss� hunyorogva a fi�.

A f�rfi megforgatta a szemeit, majd gyors�tott l�ptein. M�r csak az hi�nyzott, hogy a k�ly�k �llva aludjon el.

AN:

Lord Learmont, True Thomas, Thomas of Ercildoune �s Thomas the Rhymer egy �s ugyanaz a szem�ly. Tom egy hires sk�t pr�f�ta volt, aki a tizenharmadik sz�zadban, �ll�t�lag Thomas Rymour de Ercieldoune n�ven �lt.

Azt mes�lik r�la, hogy a pr�f�t�l� k�pess�g�t a man�k kir�lyn�j�t�l kapta. Negyven napon �s negyven �jszak�n �t utazott vele egy�tt le, az alvil�gba, �s h�t �ven �t szolg�lta �t. �gy t�rt vissza, hogy csak az igazat tudta kimondani.

Az egyik legh�resebb pr�f�ci�ja arr�l sz�lt, hogy mikor a Tweed foly� el�nti Merlin s�rj�t, Sk�ci�nak �s Angli�nak egy kir�lya lesz. Ez meg is t�rt�nt, pont mikor James kir�lyt koron�zt�k meg.

�gy j�rja a mendemonda, hogy Thomas a kast�ly�ban �nnepelt, mikor az a h�r �rkezett, hogy egy feh�r szarvassuta s�t�lgat nyugodtan a falu utc�in. � elhagyta a kast�lyt, �s soha t�bb� nem t�rt vissza. �ll�t�lag a man�k birodalm�ba ment.

Ami a Loch Nist illeti- nem, nincs el�rva. Mindannyian Loch Ness-nek ismerj�k, viszont a sk�tok ilyen nyelven ismerik. Gondoltam, jobban illik a hangulathoz, ha ezt haszn�lom.