47. Cedo

Mikor Perselus Albus �s Minerva oldal�n bes�t�lt a gyeng�lked�re, Charlie Weasley �pp a m�g mindig eszm�letlen Draco Malfoyt fektette az egyik �gyra. A v�r�s haj� f�rfi f�lig megford�totta Drac�t �s megvizsg�lta a fej�nek h�ts� r�sz�t, hogy l�ssa, a l�nc, ami a S�rk�nyaranyat tartotta, nem v�gott-e bele a h�s�ba, ahogy eszeveszetten megpr�b�lta azt leh�zni. A fi� b�re m�g mindig v�r�sl�tt, de nem volt fels�rtve. Charlie �vatosan v�gigh�zta az ujj�t a l�nc alatt, mintha annak h�v�ss�g�vel meg akarn� nyugtatni a kipirosodott fel�letet.

Ez a tett jobban enyh�tette Perselus k�nyelmetlens�g�t, mint b�rmi m�s. B�r Draco nem tartozott a kedvencei k�z� – a fi� egy elk�nyeztetett, arrog�ns k�ly�k, aki val�sz�n�leg az apja nyomaiba l�p majd –, m�g mindig egy di�k volt, �s egyike a h�za tanul�inak. Piton mindig is k�teless�g�nek �rezte, hogy vigy�zzon mardek�rosaira, hiszen m�s tan�rok �ltal�ban mell�zt�k �ket a t�bbi h�z jav�ra. � nem fog f�lre�llni, �s nem engedi meg, hogy valaki meggyal�zza az egyik r�b�zottat.

- Az az, amire gondolunk? – k�rdezte az igazgat� a m�sodik Weasley fi�t�l, s a csillog� V�r�s S�rk�nyarany darabra mutatott Draco nyak�n.

- Igen – v�laszolta Charlie egyszer�en, l�that�an el�gg� megel�gedve mag�val.

- R�k�nyszer�tett egy tanul�t, hogy elfogadja…? – kezdte McGalagony felh�borodva, s b�r Charlie m�r nem volt di�k, m�g mindig egyike volt a griffend�leseinek.

De a f�rfi k�zbev�gott, miel�tt volt h�zvezet�je befejezhette volna a v�dat.

- Nem lehet k�nyszer�teni senkit sem arra, hogy elfogadja a S�rk�nyaranyat – vil�gos�totta fel. – A var�zslat nem m�k�dik, ha nem megegyez�sen alapul.

- Lehetetlen – r�zta meg a fej�t Perselus. – Draco mardek�ros, �s egy Malfoy. T�bbet tud a S�t�t M�gi�r�l, mint amit a legt�bb ember valaha is megtanul. Tudja j�l, milyen er�s a V�rvar�zslat. Semmik�ppen nem v�ltana k�szs�gesen v�rt egy m�sik var�zsl�val.

- Igaz�b�l…– vigyorgott r� Charlie – A ritu�l� specifikusan az „�letet ad� folyad�kra” hivatkozik. Mindenki csak azt felt�telezi, hogy v�rnek kell lennie.

- H�t mi m�sra utalhatna? – ki�ltotta Minerva. – A v�r a leg… – hirtelen abbahagyta, mintha valami bevillant volna neki, s arca r�zsasz�n�v� v�lt zavar�ban.

Perselus d�bbenten n�zett a fiatalemberre, de a volt griffend�les t�l �nel�g�ltnek n�zett ki ahhoz, hogy m�sk�ppen �rts�k szavait.

- Ugye nem? – k�rdezte.

Charlie csak vigyorgott.

- Biztos�thatom, teljes megegyez�sen alapult.

Perselus egy sz�khez l�pett, hogy beles�llyedjen.

- Az apja meg fogja �lni.

- Merlin szerelm�re, Mr. Weasley! – ki�ltotta Minerva felh�borodva. – Mi az �rd�g ker�tette a hatalm�ba, hogy ilyesmit tett?! – mikor nem kapott v�laszt az �nel�g�lt fiatalembert�l, Dumbledore fel� fordult. – Albus! Biztosan nem n�zi ezt el csak �gy!?

- Att�l tartok, nem tehetek semmit, Minerva – v�laszolt Dumbledore komolyan, b�r el�g j�l sz�rakozott – Ami t�rt�nt, megt�rt�nt, �s csak Charlie tudja visszaford�tani a var�zslatot… Mellesleg �gy gondolom, hogy v�g�l is Lucius Malfoyt kell okolnunk mindez�rt, ha nem t�vedek.

- Te is a szob�ban volt�l, mikor Lupin megvadult – jelentette ki Perselus, s meg�rt�en n�zett Charlie-ra. Nem volt tudom�sa arr�l, hogy a Weasley fi� b�rmilyen �rzelmet is t�pl�lna Draco ir�nt, de a saj�t tapasztalata alapj�n tudta, hogy a legkevesebb v�gy is annyira meger�s�dhet, hogy k�ptelen uralkodni rajta.

Charlie csak v�llat vont.
- Sem Remus, sem Sirius nem �rdemelt�k meg azt, ami vel�k t�rt�nt. �s Draco sem. Most mind a h�rman biztons�gban vannak.

- Biztons�gban? – ellenkezett Minerva. –Megfosztotta a fi�t emberi mivolt�t�l! Hogyan lesz ett�l biztons�gban?

- Elt�vol�tottam Lucius Malfoy gondoskod�sa al�l – v�laszolta a s�rk�nyszel�d�t�. – Az apj�nak most m�r nincs hatalma felette. Soha t�bb� nem fogom megengedni annak az embernek, hogy kihaszn�lja! Meg�rdemli, hogy szabad legyen, szabad…, hogy az az ember v�ljon bel�le, aki csak lenni akar.

- Szabad?! – ki�ltotta Minerva. – Hogy teszi �t szabadd� az, ha a saj�t rabszolg�j�v� teszi?

Charlie erre �sszer�ncolta a szem�ld�k�t, s �that�an n�zett a d�h�s n�re.
- McGalagony professzor, szinte eg�sz �letemben ismert. Tettem �n valaha is olyasmit, ami�rt azt gondolja, hogy bossz�b�l b�ntan�k egy m�sik embert? Komolyan azt hiszi, hogy tenn�k b�rmi olyat,, amivel t�nkretenn�m ennek a fiatalembernek az �let�t?

Minerva erre meg�llt, s szemei a m�g mindig az �gyon eszm�letlen�l fekv� fiatalembert fix�rozt�k. A helytelen�t�, rosszall� tekintet kiss� megenyh�lt, de nem t�nt el.
- � egy Malfoy. A Weasleyk ut�lj�k a Malfoyokat.

- Lucius Malfoyt ut�ljuk – jav�totta ki Charlie. – �s j� okkal. Draco nem az apja, t�volr�l sem. Mindenki, aki egy kicsit is jobban a lelke m�ly�re n�zne, l�tn� ezt. B�r gyan�tom, nagyon kevesen veszik a f�radts�got. De �n megtettem, �s amit l�ttam, azt meg�ri megmenteni.

Egy ny�g�s az �gy fel�l felh�vta a figyelm�ket arra, hogy a fi� mag�hoz t�rt. Draco megszabadult a k�b�t� �tok hat�s�t�l, majd a keze r�viden a feje fel� indult, s kif�s�lte a sz�ke haj�t az arc�b�l, mik�zben a szemei kiny�ltak. Azt�n esz�be jutott mindaz, ami t�rt�nt �s hirtelen fel�lt, r�m�lten n�zve az �gya k�r� gy�ltekre. A szemei �sszeh�z�dtak, mikor megpillantotta Charlie-t, d�h �gett benn�k, b�r Perselus �gy gondolta, hogy l�tott benn�k egy kis f�jdalmat is.
- Te! – ki�ltotta Charlie-nak, �s felemelte a szorosan �sszez�rt �kl�t, hogy meg�sse, de Charlie elkapta a csukl�j�t, �s k�nnyed�n visszatartotta.

- Mr. Malfoy! – csattant fel Perselus, s hangj�ra r�gt�n felfigyelt a fi�. – Uralkodjon mag�n! – Mardek�rosai j�l ki voltak arra k�pezve, hogy sz�t fogadjanak neki, j�l tudt�k, nem szabad feld�h�teni�k.

Draco megzabol�zta d�h�t, ami miatt fizikailag akart el�gt�telt venni Charlie-n. De a m�rge nem cs�kkent.
- Vedd le r�lam azonnal! – parancsolta, s megfogta a l�ncot, ami a V�r�s S�rk�nyaranyat tartotta.

- Nem, Dragon – felelte Charlie egyszer�en.

- Ne h�vj �gy! – ki�ltotta vill�ml� tekintettel a sz�kes�g. –Szedd le ezt r�lam! Az ap�m meg fog �lni!

Charlie szemei erre megkem�nyedtek.
– Az ap�d Sirius Blackhez akart hozz�adni, egy f�rfihez, aki szinte p�rja egy v�rfarkasnak. Tudod, mit tesznek a v�rfarkasok azokkal, akik k�z�j�k �s a p�rjuk k�z� �llnak?

Draco els�padt a szavaira, �s gyorsan h�zvezet�j�re n�zett meger�s�t�st v�rva. Perselus nem volt benne biztos, hogy Draco tudta a j�vend�beli h�zast�rs�nak identit�s�t, vagy valamit arr�l, hogy Black kedveli Lupint. A b�jital professzor v�g�l b�lintott a fi�nak.

- Sirius Black?! – k�rdezte Draco hitetlenkedve. Val�sz�n� volt, hogy sok ellentmond� t�rt�netet hallott Blackr�l – t�ves inform�ci�kat a m�ltj�r�l az �js�gokb�l, �s azokat az igazs�gdarabokat, amiket �sszegy�jt�tt az apj�t�l. – Mi�rt v�lasztotta volna Sirius Blacket? Hazudsz!

- Nem hazudik, Mr. Malfoy – vil�gos�totta fel Piton. – Az apja engem k�rt fel, hogy beny�jtsam az aj�nlatot Blacknek. �s Mr. Weasleynek igaza van. Lupin darabokra szaggatn�, ha megengedn�nk neki, hogy a k�zel�be jusson.

- Lupin! – remegett meg a borzalomt�l Draco: mint a legt�bb aranyv�r� meglehet�sen f�lt a v�rfarkasokt�l. A sz�ke mardek�ros soha nem volt k�l�nlegesen b�tor, �s otthon mindenf�le el��t�letet bel�neveltek. – Azt akarj�k mondani, hogy az ap�m meg akart t�madtatni Lupinnal? – k�vetelte t�l�k, s a lehet� legrosszabb k�vetkeztet�sre jutott a t�rt�ntekb�l. – Hogy megpr�b�lt meg�letni? – a fi� szem�ben f�jdalmas volt l�tni az �rul�st.

Perselus meg tudta �rteni a k�rd�st – ha Lucius halottnak akarta l�tni a fi�t, meglehet�sen egyedi m�dj�t v�lasztotta. � teljesen �rtatlan lenne b�rmilyen b�nben, �s elpuszt�thatn� Lupint az�rt, amit az egyetlen Malfoy-�r�k�ssel tett.

De m�gis, az, hogy ilyesmit gondoljon a saj�t apj�r�l, hogy ez legyen az els� gondolat, ami esz�be jut a fi�nak, nem j�solt semmi j�t arr�l, amilyen �lete eddig lehetett a fi�nak.

- Igaz�b�l, Mr. Malfoy, azt hiszem, az apj�nak ez egy el�g elhib�zott k�s�rlete volt arra, hogy megmentse – vil�gos�totta fel Albus az �sszezavar�dott gyereket, s a csillog�s a szem�ben kiss� elhalv�nyult a szomor�s�g miatt. �gy l�tszott, � is tragikusnak tal�lta azt a gondolatot, hogy Drac�nak ilyesmi jutott esz�be, �s megpr�b�lta megnyugtatni. Minerva elford�totta a fej�t, k�ptelen volt szemben�zni azzal az el�rult tekintettel. – Azt hiszem, ez az � m�dszere arra, hogy megv�dje m�sfajta befoly�sokt�l, amik k�rosak lenn�nek az �let�re. B�rmilyen sz�vets�gt�l eltekintve, senki nem vonhatja k�ts�gbe, hogy Sirius Black egyike azoknak az embereknek Angli�ban, aki megfelel� sz�rmaz�s� �nnek.

Draco �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. Perselus tudta, hogy el�g ravasz ahhoz, hogy meg�rtse, Albus a S�t�t Nagy�rra gondol. Ugyanakkor el�g okos volt ahhoz is, hogy ne c�lozgasson k�zvetlen�l, �s ne keverje bele az apj�t semmibe. De Lucius soha nem volt kedves ember, �s biztosan nem volt gyeng�d sem. Gyan�totta, Drac�nak nehez�re esik elfogadni, hogy az apja megpr�b�lja megv�deni – m�ghozz� ilyen m�don.

Az ifj� Malfoy egy �that� pillant�st k�ld�tt Charlie fel�.

- Becsapt�l! – v�dolta, �s ez�ttal mindannyian l�tt�k a f�jdalmat a v�d m�g�tt. Perselus azon kapta mag�t, hogy k�nyelmetlen�l f�szkel�dik a Draco tekintet�ben l�v� pillant�sra. Vajon Harry is �gy n�zne r�, gondolkodott el rajta, ha nem hagyta volna abba a griffend�les b�r�nek �rint�s�t m�lt �jjel?

Charlie szemei ell�gyultak.
- Mondtam, hogy ne agg�dj. A dolgok megold�dnak majd magukt�l! – Felemelte a kez�t, hogy meg�rintse a fi�t, de Draco elfordult, �s ler�zta kez�t, mikor meg�rintette a v�ll�t.

Egy d�rm�g� hangra lettek figyelmesek, ami a gyeng�lked� ajtaja fel�l j�tt. Megfordulva azt l�tt�k, hogy Hagrid �ll ott, mereng� arccal.
- Igazgat� �r, Lucius Malfoy �s Arthur Wesley vannak itt egy csoport aurorral – vil�gos�totta fel Albust a f�l�ri�s.

- Merlinre, ez gyors volt! – ki�ltotta Minerva. – Hogy tudhatt�k ezt meg ilyen hamar?

- Igaz�b�l nem hiszem, hogy Draco miatt vannak itt – v�laszolta Albus �sszer�ncolt szem�ld�kkel. – Vezesd �ket ide, Hagrid. Elrendezem vel�k.

- Igen, uram – b�lintott a vad�r, s Dumbledore szavaira el�nt�tte a megk�nnyebb�l�s.

- Ez Lupin miatt van – tal�lgatott Perselus.

Albus b�lintott.
- Arthur besz�molt nekem egy h�zkutat�si enged�lyr�l ma reggel. Megpr�b�lt tilt� b�r�i v�gz�st kapni ellene, de gyan�tom, nem siker�lt.

- Ilyen hamar megkapta az Eutan�zia Rendeletet? – k�rdezte Perselus d�bbenten, s arra gondolt, hogyan hat majd a h�r Harryre. Egy r�sze nem igaz�n hitte, hogy Lucius ezt v�ghezviszi, hogy t�nyleg ilyen otromba m�don meg�leti Remust, csak az�rt, hogy biztos�tsa fi�nak azt a poz�ci�t, amit akar. Butas�g volt b�rmilyen m�s lehet�s�get figyelembe venni. Lucius egy k�gy�, mindig is az volt, �s mindig is az lesz.

Albus megr�zta a fej�t.
- Csak id�z�s egy hivatalos vizsg�latra - helyesb�tett az igazgat�. – Az Eutan�zi�hoz sz�ks�g van a teljes Wizengamot szavazat�ra. Caramel k�ts�gtelen�l ezt a saj�t jav�ra akarja ford�tani.

- Ki akarnak valakit v�gezni? – k�rdezte Draco zavarodottan.

- Igen, Mr. Malfoy – mondta McGalagony cs�p�sen, �s szigor�an n�zett le a di�kj�ra. – Lupin professzort akarj�k kiv�gezni. Ez legal�bb kiss� emberibb hal�l, mint a lefejez�s, amit harmadik �v�ben Hagrid hippogriffj�nek terveztek.

Draco d�h�sen elpirult az eml�keztet�re, hogy milyen szerepe volt abban az esem�nyben. - Az egy er�szakos vad�llat volt – morogta. – Megt�madott.

- Most pedig �n van �llatk�nt oszt�lyozva, Mr. Malfoy – juttatta esz�be Minerva, mire a fi� els�padt. – �s a Nagyterembeli attrakci�ja ut�n gyan�tom, sokan vannak, akik boldogan haszn�ln�k az er�szakos kifejez�st arra, hogy hogyan is jellemezz�k a maga viselked�s�t.

A gyeng�lked�n tart�zkod�k ism�t hangokat hallottak az ajt� ir�ny�b�l. Piton fel�llt a sz�kr�l, hogy Albus �s McGalagony mell� �lljon, mik�zben egy csoport auror j�tt be a gyeng�lked�re, akiket Arthur �s Lucius k�vetett. Lucius eleg�ns, hivatalos fekete tal�rban, �nel�g�lt arckifejez�ssel l�pett be eml�keztetve Perselust arra, amit aznap reggel l�tott Draco arc�n, amint az bel�pett a Nagyterembe. A fi�, a b�jitaltan tan�r meglepet�s�re, csendben maradt, ki sem mozdult az �gyb�l �s a h�rom professzor m�g�l, akik el�tte �lltak. Arthur Weasley, aki �szrevette hogy fia is ott �ll a h�tt�rben, f�radtan �s zaklatottan n�zett ki, a ruh�ja pedig kiss� gy�r�tt volt.

Az aurorok parancsnoka, egy id�sebb f�rfi, akit Perselus nem ismert, egy pergament adott �t Dumbledore-nak.
- Igazgat� �r, rendelet�nk van, hogy �tkutassuk a Roxfortot �s, �rizetbe vegy�k Remus Lupint. �gy tudom, hogy itt tart�zkodik a kast�lyban vend�gk�nt.

Dumbledore elvette a pergament, �s r�viden r�n�zett.
- Igen, a kast�ly vend�ge, de att�l tartok, pillanatnyilag nincs az �p�letben. Term�szetesen nyugodtan �tkutathatj�k az iskol�t. De megk�rn�m �n�ket, �gyeljenek arra, hogy ne zavarj�k meg a tan�r�kat jobban, mint sz�ks�ges.

Lucius arca egy pillanatig t�m�ny d�h�t t�kr�z�tt. Perselus gyan�totta, hogy arra sz�m�tott, Lupin m�g a kast�lyban lesz. L�that�lag az id�sebbik Malfoy nemcsak arra j�tt r�, milyen er�szakos lett volna a v�rfarkas a h�zass�gi aj�nlat miatt, de nem sz�m�tott arra sem, hogy Perselus mindenkit felvil�gos�t r�la, kiv�ve Blacket.

- Sajn�lom, Albus – v�gott k�zbe Arthur. – Kit�lt�ttem a sz�ks�ges pap�rokat, hogy megkapjuk a tilt� b�r�i v�gz�st, de titokzatos m�don k�sleltett�k.

- Minden rendben, Arthur – biztos�totta a f�rfit Dumbledore. – Ahogy mondtam, Lupint nem tal�lj�k meg a kast�lyban. �s ezeknek a dolgoknak mindig megvan a m�dja, hogy megold�djanak.

Perselusnak el kellett fojtania a mosoly�t erre az �ll�t�sra – a dolgok t�nyleg megold�dtak egy el�g v�ratlan m�don. Sirius Black m�g mindig semmit nem tudott a k�oszr�l, ami k�r�l�tte kialakult.

Az aurorok ezt �gy �rtelmezt�k, hogy megkezdhetik a kutat�st, s illedelmesen b�lintottak a jelenlev�knek, mik�zben kifel� tartottak. Lucius azonban arrog�nsan el�rel�pett.
- Perselus, b�zom benne, hogy l�p�seket tett�l afel�, hogy felvil�gos�tsd Sirius Blacket a… – elhallgatott, mikor v�gre megpillantotta Drac�t, aki h�rmuk m�g�tt az �gyon �lt. �sszeh�zta a szemeit. – Mit keres a fiam a gyeng�lked�n?!

Draco r�gt�n kiugrott az �gyb�l, kih�zta mag�t, s szemben�zett az apj�val.
- Szervusz a…a… ap�m – dadogta. Lucius �sszeszor�totta az ajk�t bossz�s�g�ban: egy Malfoy soha nem dadogott.

- Draco – mondta lassan Lucius, megvet�ssel a hangj�ban, m�gis kult�r�ltan. – Mi… – A f�rfi megfagyott, �s Perselus tudta, hogy �szrevette a V�r�s S�rk�nyaranyat, ami a fia nyak�ban l�gott. A keze �sszeszorult az ez�stv�g� botj�n. Perselus kiss� megmozdult, kez�t olyan poz�ci�ba helyezve, hogy gyorsan el� tudja h�zni a p�lc�j�t, ha sz�ks�ges. – Malaz�r nev�re, mi az a sz�rny�s�g, ami a nyakadban l�g?

Draco felemelte egyik kez�t, hogy meg�rintse az aranyat. Mindenki l�thatta, hogy mennyire remeg a keze, s olyan feh�r lett, mint egy k�s�rtet.

- V�r�s S�rk�nyarany, Lucius – mondta Dumbledore szel�den. Arthur reakci�ja szinte komikus volt; a szemei majdnem kiestek a meglepetts�gt�l.

De Lucius nem mulatott rajta. �that�an n�zett a fi�ra, szem�ben d�h l�ngolt - Te v�rt v�ltott�l? – k�rdezte k�vetel�en az ijedt fi�t�l.

- V�rt? – Draco hangja megt�rt, mik�zben besz�lt. Vadul megr�zta a fej�t. – Nem, persze, hogy nem, soha…

Lucius felszisszent a d�ht�l, s az ujjpercei feh�rr� v�ltak a botja k�r�l. Nyilv�nval� volt, hogy ismerte a m�sik m�dj�t a folyad�kcser�nek, nem kellett hozz� tov�bbi magyar�zat. Mindenki biztos volt benne, hogy Lucius ismert minden lehets�ges m�dot, ami csak l�tezik arra, hogy valaki rabszolg�v� tegyen egy m�sik embert.
- Te ostoba k�ly�k! – ki�ltotta. Elkezdte kih�zni az ez�st k�gy�fejet a s�tabotj�b�l, kivillantva a p�lc�j�nak fekete v�g�t, de r�gt�n �t m�sik p�lca ir�nyult r�. Draco csak led�bbenten, mozdulatlanul �llt.

Lucius keze meg�llt a megkezdett mozdulat k�zben, azonban nem t�nt �gy, mint aki nagyon meg lett f�leml�tve. �that�an n�zett Charlie-ra, de a s�rk�nyszel�d�t� p�lc�ja m�g egy leheletnyit sem remegett meg.
- Gondolom, te vagy ez�rt a felel�s?

Charlie csak b�lintott.

Lucius g�nyosan Drac�ra mosolygott, aki �sszerezzent apja tekintete l�tt�n… – M�r alig v�rtad, hogy sz�ttehesd a l�baidat, igaz?- sziszegte.

- Mr. Malfoy! – ki�ltotta Minerva felh�borodva.

Lucius figyelembe se vette az igazgat�-helyettes asszony k�zbesz�l�s�t.

- Vedd le, de azonnal – parancsolta Charlie-nak d�lyf�sen.

De a fiatal f�rfi csak megr�zta a fej�t.

- Nem.

- Akkor el�gt�telt k�vetelek! – ragaszkodott hozz� Lucius, s szemei olyan vid�ms�gt�l csillogtak, amit Perselus m�r nagyon r�g�ta ismert. Lucius valamikor a leger�szakosabb p�rbajoz� volt, akit valaha l�tott.

Charlie elsz�nts�ga nem ingott meg.

- Nem vagyok m�r gyerek, akit csak �gy meg lehet ijeszteni, Malfoy – morogta. – Rendszeresen s�rk�nyokat szel�d�tek. Azt hiszi, f�lek egy p�rbajt�l?

De Lucius csak g�nyosan r�mosolygott.

- A kih�v�s az ap�dra vonatkozik,!.

- �n sem f�lek t�led, Lucius – biztos�totta Arthur, b�r Perselus komolyan k�ts�gbe vonta, hogy a Weasley csal�d fej�nek b�rmif�le es�lye is lenne Luciusszal szemben.

- Igaz�b�l, uraim – v�gott k�zbe Albus csillog� szemekkel –, mivel a Weasley csal�d nyilv�nosan sz�vets�gben �ll a Dumbledore-okkal, a p�rbaj r�m h�rul. V�gtelen�l boldogan fogadom el a kih�v�sodat, Lucius, ha ezt k�v�nod..

Lucius megmerevedett az igazgat� szavaira �s �vatosan megfordult, hogy a f�rfira n�zzen. Mint mindenki m�snak a szob�ban, kiv�ve Drac�t, Dumbledore p�lc�ja is m�g mindig Lucius mellkas�ra ir�nyult. B�r a sz�ke f�rfi uralkodott az arckifejez�s�n, Perselus tudta, milyen gondolatok forognak a f�rfi fej�ben. Mint p�rbajoz�, Albus Dumbledore legy�zhetetlen volt. M�g maga Voldemort is f�lt egyed�l szembesz�llni vele.

Lucius felh�zta egyik sz�ke szem�ld�k�t.
- �gy l�tom, �n csak �gy eln�zi, amit a fiammal tettek – mosolygott g�nyosan az igazgat�ra.

- �gy t�nik, Lucius, el�gg� j�l ismered a ritu�l�t – jegyezte meg Dumbledore. – Tudod j�l, hogy megegyez�sen kell alapulnia, hogy m�k�dj�n. B�r m�g Draco meg nem jelent ma reggel a Nagyteremben, azt az aranyat viselve a nyaka k�r�l, nem tudtam a k�rd�ses esem�nyr�l. Csak nem azt akarod �ll�tani, hogy uralmam van a fiad f�l�tt? Az Imperius m�g mindig el�g illeg�lis volt, mikor utolj�ra ellen�riztem.

- � a fiam! – sziszegte Lucius mindannyiuk fel�, s d�h�t alig tudta visszatartani. Nem �ppen arr�l volt h�res, hogy uralkodni tudott volna a temperamentum�n. – A Malfoy csal�d �r�k�se. Nem fogom megengedni, hogy l�ncon maradjon, mint valami �llat!

Perselus nem volt biztos benne, hogy a f�rfi fia miatt agg�dott, vagy amiatt, hogy ez a megsz�gyen�t�s milyen k�rokat okozhat a Malfoy- h�rn�ven. Tal�n egy kev�s volt mind a kett�b�l. V�g�l is meg akarta v�deni Drac�t – megv�deni a S�t�t Nagy�r befoly�s�t�l.

- Akkor tal�n Lucius, jobb lenne, ha ink�bb valami kompromisszumra vagy megegyez�sre jutn�nak Mr. Weasleyvel, minthogy olyan p�rbajokat k�vetel, amik nem v�gz�dhetnek j�l – v�laszolt Dumbledore.

Lucius szemei megkem�nyedtek, �s megfordult, hogy �that�an n�zzen Charlie-ra. Egy hideg, len�z� mosoly jelent meg sz�ja egyik sark�ban.

- Igen, persze – k�pte. – R� kellett volna j�nn�m magamt�l is. Mennyit akarsz?

Charlie �sszer�ncolta a szem�ld�k�t zavar�ban.

- Mi?

- P�nzt, Weasley! – csattant fel Lucius. – Mennyi p�nzbe ker�l ez? A s�rk�nyokat a feketepiacon k�r�lbel�l h�szezer) galleon�rt adj�k el. Gondolom, ennyi el�g lesz.

Perselus �szrevette a sz�gyent, ami �tfutott Draco arc�n, mikor r�j�tt, hogy �gy fogj�k megv�s�rolni �s eladni, mint egy �llatot. D�bbent zih�l�sa mindenki figyelm�t felkeltette, �s �gy t�nt, a fi� botladozni kezd, mintha rosszul lenne. Gyorsan, mint egy lecsap� k�gy�, Lucius keze megmozdult, �s megfogta Draco �ll�t, k�nyszer�tve, hogy feln�zzen r�. A f�rfi kezei f�jdalmasan belenyom�dtak a s�padt h�sba.
- A saj�t ostobas�goddal hoztad ezt magadra! – vicsorogta. – Nem fogod megbecstelen�teni magad azzal, hogy…

Miel�tt befejezte volna, Charlie kih�zta Drac�t a f�rfi szor�t�s�b�l, �s maga m�g� l�kte, m�g mindig felemelt p�lc�val.
- Nem fogod m�g egyszer meg�rinteni, Malfoy! – ki�ltotta felh�borodottan.

Lucius sz�rke szemei vill�mlottak a d�ht�l.
-�gy nevelem a fiam, ahogy j�nak l�tom!

- Most m�r � az �n felel�ss�gem – vil�gos�totta fel Charlie. – Az �n v�delmem alatt �ll, �s nem fogod m�g egyszer meg�rinteni!

- Uraim! – v�gott k�zbe Albus, hangja kem�ny �s k�vetel�z� volt. Annyi er� volt m�g�tte, hogy m�g Lucius is megfordult. – Magunk k�z�tt veszekedve nem fogjuk megoldani ezt a gondot.

- H�t, nekem nem kell a felaj�nlott arany – jelentette ki Charlie hat�rozottan.

Lucius idegesen csikorgatta a fogait.
- T�bbet akarsz, mint amennyit aj�nlottam? Nevezd meg az �sszeget!

- Ez nem galleonokr�l sz�l, Malfoy! – ki�ltotta Charlie undorodva. – Nem mindenkit �rdekel a p�nz. Hadd eml�keztesselek, hogy a t�ls�gos arany-szeretetetek okozta ezt az eg�szet. Nagyon j�l megtan�tottad Drac�t.

Perselus l�tta, hogy a fiatalabb Malfoy �sszerezzen ezekre a szavakra, �s gyan�totta, hogy nem voltak teljesen igazak. A f�jdalom, amit a szemeiben l�tott, ink�bb a Charlie ir�nti �rdekl�d�sr�l besz�lt, mint a nyaka k�r�l lev� arany ir�nti s�v�rg�s�r�l. A fi� megsz�gyen�t�se teljesnek t�nt.

Lucius k�zd�tt az�rt, hogy uralkodjon a v�rm�rs�klet�n.
- Mibe ker�l, hogy levedd azt a sz�rny�s�get a nyak�r�l? – sz�rte.

Charlie �sszer�ncolta szem�ld�k�t, s r�viden az apj�ra pillantott, aki sz� n�lk�l hallgatta a vit�t, kimaradva a sz�v�lt�sb�l.
- H�zass�g – mondta v�g�l egyszer�en. – Leveszem az aranyat azon a napon, mikor �sszeh�zasodik velem.

Draco hitetlenkedve n�zett fel a v�r�s haj� f�rfira, s egyre jobban �sszezavarodott. Lucius csak h�tat ford�tott �s ell�pett, az �kle egyfolyt�ban �sszeszorult �s ellazult a botj�n.

Igaz�b�l Perselus nem lep�d�tt meg Charlie kijelent�s�t�l, v�g�l is a megvadult birtokl�s �s v�gy volt az, ami elind�totta ezt a l�ncreakci�t. De a val�s�g az volt, hogy nem kellett volna felaj�nlania ezt az engedm�nyt, ugyanis Draco m�r t�rv�nyesen az �v� volt. Semmi nem volt, amit Lucius vagy b�rmelyik�k tehetett volna ak�r, �s ezt m�g maga a sz�ke f�rfi is tudta. Igaz�b�l az aj�nlat nagyon nagylelk� volt. Arthur megfesz�tetten, �sszeh�zott szemekkel figyelte a fi�t.

- �rtem – morogta Lucius, �s Perselus l�tott valami k�l�n�set �s s�t�tet csillogni a f�rfi szemeiben. Nyugtalanul Dumbledore-ra pillantott, rem�lve, hogy az id�s var�zsl� mond valamit Charlie-nak; figyelmezteti a vesz�lyr�l, ami ebben az aj�nlatban van. Drac�nak magasabb poz�ci�ja volt a t�rsadalomban, mint a Weasley-sarjnak. Miut�n a fi� h�zas lesz, �s felszabadul a S�rk�nyarany al�l, Charlie  a Malfoy csal�d uralma al� ker�l.

Perselus �szrevette az �vatos pillant�st Draco szem�ben, �s �gy n�zett ki, mint aki k�sz felsz�lalni. Sokat mondott �rz�seir�l Charlie ir�nt, ha hajland� lett volna figyelmeztetni arr�l a tettr�l, ami �t felszabad�tan�. Perselus �szint�n nem gondolta volna, hogy a fi� k�pes ilyen �rzelmekre. Tal�n Charlie-nak igaza volt; senki nem n�zett el�g m�lyre. Egy �les pillant�s az apj�t�l azonban azonnal bel�fojtott minden sz�t, amit Draco kimondott volna. A fi� idegess�g�ben m�g jobban els�padt, �s h�zvezet�j�re tekintett, mintha t�le rem�lne seg�ts�get.

- �s al��rn�l egy h�zass�gi szerz�d�st, beleegyezve abba, hogy elt�nteted az aranyat? – k�rdezte Lucius, s ism�t megfordult, hogy ellenfel�re n�zzen. Az arca kiolvashatatlan volt.

Charlie r�mosolygott, �s ha a f�rfi nem a Griffend�lbe j�rt volna, Perselus meg mert volna r� esk�dni, hogy ravaszs�got l�tott felvillanni a szemeiben.

– Beleegyezek, hogy leveszem az aranyat, egy Matrimonium Cedo szerz�d�ssel.

Perselus szemei elkerekedtek, s arckifejez�se Lucius�t t�kr�zte. Ez teljesen m�s volt, mint az � �s Harry h�zass�ga, ahol l�nyeg�ben egyenl�k voltak, a p�nzbeli egyenl�tlens�g itt k�zzel foghat� volt.. Egy h�zass�g Cedo-szerz�d�ssel Drac�t al�rendelt poz�ci�ba helyezn� a neve, p�nze vagy a t�rsadalmi helyzete ellen�re. Ahelyett, hogy Charlie lenne a Malfoy csal�d tagja, Draco v�lna Weasleyv�. A v�r�s haj� var�zsl� d�ntene arr�l, hogy hol �ljenek, kivel bar�tkozzanak, hogyan k�lts�k el a p�nz�ket. Elvenne minden uralmat, ami Luciusnak lenne a p�r f�l�tt. Mikor Lucius meghal, �s Draco �r�kli a Malfoy c�met, csak akkor v�lhatnak �jra egyenl�kk�. M�g a gyermekeik is a Wesley nevet viseln�k. �gy t�nt, Charlie el�g alaposan kigondolta ezt – a Ronnak hangoztatott kor�bbi �ll�t�sa, miszerint v�get vetett a visz�lynak csal�djaik k�z�tt, alapot nyert.

- SOHA! – �v�lt�tte Lucius.

- Akkor az arany ott marad, ahol van – vonta meg a v�ll�t Charlie.

- Ez �r�let! – vicsorogta Lucius. – V�ge lenne a Malfoy n�vnek.

- Belegyezem  k�z�s n�vbe – engedett Charlie. – Malfoy-Weasley.

- Nem! – fordult Lucius Dumbledore fel�. – Ez lehetetlen! Elfogadhatatlan!

- Nekem nagylelk� aj�nlatnak t�nik, Lucius – vil�gos�totta fel Dumbledore. – Hab�r nem kellene beleegyeznie semmibe. �nnek semmilyen t�rv�nyes belesz�l�sa nincs ebben a helyzetben.

Lucius Arthurhoz fordult, s ut�lkozva n�zett a f�rfire.
- Besz�lj a fiaddal! – parancsolta. – Csak maradt benned valami m�lt�s�g! Mondd meg neki, milyen sz�gyenletes ez! Te vagy a csal�df�. Parancsold meg neki, hogy t�rjen �szhez!

Egy furcsa arckifejez�s futott �t Arthur arc�n mik�zben b�lintott.
- H�t persze, Lucius – �rtett egyet szel�den, azt�n Charlie-hoz fordult. – Charlie?

- Igen, apa? - k�rdezte a s�rk�nyszel�d�t� illedelmesen.

- Mint a Weasley csal�d feje, azt kell mondanom, hogy ha nem tartasz ki a meggy�z�d�sed mellett, �s nem teszed pontosan azt, amit a sz�ved dikt�l, soha t�bb� nem fogok besz�lni veled – mosolygott Arthur a fi�ra.

Charlie sz�rakozottan fejet hajtott.
-Meg�rtettem.

Lucius hitetlenkedve b�mult egyik�kr�l a m�sikra, s a d�ht�l eg�sz test�ben remegett, de mint mindenki m�s a szob�ban, meg�rtette, hogy nem volt m�s v�laszt�sa. Nem engedhette meg, hogy az ut�da l�ncra verve maradjon, mint egy �llat. Annak a sz�gyene messzir�l legy�z�tt minden h�zass�got – Cedo ide vagy oda.

- J�l van! – k�pte v�g�l k�ptelen�l arra, hogy m�st tegyen.

- �llj! – ragaszkodott hozz� Charlie, �s a f�rfi szemei vill�mlottak a felh�borodotts�gt�l. – Ez Draco d�nt�se. Neki kell beleegyeznie, nem neked.

Mindannyian Dac�ra n�ztek, Lucius nyugtalan arckifejez�ssel. Draco aki visszas�llyedt az �gy sz�l�re, meglepetten n�zett fel. K�ts�gtelen�l ritk�n k�rt�k t�le, hogy � d�nts�n mag�r�l. Az apja minden mozdulat�t uralta eddig. �gy t�nt, fogalma sincs, mit tegyen. R�n�zett minden szem�lyre a szob�ban, mintha az arcukon megleln� a v�laszt. �sszerezzent az apja �that� pillant�s�ra, �s elpirult Charlie megfesz�tett b�mul�s�ra. De v�g�l bizonytalan beleegyez�ssel b�lintott, s �kl�vel szorosan fogta a S�rk�nyaranyat a nyaka k�r�l. B�r ismerte a fi�t eg�sz �let�ben, Perselus m�g tal�lgatni sem tudott, hogy mit �rezhet.

- Az �gyv�deim meg�rj�k a szerz�d�st – mondta apja hidegen, m�g egy utols� k�s�rletet t�ve, hogy uralma legyen a helyzet f�l�tt.

- �, ne l�gy buta, Lucius – v�laszolta Dumbledore, s szemei ism�t csillogtak az �r�mt�l. K�ts�gtelen�l �lvezte, ahogy alakult mindez. – Majd �n meg�rom a szerz�d�st Weasley�knek, hisz az �n felel�ss�gem. Most pedig azt hiszem, van m�s dolgunk is – aurorok k�sz�lnak az iskol�ban, s olyan valakit keresnek, akit nem fognak megtal�lni. Gyere, Lucius, kik�s�rlek. Charlie, tal�n leszel olyan sz�ves, �s meggy�z�dsz r�la, hogy ifj� Draco meg�rkezik az els� �r�j�ra? B�b�jtan, azt hiszem.

- Term�szetesen, igazgat� �r – b�lintott Charlie beleegyez�en.

Dumbledore ragaszkodott hozz�, hogy mindannyian elhagyj�k a gyeng�lked�t, egyed�l hagyva Charlie-t �s Drac�t. Nyilv�nval� volt, hogy Lucius akart n�h�ny priv�t sz�t v�ltani a fi�val, de senki nem akarta ezt megengedni. Ahelyett, hogy megv�rta volna az aurorokat, �s a h�reket Remus Lupinr�l, otthagyta �ket, mialatt s�rt�d�tten t�vozott a kast�lyb�l. K�ts�gtelen�l hazaindult, hogy kital�lja, hogyan mentheti a menthet�t abb�l az abszurd helyzetb�l, amibe a fia keveredett.

Perselus nem tudott nem arra gondolni hogyan fogja majd ezt elmagyar�zni a S�t�t Nagy�rnak. Lucius �ltal�ban a talp�ra esett, de ez�ttal sok t�ncra lesz sz�ks�ge. Nem irigyelte a f�rfit�l az �lm�nyt.