48. Farkas az ajt�ban

Charlie Drac�t figyelte, mik�zben a t�bbiek elhagyt�k a gyeng�lked�t. Furcsa, mereng� csillog�s volt a fi� szem�ben, ahogy az apja visszavonul� alakj�t n�zte. Mikor az ajt� v�gre becsuk�dott, a fiatalember sz�rke tekintete fel� fordult; tele volt d�hvel, f�jdalommal, �s valahol m�lyen l�tni lehetett a k�ts�gbeesett rem�nyked�st, hogy valahogyan mindezt Charlie majd rendbe hozza. Ezt a pillant�st l�tva a v�r�s haj� f�rfi tudta, van egy kis es�ly�k, hogy olyan �tra �ll�ts�k a j�v�j�ket, amin mindketten boldogok lehetnek. Semmi csel, vagy mahin�ci�, semmi hirtelen reakci� nem vezetne eredm�nyre, ha meg akarja kapni, amit akar, miel�tt valaki ellopn� t�le. Sz�vb�l kell besz�lnie, vagy elvesz�t valamit, ami ennyire t�r�keny �s tal�n p�tolhatatlan.

Az �gy sz�l�hez h�zott egy sz�ket, ahol Draco �lt, �s le�lt a fiatalember el�. Az anyja mindig azt mondta, hogy az igazs�g az egyetlen biztos �t b�rmilyen kapcsolatban, �s tekintve a hossz� h�zas�veket, �gy gondolta, tudta, mir�l besz�l. A szavakat kereste, de meglepetten d�bbent r�, hogy m�r tudja, mit is akar mondani.

- Mikor tizenk�t �ves voltam, egy �reg j�vend�mond� azt mondta nekem, egy nap �sszeh�zasodok egy s�rk�nnyal, akit majdnem felfal egy farkas – kezdett hozz� Charlie. Valami meglobbant Draco szemeiben, de csendben maradt.

- Persze – folytatta az exgriffend�les f�l mosollyal a sz�ja sark�ban – akkor m�g el�gg� sz� szerint vettem a j�slatot, �s az eg�sz �tletet kiss� otromb�nak tartottam. �sszeh�zasodni egy t�zet f�j� gy�kkal nem vonzan� a legt�bb embert. V�g�l r�j�ttem, hogy val�sz�n�leg metaforikusan �rtette. Azt�n megismertelek t�ged, �s tudtam, hogy te vagy a s�rk�ny. �s az ap�d k�zbel�p�s�nek k�sz�nhet�en sz� szerint majdnem felfalt egy v�rfarkas.

Draco erre els�padt, de m�g mindig csendben maradt, figyelve Charlie szavait. Az id�sebbik f�rfi pillant�sa v�gigp�szt�zta a fiatalember alakj�t. �szrevette a fesz�lt v�llakat, az arca s�padts�g�t, az ajka keser� �sszeh�z�d�s�t. De legjobban a mag�nyos zavarodotts�got l�tta a szemeiben.

- Azt k�rdeztem magamt�l, hogy menthetn�lek meg – mondta neki Charlie gyeng�den. – A csal�dom nem k�pes legy�zni a Malfoy vagy Black Conscriptust. M�g akkor sem, ha nem Siriusnak lett�l volna �g�rve, az ap�d soha nem tartott volna engem megfelel� p�rnak. Azt�n bevillant egy gondolat, hogy ha sz� szerint majdnem fel fog falni egy farkas, mi�rt ne v�ltoztassalak egyszer�en s�rk�nny�?

Draco erre megmerevedett, s arckifejez�se megfesz�lt, ahogy visszat�rt a d�he. Az �kle �sszeszorult, �s elford�totta a fej�t, vagy idegess�g�ben, vagy sz�gyen�ben, Charlie ezt nem tudta eld�nteni. �szt�n�sen kiny�lt, �s betakarta a sz�ke kez�t a saj�tj�val. Ugyan a mardek�ros �kle nem ny�lt sz�t, a sz�kes�g nem is h�zta ki az �rint�se al�l. Ez kiss� felb�tor�totta.

- De az az igazs�g, Draco, hogy a j�slatot soha nem kellett sz� szerint venni. Te nem vagy s�rk�ny, a nyakad k�r�l lev� arany ellen�re. �s b�rmennyire egybeesik is a helyzet Remus Lupinnal, nem � az a farkas, aki azzal fenyeget, hogy felfal. Van egy farkas az ajt�dn�l, Draco, egy s�t�t, borzaszt� farkas, ami �lve fog felfalni. M�g az ap�d is l�tja, �s az � furcsa m�don pr�b�lt megmenteni t�le azzal, hogy hozz�ad Siriushoz.

Draco mozdulatlann� v�lt ezekre a szavakra, �s szemeiben �vatoss�g l�tszott, ahogy visszan�zett r�.
- �gy �rted a S�t�t Nagy�r – suttogta, s egyszerre hangzott megf�leml�tettnek �s v�daskod�nak.

De Charlie megr�zta a fej�t.
- Nem, nem �gy.

Draco sokkoltan pislogott erre, s zavar t�lt�tte el az arc�t. Ez nyilv�nval�an nem az a v�lasz volt, amit v�rt.

Charlie fels�hajtott �s m�g egyszer megszor�totta Draco kez�t, miel�tt elengedte volna. Fel�llt, �s lassan j�rk�lni kezdett az �gy l�b�n�l, mik�zben kereste a megfelel� szavakat, amikkel el tudn� magyar�zni a helyzetet. – Sok minden t�rt�nhet a k�vetkez� �vekben, Draco – mondta gyeng�den. – Ez a h�bor� eltarthat �vtizedekig, �ri�si vesztes�gekkel mindk�t oldalon. Lehet, hogy Voldemort nyer, �s meg�li, vagy rabszolg�v� teszi minden ellens�g�t. Lehet, hogy a mi oldalunk nyer, �s meg�li, vagy b�rt�nbe juttatja az �sszes hal�lfal�t. Vagy lehet, hogy mindk�t oldal teljesen sz�trombolja a vil�got, �s senki nem fog nyerni. De a h�bor� v�geredm�ny�t�l f�ggetlen�l az a farkas m�g mindig fel fog falni.

Charlie megfordult, majd tanulm�nyozni kezdte a fiatalembert. Draco szemei elkerekedtek, minden mozdulat�t figyelte, �s az id�sebb f�rfi tudta, hogy megfesz�tett figyelemmel k�s�ri a szavait.
- Ugyan�gy, ahogy a s�rk�nyt nem sz� szerint kell �rteni, a farkast sem. A dolog, ami arra v�r, hogy felfaljon, Draco, nem egy v�rfarkas, vagy a S�t�t Nagy�r. Ez a benned lev� farkas. A s�t�t dolog, ami miatt azt gondoltad, hogy a saj�t ap�d megpr�b�l meg�lni.

Draco �sszerezzent a szavaira, mik�zben valami borzalmas �s f�jdalmas t�lt�tte be azokat a sz�rke szemeket, �s egy pillanatig Charlie csak egy fi�t l�tott, aki k�ts�gbeesetten akarta a szeretetet egy olyan ap�t�l, aki nem volt k�pes megadni azt neki. Tiszt�n l�tta, hogy a fiatalember meg�rtette, hogy a farkas, ami �t fenyegette, pontosan az a vil�g volt, amiben �lt. A ridegs�g, a kegyetlens�g, az �lland� f�lelem att�l, hogy pontosan azok az emberek, akikben b�znia kellene, azok, akik tal�n a legval�sz�n�bben h�tba sz�rn�k. A Drac�ban lev� farkas darabokba t�rn� a lelk�t, �s �jraalak�tan� valami borzaszt�v�, hogy ki�rdemelje a szeretetet �s elismer�st att�l az embert�l, akinek igaz�b�l soha nem tudott �r�met szerezni.

Charlie fel� l�pett, s meg akarta nyugtatni m�g ak�zben is, hogy olyan szavakat mondott, amir�l tudta, hogy f�jnak.
- Mindkett�nk apja itt volt ma – mondta neki. – Te az ap�d el�tt �llt�l �s reszkett�l a f�lelemt�l, tudva, hogy meg�tne, ha lenne es�lye. De �n tudtam, hogy az ap�m k�rd�s n�lk�l ki�llna mellettem. Ugyan�gy, ahogy tudom, hogy az any�m �s a testv�reim �r�mmel fogadnak majd be a csal�dba.

Draco erre er�szakosan megr�zta a fej�t.
- Nem – utas�totta vissza. – Nem hiszek neked!

Charlie le�lt mell� az �gyra.
- �, k�ts�gem sincs afel�l, hogy Ron j�t fog nevetni ezen – p�ccintette meg egyik kez�vel kedvese nyak�ban lev� aranyat. – �s k�ts�gtelen�l sok�ig fog miatta ugratni, b�r a megjegyz�seid ut�n, amiket Harrynek tett�l, mikor megh�zasodott, azt hiszem, meg�rdemelsz egy kis revansot cser�be – Draco szemei erre vill�mlani kezdtek, s a szel�d�t� nem tudott nem mosolyogni. – De azt is tudom, hogy ha b�rki megpr�b�l kihaszn�lni t�ged, vagy megpr�b�l b�ntani emiatt, Ron lesz az els� a sorban, aki meg fog v�deni. Sem �, sem Ginny nem fog f�lre�llni, �s megengedni b�rkinek, hogy b�nts�k a s�gorukat.

L�tta a vad �rzelmeket, amik Draco arc�n t�kr�z�dtek, a zavart, a hitetlens�get. Ugyanakkor l�tta a tizenhat �v alatt bel�nevelt el��t�letet benne harcolni. Azt, hogy az a csal�d, amelyikhez csatlakozni fog, t�rsadalmilag alatta �ll, annak ellen�re, hogy megadhatn�k neki azt a szeretetet, amire titokban v�gyott.
- Nem �rted – s�hajtott Draco. – Nem tudod, mivel fogok szemben�zni. Mi�rt nem tudt�l egyszer�en…

- Udvarolni neked? – k�rdezte Charlie, �s l�tta a pirul�sb�l, ami a fiatalember arc�t bor�totta, hogy kital�lta. – Te �s �n, mindketten tudjuk, hogy soha nem engedt�k volna meg.

A keser�en �sszer�ncolt szem�ld�k, ami megjelent a fiatalember arc�n, igazolta, hogy egyet�rt Charlie-val. Lucius Malfoy semmik�ppen nem fogadta volna el a felk�r�st egy Weasleyt�l.

Draco �sszez�rta az �kl�t a S�rk�nyarany darabon, ami a nyak�ban l�gott. Feln�zett p�rj�ra, szem�ben nyers �rzelmek sor�val, mik�zben feltette az egyetlen k�rd�st, amir�l Charlie tudta, hogy a legk�ts�gbeesettebben akarta tudni a v�laszt.
- Musz�j volt becsapnod?

- Mindenre elsz�nt voltam – vallotta be. – An�lk�l az arany n�lk�l nem lett volna es�lyem jogot form�lni r�d. �s a Cedo szerz�d�s n�lk�l az ap�d meg�lt volna abban a pillanatban, ahogy felszabadult�l az al�l az arany al�l. Ezt akarod, Draco? Azt akarod, hogy meghaljak?

Draco mozdulatlann� v�lt, �kle �sszeszorult az arany k�r�l. Mikor nem v�laszolt, Charlie abban a pillanatban meg�rtette, hogy ha egy�ltal�n lenne j�v�je ezzel a fiatalemberrel, akkor engednie kell, hogy az �v� legyen a v�gs� d�nt�s.

- Leveszem a S�rk�nyaranyat azonnal, de k�rned kell – suttogta, visszhangozva azokat a szavakat, amiket m�lt este haszn�lt. – K�rned kell.

Draco fel� fordult, elkerekedett, de csillog� szemekkel, olyan testtart�ssal, mintha v�rna valamire.

- Leveszem – �g�rte meg neki. – Ism�t az ap�d fia leszel. Tal�n ap�d m�g mindig Siriushoz fog hozz�adni. Vagy tal�n valaki m�st v�laszt neked, esetleg az egyik mardek�ros oszt�lyt�rsad. Vagy tal�n b�k�n hagy, �s engedi, hogy �gy �ld az �leted, ahogy akarod. Ak�rhogyan is, soha t�bb� nem fogsz engem l�tni.

Charlie felemelte a kez�t, �s l�gyan megsimogatta Draco sima arcb�r�t, k�nnyed�n v�gigh�zva az ujjbegyeit a fiatalember puha ajkain. Draco megremegett. Lassan r�fonta a kez�t az �kl�re, ahol m�g mindig fogta az aranydarabot.
- Leveszem az aranyat, de k�rned kell – ism�telte meg, azt�n rettegve v�rta a v�laszt, a sz�ve d�r�mb�lt a mellkas�ban.

Draco idegesen nyelt egyet, szemei ezer k�l�nb�z� �rzelemmel villogtak.
- �n egy Malfoy vagyok, – mondta egyszer�en. – �s mi soha nem adjuk el az aranyunkat.

Az a lass�, �des mosoly, amit Draco k�ld�tt fel�, biztos�totta Charlie-t, hogy id�vel a s�t�t, �hes farkas megsz�kik az ajtajuk el�l.

A megk�nnyebb�l�s �rz�s�re, ami v�gigs�p�rt Harryn abban a pillanatban, mikor Hermione azt mondta neki, hogy Remus �s Sirius szabadok a Conscriptus k�vetel�sei al�l, �gy kezdett el nevetni, ahogyan m�r r�g�ta nem tette. Le�lt a Griffend�l asztal�hoz a Nagyterem romjai k�z�tt, mik�zben k�r�l�tte a tanul�k �s a tan�rok pr�b�lt�k eltakar�tani a szemetet. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen h�l�t fog �rezni Draco Malfoy ir�nt, arr�l a t�nyr�l nem is besz�lve, hogy a hisztije alapj�n nem is volt tudat�ban annak, hogy seg�tett Remus�knak.

Hermione csendben v�rt, m�g � a t�bbiekkel egy�tt nevetett, s meg�rt� pillant�ssal n�zett r�, Ronra �s a t�bbi griffend�les fi�ra azonban helytelen�t�en n�zett. Neville, Dean �s Seamus m�g mindig meg�ll�thatatlanul kuncogtak Ronnal egy�tt, b�r Neville legal�bb megpr�b�lta eltakar�tani a sz�tfr�csk�lt �tel okozta mocskot az asztalr�l.

- �, ugyan, Hermione – mondta v�g�l Ron, mikor r�j�tt, hogy bar�tn�je nem osztozik az �ltal�nos j�kedvben. – Be kell vallanod, hogy ez az�rt egy kicsit vicces. Egy griffend�les becsap egy mardek�rost.

- Gondolom nagyon viccesnek tal�lod, hogy Draco Malfoy csak a testv�red kegyelm�re sz�m�that! – f�jtatott Hermione

Ron r�gt�n mag�hoz t�rt, s szemei olyan m�don kem�nyedtek meg, ami meglepte Harryt. – Mire c�lzol a testv�remmel kapcsolatban? – k�vetelte.

Hermione meglep�d�tt.
- Mi? – k�rdezte zavarodottan, s �vatosan Harryre pillantott. A fekete haj� sr�c maga is kiss� meglep�d�tt Ron k�rd�s�nek intenzit�s�t�l.

- Arra c�lzol, hogy, a testv�rem kihaszn�lna valakit, aki a v�delme alatt van? – er�sk�d�tt tov�bb.

- Nem ez�rt nevetettetek? – k�rdezte Hermione zavarodottan. Harry n�m�n n�zte a sz�v�lt�st. Neville mozdulatlann� v�lt, �s Dean meg Seamus egym�st hallgattatta el, mikor r�j�ttek, hogy Ron m�r nem nevet.

- Nem! – ellenkezett a legifjabb Weasley fi�, olyan felh�borodottan, ahogy Harry m�g sosem l�tta. Ron egy pillanattal k�s�bb fel� fordult, ugyanilyen felh�borodva. – Te ez�rt nevett�l? – vonta k�rd�re vill�ml� szemekkel.

Harry meglep�dve r�zta meg a fej�t.
- Csak megk�nnyebb�ltem Sirius �s Remus miatt – vallotta be. Igaz�b�l esz�be sem jutott Draco sorsa. A figyelme annyira Remusra �s a miniszt�rium keze �ltali hal�l fenyeget�s�re fordult, hogy nem volt k�pes m�sra is gondolni. Ha l�tta volna Lupint olyan hal�losan mozdulatlanul fek�dni a hideg, s�t�t Titkok Kamr�j�ban m�lt �jjel, nem tett volna fel ilyen k�rd�st.

Ron a t�bbi fi� fel� fordult. Neville ugyanolyan gyorsan mag�hoz t�rt, mint Ron, de Seamus �s Dean ugyan�gy zavarban voltak, mint Hermione �s Harry.

- Nem ez�rt nevett�nk? – k�rdezte Dean bizonytalanul. Harrynek az a hat�rozott �rz�se volt, hogy ism�t a mugli h�tter�k okozza a gondot. A k�t aranyv�r� var�zsl� volt az egyed�li, aki ki volt akadva. Mind Ront, mind Neville-t led�bbentette a gondolat.

- V�rj egy percet! – v�gott k�zbe Hermione, miel�tt bar�tja valami m�st mondhatott volna. – Be kell vallanod, hogy tekintve, ahogy a var�zsl�k b�nnak a h�ziman�kkal, nem csoda, hogy erre a k�vetkeztet�sre jutottam.

Ron fel� fordult.

- L�tt�l valaha engem megr�gni egy h�ziman�t? – k�vetelte. – L�tt�l valaha valakit a csal�domb�l megr�gni egy h�ziman�t? L�ttad valaha azt, hogy az ap�m meg�tkozza valamelyik gyermek�t, vagy meg�ti a feles�g�t? L�ttad valaha valamelyik�nket is, amint muglikat k�nzunk, vagy S�t�t Jegyeket �get�nk az alkarunkba?

Mostanra m�r mindannyian elhallgattak.
- Nem utaltam ilyesmire, Ron – felelte Hermione csendesen.

- Igaz�b�l, Hermione, megtetted – jav�totta ki Neville. Mikor mind megfordultak, hogy r� b�muljanak, a sz�gyenl�s fi� csak megr�ntotta a v�ll�t. – Nem tudok semmit a S�rk�nyaranyr�l, de arra utalni, hogy Charlie kihaszn�lna egy s�rk�nyt, amivel foglalkozik, vagy b�rmilyen szem�lyt, illetve l�nyt, akihez m�gikusan van hozz�k�tve, nagyj�b�l egyen�rt�k� azzal, amit Ron felsorolt.

- Azt hittem, kedveled Charlie-t! – ki�ltotta Ron, s t�nyleg szomor�nak t�nt a gondolatt�l.

- Kedvelem is! – ellenkezett a barna haj� eminens. – De rabszolg�j�v� tett valakit.

- M�gis mit�l f�lsz, mit fog tenni vele? Weasley-h�ziman�v� v�ltoztatja, vagy tal�n bez�rja egy ketrecbe �lete v�g�ig, vagy elveszi a p�lc�j�t? Gondolt�l arra, hogy tal�n j� oka van arra, hogy ezt csin�lta?

Hermione elpirult, �s Harry tudta, hogy ez az�rt volt, mert val�sz�n�leg pontosan ezekre a dolgokra gondolt.
- Milyen lehets�ges oka lehetett arra, hogy rabszolg�v� tette? – k�vetelte.

Ron hitetlenkedve n�zett r�.
-Nyilv�nval�an kedveli azt a kis piszkot, �s mag�nak akarja.

Harry tudta, hogy � ugyanolyan d�bbentnek l�tszik Ron szavaira, mint Hermione, �gy zavart pillant�sokat v�ltottak.

Ron m�g hitetlenked�bben n�zett r�juk.
- Ne mondj�tok, hogy nem vett�tek �szre a pillant�sokat, amiket v�ltottak m�lt este.

Harry nem vette �szre, de Hermione nyilv�nval�an igen.
- Te is �szrevetted? – k�rdezte a l�ny az �ltal�ban tudatlan bar�tj�t�l.

- Szerinted hogy lehetett azt nem l�tni? A kis g�r�ny elpirult m�ltkor az �r�n. Mit gondolt�l, mit fognak csin�lni? Elsz�knek, �s titokban �sszeh�zasodnak? – g�nyol�dott, mintha az �tlet a legnevets�gesebb dolog lett volna, amit valaha hallott. Harry, Hermione, Dean �s Seamus zavarodott pillant�sokat v�ltottak. Nyilv�nval�an valami nagyon alapvet� dolgot nem �rtettek.

- Az �n nagyb�ty�m megsz�k�tt – aj�nlotta Dean seg�t�k�szen.

- �s �gy tett az unokatestv�rem is – tette hozz� Seamus.

- � a Malfoy �r�k�s – eml�keztette �ket Ron. – Ha a csal�df� nem �rt egyet, akkor nincs h�zass�g, b�rki b�rmit is akar.

- �gy �rted, Lucius semmiss� teheti a h�zass�got mindezek ut�n?! – ki�ltotta Hermione.

Ron �gy n�zett r�, mintha meg�r�lt volna.
- Ha haszn�lhat V�rvar�zslatot, hogy meg�lje b�rmelyik csal�dtagot, amelyik nem tetszik neki, gondolod, hogy valami olyan egyszer�, mint egy h�zass�g, gondot okozna neki?

Hermione fels�hajtott, �s megforgatta a szemeit.
- J�l van – morogta. – De m�g mindig nem �rtem, hogy lehet a v�lasz erre az, hogy rabszolg�v� teszel valakit.

- Ugyanakkor van ez a gondod a h�ziman�kkal – mutatott r� Ron, mintha ez teljesen megmagyar�zn� az �ll�t�s�t.

Harry szem�t forgatta– ez nem lesz sz�p.

Hermione szemei megkem�nyedtek.
– �k �l�l�nyek, Ron! Nem �rdemlik meg, hogy kihaszn�lj�k, vagy szolg�v� tegy�k �ket!

- �k h�ziman�k! – ragaszkodott hozz� a v�r�s griffend�les. – Ezzel foglalkoznak! �gy �rtem, n�zd meg Dobbyt, Merlin szerelm�re!

- Pontosan! – ki�ltotta Hermione gy�zedelmesen, mintha Ron �pp most helyezte volna a s�lyt arra, amit � akart. – Szabad akart lenni. Mikor megvolt az es�lye a szabads�gra, nem habozott, hanem elmenek�lt!

- �s egyenesen Dumbledore-hoz rohant, �s megk�rte, hogy adjon neki munk�t, mint egy h�ziman�! – fejezte be a fi� az �ll�t�s�t helyette. – A h�ziman�k ezt csin�lj�k. Az egyed�li dolog, amit boldogan tesznek!

- Meg van fizetve! – ellenkezett a prefektus l�ny.

- P�nz, amib�l semmi haszna – eml�keztette Ron. – A h�ziman�k nem v�s�rolnak dolgokat. � nem t�bb egy furcsa l�nyn�l, egy furcsa ruhaf�tissel. �s ne engedd, hogy ez az eg�sz szabads�g-dolog becsapjon! Ha komolyan �gy gondolod, hogy nem k�t�tte mag�t Harryhez, akkor nem figyelt�l.

Harry f�lrenyelt a sokkt�l.
- V�rj egy percet! – ellenkezett. – Hogy �rted, hogy hozz�m k�t�tte mag�t?

Ron fels�hajtott.
- Harry, ha azt mondan�d Dobbynak, hogy vasalja ki a kezeit, megtenn�?

Harry �sszeh�zta a szem�ld�k�t, �s elgondolkodott ezen egy pillanatig.
- Igen, val�sz�n�leg – vallotta be vonakodva. A man� furcs�n buzg� volt, hogy �r�met szerezzen neki.

- Akkor hozz�d van k�tve – ragaszkodott hozz� Ron, mintha ez meghamis�thatatlan t�ny lenne.

- Ezt fogja Charlie csin�lni? – k�vetelte Hermione. – Megparancsolja Drac�nak, hogy vasalja ki a kezeit?

Ron hitetlenkedve n�zett r�.
- Megparancsolta Harry valaha Dobbynak, hogy vasalja ki a kezeit?

- Persze, hogy nem! – k�tekedett Hermione.

- Akkor mib�l gondolod, hogy a testv�rem k�telezi Drac�t, hogy ezt csin�lja?

- Mert � egy szolga; egy �llat! – ki�ltotta Hermione.

Ron �that�an n�zett r�, azt�n tagad�lag megr�zta a fej�t.
- Ennyi – �ll�totta. – Elveszem t�led Cs�mp�st. Nyilv�nval�an minden szabadid�det azzal t�lt�d, hogy titokban k�nzod azt a szeg�ny macsk�t.

- Soha nem tenn�m! – ord�totta Hermione felh�borodva.

- Mi�rt nem?! – v�gott k�zbe Ron. – Csak egy �llat!

- Az beteg lenne!

- Pontosan! – morogta Ron, azt�n megfordult, �s elviharzott a Nagyterem ajtaja fel�.

Hermione megzavarodottan fordult Harryhez.
- Nem �rti meg! – ki�ltotta.

- Tal�n mi vagyunk azok, akik nem �rtik, Hermione – mondta a fekete haj� fi� csendesen, mik�zben a l�ny zavarodottan n�zett r�. Hirtelen visszaeml�kezett a Bifrost Hall-beli f�rfiakra �s n�kre, akik el�tte t�rdelve h�s�gesk�t fogadtak neki. Egyetlen paranccsal elk�ldhetn� mindannyiukat, hogy meghaljanak a h�bor�ban, �s �nsz�ntukb�l menn�nek. Miben k�l�nb�z�tt ez att�l, hogy egy �r�lt h�ziman�nak megparancsolja, hogy vasalja ki a kez�t? Tal�n t�nyleg volt itt m�g valami, valami m�lyebb, �sibb var�zslat, ami egy szem�lyt vagy l�nyt ilyen hajland�v� tesz ara, hogy esk�vel valaki m�shoz k�sse mag�t?

- Gyere, Hermione - mondta l�gyan. – Menj�nk �r�ra. Ahogy Dumbledore mondani szokta, ezek a dolgok is megold�dnak magukt�l.

Flitwick professzor, aki a prefektusokkal takar�totta ki a Nagytermet, n�h�ny perc k�s�ssel �rkezett az oszt�lyba aznap. Harry �s a t�bbi griffend�les m�g mindig azzal voltak elfoglalva, hogy megtal�lj�k a saj�t hely�ket. A mardek�rosok az oszt�ly ellenkez� oldal�n egy csapatba csoportosultak, �s vadul suttogtak maguk k�z�tt. M�g Flitwick az asztal�n lev� pap�rtekercsek k�z�tt lapozgatott, az oszt�ly ajtaja ism�t kiny�lt, �s Draco Malfoy l�pett be rajta. Mindenki meglepet�s�re a fi� ugyanolyan �nel�g�lt �s arrog�ns volt, mint a d�hrohama el�tt. �s a V�r�s S�rk�nyarany darab m�g mindig k�zszeml�re volt t�ve, mintha m�g mindig lelkesen mutogatn�.

Csend telepedett az eg�sz oszt�lyra, mialatt Draco a szok�sos hely�re s�t�lt. Le�lt Pansy mell�, �s l�that�an ugyanaz a bek�pzelt k�ly�k maradt, aki mindig is volt. A mardek�ros tanul�k nyilv�nval�an nem tudt�k, hogyan reag�ljanak, �s term�szetellenesen mozdulatlans�gban �ltek. Harry ekkor vette �szre Charlie-t az ajt�ban. Az id�sebb Weasley fi� a termen kereszt�l a testv�r�re mosolygott, �s valami bizonytalan mozdulatot tett a kez�vel, miel�tt megfordult �s elment, becsukva maga m�g�tt az oszt�lyajt�t.

- �tkozott pokol – motyogta Ron az orra alatt. Harrynek el�re kellett d�lnie, hogy meg�rtse a szavait. – �ssze fog h�zasodni azzal az arrog�ns kis piszokkal.

A fekete haj� sr�c �tn�zett a termen Malfoyra – a sz�ke fi� az arc�n lev� kifejez�sb�l �t�lve, �r�lt a fejlem�nyek ilyen t�ren t�rt�n� alakul�s�nak, de ez m�g mindig nem magyar�zta meg a reggeli d�hroham�t a Nagyteremben.

L�that�an senki m�s nem igaz�n tudta, mit gondoljon, s Flitwick �gy d�nt�tt, egyszer�en mell�zi az esem�nyeket, �s belev�g az aznapi leck�be. M�gikus h�zak v�d�b�b�jait tanult�k ezen a h�ten, �s az apr�termet� tan�r belekezdett a te�ria el�ad�s�ba.

Napirendre t�rve az esem�nyek f�l�tt, minden tanul� el�h�zta pergamentekercs�t, majd hozz�l�tott jegyzetelni. Harry megk�nnyebb�lt, hogy van valami norm�lis is, amit csin�lhat az elm�lt n�h�ny nap zavaros t�rt�n�sei ut�n. Megk�nnyebb�l�se azonban nem tartott sok�ig, mert n�h�ny m�sodperc m�lva ny�lt az ajt�, �s egy v�r�sbe �lt�z�tt auror l�pett be.

- Eln�z�st, professzor – sz�lt, megszak�tva a b�b�jtan�r el�ad�s�t.

Flitwick, aki az asztala tetej�n �llt, ahonnan az el�ad�sokat szerette tartani, elhallgatott, mik�zben figyelm�t az aurorra ford�totta.
- Igen? – k�rdezte zavarodottan.

- Eln�z�st a zavar�s�rt – k�rt bocs�natot a f�rfi. – Att�l tartok, meg kell k�rdeznem a tanul�kt�l, hogy l�tta-e valaki Remus Lupint mostan�ban.

Harry �rezte, amint a sz�ve a gyomr�ban k�t ki. Remust keresik. Ez csak egy dolgot jelenthet: Lucius Malfoy megkapta az Eutan�zia Rendeletet. Gyors pillant�st vetett a terem m�sik v�g�ben �l� Drac�ra. Meglep� m�don a fi� �sszer�ncolta a szem�ld�k�t, ahelyett, hogy vigyorgott volna, ahogy azt v�rta. Alig �szrevehet�en a mardek�ros megr�zta a fej�t, b�r hogy mit akart ezzel k�z�lni, nem tudta.

Pansy Parkinson felemelt egy p�ld�nyt a Reggeli Pr�f�t�b�l, amit a k�nyvei al� tett. Az els� oldalon ott volt a k�p Harryr�l, Remusr�l, Perselusr�l �s Alrikr�l, amint a Nagyteremben �llnak.
- Mindenki l�tta �t k�t napja – vil�gos�totta fel szarkasztikusan az aurort.

A f�rfi �that�an n�zett r�.

- L�tta valaki az�ta?

 Morg�s szaladt v�gig a termen, ahogy a tanul�k egym�sra n�ztek, de mindenki megr�zta a fej�t.

- �s �n, Mr. Potter? – k�rdezte az auror, Harryre ford�tva a pillant�s�t. – L�tta ma �t?

- Nem – v�laszolta a fi� �szint�n. Nem l�tta Remust tegnap este �ta. – Az idej�ket vesztegetik itt.

- Igen, m�r felvil�gos�tottak err�l – �rtett egyet a f�rfi, azt�n egy valamennyire bocs�natk�r� mosolyt k�ld�tt fel�, mintha jelezn�, hogy ez nem szem�lyes. – Csak a munk�mat v�gzem. – Flitwick professzor fel� fordult, �s b�lintott egyet. – Eln�z�st a zavar�s�t –Azt�n elment.

Harry �rezte, hogy a sz�ve kezd valamennyire megnyugodni de a gondolatai m�g mindig a Titkok Kamr�ja k�r�l �s az ott tehetetlen�l fekv� Remus k�r�l forogtak. A Kamra t�bb ezer �vig maradt rejtve – � �s Voldemort voltak az egyed�liek, akik ki tudt�k nyitni. Az es�ly, hogy valaki megtal�ln� Remust, a null�val volt egyenl�. Nyugodtnak kell maradnia. Mindenki biztons�gban van. De ut�lta m�g a gondolat�t is, hogy az olyan emberek, mint Cornelius Caramel �s Lucius Malfoy, m�g mindig ellene tev�kenykedtek. Lesz-e valaha is norm�lis �lete, ahol �t �s a szeretteit b�k�n hagyj�k?

Eb�did�re t�bb ezer k�l�nf�le pletyka kapott sz�rnyra az iskol�ban Draco Malfoyr�l �s Charlie Weasleyr�l, s Draco egyikre sem tett k�zvetlen�l megjegyz�st, b�r Harry gyan�totta, hogy volt olyan, amit � maga kezdett el. Az eb�d alatt a sz�kes�g �gy �lt a Mardek�r asztal�n�l mintha az �v� lenne a vil�g – a tan�rok figyelmes pillant�sainak keresztt�z�ben senki nem k�zeledett hozz�, hogy megk�rd�jelezze a viselked�s�t. Harry �szrevett egy mar�knyi mardek�ros tanul�t, akik furcs�n k�mlelt�k Malfoyt, az arckifejez�s�k m�g bar�ts�gtalanabb volt, mint norm�lisan, de senki nem mondott neki semmit. Nyilv�nval� volt sz�m�ra, hogy mindannyian �ssze vannak zavarodva, hogy mi�rt nem rejti el Draco a S�rk�nyaranyat, ami a nyak�ban van, vagy mi�rt nem tagadja a poz�ci�t, amibe ez helyezte. Ahogy ezzel is nagyhang�an fitogtatta, mindenkit zavarba ejtett.

A nap utols� �r�ja dupla b�jitaltan volt a mardek�rosokkal, �s mindannyian lementek a pinc�be. Amennyire Harry l�tta, az aurorok m�r elhagyt�k a kast�lyt, k�ts�gtelen�l az�rt, hogy m�shol keress�k a v�rfarkast. Azon gondolkodott, vajon hol kereshetik m�g. Soha nem k�rdezte meg t�le, hol lakik. Azt gondolta, hogy a f�rfinek van valahol egy h�za, de semmit nem tudott r�la. Azon is elt�n�d�tt, hogy mif�le munk�ja lehet Remusnak, ha van neki egy�ltal�n. De biztosan van valami j�vedelme.

Szok�sos hely�ket elfoglalt�k a b�jitaltan teremben, s mindannyian csendben v�rtak, mikor Perselus bel�pett az ajt�n. P�lc�j�nak egy int�s�re az aznap elk�sz�tend� b�jital hozz�val�k megjelentek a t�bl�n. P�rba kellett szervez�djenek – griffend�les mardek�rossal �s Harry meglepet�s�re Ron �nk�nt jelentkezett, hogy Drac�val dolgozzon.

Harry a Ron �s Draco m�g�tti asztalhoz l�pett, �gy Pansy Parkinsonnal ker�lt egy p�rba. A tanul�k motyogtak egym�s k�z�tt, megbesz�lt�k a b�jitalt, �s felosztott�k a munk�t. �v eleje �ta, Perselus fenyeget�seinek k�sz�nhet�en, meglep�en kev�s baleset volt az ut�bbi f�l�vben. Mik�zben Harry el�vette az �stj�t, f�lelte bar�tja �s a sz�ke mardek�ros besz�lget�s�t. Az eg�sz tanul�csoport figyelte az egy�ttm�k�d�s�ket. – �dv a csal�dban, Malfoy – mondta Ron nyugodtan.

Draco megfagyott egy pillanatra, �s megfordult, hogy Ronra b�muljon. Hitetlenked�s �lt ki az arc�ra. Nem sz�lt semmit, csak �gy n�zett a fi�ra, mintha valami bizarr� �s felismerhetetlenn� v�ltozott volna. Harry is el�g furcs�n �rezte mag�t. Nem v�rta, hogy Ron ilyen �retten viselkedjen, de tal�n volt valamif�le var�zsl�-szok�s, ha egy csal�dhoz �j rokon �rkezik, amir�l nem tudott.

- Mi van? – r�ncolta �ssze Ron a szem�ld�k�t, s r�n�zett a mardek�rosra, mikor Draco m�g mindig n�m�n b�mult r�. Draco tov�bbra sem v�laszolt.

Ron v�g�l csak fels�hajtott �s idegesen megforgatta a szemeit.
- J�l van – mosolygott g�nyosan. –�dv a csal�dban, te hegyes arc� kis g�r�ny. Ez jobb?

- Sokkal – mosolygott r� vissza szint�n g�nyosan Draco. Azt�n el�gedetten b�lintott. – K�sz�n�m, te bolha cs�pte, tudatlan meny�t.

Ron csak az orra alatt morgott, �s visszat�rt a b�jitallal val� munk�j�hoz.

Harry Pansyvel egy�tt meglepetten pislogott. M�g t�bb zavarodott morg�s vette kezdet�t a teremben, ahogy a tanul�k k�z�tt elterjedt a h�r a sz�v�lt�sukr�l. Harry nem v�rta, hogy bar�tja ilyen k�szs�gesen elfogadja a Malfoy �r�k�st, hiszen ut�lt�k egym�st. A mardek�rosok magukon k�v�l voltak az �sszezavarodotts�gt�l. Fogalmuk sem volt, mit kezdjenek ezzel a helyzettel, �s �gy t�nt, a besz�lget�s�k igazolja a pletyk�t, miszerint Draco t�nyleg elfogadta a h�zass�gi aj�nlatot Charlie Weasleyt�l, de egyik�k sem �rtette, mi�rt.

A suttog�sokat csak n�h�ny pillanatig folytathatt�k, mert Perselus mindannyiukra r�vicsorgott, �s elhallgattatta a termet. Az �ra ezut�n n�m�n folytat�dott. Mindenki a f�zet�re �sszpontos�tott a b�jitalmester figyel� tekintete alatt.

Mikor az �ra v�get �rt, �s mind �sszepakolt�k a cuccaikat, Pansy v�gre zaklatni kezdte Drac�t k�rd�seivel, Harry pedig kihallgatta �ket.

- Nem �rtem, Draco – nyafogott a l�ny. – Mi ez a butas�g a S�rk�nyaranyr�l?

Draco tudva, hogy el�g nagy hallgat�s�g figyeli a besz�lget�s�ket, arrog�nsan v�laszolt. – �, sz�nj meg, Pansy! Mondtam m�r, hogy az ap�m megpr�b�lt valakihez hozz�adni, aki nem �rdekelt! – ki�ltotta, mintha ez mindent megmagyar�zott volna. – �gy m�r nem kell hozz�mennem.

A t�bbi mardek�ros most m�r mind �t b�multa.
- Azt akarod mondani, hogy az – mutatott Pansy a nyaka k�r�l lev� aranyra – a te �tleted volt? Valami csel, hogy elker�lj egy nemk�v�natos h�zass�got?

- Nyilv�nval�an! – f�jtatott Draco. – Persze, hogy az �n �tletem volt! A m�gia nem m�k�dik, ha nem megegyez�sen alapul. Semmit sem tudsz a S�rk�nyaranyr�l?

Az �sszes mardek�ros most m�r v�gk�pp �sszezavarodott. Blaise volt az, aki k�ts�gbevon�an megr�zta a fej�t.
- Akkor mi volt az a d�hkit�r�s ma reggel? – k�vetelte. – Ha a te �tleted volt, mi�rt volt�l olyan m�rges?

- �, az? – Draco elutas�t�an intett a kez�vel, mintha az a legl�nyegtelenebb dolog lett volna. – Az nem volt t�bb egy kis szeret�k k�zti vit�n�l. Minden megold�dott a v�g�n. Aj�nlatott tett, �s ap�m elfogadta. Mindenki ott van, ahol �n akarom. – �sszeszedte a h�tit�sk�j�t, �s az ajt� fel� indult.

- De egy Weasley? – vis�totta Pansy, mintha nem hinn� el, hogy les�llyedne od�ig, hogy beh�zasodjon abba a csal�dba.

- Egy s�rk�nyszel�d�t�! – jav�totta ki Draco megvet� hanglejt�ssel. Felemelte a nyak�ban lev� l�ncot, �s megr�zta az aranydarabot, mintha mindenkit eml�keztetne, hogy ott van. A v�r�s f�m megcsillant a f�klyaf�nyben, s �gy �gett, mint az olvadt l�va. T�bb kapzsi szemet mag�ra vonzott– Egy gazdag s�rk�nyszel�d�t�, sok S�rk�nyarannyal. Benne van a terveimben! – Azzal kiviharzott a teremb�l, mintha undorodna att�l, hogy t�rsai k�ptelenek meg�rteni a nyilv�nval�t. A mardek�ros di�kok ut�na rohantak.

Hermione, aki szint�n belehallgatott a besz�lget�s�kbe, Ronra pillantott. – Charlie gazdag? – k�rdezte csendesen.

Ron csak megvonta a v�ll�t. – Rendes meg�lhet�s�ge van – v�laszolt. – De nem igaz�n nevezn�m gazdagnak, legal�bbis nem Malfoy elk�pzel�sei alapj�n.

Hermione �nel�g�lten elmosolyodott, s megr�zta a fej�t.
- B�zz benne, hogy kiford�tja a t�rt�netet. Mardek�rosok – s�hajtott, �s a vigyorb�l, amit Ron k�ld�tt fel�, Harry tudta, hogy a reggeli vit�jukat r�gen elfelejtett�k.

A b�jitaltanhoz sz�ks�ges kell�kek utols� darabjait is h�tizs�kj�ba dobta, majd intett Ronnak �s Hermion�nak, mivel Perselusszal sz�nd�kozott visszamenni a lakoszt�lyukba. Mik�zben az utols� tanul� is elhagyta a tantermet, v�gign�zte, ahogy a f�rfi �sszeszed egy halom pergamentekercset az asztal�r�l.
- L�ttam, hogy az aurorok �tkutatj�k a kast�lyt – mondta a f�rfinek.

Piton b�lintott, s s�t�t szeme r�viden v�gigsepert Harry test�n. Az arckifejez�se leolvashatatlan volt.
- Nem tal�ltak semmit.

- De ez azt jelenti, hogy m�r megvan az Eutan�zia Rendelet�k?

Perselus megr�zta a fej�t.
- Csak egy letart�ztat�si rendelet egy vizsg�latra.

- �s Draco meg Charlie helyzete? Ez azt jelenti, hogy Siriusnak nem kell elvennie, igaz? – siettette Harry. – Ez nem azt jelenti, hogy Remus…

- Harry – v�gott k�zbe Perselus �sszeh�zott szem�ld�kkel, s csendet k�rve felemelte egyik eleg�ns kez�t. A fi� mozdulatlann� �s idegess� v�lt. Volt egy furcsa fesz�lt energia, ami Perselus fel�l j�tt, �s nem tudta, hogyan reag�ljon r�. A f�rfi agg�dott, ideges volt, kiborult? Azt k�v�nta, b�rcsak jobban tudna olvasni a f�rfi tekintet�ben. B�rmennyi id�t t�lt�ttek is egy�tt az ut�bbi h�napokban, m�g mindig keveset tudott arr�l, hogyan olvassa le a hangulatait.

A f�rfi egy t�sk�ba dobta a pergamentekercseket, azt�n intett a griffend�lesnek, hogy menjen ki el�tte a terem ajtaj�n. Harry l�tta, hogy pr�b�lja megtal�lni a megfelel� szavakat, hogy elmondja, mit gondol, �gy n�m�n s�t�lt a f�rfi mellett a pincefolyos�kon kereszt�l. Mikor v�gre biztons�gban voltak a saj�t ajtajuk m�g�tt, �s mindketten f�lretett�k a t�sk�ikat, Perselus intett Harrynek, hogy �lj�n le a kandall� el�tti kanap�ra. Egy p�lcaint�s�vel meggy�jtotta a t�zet, felmeleg�tve a t�li hideg szob�t.

- Csak az�rt, mert a Black-�gy tiszt�z�dott, nem jelenti azt, hogy a dolgok rendben vannak Lupinnal – mondta neki Perselus. – Megvadult. Semmi nem fogja ezt megoldani, kiv�ve tal�n Mardek�r b�jitala. Nem kock�ztathatjuk meg, hogy fel�bresztj�k, m�g a b�jital nincs befejezve. Ott kell maradnia, ahol van.

Harry fels�hajtott, �s csal�dottan a l�b�t n�zte. Rem�lte, hogy ez azt jelenti, hogy fel�bresztheti Remust, �s elmondhatja neki, hogy minden rendben lesz; hogy csak a h�rek meggy�gy�tj�k a f�rfit. Egy r�sze rem�lte, hogy nem kell elmondania Siriusnak azt, ami t�rt�nt, m�g minden meg nem old�dott, �s vissza nem ker�lt a norm�lis ker�kv�g�sba. De most �gy t�nt, hogy erre vajmi kev�s az es�ly. Azon gondolkodott, mit tenne keresztapja hely�ben? Mit �rezne, ha tudn�, hogy a f�rfi, akit szeret, be van z�rva egy hal�lhoz hasonl� �lomba, a Titkok Kamr�j�ban? Azon kapta mag�t, hogy a karikagy�r�j�t n�zi, s az ujja k�r�l forgatja.
- Szereti Charlie Drac�t? – k�rdezte k�v�ncsian.

- Mit sz�m�t az? – g�nyol�dott Perselus.

Harry feln�zett, s a f�rfire b�mult. Piton a szok�sos fotelj�ben �lt, hossz� l�bait k�nyelmesen kiny�jtva el�tte, a fesz�lt energia ellen�re, ami �gy t�nt, benne k�gy�zik. Perselus el�g kutat� tekintettel figyelte csillog� fekete szemeivel, �s � zavarba ejt�nek �rezte vizsg�l�d�s�t.
- �sszeh�zasodnak – mutatott r� Harry.

A f�rfi sz�rakozottan felh�zta egy s�t�t szem�ld�k�t.
- �s? – k�rdezte. – Mi k�ze van ennek a szerelemhez?

Akarata ellen�re Harry azon kapta mag�t, hogy elpirul l�nyos zavar�ban.
- H�t… azt hallottam, hogy �gy jobban m�k�dik. Nem mintha �n tudn�m.

- Ti griffend�lesek t�l romantikusak vagytok – t�n�d�tt Perselus csillog� tekintettel.

- �s ti mardek�rosok t�l… – hadarta Harry, irrit�lta Perselus ugrat�sa, �s nem tudta, hogy vegye az eg�szet. Majdnem �gy n�zett ki, mintha a f�rfi megpr�b�lta volna felh�zni.

- T�l? – buzd�totta, l�that�an �rdekl�dve, hogy mit akar mondani a fi�

- Hidegek! – csattant fel a fi�, s talpra ugrott. Nem tudott nem arra gondolni, hogy valamilyen �ton-m�don g�nyt �znek bel�le.

- Hideg – Perselus gyakorlatilag dorombolta ezt a sz�t, �s Harry megmerevedett. T�volr�l sem n�zett t�nt d�h�snek a s�rt�st�l, s�t majdnem �r�lt a kifejez�snek. A f�rfi hirtelen el�red�lt, �s s�t�t pillant�st vetett r�. – „Azt mondj�k a tengerr�l, hogy hideg, m�gis a tenger rejti a leghevesebb v�rt” – id�zte Perselus l�gyan, s szavait�l Harry eg�sz teste megremegett. �rezte, hogy kisz�rad a sz�ja, �s mikor a f�rfi lassan fel�llt, � f�ldbegy�kerezett l�bbal �llt, mivel nem volt biztos benne, hogyan kezelje ezt a furcsa hangulatot.

- Akartam t�led k�rdezni valamit, Harry – mondta Perselus, mik�zben lassan el�rel�pett, �s meg�llt el�tte. Valami okb�l kifoly�lag a griffend�les csak �gy sz�ve d�r�mb�lt a mellkas�ban. – Meg akarod tanulni a kard m�v�szet�t?

- Mi? – k�rdezte Harry, mik�zben zavarodottan n�zett a b�jitalmesterre. Mi�rt �llt hozz� ilyen k�zel? Kellemes illata volt, mint valami egzotikus f�szernek a meleg f�lddel �sszekeverve. Egy lass�, forr� �radat haladt v�gig Harry test�n.

- Kard, Mr. Potter – ism�telte meg Perselus. Halv�ny mosolyba r�ndult az ajka. Milyen furcsa, hogy a f�rfi ilyen gyakran mosolygott a jelenl�t�ben mostan�ban – n�gy h�nappal ezel�tt megesk�d�tt volna r�, hogy nem tudja, hogy kell mosolyogni.

- Megtan�tasz? – k�rdezte Harry, s azt k�v�nta, b�rcsak abbahagyn� sz�ve a rohan�st. Perselus csak b�lintott v�laszk�nt. – Rendben – lehelte Harry.

Valami megcsillanni l�tszott Perselus s�t�t szem�ben, �s ekkor ell�pett, majd �ts�t�lt a szob�n.
- J� – mondta a v�lla f�l�tt. – Tal�lkozunk a Sz�ks�g Szob�j�ban egy �ra m�lva. Akkor kezd�nk. – Azzal a szok�sos tal�rsuhog�ssal elt�nt az irod�ban, s bez�rta maga m�g�tt az ajt�t.

Ism�t egyed�l maradva, Harry sz�vver�se kezdett norm�liss� v�lni. Egyik kez�t az arc�hoz emelte, s �rezte, milyen forr� a b�re.
Te j� �g, gondolta mag�ban. Mi az �rd�g volt ez? Egy pillanatig olyan �rz�s volt, mintha… mintha… nem, r�zta meg a fej�t. Isten z�ld F�ldj�n semmik�ppen nem lehetett lehets�ges, hogy Perselus Piton fl�rt�lj�n vele. Egyszer�en nem t�rt�nhetett meg.

Azt�n arra gondolt, mibe is egyezett �pp bele. Kard? A f�rfi t�nyleg meg fogja neki tan�tani, hogy kell a kardot haszn�lni? Harry nyelt egyet izgatotts�g�ban. �, Merlin! Mibe keverte megint mag�t?

AN: Olyan sok k�rd�s volt az eg�sz Draco �gyben, hogy azt sem tudom, hogy kezdjek hozz� a megv�laszol�sukhoz. Tal�n ez az utols� k�t fejezet megv�laszolta �ket helyettem. Tudtam, hogy az �gy vitatott lesz – azt hiszem ez csak egy �jabb bizony�t�k, mennyire kedvelj�k ezeket a karaktereket.

zt hiszem ez csak egy �jabb bizony�t�k, mennyire kedvelj�k ezeket a karaktereket.