52. fejezet – Valentin

Draco Malfoy �s Charlie Weasley Valentin-napon h�zasodtak �ssze. A Malfoyok k�r�s�re a cerem�nia kicsi volt, �s hellyel-k�zzel nem volt nyilv�noss�gra hozva, csak a k�zvetlen csal�d vett r�szt rajta. Albus elrendezte, hogy az �sszej�vetelt a Sz�ks�g Szob�j�ban tudj�k megtartani aznap este, amit egy priv�t csal�di vacsora k�vetett, a roxforti h�ziman�knak k�sz�nhet�en. Maga a szoba �gy n�zett ki, mint egy tavaszi kert – ez kellemes v�ltoz�s volt a kast�ly parkj�ban elter�l� t�li h�hoz k�pest.

Albus, Perselus �s Harry a kilenc Weasleyvel egy�tt m�r a szob�ban v�rtak, mikor a Malfoyok meg�rkeztek. Lucius �s Narcissa egym�s oldal�n l�ptek be, mindketten eleg�nsan, d�sztal�rba �lt�zve, amelyek val�sz�n�leg k�l�n-k�l�n is t�bbe ker�ltek, mint amennyit Arthur egy �v alatt keresett. Annak a gy�m�ntsornak az �r�b�l, amit Narcissa nyaka k�r�l viselt, az asszony megvehette volna az Od�t, �s mindent, ami benne volt, legal�bb t�zszeres fel�rban. De a gazdags�got f�lret�ve, egyik�k sem volt boldog. A n� m�g mindig gy�ny�r� volt, �s szinte semmit nem v�ltozott az saj�t iskolai �vei �ta. Elgy�t�rt, arrog�ns, �ntelt arcot v�gott, ami s�t�t ellent�te volt Molly arc�n lev� elpirult vigyornak. Draco, aki a sz�leit k�vette ugyanolyan sz�p, mardek�rz�ld tal�rban, majdnem kifejez�stelen arcot v�gott. Csak a szem�ben lev� szikra utalt arra, hogy �r�l, hogy itt lehet.

M�g a k�t id�sebb Malfoy nyilv�nval�an nem �r�ltek a dolgok alakul�s�nak, a Weasleyk mind j�kedv�ek voltak. B�r az vil�gos volt, hogy Charlie p�rv�laszt�sa meglepte �ket, de a h�zass�g �tlete, �s egy �j csal�dtag befogad�sa �r�mmel t�lt�tte el �ket. Molly meglepte a kiss� zavarodott fiatalembert, mikor melegen meg�lelte, azt�n hozz�l�tott, hogy kiegyenes�tse a haj�t �s a tal�rj�t, amit felborzolt. Nyilv�nval� volt az ifj� f�listen arc�n lev� sokkb�l, hogy fogalma sem volt, hogy mit kezdjen a n� viselked�s�vel – egy apr�s�g, amire mind Ron, mind Harry sz�rakozottan vihogni kezdett. Azzal a k�sz�nt�ssel ellent�tben, amit Draco kapott az �j csal�dj�t�l, Charlie nem zsebelt be m�st, mint egy lekicsinyl� mosolyt Narciss�t�l.

Lucius meg�llt Perselus mellett, m�g fia megpr�b�lta bemutatni az anyj�t a Weasley kl�n t�bbi r�sz�nek.
- Azt hittem, csak k�zvetlen rokons�g lesz itt – jegyezte meg id�sebb sz�k�nk, s r�viden Harryre pillantott, aki Ron mellett �llt. Perselus csak v�llat vont, mivel nem volt sz�nd�k�ban bocs�natot k�rni az ittl�t��rt. Igaz�b�l sem �, sem Albus nem b�zott a Malfoyokban, hogy egyed�l maradjanak Weasley�kkel.
- Harryre k�zvetlen csal�dtagk�nt tekintenek.

A b�jitalmester �szrevette a furcsa, spekulat�v pillant�st, ami �tvillant Lucius szem�n. A gondolat, hogy a Malfoy csal�dot a Weasleyhez k�ti, val�sz�n�leg kib�rhatatlan volt, de gyan�totta, hogy a f�jdalmat valamivel enyh�tette a tudat, hogy Harry Potterre k�zvetlen csal�dtagk�nt tekintenek. A „boldog” �r�mapa k�ts�gtelen�l ezt a saj�t el�ny�re fogja haszn�lni, s utalni fog majd a nyilv�noss�g el�tt arra, hogy sokkal jobban �rdekelte a Potter-Pitonokkal val� egyes�l�s, mint Weasley�kkel.

A kezdeti k�sz�nt�sek ut�n Lucius ragaszkodott hozz�, hogy l�ssa a h�zass�gi szerz�d�st. Dumbledore mesteri munk�t v�gzett a szerz�d�ssel, de a nyilv�nos cerem�nia megkezd�se el�tt a Malfoy csal�df� elvi k�rd�st csin�lt abb�l, hogy �tolvassa az iratot. Megvitatott n�h�ny pontot, egyfolyt�ban megpr�b�lta a dolgokat a saj�t jav�ra ford�tani, b�r kev�s helye volt a kompromisszumnak a Cedo dokument�ci�ban. M�gis, volt n�h�ny apr� pont, ami a k�t f�l bel�t�s�t�l f�gg�tt, �s Charlie jelezte, hogy hajland� ezeket ny�ltan megbesz�lni.

Perselus figyelmesen n�zte a t�rgyal�st, k�v�ncsi volt arra, vajon mit pr�b�l �ssze�gyk�dni Lucius. Tudta, Charlie Weasleynek nincs h�ttere a var�zsl�t�rv�nyekben. Hab�r Arthur a t�rv�nyv�grehajt� r�szlegen dolgozott, a hivatalos szerz�d�sek nem az � szakter�letei voltak. A fiatal Percy, aki moh�n a k�zelben volt val�sz�n�leg t�bbet �rtett, mint a csal�d t�bbi tagja. Ha nem lett volna Dumbledore, hogy figyelje az elj�r�st, Perselus att�l f�lt volna, hogy Charlie bajba keveri mag�t azzal, hogy t�rgyalni kezd a sz�ke var�zsl�val. El�g gyorsan nyilv�nval�v� v�lt, hogy a fiatal f�rfit megedzett�k abban, mit kell mondania. �gy t�nt, m�r el�re tud minden pontot, amit Lucius fel fog hozni, �s mindegyik aj�nlathoz volt ellen�rve – egy sima elutas�t�s egyesekn�l, �s kompromisszum m�sokn�l, amelyek igaz�b�l nem adnak fel semmit.

A mardek�rosok vezet�j�t el�gg� megzavarta a s�rk�nyszel�d�t� l�that� r�termetts�ge ebben a t�rgyban, ez�rt Drac�ra ford�totta figyelm�t. M�g a fi� csendes �s diszkr�t volt, nem akart apja szigor� szemeibe n�zni, kedvenc b�jitalmester�nk �szrevette, hogy n�h�ny alkalommal, mikor Charlie ellenzett bizonyos pontokat, a fi� arc�n gy�zelem futott �t. Hirtelen r�j�tt, hogy a v�r�s haj� fiatalember felk�sz�lts�ge mag�t�l att�l a s�rk�nyt�l j�tt, akit megszel�d�tett. A „sz�ke herceg” figyelmeztette �t minden pontr�l, amit az apja fel fog hozni, �s elmondta neki, hogyan ellenezze.

M�g nyilv�nval�an keresztfi�b�l hi�nyzott a b�tors�g, hogy ny�ltan provok�lja az apj�t, az „exgriffend�lesnek” nem voltak ilyen f�lelmei, �s szinte �r�mmel csin�lta. Meglep�dve azon kapta mag�t, hogy halkan kuncog – Charlie �s Draco rettent� p�rt alkotnak majd. Gyan�totta, kapcsolatuk k�zelr�l sem lesz olyan egyenl�tlen, amilyenre a szerz�d�s utalt. Drac�nak szemmel l�that�an megvolt a k�pess�ge �s az intelligenci�ja, hogy a h�tt�rb�l manipul�lja az esem�nyeket, �s a szel�d�t� nemcsak meg volt el�gedve ezzel, de �r�mmel meg is engedte neki. �nel�g�lten elmosolyodott. Luciusnak soha nem lesz igaz�n es�lye vel�k szemben.

Maga a cerem�nia r�vid �s egyszer� volt, s ism�t Albus tartotta. Formailag el�gg� hasonl�tott arra a cerem�ni�ra, amiben Harry �s Perselus vettek r�szt, b�r ez egy el�g szenved�lyes cs�kkal v�gz�d�tt a k�t k�rd�ses f�l k�z�tt. Molly Weasley a l�tv�nyra k�nnyekben t�rt ki, �s t�r�lgetni kezdte a szemeit a zsebkend�j�vel, amit a f�rje adott neki. Vele �tellenben azonban egy el�g hideg tekintet� Narcissa Malfoy f�jtatott megvet�en az ir�ny�ba.

A szertart�s alatt Perselus azon kapta mag�t, hogy saj�t h�zast�rs�ra pillant. Hat h�nappal ezel�tt pontosan ugyanebben a poz�ci�ban voltak, mint Charlie �s Draco, �s mindketten lemondtak a hagyom�nyos cs�kr�l – m�g a gondolata is visszatasz�t� volt. Elgondolkozott rajta, hogy mit tenne most ugyanebben a szitu�ci�ban. K�telkedett benne, hogy lemondana a lehet�s�gr�l, hogy b�ntetlen�l megcs�kolja a fi�t, ha meglenne r� a lehet�s�ge, nyilv�noss�g ide vagy oda. De mi lenne Harry reakci�ja? A fi� el�g furcs�n b�mult Drac�ra �s Charlie-ra, s halv�ny sz�n jelent meg az arc�n. Vajon magukat k�pzelte-e ugyanebbe a szitu�ci�ba? - mer�lt el egyre jobban a gondolataiban.

Felemelte a kez�t, �s meg�rintette a krist�lymed�lt, ami a nyak�ban l�gott – a k� j�l el volt rejtve a ruh�ja alatt, de �rezte er�s jelenl�t�t a b�r�n, �lland�an eml�keztetve �t arra, hogy ott van. Visszagondolt arra a pillanatra, mikor el�sz�r l�tta, a pillanatra, mikor meg�rintette, �s azon kapta mag�t, hogy nem el�sz�r gondolkodik el rajta, mit jelenthet. Mint minden m�s, aminek k�ze volt Harry Potterhez, ez is nyugtalann� tette �s �sszezavarta.

Kiss� vonakodott a Valentin-napi szok�sokt�l. Albusnak szok�sa volt elt�lozni a d�szeket Roxfort k�r�l, �s a tanul�k t�bb mint boldogak voltak, hogy r�szt vehetnek a furcsa aj�nd�koz�sokban, amelyek az �nneppel j�rtak. Mint h�zasember, Perselus tudta, hogy elv�rj�k t�le, hogy vegyen valamit a h�zast�rs�nak – v�g�l is �gy illett. M�g az �rdekh�zass�gokban sem mell�zt�k az ilyen udvarias gesztusokat. �gy ma d�lut�n, az �r�k ut�n megaj�nd�kozta Harryt egy nagy dobozzal, amit griffend�lv�r�s sz�n� pap�rba csomagolt.

K�ts�ges hogy valaha is elfelejti a Harry arc�n lev� kifejez�st, mikor megl�tta a dobozt. Ron �s Hermione minden bizonnyal felvil�gos�tott�k arr�l, hogy a szok�s �s a k�teless�g miatt neki is adnia kell valamit – de gyan�totta, a fi� ink�bb egy buta �dv�zl�lapot v�rt, mint amilyent Roxmortsban �rultak, a nagy doboz helyett, amit kapott.

Sz�rakozott csendben figyelte, ahogy a fiatalember kinyitotta az aj�nd�k�t, �s egy �ri�si adag megk�nnyebb�l�s s�p�rt v�gig rajta, mikor Harry arc�n felcsillant az �r�m. A k�peny, amivel megaj�nd�kozta igaz�n l�tv�nyos volt. M�g janu�rban rendelte meg, miut�n visszat�rtek Winter Landsb�l, �s tudta, hogy h�zast�rsa val�sz�n�leg soha az �let�ben nem fog ehhez hasonl� aj�nd�kot kapni.

A k�peny sz�p volt – magas mandarin gall�rral, a v�llain�l �s mellkas�n�l m�retre szabva, a derek�n�l �zl�sesen elv�konyodva �s a cs�p�n�l kib�v�lve eg�szen t�rdhossz�s�gig. De az anyag volt az, ami l�tv�nyoss� tette a k�penyt. M�g a bels� r�teg a leger�sebb s�rk�nyb�rb�l k�sz�lt, a k�ls� r�teget pedig baziliszkusz pikkelyekb�l varrt�k – pontosan annak a k�gy��b�l, amelyiket Harry puszt�totta el a Titkok Kamr�j�ban. A s�rk�nyb�r szinte egyetlen peng�t sem enged �t, de kev�s v�delmet ny�jtott a leger�sebb b�b�jok ellen. A fekete pikkelyek a f�nyben a sziv�rv�ny sz�neit t�kr�zt�k, s a k�peny nemcsak egy gyakorlati v�rt volt, de egy igazi m�remek is. Ugyan szab� k�sz�tette a fi� m�ret�re, de megb�v�lt�k arra az esetre, ha megn�ne, vagy p�nc�lt akar haszn�lni alatta.

Harry soha nem volt hi�, vagy megsz�llottja valamelyik ruh�j�nak, amit a b�jitalmester v�s�rolt neki, de a benne l�v� griffend�lest teljesen megig�zte a k�peny. R�gt�n fel is vette �s a h�l�szob�ban lev� t�k�rh�z rohant, hogy megcsod�lja – Perselus el�gedett mosollyal az arc�n k�vette.

- Klassz! –jelentette ki a fi�, mik�zben mag�t csod�lta a t�k�rben – ami t�nyleg nagy dics�ret volt. Az a megel�gedetts�g, amit Perselus �rzett, hogy ilyen j�l fogadt�k az aj�nd�k�t, el�gg� meglepte – nem kellene ennyire �r�lnie egy ilyen kis csek�lys�gnek. De Harry l�tv�nya, ahogy a k�penyt viselte, az �r�mt�l csillog� szemei olyasmit m�velt a belsej�ben, amit nem igaz�n tudott megmagyar�zni.

A fiatalember n�h�ny pillanattal k�s�bb meglepte, mikor el�h�zott egy kis dobozt a nadr�gzseb�b�l, �s �tny�jtotta – ez is a szok�sos v�r�s pap�rba volt csomagolva.
- Ez a tied – mondta a fi�, kiss� elpirult arccal. – De k�zelr�l sincs olyan vag�ny, mint ez a k�peny. Nem tudtam, mi m�st adhatn�k neked… – n�zett r� bocs�natk�r�en, s hangja sz�gyenkez�en elcsuklott, b�rmit is tartott a dobozba rejtve. Szemmel l�that�an nem �rezte az aj�nd�k�t megfelel�nek ahhoz k�pest, amit Perselus adott neki.

Sz�rakoztatta a gondolat, hogy Harry vett neki egy�ltal�n valamit. Leh�zta az apr� csomagr�l a pap�rt, s azt latolgatta, vajon ki seg�tett neki kiv�lasztani az aj�nd�kot. Val�sz�n�leg Hermione – az elm�let, miszerint a griffend�lesek megbesz�lt�k, mi lenne a legmegfelel�bb Valentin-napi aj�nd�k a savany� b�jitalmesternek, sokkal jobban sz�rakoztatta, mint kellett volna. K�ts�gtelen�l valami furcsa b�jital hozz�val� lesz a dobozban, vagy tal�n a fi� a humoros utat v�lasztotta, �s vicck�nt egy sz�v alak� cikeszt vett neki.

A l�legzete is el�llt a d�bbenett�l, mikor v�gre levette a doboz tetej�t, �s megl�tta a benne fekv� t�rgyat. Els� pillant�sra �gy n�zett ki, mint egy �rt�kes �kk� – de Perselus m�r eleget l�tott ezekb�l, hogy tudja, mi van el�tte. Ez egy Sz�vk� volt – Harry Sz�vk�ve, hogy m�g pontosabb legyen.

Mindegyik hatod�ves tanul�nak el kellett k�sz�tenie egy Sz�vk�vet – ez egy olyan feladat volt, amit az �v elej�n �tv�ltoztat�stan �r�n kezdtek, �s b�b�jtanon fejeztek be. A di�kok ezen dolgoztak k�l�nb�z� �r�kon az �v els� fel�n. Norm�lisan a hatod�vesek a Sz�vk�veket kora febru�rra fejezet�k be, �s a tanul�k k�z�tt n�pszer� Valentin-napi aj�nd�k volt.

Ez volt a di�kok els� bevezet�se a m�gikus t�rgyak k�sz�t�s�nek m�v�szet�be – egy k�pess�g, amihez nagyon kev�s var�zsl�nak vagy boszork�nynak volt tehets�ge. F�l�sleges mondani, hogy a legt�bb Sz�vk� �rt�ktelen volt, kiv�ve a szeret�k vagy csal�dtagok k�z�tt, mint eml�kt�rgyak. Azok, akiknek nem volt kedves�k, akiknek odaadhatt�k volna a k�veiket, �ltal�ban az anyjuknak adt�k. Perselus saj�t hatod�ves Sz�vk�ve – egy el�g furcsa kin�zet� ametiszt, aminek a k�zepe sajn�latosan megrepedt – egy poros dobozba volt eldugva, valahol a h�l�szob�j�ban. Nem sokat �rt, azt lesz�m�tva, hogy kapott r� egy oszt�lyzatot, mert befejezte. Nem volt senkije, akinek odaadhatta volna.

Maguknak a k�veknek nem sok erej�k volt – egyszer�en csak arra tervezt�k �ket, hogy meg�rizze annak a var�zsl�nak vagy boszork�nynak a m�gikus lenyomat�t, aki k�sz�tette. Harry k�ve azonban egyed�l�ll� volt. T�bbs�g�k nem sokkal volt t�bb egy krist�lyn�l – mindegyik�k sz�nr�gb�l k�sz�lt, s hosszadalmas �tv�ltoztat�stan �r�k alatt alak�tott�k �t �ket. N�h�ny var�zsl�nak vagy boszork�nynak siker�lt igazi dr�gak�vet alkotnia – rubintot, smaragdot, gy�m�ntot, zaf�rt vagy ametisztet – b�r ehhez el�g nagy m�gikus �nkontroll kellett, ami a legt�bb tizenhat-�vesb�l hi�nyzott. McGalagony szerint a Granger l�nynak siker�lt egy el�g leny�g�z� zaf�rt, Drac�nak pedig egy el�g vonz� kin�zet� gr�nitot alkotnia.

Els� pillant�sra Perselus azt mondta volna, hogy Harry� smaragd, de a sz�ne nem igaz�n stimmelt. A makul�tlan krist�lytiszta fel�p�t�se ennek a k�nek sokkal s�t�tebb volt, mint b�rmelyik smaragdnak, amit valaha is l�tott, �s rubintv�r�s cs�kok futottak sz�t a k�ben, ami egyik smaragdban sem lelhet� fel. Azt mondhatta volna, hogy a rubint sz�n� reped�s keresztezte a krist�lytiszta strukt�r�t, de egyetlen t�r�st sem l�tott a k�ben. Egyszer�en t�k�letesen n�zett ki.

De az igazi d�bbenet akkor j�tt, mikor Perselus hozz��rintette az ujj�t, Harry m�gikus lenyomat�t keresve. El�gszer �rintett m�r ilyen k�veket – a mardek�rosok im�dt�k megmutatni neki az a kre�lm�nyaikat egyik �vr�l a m�sikra. Tudta m�r, mire sz�m�tson, mikor kez�be vesz egy ilyen t�rgyat. De az a jelenl�t, amit �rzett, mikor ujjai v�gigsim�tott�k a k� fel�let�t, nem hasonl�tott semmihez, amit eddig valaha is tapasztalt. Meg�rinteni ezt a k�vet olyan volt, mintha Harry m�gi�ja l�ktetett volna benne, mintha nyers �ram futott volna v�gig benne. Hirtelen visszaeml�kezett arra az �jszak�ra, mikor Remus megvadult, �s � elvesztette �nkontrollj�t, �s megcs�kolta a fiatalembert �lm�ban. K�pes volt �rezni a m�gi�j�t, amint a b�re alatt z�mm�g�tt, s beler�szegedett. Ez olyan volt, mint Harry puszta m�gi�ja – a meg�ll�thatatlan �rad�s, ami kit�rt a fi� �nuralma al�l, �s gyakran k�oszt csin�lt a k�r�l�tte lev� vil�gb�l. De valahogy m�gis siker�lt befognia mindezt az �rz�st – ezt a jelenl�tet – a Sz�vk�v�nek hat�rai k�z�. M�g mag�nak a k�nek lehet nincs igazi ereje – semmi k�pess�ge, vagy feladata, amire haszn�lni lehetne – ez akkor is egy igazi m�gikus t�rgy volt.

- Tudom, hogy butas�g – mondta a griffend�les restelked�en, mik�zben Perselus n�m�n �llt, �s a kez�ben lev� k�re b�mult. – De mindenki azt mondta, ez a szok�sos Valentin-napi aj�nd�k a hatod�vesek k�z�tt. Egy k�nyvet akartam neked venni, de Hermione azt javasolta, ez jobb lesz. Ha nem tetszik, m�g mindig megvehetem a k�nyvet… – nyugtalanul hallgatott el.

- Nem! – v�gta r� a f�rfi r�gt�n, kimondhatatlanul meghat�dva. – Ez… ez… – bizonytalanul megr�zta a fej�t. – Megtisztelsz – vallotta be v�g�l. – De biztos vagy benne, hogy ezt nekem akarod adni? Biztos vagy benne, hogy nem szeretn�d ink�bb a keresztap�dnak adni?

M�g a kev�sb� leny�g�z� Sz�vk�veket sem adt�k oda �ltal�ban. Ha nem volt szeret�j�k, a var�zsl�k a csal�djukban tartott�k a k�vet, hogy k�s�bb, mikor a hal�l v�g�l elj�n, a s�rk�be �gyazz�k be, hogy sz�zadokkal k�s�bb is lehessen �rezni m�g a var�zsl� m�gikus lenyomat�t.

Egy furcsa kifejez�s futott �t Harry arc�n.
- Mi�rt adn�k a keresztap�mnak Valentin-napi aj�nd�kot?

Perselus ism�t megr�zta a fej�t.
- Nem Valentin-napra – jav�totta ki. – �gy �rtettem a k�vet. A Sz�vk�veket �ltal�ban csal�dban tartj�k.

A fiatalember erre megmerevedett, arckifejez�se furcs�n z�rk�zott� v�lt.
- Mi egy csal�d vagyunk, nem?

Nem ez volt az els� alkalom, hogy ilyesmit mondott, de ez volt az els�, hogy Perselust�l k�rt meger�s�t�st. Azokb�l a z�ld szemekb�l ilyen intenz�v pillant�ssal szembes�lve, a f�rfi csak annyit tudott tenni, hogy b�lintott, k�ptelen volt arra, hogy b�rmit is megtagadjon Harryt�l. Ha a fi� azt akarta, hogy egy csal�d legyenek, akkor ki volt Perselus Piton ahhoz, hogy ezt a k�tel�ket elutas�tsa? Kezdett r�j�nni, hogy akarta ezt a k�tel�ket – sokkal jobban akarta, mint b�rmi m�st eddig az �let�ben.

- K�sz�n�m – mondta ink�bb, s mark�ba z�rta a k�vet.

A z�rk�zott �br�zat elt�nt a griffend�les arc�r�l, �s r�vigyorgott.
– K�sz�n�m a k�penyt – v�laszolt boldogan. – Ez pomp�s! Meg akarom mutatni a t�bbieknek a toronyban! – Ezzel el is rohant, hogy eldicsekedjen a k�peny�vel, szemmel l�that�an megk�nnyebb�lve, hogy a Valentin-napi csere ilyen j�l ment.

Perselus egyed�l maradt a h�l�szob�j�ban, s szorosan fogott egy k�vet, ami szinte dalolt Harry erej�t�l.

K�s�bb, mikor figyelmesen b�multa a krist�ly z�ld sz�n�t �s a furcsa rubint sz�lakat a strukt�r�j�ba b�v�lve, azon kapta mag�t, hogy elgondolkodik rajta, hogy van valami furcs�n ismer�s benne, mintha valahol m�r l�tott volna valami hasonl�t. A lelk�be k�lt�z�tt egy meg�rz�s, egy furcsa, zavar� meg�rz�s, amit szinte r�gt�n a tetsz�s hev�nek �rt le. De azt�n A-Fi�-Aki-T�l�lte k�r�l semmit sem lehetett mag�t�l �rtet�d�nek venni. Tudta, hogy nincs v�laszt�sa, minthogy felhozni a t�m�t k�s�bb Albusn�l.

Nem akart megv�lni a k�t�l, �gy egy l�ncra er�s�tette, �s a nyaka k�r� cs�sztatta. A tunik�ja al� rejtette, s engedte, hogy a k� a sz�ve f�l�tt pihenjen. Olyan �rz�s volt, mintha Harry egy kis r�sz�t hordozn� mag�val. Olyan nevets�gesen romantikus elk�pzel�s, gondolta, teljesen undorodva mag�t�l. De ez akkor sem �ll�thatta meg abban, hogy viselje a t�rgyat.

Meglep�dve vette tudom�sul, hogy kellemes �rz�ssel t�lti el, hogy Harry is �gy d�nt�tt, hogy hordani fogja az aj�nd�k�t. A h�zass�gi cerem�nia alatt mellette �llt, s a k�peny fekete pikkelyein megcsillant a m�gikus tavaszi f�ny, ami megvil�g�totta a szob�t. Az ifj� griffend�les nagyon eleg�nsan n�zett ki, karcs� alakja t�bb szemp�rt is mag�ra vonzott a szob�ban. Perselus �szrevette azt a tekintetet, amit Lucius k�ld�tt a fi� fel� – elkapta a pillanatot, mikor a sz�kes�g szemei �sszeh�z�dtak, ahogy v�gre r�j�tt, milyen �llatnak is vannak ilyen pikkelyei. Perselus fel� k�ld�tt egy pillant�st, s a B�jitalok Mestere csak felh�zta egyik szem�ld�k�t g�nyol�d� k�sz�nt�sk�nt. Malfoy legink�bb felel�s a baziliszkusz jelenl�t��rt a Roxfortban – ez egy olyan esem�ny, ami majdnem azzal v�gz�d�tt, hogy meghalt az egyetlen le�nysarja annak a csal�dnak, amibe a fia most beh�zasodik. Ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt m�g Lucius Malfoy is tudta, mikor fogja be a sz�j�t, �s tartsa meg mag�nak a v�lem�ny�t.

A cerem�nia v�g�n Draco �s Charlie al��rt�k neveiket a h�zass�gi szerz�d�sen, majd Arthur �s Lucius is k�vett�k �ket tan�k�nt. Mindk�t csal�df� kapott egy-egy m�solatot a szerz�d�sb�l, s egy harmadik m�solatot Dumbledore m�gikusan k�ld�tt el a miniszt�riumba, hogy bejegyezz�k. Miut�n ezzel a formalit�ssal v�geztek, Charlie egy olyan b�b�jt haszn�lt, amit csak a s�rk�nyszel�d�t�k ismertek, hogy levegye a S�rk�ny aranyat Draco nyaka k�r�l. Viszont Drac�nak adta az aranyat, megengedve a fi�nak, hogy megtartsa a t�rgyat, amit nyilv�nval�an nagyra �rt�kelt. A sz�ke fiatalember egy ritka mosollyal t�ntette ki a f�rfit, amire Molly ism�t k�nnyekben t�rt ki.

A szertart�s ut�n a nagy csapat le�lt az eb�dl�asztalhoz, amit a Sz�ks�g Szob�j�nak egyik sark�ban �ll�tottak fel, hogy meg�lj�k az esk�v�i lakom�t, amir�l a h�ziman�k gondoskodtak sz�mukra. Lucius �s Narcissa jelenl�te ellen�re �nnep�lyes volt a hangulat – neh�z volt visszatartani a Weasley kl�n term�szetes bujas�g�t, �s egyik�k sem �rezte �gy, hogy tettetni�k kellene b�rmit is, csak hogy kiengesztelj�k a formalit�sokat, amikhez a Malfoyok hozz� voltak szokva.

Ami Drac�t illette, �t nyomasztott�k az esem�nyek. Egy�ltal�n nem volt biztos benne, hogyan egyes�lj�n azzal a csal�ddal, amelyiket �lete legnagyobb r�sz�ben gy�l�lt �s megal�zott. Perselus ism�t azon kapta mag�t, hogy �jfent leny�g�zte a Weasley csal�d nagylelk�s�ge, miszerint Charlie testv�rei t�bb mint hajland�ak voltak, hogy es�lyt adjanak keresztfi�nak az �jrakezd�sre. M�g Ron is, akinek hossz� ut�lattal teli k�z�s t�rt�nelme volt Drac�val, visszafogta a nyelv�t, �s elkobzott egy-k�t tr�fat�rgyat az ikrekt�l, miel�tt r�usz�tott�k volna b�rkire is.

M�r jav�ban ett�k a finomabbn�l finomabb falatokat, mikor Narcissa megsz�lalt – el�g furcsa volt, hogy eddig nem tette meg.

- Ugye nem terveztetek semmit, te �s Draco a ny�rra, Charlie? – k�rdezte, a besz�lget�s egy elcsendesedett pillanat�ban. – Azon gondolkodtam, hogy a nyarat a toscanai vill�nkban t�lthetn�tek. Vagy tal�n a g�r�g szigetet v�lasztan�tok? El�k�sz�ttetem a jachtot nektek, �s az eg�sz nyarat t�r�z�ssal t�lthetitek. H�t nem lenne csod�latos? – a k�rd�s�t ink�bb a saj�t fi�hoz int�zte int�zte, de kegyesen Charlie-ra mosolygott.

Perselus tudta, hogy Harry figyelmeztette Charlie-t azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amit Sirius Black mondott Narciss�r�l, �s elgondolkodott azon, vajon Drac�nak elmondt�k-e a f�rfi gyanakv�s�t. A Mardek�r-h�z vezet�j�nek k�ts�ge sem volt afel�l, hogy ha Charlie elk�veti azt a hib�t, hogy Narcissa kezei k�z� ker�l, s elz�rk�zik egyik vill�jukban valamelyik priv�t sziget�k�n, soha t�bb� nem l�tj�k majd �jra. A Cedo szerz�d�s megadta Charlie-nak azt az er�t, hogy uralhassa a saj�t sors�t, de egy egyszer� gyilkoss�g v�get vetne a h�zass�gnak, �s Draco ism�t visszat�rne apja uralma al�.

Draco Charlie-ra pillantott, nyilv�nval�an azt tervezve, hogy megengedi, hogy a h�zast�rsa rendezze a szitu�ci�t, de Perselus l�tta a fi� k�k szemeiben az �vatoss�got. Charlie csak elmosolyodott.
- K�sz�n�m, Narcissa – b�lintott az aj�nlatra. – De m�g semmit nem tervezt�nk. Nekem dolgoznom kell, mint tudod, a ny�r z�r�s id�pont a s�rk�nyszel�d�t�knek. Csak az�rt vehettem ki szabads�got ezen a t�len, mert sok s�rk�ny hibern�l a hideg id�ben.

- Akkor nem kell a teljes nyarat ott t�lteni – v�laszolta az alab�strom asszony, s arckifejez�se pontosan el�rulta, mit gondol azokr�l, akiknek dolgozniuk kell a meg�lhet�s�rt. – Tal�n egy vagy k�t hetet? Draco szeret utazgatni, nem igaz, kedves?

- M�r alig v�rom, hogy l�thassam Rom�ni�t, anya – felelte fia. – L�tni akarom, hol dolgozik Charlie, l�tni akarom a s�rk�nyait.

- T�nyleg? – h�zta fel a boszork�ny egyik sz�ke, k�nyes szem�ld�k�t, nyilv�nval�an hihetetlennek tartotta az ilyesmit. – Azt hiszem, a toscanai id�j�r�s sokkal jobb lenne mindkett�t�knek. �s neked t�nyleg be k�ne mutatnod Charlie-t a csal�d t�volabbi tagjainak: ez �gy helyes. Elrendezem az utaz�si terveket…

- �! – ki�ltotta Molly izgatottan, k�zbev�gva Narcissa mondat�ba. – Mind elj�hettek az Od�ba! H�t nem lenne csod�latos? Megismerhetitek az �sszes Weasleyt, Arthurnak olyan sok unokatestv�re van! �s a Prewetteket! Tal�lkoznotok kell az �sszes unokatestv�remmel!

Mind Lucius, mind Narcissa riadtnak t�ntek az �tlett�l, de m�g miel�tt b�rmit mondhattak volna ez ellen, Molly ism�t k�nnyekbe t�rt ki, s a szem�t t�r�lgette a zsebkend�j�vel.
- �h! Sajn�lom! – sz�lalt meg megint, azt�n f�kezhetetlen�l kuncogni kezdett. – Csak olyan boldog vagyok! Nem akarok ilyen �rzelmes lenni, csak a bab�val nem tudok uralkodni magamon.

Egy pillanatra mindenki ledermedt – azt�n mind a h�t Weasley gyerek egyszerre ki�ltott fel:
- Baba!

Perselus azon kapta mag�t, hogy fogalma sincs, mit mondjon.

Molly meglepetten n�zett r�juk.
- M�g nem mondtam? – egy gyors pillant�s a f�rje fel�, aki fej�t r�zva mutatott r�, hogy val�j�ban senkinek sem mondott semmit.

- Anya? – k�rdezte Ginny led�bbenten. – Te… Terhes vagy?

A fiai mind �t b�mult�k: tekintet�k t�ls�gosan is �rzelmes anyjuk �s b�szkes�gt�l dagad� apjuk k�z�tt j�rt.

- Igen! – �rtett egyet Molly boldogan. – Pontosan akkor t�rt�nt, mikor visszaj�tt�l Winter Landsb�l, Harry. Nem tudom, mi �t�tt Arthurba!

Minden szem Arthurra szegez�d�tt, akiben annyi b�j volt, amint megvonta a v�ll�t. Az asztal t�volabbi v�g�n Perselus �szrevette, hogy Albus a kezeivel takarja el a sz�j�t, ezzel tomp�tva a kuncog�st, ami el�g nyilv�nval� csillog� szem�ben. Nem volt benne biztos, hogy a Weasleyk �szrevett�k az id�z�t�s jelent�s�g�t, de l�tta a halv�ny p�rt, ami megjelent Harry arc�n, mik�zben a fi� megillet�d�tten n�zett r�.

- Remus �gy fogja sz�gyellni mag�t mag�t – suttogta neki a fi�, �s a f�rfinek egyet�rt�en b�lintania kellett. �gy t�nt, nem csak Perselus �s Charlie voltak az egyetlenek, akiknek a libid�jukat befoly�solta a vads�g �truh�z�sa.

Narcissa kiss� elborzadt a kijelent�sre. Lucius viszont egyszer�en bossz�s volt, �s hideg pillant�st k�ld�tt feles�ge fel�, mintha mindez valahogy az � hib�ja lett volna. Perselus j�l tudta, hogy az id�sebbik sz�ke f�listen mindig is t�bb gyereket akart, gyan�totta, amellett, hogy ut�lta Arthur �letm�dj�t, m�g irigyelte is a sok gyermeket, akikkel meg�ldott�k.

A b�jitalmester �tn�zett az asztalon Albusra, aki t�sztra emelte a pohar�t a boldog alkalomra. Mardek�rosaink p�tapja csak fels�hajtott – k�ts�gtelen�l, Albus fej�ben ez m�g egy j� pont volt a v�rfarkas sz�ml�j�n. �gy t�nt, m�g egy olyan dolog is, mint egy megvadult farkas, k�pes volt valami pozit�vat alkotni, m�g akkor is, ha az az ember eszm�letlen�l fek�dt egy barlangban. Pont, amire sz�ks�ge volt a vil�gnak: m�g egy Weasley. �gy t�nt, a Roxfortban soha nem lesz olyan �v, amikor abb�l a csal�db�l nem j�r oda valaki.

Az el�g besz�des Weasley csal�dnak k�sz�nhet�en a vacsora �gy �rt v�get, hogy Narcissa nem kapott semmilyen �g�retet Charlie-t�l. Draco �s az � s�rk�nyszel�d�t�je elmennek majd egy priv�t helyre a k�vetkez� �t napban egy r�vid m�zesh�tre. A Malfoy tr�n�r�k�s m�r elrendezte, hogyan tarthat l�p�st a tanul�ssal. Miut�n a p�ros elt�nt a zsupszkulccsal, amit Dumbledore adott nekik, Harry �s a t�bbi Weasley gyerek a Griffend�l toronyba indultak az est�re. Perselus �s Albus elk�s�rt�k Mollyt, Arthurt �s a k�t Malfoyt a f�kapu el�tt v�rakoz� fi�kerekhez. Jobbnak tartott�k, ha megbizonyosodnak arr�l, hogy Lucius elhagyja az �p�letet, an�lk�l, hogy t�l sokat id�zne.

Miut�n mindenki elment, az igazgat� kedvenc b�jitalmester�nkre mosolygott.
- Azt hiszem, besz�lni akarsz velem valamir�l.

Perselus csak b�lintott. �gy t�nt, az id�s m�gus tudja, mikor van r� sz�ks�g, b�r megesk�d�tt r�, hogy nem olvas a gondolatokban. Tal�n csak kifejezetten j� lett abban, hogy a mozdulatokb�l olvasson? Ak�rhogyan is, Perselus k�vette �t fel a Roxfort sz�mos l�pcs�j�n, Dumbledore mag�nirod�j�ba a saj�t tornya tetej�n. Fawkest�l egy boldog trill�z�s k�sz�nt�tte �ket, mikor bel�ptek a zs�folt helyis�gbe. Miut�n megsimogatta a f�nix�t, Albus megid�zett egy adag te�t, �s intett Perselusnak, hogy �lj�n le a sz�mos fotel egyik�be, ami az asztala el�tt �llt.

- Albus – kezdte a f�rfi bevezet�s n�lk�l. – L�ttad valaha k�zelr�l Odin szem�t?

A k�rd�se nyilv�nval�an meglepte az igazgat�t, s elgondolkodva simogatta a szak�ll�t, miel�tt v�laszolt.

- K�zelr�l nem – vallotta be. – T�volr�l l�ttam csak, mikor Voldemort k�zeledett a kast�lyhoz. �s azt hiszem, van r�la egy k�p valamelyik �js�gcikkben, b�r el�g rossz min�s�g� volt.

- Hogy n�zett ki? – siettette a m�r nagy kort meg�lt var�zsl�t koll�g�ja.

Albus f�lrepillantott, mintha egy t�voli eml�ket n�zett volna.
– Z�ldsz�n� volt, mint egy smaragd, de v�r�s sz�lak voltak beleb�v�lve. A legenda szerint vagy Odin z�ld szeme volt, vagy azt jelk�pezte. A v�r�s cs�kok �ll�t�lag azok a v�n�k, amelyek v�reztek, mikor kiszedt�k a fej�b�l.

B�lintva, mivel erre a v�laszra v�rt, Perselus a tal�rj�nak gall�ra al� ny�lt �s felemelte a l�ncot, amit a nyak�ban hordott. Levette a l�ncot, �s kiny�jtotta a Sz�vk�vet Albusnak, majd letette a f�rfi asztal�ra, kettej�k k�z�.
- Hasonl�tott erre?

Albus szemei elkerekedtek a sokkt�l.
- Perselus, hol…?

- Ez Harry Sz�vk�ve – magyar�zta a b�jital professzor, miel�tt a m�sik folytathatta volna. – Ma d�lut�n adta nekem. Szeretn�m azt hinni, hogy v�letlen�l hasonl�t ennyire Odin Szem�re. Harry k�zelr�l is l�tta a k�vet.

- Odin Szeme felrobbant a kez�ben – er�s�tette meg Akit�l-M�g-Voldemort-Is-Tart. – Elpusztult, ebben biztos vagyok. Nem hazudott r�la, val�j�ban el�g biztos vagyok benne, hogy Harry nem is gondolt az�ta a dologra. Ez nem lehet a Szem.

- Tudom – b�lintott Perselus egyet�rt�en. Mostanra m�r a szob�ban lev� minden portr� �ket n�zte, a volt igazgat�k �sszet�m�r�ltek a legk�zelebbi k�pekben, hogy k�zelr�l l�thass�k a k�vet. – Biztosan egy Sz�vk�. �rintsd meg.

Albus kiny�jtotta egyik r�ncos kez�t, �s k�nnyed�n a k� fel�let�re helyezte az ujjait. Albus k�k szemei elkerekedtek a d�bbenett�l f�lhold alak� szem�vege m�g�tt.
- Merlin! – ki�ltotta az id�s f�rfi. – Minerva �s Filius mondt�k, hogy a fi� Sz�vk�ve rendk�v�li, de nem v�rtam ilyesmit! – Felemelte a k�vet, �s �gy fogta a kez�be, mintha nem b�rta volna elengedni.

- Harry l�tta k�zelr�l Odin Szem�t, �s val�sz�n�, a tudatalattij�ban megmaradt a mint�ja, an�lk�l, hogy tudta volna – jelentette ki Perselus, mintha mag�t is pr�b�lta volna meggy�zni. – De te tudod, milyen neh�z mag�t�l �rtet�d�nek venni? F�leg az abban a k�ben elhelyezett er� f�ny�ben?

Az egykori griffend�les csak egy�tt�rt�en b�lintott.

- J� volna, ha tudn�m, hogy mit mondhatn�k neked, Perselus – s�hajtott. – Bevallom, pont ugyanolyan zavarodott vagyok, mint te. Halv�ny lila g�z�m sincs, mit jelent ez, ha jelent egy�ltal�n valamit. Minden meg�rz�sem azt s�gja, hogy ez nem t�bb egy Sz�vk�n�l, val�di er� vagy k�pess�g n�lk�l…

- De ott van az a marcangol� k�ts�gszikra – fejezte be helyette bar�tja. –, mire lehetett k�pes Odin Szeme?

Albus bizonytalanul megr�zta a fej�t.
- Sok t�rt�net volt. A leggyakoribb azt mondta, k�pes volt megtal�lni olyan dolgokat, amik elvesztek.

A m�sik f�rfi zavarodottan h�zta �ssze a szem�ld�k�t.

- Egy helymeghat�roz� b�b�j is meg tudn� ezt tenni – mutatott r�. – Azt hittem, hogy legy�zhetetlenn� tesz egy var�zsl�t. Hogy lehet egy ilyen kis t�rgyat fegyverr� v�ltoztatni?

Abb�l, amit hallott, Voldemort egy er�s fegyverk�nt forgatta Odin Szem�t. V�laszt�s n�lk�l tudott vele �lni, �s robban� er�vill�mokat k�ld�tt a v�d�b�b�jokra, meg a Roxfort falaira. K�pes volt leig�zni minden l�ny elm�j�t, akik k�r�l�tte voltak.

- Nem �gy – r�zta meg fej�t az igazgat�. – Megtal�lni, ami elveszett, nem azt jelentette, hogy t�rgyakat megkeresni, hanem ink�bb energi�kat. A Szemmel sz� szerint megtal�lhattad a Sors Fonal�t, az �let �s a hal�l fonal�t, a F�ld rejtett energi�it, a V�gzet �tj�t. Borzaszt� er� ez b�rkinek is van a hatalm�ban, h�t m�g egy olyan �r�ltnek, mint Voldemort.

Perselus megremegett a le�r�st�l, de kiss� megk�nnyebb�l�st is �rzett. Harry Sz�vk�v�nek nem volt ilyen k�pess�ge – csak egy nagyon er�s m�gikus lenyomat volt, amit egy rendk�v�li fiatalember k�sz�tett.

Albus elgondolkodva n�zett le a k�re, ami m�g mindig a kez�ben volt.
- Nem tudom, mi�rt n�z ez �gy ki, mint a Szem, Perselus – vallotta be az id�s var�zsl�. Kiny�jtotta a kez�t, hogy visszaadja. – De rendk�v�li �s �rt�kes aj�nd�k, amit nagyra kell becs�ln�d. �s tal�n… – elgondolkodva megr�zta fej�t. – Igazad van, semmit nem lehet mag�t�l �rtet�d�nek venni, ha k�ze van Harryhez.

A mardek�rosok vezet�je visszacs�sztatta a l�ncot a nyak�ra, s ism�t elrejtette a k�vet a ruh�ja alatt. Dumbledore elmerengett, s � figyelte, ahogy a m�r sok mindent meg�lt f�rfi h�trad�l a sz�k�ben, s ism�t m�lyen elgondolkodva simogatja a szak�ll�t.
- Albus? – k�rdezte tal�lgatva, vajon mi zavarja ilyen nagyon a f�rfit.

- Az ut�bbi id�ben el�g sok levelet kaptam Harryvel kapcsolatban – vallotta be Albus. Perselus azokra a n�szaj�nd�k halmokra gondolt, amiket kapott, �s az �j levelekre, amelyek az�ta �z�nl�ttek, hogy az ifj� griffend�lest elhurcolt�k volna Winter Landsre. Vajon Albust is bosszantott�k az elt�r�tett levelek?

- M�g t�bb rajong�i lev�l? – k�rdezte.

A Roxfort igazgat�ja elmosolyodott, de megr�zta a fej�t.
- L�ttam p�rat azokb�l a halmokb�l, amiket kapt�l, de nem. Ezek a levelek k�lf�ldi korm�nyokt�l �rkeznek hozz�m. A vil�gon sok ember �rdekl�dik Harry ir�nt.

K�lf�ldi korm�nyok! A b�jitalmester azon kapta mag�t, hogy �sszezavarodik a gondolatra. Persze tudta, hogy a t�rt�netek Harry Potterr�l gyakran a vil�gh�rek k�z� jutnak, de legnagyobb r�szben az az �r�let, ami a fi�t k�vette a Brit Szigeteken maradt.

Albus el�red�lt, �s az asztalon pihentette a k�ny�k�t, ujjait �sszekulcsolta elm�lked�s�ben.
- Mindenhol a vil�gon l�tom�saik voltak Voldemortr�l a L�t�knak – magyar�zta.– Mindegyik j�vend�l�s bizonytalan �s nehezen �rthet�, de a TELJES var�zsl�vil�got megriasztotta. Hossz� ideje a vil�g nagyj�b�l mell�z�tt minket, mert azt hitt�k, Voldemort csak Britanni�t akarja megh�d�tani. Most m�r nem olyan biztosak abban, hogy meg fog el�gedni csak az Egyes�lt Kir�lys�ggal. Mindenki f�l. �s abb�l, amit hallottam, Voldemort utazgat. Nem csin�lt semmi sz�rny�s�get, amir�l b�rki is tudna, de egyik orsz�gb�l a m�sikba megy, egyik kontinensr�l a m�sikra. A jelenl�t�t az eg�sz vil�gon �rzik.

- �s ez�rt k�rdeznek Harryr�l? – tal�lgatott Perselus. M�r az is el�g rossz volt, hogy Britannia elv�rta egy tizenhat �ves fi�t�l, hogy megmentse �ket, de hogy a teljes vil�g fel� ford�tsa figyelm�t, az m�r elfogadhatatlan volt.

Dumbledore egyet�rt�en b�lintott.
- �k sem tudj�k jobban, mint mi, hogy mit tegyenek.

- De elv�rj�k Harryt�l, hogy � tudja, mit kell tenni? – k�vetelte kedvenc b�jitaltan�runk.

- Csod�kat v�rnak, Perselus – v�laszolta a m�sik. – �s Harry karriert csin�lt mag�nak abb�l, hogy csod�kat visz v�ghez.

- Puszt�n h�lye szerencse! – ellenkezett Piton. – Ez �r�lts�g!

- R�lad is k�rdeznek, Perselus – folytatta Albus.

Perselus �sszeh�zta szem�ld�k�t.
- R�lam? – r�zta meg a fej�t. – Mi van velem?

- A Harryvel val� h�zass�godr�l �rdekl�dnek. Nincs a vil�gon egy olyan orsz�g sem, amelyik ne akarn� Harryt mag�nak. Ha nem lett volna t�ny, hogy m�r h�zas, biztos vagyok benne, hogy m�g t�bb h�zass�gi aj�nlattal lenn�k ellepve, mint ami m�r am�gy is van.

Eltartott egy pillanatig, m�g a szavak burkolt c�lz�s�t meg�rtette, �s mikor ez megt�rt�nt, az �zig-v�rig mardek�ros f�rfi felh�borod�s�ban felugrott.
- T�bb?! – k�vetelte. – Azt akarod mondani, hogy h�zass�gi aj�nlatokat kapt�l Harrynek, annak a t�nynek ellen�re, hogy mindenki tudja, hogy �sszeh�zasodott velem?! – nem v�rt f�lt�kenys�g futott �t rajta, amit az ilyen esetekben �rzett felh�borod�s k�vetett.

Albus csak v�llat vont.
- Sok hely van a vil�gon, ahol egy er�s �s magas rang� szem�lynek t�bb h�zast�rsa is lehet. Az angol t�rv�nyeket minden�tt k�vetik a vil�gban. Nem neh�z az embereknek kital�lniuk, hogy a h�zass�gotok csak �rdekb�l j�tt l�tre, hogy megv�dj�k Harryt a miniszt�riumi kandid�tusokt�l. �s el�g L�t� van a vil�gban, akik el�g tehets�gesek ahhoz, hogy r�j�jjenek, Harry m�g mindig sz�z.

Sz�ve erre �sszeszorult, s hideg futott v�gig rajta. A v�l�s nagyon szokatlan volt a var�zsvil�gban, de egy h�zass�got el�g k�nnyen semmiss� tehetik, ha nem h�lj�k el. Komolyan n�zett az id�s var�zsl�ra.
- Azt akarod mondani, hogy… s�rgetnem kellene a dolgot? – volt egy r�sze, amelyik elborzadt a gondolatt�l, de sajnos ugyanekkora r�sze rem�lte, hogy az igazgat� igent mond. Milyen k�nny� lenne meggy�znie mag�t, hogy vegye el azt, amit akar, mindenki jav�ra. Ez tal�n egy olyan tett lenne, ami valahogyan nemesi �s igazolt lenne.

- Nem – r�zta meg a fej�t a m�sik, amit�l ugyanolyan mennyis�g� megk�nnyebb�l�s �s csal�d�s mosott v�gig a test�n. Nyugtalanul fel-le kezdett j�rk�lni az irod�ban, �rz�sei bizonytalanok voltak, teste ideges.

Albus egy pillanatig n�zte, azt�n folytatta.
- Tudattam, hogy a k�tel�keteket a H�zass�g K�ve v�lasztotta. Ez valamennyire biztons�got ad neked. Nincs m�s v�laszt�suk, mint hogy tiszteletben tarts�k �sszetartoz�sotokat. De a probl�m�t felsz�nre hozt�k, �s val�sz�n�leg nem fog elt�nni. Lesz majd egy id�szak a j�v�ben, mikor d�ntened kell… – elhallgatott, �s �jb�l megr�zta a fej�t. – Nem – jav�totta ki mag�t. – Mikor d�ntenetek kell. Ezt nem lehet megl�pni n�lk�le. T�l sok v�laszt�st vettek m�r el t�le.

Minden egyes sz�val, amit az igazgat� kiejtett a sz�j�n, �rezte, hogy a vil�ga �sszeomlik – a j�v�je engesztelhetetlen�l kics�szik a kezei k�z�l. Csikorgatni kezdte a fogait, s visszanyelte a rosszindulat� szavakat, amiket r� akart olvasni bar�tja fej�re, hogy mindezt meg�ll�tsa, miel�tt megt�rt�nik. Neki akart esni valakinek – meg akart szabadulni a d�h�t�l, miel�tt az �t puszt�tan� el. Hogy mer�szel valaki �gy belesz�lni az �let�be?! Hogy mer�szel valaki egy�ltal�n beleavatkozni a h�zass�g�ba!?

- Akkor h�t nem szeretn�d feladni? – Albus szel�d hangja az idegeire ment. Kevesebb, mint egy h�napja megk�rdezte, hogy szerelmes-e a fi�ba, akkor nem volt k�pes r� v�laszolni, �s most sem volt sz�nd�k�ban.

- Nem ez a l�nyeg! – ki�ltotta d�h�sen. – Nem fogok veled valami olyan nevets�ges besz�lget�sbe elegyedni, mint a szerelem! – �kl�vel az iroda fal�ba bokszolt s ezzel felzaklatta a k�zelben lev� portr�kat. Ism�t elkezdett fel-le j�rk�lni a helyis�gben, mint egy ketrecbe z�rt oroszl�n. A p�nik �s a d�h h�bor�zott benne. – A fene egye meg, Albus! Ezt te tetted velem!

- Nem v�rtad, hogy �rdekl�dni fogsz majd ir�nta? – tal�lgatott Dumbledore.

- Nem �rdekel! – ki�ltotta. – Nem �rdekel! – De ahogy kimondta, m�r tudta, hogy ez hazugs�g. Isten l�tja lelk�t, mennyire �rdekelte. T�ls�gosan is. Azon kapta mag�t, hogy les�llyed az igazgat� asztala el�tti sz�kre. – A fene egye meg, Albus – suttogta, s most az�rt k�zd�tt, hogy legal�bb egy kev�s visszat�rjen az �nkontrollj�b�l. M�ly l�legzetet vett. Nem tudta ler�zni a d�h�t, a moh�, birtokl� idegess�get, hogy valaki, b�rki elvenne t�le olyasmit, ami az �v�. – �n vettem el – morogta. – �n fogadtam el �t, mint h�zast�rs. �s nem fogom engedni sem neked, sem a miniszt�riumnak, sem b�rki m�snak, hogy elvegy�k t�lem!

Albus arckifejez�se olvashatatlan volt, mik�zben l�gyan megk�rdezte:
- �s mi van, ha szabad akar lenni?

A szavai elt�ntett�k a szelet Perselus vitorl�i al�l. Mert persze, volt egy szem�ly ebben a vil�gban, aki meg tudta volna ingatatni – egy v�lem�ny, amir�l nem hitte, hogy m�g el tudn� utas�tani. Mit tenne, ha Harry kinyitn� a szem�t �s r�j�nne, hogy a vil�g sz� szerint az �v�, �s hogy nem kellene megel�gednie egy k�z�pszer� h�zass�ggal, egy olyan f�rfivel, akit alig viselt el? Azon kapta mag�t, hogy keze g�rcs�sen fogja a Sz�vk�vet, ami a nyak�ban l�g, �s ami annak a var�zsl�nak a lenyomat�val pulz�l, akinek m�g csak rem�lni sem tudja, hogy p�rja lehet.

Pillant�sa c�ltalanul j�rt k�rbe a szob�ban, m�g meg nem �llt egy �rtalmatlan k�k krist�lygoly�n, ami a sz�mtalan polcok egyik�n �lt. A H�zass�g K�ve kezdte el ezt az eg�szet, ez a h�lye t�rgy, ami annyi �letet t�nkretett m�r. Fel�llt, �tsietett a szob�n, �s leemelte a krist�lygoly�t, majd a m�ly�be n�zett.
- Perselus Piton – mondta tiszt�n, �s v�rta a k�pet, amir�l tudta, hogy meg fog a m�ly�n jelenni. Harry Potter mosolyg� arca n�zett ki r� a f�nyb�l, ami pillanatnyilag a k� sz�v�ben �gett.

Senki m�s nem volt a vil�gon sz�m�ra. A fi� volt a l�lekt�rsa. Mi a poklot kezdhet ezzel?

- Menj a fen�be, Albus! – mondta csendesen, mik�zben visszatette a H�zass�g K�v�t a hely�re, majd megfordult, hogy kimenjen a szob�b�l. Az igazgat� n�m�n engedte, hogy �gy tegyen.

AN:

Olyan sok ember k�rdezett a Valentin napr�l, hogy az utols� pillanatban �gy d�nt�ttem, meg�rom az aj�nd�kcser�t Harry �s Perselus k�z�tt. Ahogy t�rt�nni szokott olyan gyakran ezekkel a dolgokkal, megoldott egy olyan probl�m�t, ami k�s�bb lett volna. Szerencs�s v�letlenek.