Az �rny�kba burkol�z� f�rfi figyelte ahogy a k�t k�penyes alak lassan halad a patika fel�.

~ �gy t�nik, az inform�torom m�g mindig hasznos. Remek ~

A f�rfi sz�lesen elmosolyodott, ahogy megpillantott a feket�be �lt�z�tt var�zsl� n�vekv� has�t, amit pr�b�lt elrejteni.

~ Milyen sz�p. Hamarosan. ~ - �g�rte mag�nak.

�r�lt szemek �sszeh�z�dtak, ahogy a p�ros meg�llt, azt�n hirtelen els�t�t�ltek. Azon kapta mag�t, hogy n�m�n d�h�ng, mikor az auror a m�sik f�rfira tette a kez�t.

~ Te h�lye seggfej, � az eny�m! Mindketten az eny�mek.~

Halkan morogni kezdett, ahogy bel�ptek a patik�ba.

~ Soha t�bb�. Ha nekem van valami belesz�l�som, akkor soha t�bb� nem fogod meg�rinteni. Csak eml�keztetnem kell erre a szerelmemet. Ennek semmi k�ze sincs hozz�d. Viszont hozz�nk minden. ~

Tal�rj�ba cs�sztatta az ujj�t, azt�n a nadr�gj�ban lev� dudorra helyezte. Jobban belesimult az �rnyakba, becsukta a szem�t, �s d�rzs�lni kezdte. Egy pillanat m�lva kinyitotta a szem�t, �s elvette e kez�t. K�t kis csomagot emelt ki a zsebeib�l. Egyik hihetetlen�l k�nny� volt, de a kis csomag terjedelmesnek t�nt. A m�sik nehezebb volt, �s t�glalap alakja volt a tartalma miatt.

~ Most kezd�dik az �zlet ~

Perselus elk�sz�nt a bolt tulajdonos�t�l, majd � �s Potter kis�t�ltak. Harry megk�nnyebb�lten fels�hajtott, �s megbizonyosodott r�la, hogy k�penyeik m�g mindig rendesen takarj�k �ket.

R�mosolygott a b�jitalmesterre, megk�nnyebb�lt, hogy minden j�l ment.

�gy t�nik �rtelmetlen�l agg�dtam.

- Felk�sz�lt�l? – onnan kellett hopp-porral visszamenni�k, ahova �rkeztek. A hoppan�l�s nem volt aj�nlatos terhess�g alatt.

- Igen – kiss� gyorsabban l�pkedtek visszafel�, mint ahogy j�ttek, de pont a Gringotts �s a Zsebpiszok K�z mellett haladtak volna el, amikor a dolgok rosszra fordultak.

Gyors, �v�lt� huzat visszhangzott �t az Abszol �ton. A robban�s abb�l az ir�nyb�l j�tt, ahonnan Harry �s Perselus j�ttek, s az emberek f�lelemt�l �s meglepetts�gt�l sikoltozva gyorsan rohanni kezdtek abb�l az ir�nyb�l.

A k�t var�zsl� �szt�n�sen elh�z�dott a hangos robban�st�l. Azt�n Perselus megfordult, hogy az es�z� t�rmel�kre �s a hiszt�rikus emberekre n�zzen. Fel�j�k rohantak, a n�vekv� zavarg�sban �ssze-vissza botladozva.

Harry �sszer�ncolta homlok�t �s Perselus karj�ra helyezte a kez�t, a k�zel�ben tartva a b�jitalmestert, hogy ne tudjanak sz�tv�lni. Mindketten k�zelebb l�ptek Gringottshoz, hogy elker�lj�k a t�meget.

Mi az �tkozott pokol volt ez? �gy hangzott, mint egy bomba.

A dolgok gyorsan csendesedni kezdtek. Az emberek cseppet sem t�ntek boldognak. T�bb, mint egy d�h�s ki�lt�s hangzott. Perselus felhorkantott �s elgondolkozott rajta, ki volt az idi�ta, aki ez�rt felel�s. Harry szemei �sszesz�k�ltek, ahogy megpr�b�lt �tl�tni a felemelked� f�st�n.

Figyelmeztet�s n�lk�l, m�g egy hangos robban�s r�zta meg az Abszol utat, ez�ttal er�sebben, �s k�zelebbr�l Perselushoz meg Harryhez. Az �p�letek r�zk�dtak a robban�s erej�t�l, �s mindk�t var�zsl� majdnem elvesztette egyens�ly�t. Harry �s Perselus k�zelebb l�ptek egym�shoz, magukat v�delmezve, ahogy t�rmel�k zuhant a v�delmet keres� var�zsl�kra.

- Mi t�rt�nik?! – ord�totta t�l Perselus a sik�toz� embereket, akik pr�b�ltak elmenek�lni.

Harry gyorsan megr�zta a fej�t.

– Fogalmam sincs. El kell t�nn�nk innen! – idegesen n�zett k�rbe.

El kell menn�nk innen.

A leveg� kezdett els�t�t�lni, �s egyre nehezebb volt l�tni.

A m�sodik robban�ssal kit�rt a p�nik. Csak m�g rosszabb lett, ahogy pontosan vel�k szemben egy harmadik bomba is robbant. Harryt �s Perselus nekil�kte Gringottsnak, ahova n�h�ny ember rohanni kezdett, biztons�got rem�lve.

Az emberek nekirohantak a k�t var�zsl�nak, szinte elv�lasztva �ket. Harry �tkarolta Perselus derek�t, pr�b�lva v�delmezni a terhes var�zsl�t, vagy megel�zni azt, hogy sz�tv�lassz�k �ket.

Perselus er�szakosan k�h�gni kezdett. A poros leveg�n szinte lehetetlen volt �tl�tni, s Harry csak annyit tehetett, hogy Perselust �s �nmag�t nekinyomta Gringotts fal�nak.

Perselus ijedten, elkerekedett szemekkel megugrott, amikor Harry f�jdalmasan felord�tott.

– Potter! - ki�ltotta meglepetten. Harry karjai egy pillanatra �sszeszorultak k�r�l�tte, de sajnos alig egy pillanattal k�s�bb a b�jitalmester azon kapta mag�t, hogy elr�ngatj�k az aurort�l.

Perselus minden erej�vel k�szk�dve r�j�tt, hogy a k�zel�kbe sem �r azoknak a kezeknek, amik elr�ngatt�k Pottert�l.

– Eressz el! – ord�totta tele t�d�b�l. Csend, �s a biztons�gba rohan� var�zsl�k �s boszork�nyok h�tt�rzaja…

Perselus nem sokat l�tott maga el�, s ahogy tov�bb k�szk�d�tt, elgondolkozott rajta, hogy vajon el�g volt-e a robban�s, hogy ennyire elfelh�s�tse a leveg�t. Csak egy nagy, dereng� fekete �rny�kot l�tott. Er�sebben k�zd�tt, csak hogy azon kapja mag�t, hogy fel� l�kik, s a s�vege h�traesik a durva mozdulatt�l.

- �vatosan – sziszegte egy d�h�s hang.

Perselus lefagyott a d�bbenett�l �s f�lelemt�l. Cseppet sem volt meglep�dve att�l, hogy nem tud megmozdulni.

Egy s�t�t kuncog�s.

– Eml�kszel r�m, szerelmem? – Perselus rohanni k�sz�lt, csak hogy visszar�ngass�k a s�t�t �rny�kba.

A leveg� sokkal tiszt�bb volt a kis mell�kutc�ban, de sokkal s�t�tebb, s Perselus csak a k�rvonalakat l�tta. K�t nagy kar �lelte k�r�l a b�jitalmestert, mire a saj�t karja nekinyom�dtak az el�tte �ll� f�rfi mellkas�nak. A f�rfi kegyetlen�l felr�h�g�tt, ahogy medve�lel�sben r�szes�tette Perselust. A b�jitalmester nem tudott tov�bb k�zdeni a kettej�k k�z� szorult baba miatt.

M�g�le ism�t felhangzott a s�t�t kuncog�s, hideg remeg�st ind�tva �tj�ra Perselus gerinc�n.

– Hagyd abba a mozg�st, Perselus. Csak megsebes�ted magad – suttogta a m�ly hang.

- Te beteg �llat, eressz el! – ord�tott Perselus �rj�ngve. Egy pillanatra sem hagyta abba a pr�b�lkoz�st, hogy elmenek�lj�n az el�tte lev� �ri�si f�rfit�l.

- Ugyan, Perselus - suttogta m�g�le a hang g�nyosan. – Nem k�ne ilyen m�don besz�lned a gyermeked apj�val.

B�r nem l�tta a var�zsl� arc�t, Perselus megford�totta a fej�t, k�ptelen�l arra, hogy tov�bb is elviselje az �t fogs�gban tart� f�rfi undor�t� lehelet�t.

– Soha nem leszel a gyermekem apja! Soha!

A f�rfi szemei els�t�t�ltek.

– Az az �n gyermekem.

A f�rfi, aki Perselus tartotta nekid�lt a falnak. Perselus megijedt, s arca els�padt, ahogy a m�sik nekinyom�dott a h�t�nak. Egyik keze Perselus has�ra cs�szott, Perselus �s az �t fogva tart� ember teste k�z�. A f�rfiben lev� k�zdelem el�szott, mikor elkezdte Perselus megn�tt has�t simogatni.

- Ez az �n gyermekem, ugyan�gy, ahogy te is az eny�m vagy – mell�zve Perselus ideges fejr�z�s�t, a f�rfi nyak�ba temette orr�t. – L�ttalak. Kinn abban a kertben, a h�z k�r�l s�t�lva. Alig tudtam visszatartani magam, mikor l�ttalak, ahogy n�zed magad a t�k�rben.

Perselus elborzadva felzokogott, d�bbenten, hogy ilyen gyakran figyelt�k.

- Istenem, te szikr�zol! �lettel teli… Elk�peszt�en sz�p… �s csak az eny�m – a f�rfi nehezebben vette a leveg�t, s Perselus megpr�b�lt elmenek�lni, ahogy a m�sik kem�nny� v�lt. – Merlin, nem tudok tov�bb v�rni.

Egy morg�ssal felemelte Perselus h�t�n a k�penyt, majd a tal�rj�t is. A terhess�ge miatt k�nyelmetlen�l �rezte mag�t k�l�nb�z� ruh�kban, �gy Perselus gyakran mell�zte a nadr�got. Ezt most komolyan megb�nta.

A gyilkos vid�man felr�h�g�tt.

– �, t�k�letes!

Perselus elsz�gyellte mag�t, ahogy meg�rezte, hogy k�nnyek folynak v�gig az arc�n, mik�zben a ruh�it felgy�m�sz�lik a dereka k�r�, a hasa al�. F�l k�zzel a m�sik nekikezdett levenni a saj�t ruh�it.

– Te j� �g, az eny�m leszel. M�r eleget v�rtam!

- Ne! Hagyd abba!

A f�rfi felnevetett.

– Eml�kszem, mikor utolj�ra ord�tottad ezt, Perselus, de im�dtad minden pillanat�t, nem igaz? – visszal�pett Perselus meztelen als�test�hez, s a b�jitalmester sik�tani kezdett a p�nikt�l. – K�ny�r�gt�l, hogy hagyjam abba m�lt alakalommal. K�ny�r�gj megint, �s ez�ttal csak egyszer lesz! Ez�ttal nem fogom uralni pr�b�lni!

A f�rfi pr�b�lta elhelyezni mag�t, mikor a nevet� hangja f�jdalmas ki�lt�ss� v�lt. Mindk�t f�rfit er�szakosan ell�kt�k a professzort�l.

Perselus zokogva a f�ld�n tal�lta mag�t, ahogy megpr�b�lta eltakarni a test�t, mik�zben a k�t f�rfi elrohant az utc�n. A gyilkos, m�g mindig a s�t�ts�gben rejt�zve megtorpant, hogy m�g valamit mondjon.

– � az eny�m, Potter! Magam �llek meg, ha m�g egyszer meg�rinted! – ezut�n megfordult, �s elszaladt.

Perselus a hideg fal mellett a f�ld�n �sszekuporodva az utca bej�rata fel� n�zett, Harry Potter egy gyenge lumosszal megvil�g�tott p�lc�val �vatosan Perselus fel� botladozott. Piton m�g egyet szipogott, �s becsukta szemeit, ahogy az auror t�rdre rogyott el�tte.

- Perselus? - sz�l�totta meg Harry gyeng�n, remegve felemelve a kez�t, hogy gyeng�den meg�rintse Perselus arc�t. Perselus meg sem rezzent. Lassan megr�zta a fej�t.

- Megsebes�lt�l? Sz�ks�ged van valamire? B�ntott?- suttogta Harry s�rget�en.

Perselus nem tudta, hogy mit v�laszoljon. Egy pillanatig a f�ldre b�mult, azt�n meglepetten pislogott egyet. Felkapta a fej�t, hogy belen�zzen a k�d�s, kit�gult z�ld szemekbe. Perselus elborzadva �sszerezzent, majd megint belen�zett. Harry arca eltorzult a f�jdalomt�l, s a v�r, amit Perselus a f�ld�n megpillantott a vesz�lyesen megsebes�lt kez�b�l folyt.

- Harry?

A fiatalabb var�zsl� grimaszolt egyet.

– A…azt hiszem, b�rmi is v�gott meg, volt valami rajta – ny�gte, elmos�dott hangon. Harry feje el�reesett, s elvesz�tette egyens�ly�t. Hamarosan eszm�letlen�l fek�dt a f�ld�n.

Perselus d�bbenten b�mult r�, azt�n megpr�b�lta fel�breszteni az aurort.

– Potter! Harry! Harry! – ki�ltotta, mik�zben r�zogatni kezdte.

Merlin, megm�rgezt�k.

�sszer�ncolt homlokkal let�pett egy darabot a k�peny�b�l, hogy bek�t�zze Harry kez�t.

A leveg�ben lev� sz�nes szalag felkeltette a figyelm�t. M�lyv�r�s volt, riasztva a hat�s�gokat, hogy kinek van sz�ks�ge gy�gy�t�ra. B�r m�r nem gondolkozott t�k�letesen, Perselus megfogta Harry p�lc�j�t �s a leveg�be l�tt egy szalagot.

Dillingham �s Shacklebolt Harry szob�j�nak ajtaj�ban �lltak.

– Akkor megkapta az ellensz�rumot? – k�rdezte Dillingham.

Shackelbolt b�lintott.

– Igen. Eltartott egy ideig, m�g r�j�ttek, melyik kell. Piton nem volt valami nagy seg�ts�g, ha j�l hallottam. Sokkban volt �s el nem mozdult Potter oldal�r�l, m�g Dumbledore fel nem t�nt.

Mindk�t f�rfi elhallgatott, hogy a folyos� v�ge fel� n�zzenek. Perselus fej�t a kezeibe temetve �lt, s teljesen legy�z�ttnek t�nt. Dumbledore mellette �lt, s �tkarolta a fiatalabb var�zsl�t, pr�b�lva megnyugtatni.

Dillingham felny�g�tt.

– Francba. Tudtam �n, hogy ez rossz �tlet, de azt hittem, mindenre gondoltunk.

- Tudom. Senki nem v�rt robbant�sra.

- Potter mikor fog fel�bredni?

- A gy�gy�t� azt mondta, most m�r b�rmelyik percben – Kingsley megr�zta a fej�t. – Nem hiszem el – n�zett ism�t Perselusra. – Azt hittem, Buxton le�rja a besz�mol�j�t.

- Megtette, azt�n elment. Nem eml�kszel az arckifejez�s�re? – Buxton k�sz volt meg�lni valakit, �s olyan nyugodtan ment el, amennyire csak t�le telhet� volt. Dillingham alig v�rta, hogy hallhassa, mit mondott neki Piton.

- H�t itt vagy! – ki�ltotta valaki a folyos�n.

Mindk�t auror megfordult, hogy megpillants�k amint Weasley �s Wickham j�nnek fel�j�k.

– Az�rt j�tt�nk, hogy elmondjuk, mit tal�ltak az aurorok �s Rollin.

Ron felhorkantott.

 – Mi�rt mondan�nk el, mikor meg tudn�nk mutatni? – ny�jtott �t k�peket Shackleboltnak �s Dillinghamnek.

- A francba! - suttogta Kingsley. Ami nyilv�nval�an hamu volt, valaki egy jelet rajzolt. A jelet azonban m�r l�tt�k az er�szak �ldozatainak h�t�n, Piton professzort is bele�rtve.

- � volt! Biztosan � tal�lta ki ezt az eg�szet! – mondta Chase, er�sen gesztikul�lva, hogy al�t�massza mondanival�j�t. – Hogy hogyan tudta meg, hogy az Abszol �tra megy�nk, fogalmam sincs.

Dillingham �sszer�ncolta homlok�t.

– Ennek nincs �rtelme. Dumbledore volt az egyed�li rajtunk �s Pitonon k�v�l, aki tudta, �s biztos vagyok benne, hogy � nem mondta el senkinek – l�tta az igazgat� arc�n a szomor�s�got, miut�n elvitte hozz� a h�reket. Az id�s m�gus b�n�snek �rezte mag�t a helyzet miatt.

- Igen, � volt – mondta Buxton, mag�ra vonva a n�gy var�zsl� figyelm�t.

- Mit mondott Piton? – k�rdezte Dillingham.

M�lyen �sszer�ncolt homlokkal, Buxton kiadott minden inform�ci�t, amit Piton mondott el neki. Az aurorok komolyan elborzadtak a hallottakra.

Wickham m�ly leveg�t vett.

Francba. K�t ember. De csak egynek k�ne lennie.

Shacklebolt �tkoz�dni kezdett.

– Hol van Tonks �s Rollin?

- Abszol �t – mondta Ron. – R� akartak j�nni, mi okozta a robban�sokat. Semmit nem tal�ltak m�g, mikor mi elj�tt�nk.

- Perselus! – j�tt egy ki�lt�s, amit egy hangos f�meszk�z csattan�sa k�vetett a f�ld�n, s megijesztette az aurorcsapatot. Harry szob�ja fel� fordultak, el�h�zott p�lc�kkal.

A norm�lisabbn�l vadabb hajjal �s elkerekedett szemekkel, Harry botladozott ki. Arca kiss� elpirult �s mikor a b�re hozz��rt a hideg f�ldh�z megremegett. Az auror majdnem kiesett az �gyb�l, ahogy megpr�b�lt fel�llni.

– Perselus!

Egy gy�gy�t� rohant v�gig a folyos�n, akit az asszisztense k�vetett.

– Mr. Potter!- ki�ltotta �t Harry ism�tl�d� ord�t�s�t Perselus ut�n. A k�rh�zi alkalmazottak csoportja hozz�l�tott, hogy megpr�b�lj�k visszafektetni Harryt az �gyba.

Harry n�vekv� hiszt�ri�ja, hogy Perselus nem v�laszol neki, azt eredm�nyezte, hogy nekit�madt az alkalmazottaknak. A gy�gy�t� hamarosan a szoba sark�ban tal�lta mag�t, amint pr�b�lja meg�ll�tani az orrv�rz�s�t.

Harry koll�g�i, �gy a franci�k, mint az angolok, berohantak a szob�ba, hogy megpr�b�lj�k meg�ll�tani a d�h�s f�rfit.

- Harry! - ki�ltotta Ron. – Fejezd be, Harry! J�l van!

- Perselus! – folytatta Harry a kiab�l�st, mell�zve bar�tait.

Shacklebolt meg akart sz�lalni, mikor Piton �s Dumbledore megjelentek az ajt�ban.

– Menjetek innen!

- Harry Potter, mi az �tkozott pokol bajod van? – ord�totta Perselus, ahogy beviharzott a szob�ba.

A b�jitalmester nem kiss� volt meglep�dve, mikor meg�lelt�k. Perselus azonnal megmerevedett, �s �gy t�nt ez visszahozza Harry elm�j�t onnan, ahol elveszett.

Perselus karj�ra tette a kez�t, �s l�gyan megr�zta a fej�t, szemei tele voltak f�jdalommal. – Te j� �g, Perselus… annyira sajn�lom.

- Mi?! – ki�ltotta Perselus, �s szinte mindenki suttogni kezdett a szob�ban.

- Nem tudtalak megv�deni! Nem tudtam, hogy ez lesz!

Perselus �gy n�zett ki, rosszul lesz.

– El�g.

Harry tov�bb gagyogott.

– Semmit. Minden t�l gyorsan t�rt�nt. Megsebes�ltem, de nem tudtam meg�ll�tani, ami t�rt�nik! Nem tudtam meg�ll�tani, hogy b�ntson!

- El�g!  - ord�totta Perselus, s elh�z�dott Harryt�l. Lehajtotta a fej�t, s elrejtette az arc�t a haj�val.

Harry sz�gyenkezve b�multa a f�ldet. Meglep�d�tt, mikor Perselus ism�t megsz�lalt. A b�jitalmester hangj�ban nem volt d�h.

– Nem a te hib�d volt, Potter.  – Perselus nem mozdult, ahogy megism�telte.  – Nem a te hib�d volt. Megmentett�l. Ak�r hiszed, ak�r nem.

K�t nappal k�s�bb a k�t var�zsl� visszat�rt Dumbledore h�zik�j�ba, s megpr�b�lt�k elfelejteni, hogy az a nap egy�ltal�n megt�rt�nt. Azonban ez nem volt annyira k�nny�, a pr�b�lkoz�suk ellen�re.

Perselus borzaszt� r�m�lmokkal k�zd�tt, s Harry t�bbsz�r is fel�bresztette a roxforti professzort. Sajn�latos m�don ez gyakran azt eredm�nyezte, hogy Perselus er�szakosan reag�lt. T�bbsz�r is megpr�b�lta lek�zdeni Harryt, mert azt hitte, a fiatalabbik var�zsl� a t�mad�ja.

Ez, meg m�g Harry komoly lelkifurdal�sa �s a f�radts�g azt eredm�nyezte, hogy a k�vetkez� reggel kiss� k�nos volt.

Harry Perselusra pillantott a k�nny� reggelije f�l�tt. A b�jitalmester s�padt volt �s �gy t�nt, elvesz�tette az �tv�gy�t. Perselus m�lt este nem is vacsor�zott, �s Harry agg�dott emiatt.

B�r a gond a t�mad�sban rejlik – gondolta d�h�sen. Az incidens nem csak Harryben �s Perselusban hagyott sebhelyeket, hanem mindenkiben aki ott volt.

Mikor megtudt�k, hogy a gyilkos napi rendszeress�ggel figyelte Perselust megijedtek, �s a b�jitalmesterre traumak�nt hatott. Abban a pillanatban, ahogy visszat�rt a h�zba, Perselus minden egyes ablakot bez�rt, Harry megjegyz�se ellen�re, hogy egy b�b�jt haszn�lhatn�nak arra, hogy a kint lev�ek ne l�ssanak be. Ugyanakkor sokkal izgatottabb volt, s diszkr�ten �lland�an maga m�g� pillantott. A mag�nszf�r�ra val� sz�ks�ge m�g rosszabb lett. Senkit nem b�rt a k�zel�ben elviselni Harryn �s Albuson k�v�l. A gy�gy�t�knak neh�z volt biztos�tani a kicsi eg�szs�g�t.

Az, hogy Perselust majdnem megint meger�szakolt�k komoly �t�sk�nt �rte Harry hit�t abban, hogy meg tudja v�deni a b�jitalmestert. M�g azut�n is, hogy megtudta, hogy a gyilkos akarattal m�rgezte meg, �s � okozta a robban�sokat, Harry t�k�letesen hib�snak �rezte mag�t. B�r Perselus feloldozta ez al�l, � m�g mindig m�lyen mag�ban �rezte.

Mikor megtudt�k, hogy t�bb, mint egy ember benne van a b�nt�nyben, az aurorok teljesen bolondnak �rezt�k magukat. Most m�r mindenki att�l f�lt, hogy elrontott�k a vizsg�latokat, de m�g semmi sem biztos�totta ezt. Az aurorok elhat�rozt�k, hogy ism�t �tn�znek minden inform�ci�t, hogy r�j�jjenek, mit nem vettek m�g �szre.

F�lelmetes volt megtudni, hogy valaki kiadja az inform�ci�ikat. Ha m�g valamilyen fontos inform�ci�juk a gyilkos f�l�be jut, puszt�t� k�vetkezm�nyekkel j�rhat.

Harry ism�t r�n�zett a m�sik f�rfire. Perselus egy darab pir�t�st harapd�lt, de semmi m�st nem �rintett meg. A fiatal var�zsl� nem igaz�n akart mondani b�rmit is, �s pont mikor kinyitotta volna a sz�j�t a konyhaablakb�l kopog�s hallatszott.

Az auror gyorsan fel�llt �s az ablakhoz indult. Prometheus Perselushoz rep�lt a Reggeli Pr�f�t�val. A m�sik mad�r meg�llt Harry el�tt egy kis dobozzal a l�b�hoz illesztve. �gy t�nt, Harrynek kell majd felnagy�tania.

Ez meg mi lehet? Val�sz�n�leg nem j�.

Postabagoly hozta.

Perselus v�gigsim�tott Prometheus tollain, ahogy elvette a Pr�f�t�t a mad�rt�l. Abban a pillanatban, ahogy elolvasta a f�c�met, v�r�set l�tott.

– POTTER!

Harry megugrott �s megfordult, hogy szembetal�lja mag�t a d�h�dt Perselusszal.

– Mi t�rt�nt? Mi az?

Perselus az arc�ba nyomta az �js�got, s Harrynek leesett az �lla.

’Potter �s Piton: gyereket v�rnak?’

- � te j� �des Merlin – suttogta Harry, ahogy �vatosan elvette Perselust�l az �js�got. A b�jitalmester visszaviharzott a sz�k�hez �s hozz�l�tott a reggelihez, Harry t�ny�rj�r�l is lopkodva, ahogy az auror tov�bb folytatta az olvas�st. – Azt hiszik, kapcsolatunk van.

Perselus felmordult, s tov�bb folytatta a reggelij�nek csonk�t�s�t.

Harry r�pillantott, mik�zben folytatta.

– Meg azt is hiszik, hogy valami okb�l kifoly�lag ezt rejtegetj�k. Megeml�tik a k�penyeket, amiket viselt�nk.

- �s? – vicsorgott Perselus.

A m�sik f�rfi megk�sz�r�lte a tork�t.

– �hm… azt hiszik, hogy a gyerek az eny�m.

Ahelyett, hogy meg�tkozta volna a fiatalabb var�zsl�t, ahogy azt Harry elv�rta, Perselus csak felhorkantott �s folytatta a reggeliz�st.

Harry �vatosan fels�hajtott.

Legal�bb eszik.

A fi� meglep�d�tt azon, hogy Perselusnak semmi m�s mondanival�ja nincs, �s egyszer�en el fogja engedni a dolgot.

Valami nincs rendben. Vagy ez, vagy csak k�s�bbre tartogatja.

A m�sik bagoly fel� fordult, amelyik t�relmesen v�rt az ablakn�l.

Harry elvette a dobozt, �s a konyhakredencre tette.

– K�sz�n�m.

A bagoly elrep�lt, ott hagyva a csomagot Harrynek.

- Mi az?- k�rdezte Perselus, ahogy fel�llt.

- Nem tudom – motyogta Harry. – Hamarosan meg fogjuk tudni – felemelte a kez�t, csak hogy Perselus gyorsan elkapja.

A szemeik egy hossz� pillanatra tal�lkozott.

– El�sz�r vizsg�ld meg, Potter.

Harry �nnep�lyesen b�lintott egyet, azt�n a p�lc�j�t haszn�lva leellen�rizte a csomagot b�rmilyen vesz�lyes b�b�j, �tok vagy m�s anyagot keresve.

- Semmi nincs rajta egy Meg�rz� b�b�jon k�v�l.

Perselus �sszeh�zta szem�ld�k�t.

– Mi�rt lenne sz�ks�g egy meg�rz� b�b�jra?

Harry megvonta a v�ll�t, �s levette a csomagol�st, majd kinyitotta a dobozt. Szemei elkerekedtek a meglepetts�gt�l �s a sokkt�l. Egy l�p�st tett h�tra, mik�zben tov�bb b�mult a dobozra. Agg�d� pillant�st k�ldve Harry fel�, Perselus belen�zett �s zih�lni kezdett.

V�r�s �s arany selyempap�ron �lve, egy fej volt benne. Nem voltak szemei, �s az egyed�li, ami feln�zett r�juk, az k�t �res szemg�d�r volt, amib�l v�r folyt. A szemek f�l�tt, bet�k voltak brut�lisan belev�sve a massz�v homlokba. Semmi m�son nem volt v�r. A teljes fej t�k�letesen tiszta volt, �s a pr�m meg a s�r�ny t�k�letes sz�n�ek.

Nyilv�nval� volt, hogy a gyilkos mondani akart valamit Harrynek, aminek nagy s�lya volt. Az oroszl�n homlok�ba az „eny�m” sz� volt belev�sve azzal a jellel egy�tt, ami Perselus h�t�n volt.

Harry visszatette a doboz tetej�t, �s r�b�mult. Perselus tett egy l�p�st h�tra. A z�ld szemek hihetetlen d�ht�l s�t�t�ltek el.

A fi� le sem vette a szem�t a dobozr�l. 

– Ezt m�g megl�tjuk.