Hermione és Draco percekig csak csókolóztak. Amikor Hermione feleszmélt, hogy mit is csinál éppen, zavarában felpofozta Malfoyt és kikapta a kezébõl, a már elérhetõ magasságban lévõ levelet. Felkapta magára a kabátját, és elhoppanált. Draco maga elé bámulva állt és próbálta feldolgozni a történteket.

- Egy sárvérû visszautasított egy Malfoyt? De én miért is csókoltam meg? - tette fel magának a jogos kérdést. - Azért mert meg akartam csókolni! - válaszolta is meg.

Malfoy már megszokta, hogy senki nem meri vissza utasítani. És pont egy sárvérû teszi meg. Ráadásul, talán ez imponált is neki.

- Mi történt velem? Nem lehet, hogy belezúgjak egy sárvérûbe! Azt el kell ismerni, hogy nagyon csinos kis sárvérû… De különben sem felejtené el, az elmúlt éveket. Bár azt nem tudom, hogy képzelte azt, hogy visszautasít! Engem!

Malfoy kissé felháborodottan, de mégis somolyogva ment be a szobájába.

*
Hermione egy kis parkban sétálgatott. Nyaranta tele van virágokkal, most mégis kopár, és hófödte volt. A friss hóban ott volt belenyomódva a cipõje talpának a nyoma. Senki nem sétálgatott még rajta kívül. Mindenki élvezte otthona melegét. De Hermione valahogy nem tudott otthon lenni és inkább a csípõs hidegben sétálgatott dühös gondolatokkal, egy levelet szorongatva a jobb kezében. Idõközben elkezdett esni a hó is, de õ erre fel sem figyelt. Egyre csak szidta magában a volt Mardekáros fiút.

- Hogy képzeli, hogy kutat a személyes cuccaim közt? Hogy mert engem megcsókolni? És egyáltalán miért! És már megint a miértek! Elegem van belõlük! A barátom, Ron az ellenségem lesz, a volt ellenségem meg reggel leskelõdik utánam, majd megcsókol! Itt mindenki megõrült? Na jó én se vagyok normális, hogy egy ilyen hülyeség miatt kiabáltam vele, hiszen én küldtem be a szobámba! De az még nem jogosítja fel, hogy csókolgasson is! Bár azt meg kell hagyni, hogy egészen kellemes kis csók volt! Álljunk csak meg egy pillanatra! Ez egy nagyon jó csók volt. Ha nem Malfoyról lenne szó, még mindig ott csókolóznék vele. Mi lenne, ha visszamennék? Végül is elvileg megváltozott. Nem, Malfoy sosem változik. Fõleg nem az én kedvemért. Biztosan ezt is csak egy újabb kalandnak fogta fel. Én meg nem akarok lenni a játékszere! Pedig… egészen jó lenne, ha meg tudnék bízni benne. Most miért zavart össze ennyire ez a csók? Már megcsókolt máskor is. De ez más volt, ahogyan rám mosolygott. Aranyosan mosolyog! Többet kellene mosolyognia! Most mi van velem? Csak nem belezúgtam? Talán… egy kicsit… csak tetszik! És õt vágtam pofon Ron helyett, hiszen miatta vagyok ilyen hisztis állapotban! Minél hamarabb kézbesítenem kellene a levelet, mert bele fogok õrülni! Minden miatta van!

Még ránézett egyszer a borítékra, majd gyorsan elhoppanált Ginnyhez.

Amikor megérkezett, Ginny rögtön kiszúrta, hogy valami baj van vele. Hermione felvázolta neki mi is történt. Elmesélte a reggeli zuhanyzós esetet, a csókot és Ron levelét. Oda adja Ginnynek a levelet, és mire végig olvasta, elkezdett zokogni. Hermione gyorsan átölelte. Hagyta, hagy sírja ki magát. Már vigasztalni sem próbálta. Ekkor önkénytelenül eszébe jutott, amikor Draco ugyan ilyen helyzetben ölelte õt. Meg sem próbálta megnyugtatni, de mégis… milyen megnyugtató volt neki az erõs karjai között kisírnia magát. Hermionénak már egy könnycsepp sem hagyta el a szemét. Sajnálta Ginnyt, de õ már talán lezárta magában. Egyedül már csak a levelet kéne kézbesíteni Ronnak. De személyesen szeretné oda adni neki.

Ginnynek ritkulni kezdtek a könnyei. Szipogott még egyet, mire elkezdett mentegetõzni.

- Bocsáss meg, de egyszerûen még mindig nem tudom feldolgozni, hogy Ron ilyet csinált a családommal. És tudom, hogy most te jöttél beszélgetni, de ez kitört belõlem. A levél, meg minden!
- Nem kell bocsánatot kérned! Belõlem meg tegnap jött ki minden, szinte az elmúlt fél év szörnyûségei.
- De ne rólam beszéljünk. Én nem tudnék másról, csak Ronról. Róla meg már nem érdemes. Szóval, mit is csináltál te Malfoyal?
- Csókolóztunk. De még most sem értem, hogy miért. Malfoy biztosan megõrült, mint mostanság mindenki!
- Szerinted, érez valamit irántad?
- Nem hiszem! Neki mindig is csak egy éjszakás kalandjai voltak. Nem hinném, hogy ennyire megváltozott. Valószínûleg velem is csak ilyen szándékai voltak.
- És te, mit éreztél, amikor megcsókolt?
- Nem tudom. - vallotta be õszintén. - Ezen már én is gondolkoztam. Nem tudom mit érzek iránta. Már fogalmam sincs! Nagyon jó érzés volt, amikor megcsókolt, de azt elképzelhetetlennek tartom, hogy Malfoyal ilyen kapcsolatom legyen. És már arra sem emlékszem, hogy mikor mosolygott, az tényleg aranyos mosoly volt, vagy csak én láttam annak, és igazábol csak olyan gúnyos volt mint mindig!
- Erre nem tudok válaszolni. - mondta Ginny. - De az sem lenne jó, ha egy elképzelt Malfoyba szeretnél bele. Ne hagyd, hogy az eszed, amirõl nagyon híres vagy, most cserbenhagyjon!
- Lehet, hogy igazad van. Amikor megcsókolt én egy másik Malfoyt láttam, azt, amilyennek én szeretném! Hiszen olyan gyengéd volt. Jaj, Ginny, és akkor is olyan aranyos volt!
- Azt hiszem, most neked idõre lenne szükséged, hogy tisztázd magadban a dolgokat.
- Valószínûleg igazad van! De hogyan csináljam? Máglyára már mégsem dobhatom Malfoyt, mint ahogy a fényképekkel csináltam.
- Hát ez sajnos igaz! És, ne érts félre, de én nem bízom meg benne.
- Miért nem?
- Nem tudom! Nekem kicsit fzrcsa, hogy kihallgatta Krumot, megmentett téged, és mind ezt önzetlenül? Õ Malfoy! Semmit sem csinál ok nélkül. Ennyit nem változhat valaki.
- Dehogynem! Ron. - gondolta magában Hermione, de inkább hangosan nem mondta ki.
- Köszi Ginny, hogy végig hallgattál, de most már ideje lesz haza mennem.

Egy perccel késõbb Hermione már otthon volt, a kis berendezett könyvtárában. Elõvett egy könyvet és elkezdte volna olvasni, ám abból egy szót se értett. Fél óráig olvasta az elsõ bekezdését, mikor is már arra jutott inkább leteszi a könyvét. Keserûen nézett körbe, mint egy megoldást várva a helyzetére.
Hirtelen felcsillant a szeme.

- Megvan! Romantikus történet! - azzal már szaladt is a könyvtára kis eldugott szegletébe, ahol még anyja régi szerelmes könyveit tartotta.
- Rómeó és Júlia. - olvasta fel magának a mugli könyv címét. Megfordította a könyvet és elkezdte olvasni a tartalmát. - Érdekesnek tûnik.

Hirtelen nyílt az ajtó, és belépett rajta Malfoy. Hermione mint aki rémeket lát, elviharzott az értetlenül álldogáló fiú mellett.

- Ebbe meg mi ütött? Még õ van felháborodva, amikor én zsinórban a második pofont kapom tõle. - megrázta a fejét és kényelmesen elhelyezkedett egy kis kanapén.

*

- Harry! Beszélnem kell veled! - futott Ginny Harryhez.
- Mirõl lenne szó? - kérdezte kíváncsian egy gyors csók kíséretében.
- Hermionéról és Malfoyról lenne szó…