Hermione Harryvel az oldalán belépett a tanácstermbe. Benn félhomály volt, és csak sejteni lehetett ki is áll éppen mellettük. Ketten végigsétáltak a termen, és Harry szólásra nyitotta a száját!

- Kedves egybegyûltek, Rendtagok! Fontos bejelenteni valóm lenne. Tudom, Dumbledore hozta létre a Fõnix Rendjét, éppen ezért nem szeretnék visszaélni a névvel. Itt közületek páran ismerik azt a "Rendet" amit barátaimmal közösen alapítottam. - Itt jelentõségteljesen Hermionéra nézett, aztán pedig az ikrekre, Fredre és Georgra. - Szeretném, ha ezentúl így emlegetnétek: Dumbledore Serege. Hogy mi vezetett idáig? Úgy látom jónak, hogy a Minisztérium nem tudhat mostantól semmirõl, ami közöttünk elhangzik. Mostantól a Fõnix Rendje nem létezik. Helyette lesz a DS, amit rövidítésként használhattok, a mitsem-sejtõ Minisztérium béliek elõtt is.
- Csak Umbridge elõtt ne nagyon emlegessétek! - hallatszott egy vontatott gúnyosan csengõ hang, természetesen Draco Malfoytól, a legtávolabbi sarokból.
- Arról Hermione gondoskodik! - nézett mosolyogva Harry a lányra. Hermione egy kicsit elpirult, de ravaszul vigyorogva fellengetett egy kis üres pergamen lapot, mire az ikrek féktelen kacagásba kezdtek.

Sokan értetlenkedve néztek Hermonére, kivéve a "régi" DS tagokat, akik nagyon jól ismerték már a lány "humorát", de elképzelni sem tudták, vajon most mit találhatott ki.

- Akik nem tudják, miért kell ez a pergamen, azoknak tájékoztatásul - , vette át a szót ismét Harry, kissé megemelve a hangját - akik már tudják, azoknak emlékeztetésül, hogy Hermione nem ismer már határokat. Ha bárki, ismétlem, bárki elárulná az új Rendet, arra nem csak pattanások várnak. Ezt a lapot alá kellene írni. De mindenkit figyelmeztetek, ebbõl nem lehet kilépni! Ha nem akar "szerzõdést" kötni, az elhagyhatja a termet és nem is ismertük egymást! - Harry nyomatékosítva szavait az ajtó felé mutatott.

Morajlás futott végig a termen, de láthatóan mindenki eltökélten nézett Harryre. Senki sem akart visszafordulni.

- De pontosan miért is kellett átnevezni a Rendet? - kérdezte Minerva McGalagony kissé sértett hangnemben.
- Mert a Minisztérium rászállt a Fõnix Rendje tagjaira. Ha megtudja, hogy a Rend nincsen többé, akkor talán lenyugszanak és nem feccölnek akkora energiát abba, hogy azt figyeljék, mikor támadjuk õket hátba. A legutolsó találkozásomkor a Miniszterrel, éppen azt vetette a szememre, hogy el akarom venni alóla a miniszteri széket.

Mindenki döbbenten nézett Harryre.

- És a jóslatokat sem engedték magunknál tartani. Meg is lett az eredménye! - kiabálták be többen is.
- Akkor egyet értetek velem? - kérdezte kicsit nyugtalanul Harry

Kivétel nélkül bólintottak.

- Ennyit akartam. A már megszokott módon értesítelek benneteket mindig, ha gyûlés lesz. Már akkor csak egy kis formaság van hátra…

Azzal Harry ráfirkantotta jól kivehetõen a nevét a pergamen lapra, majd rögtön utána Hermione is. Utánuk megindultak mindannyian. Mindenki aláírta az újonnan született szerzõdésüket. Utoljára került sorra Malfoy. Ránézett elõször a pennára, majd bizonytalanul a bal karjára.

- Remélem a pattanásokról, már lemondtál Granger! - szólalt meg megjátszott ijedséggel. - semmi kedvem úgy járkálni a világban, hogy az van a homlokomra pattogtatva, hogy GÖRÉNY.

Hermione prüszkölve felnevetett.

- Ááá… - búgta sejtelmesen - Annyival most nem úsznátok meg. - majd egy sugárzó mosolyt küldött Draco felé.

A fiú felnézett, és mintha kacsintott volna rá. Ujjaival 5-öt mutatott, majd kérdõn nézett Grangerre. Hermione lopva körbe nézett, majd gyorsan bólintott, jelezve, hogy ott lesz.

*

- Istenem! Annyira izgulok. Biztos a csókról akar beszélni. Mit mondjak neki, ha megkérdezi, hogy én érzek-e iránta valamit? Bár lehet, hogy nem is errõl lesz szó. Lehet, hogy õ már el is felejtette az egészet. Bár ahogy a múltkor rám nézett... Oh azok a gyönyörû szemei... Mindenképpen jól kell
kinéznem a találkán.

Hermione kinyitotta a szekrénye ajtaját, és reménytelenül nézegette a fogason lévõ ruhákat.

- Ez nem lehet igaz, nincs egy normális göncöm se.

Kétségbeesetten kezdett kutatni a (természetesen jobbnál jobb) ruhák között, de nem találta az alkalomhoz illõt. Jól akart kinézni, de azért túlöltözött sem akart lenni. Végül is csak a Foltozott üstbe fognak menni, nem bálba. Szerette volna elcsábítani Draco-t, de nem akart túl kihívóan sem öltözni. Végül egy bársony nadrágot, és kötött csónak alakú pulóvert választott. Egy ideig billegette magát a tükör elõtt.

- Hm... Nem igaz milyen nagynak látszik a fenekem ebben a nadrágban.

Már közel állt a síráshoz, amikor valaki kopogtatott. Ginny volt az.

- Nahát Hermione! De jól nézel ki! Mikor vetted ezt a ruhát?
- Már nem is emlékszem, talán múlt héten. De most nem is ez a lényeg. Ginny, én annyira izgulok. Nem tudom, mit mondjak neki. Mi lesz, ha a csókról akar beszélni velem?
- Jaj drága barátnõm, ha úgy érzed, hogy nem állsz készen a találkozásra, akkor nem mész el. Ilyen egyszerû.
- Dehogy egyszerû. Én sem tudom, hogy akarok-e vele beszélni. Magam sem tudom, hogy mit érzek iránta. Vonzódom hozzá, az biztos, de nem tudom, hogy ez csak testi, vagy
lelki vonzalom-e. Amikor vigasztalt, és átölelt, olyan nyugodtnak éreztem magam, mint még soha. Biztonságban éreztem magam az erõs karjai között.
- Hát ebben nem tudok neked segíteni. Neked kell döntened.
- Rendben van. Elmegyek.

Hermione a tükörbe nézett, és kicsit behúzta a hasát.

- Tökéletesen nézel ki! -mondta Ginny biztatólag, kis bujkáló mosollyal a szája szélén.
- Köszi. - mosolygott Hermione.
- Bocsi, de nekem mennem kell. Harryvel találkozom.
- Ok. Menjél csak.

Hermione besétált a fürdõszobába, és elõszedte a sminkkészletét. Az arcára egy kevés púdert tett, de nem sokat, hogy nehogy természetellenes legyen. Majd következett a szemfesték, és a rúzs. Halvány árnyalatokat használt, mert nem nagyon szokta festeni magát. Még az ajkaira kent egy kis szájfényt, és elégedetten sóhajtott.

- Na ezzel is megvolnánk. De a hajammal mit csináljak? Na jó, most nem is áll olyan szörnyen. Talán jó lesz, ha így hagyom.

Még volt egy órája a találkozóig, de mivel nem tudott volna mit tenni addig, így úgy határozott, hogy gyalog megy, mert legalább így lesz ideje gondolkozni. Út közben egyre
csak arról fantáziált, milyen lenne újra csókolózni Dracoval.

- Vajon milyen pár lennénk? Biztos mindig összevesznénk. -mosolyodott el, mikor eszébe jutottak a reggeli marakodásaik.

Be kellett vallania magának, hogy még ez is hiányzik neki Eszébe jutott, hogy milyen békésen elvoltak egymás mellett a könyvtárban. Elképzelte magukat, mint két öreg házaspárt, akik a kandalló mellett olvasgatnak csendesen. Ez a gondolat nagyon jó kedvre derítette. Az elmélkedés közben észre sem vette, hogy már a Foltozott üst elé ért. Az órájára nézett, és látta, hogy még van 10 perce.

- Mindegy, bemegyek -gondolta és kinyitotta az ajtót.

Ekkor azt hitte ott helyben elájul. Draco éppen Pansyval csókolózott. Csak állt földbe gyökerezett lábakkal. Úgy érezte, nem kap levegõt. Egy gyönyörû szempár térítette észre. Draco pillantott rá. Még mintha hallotta volna, hogy kiabál valamit neki, de Hermione nem várta meg. Rohant, ahogy csak tudott. El a foltozott üstbõl..., el a városból..., el a világból... Nem tudta mennyi ideig futott, de mikor magához tért egy tó partján volt, és már sötétedett. Ekkor erõtlenül rogyott össze.

- Hogy lehettem ennyire bolond??? Hogy gondolhattam, hogy valamit is érez irántam? Én, idióta, meg még közös jövõrõl álmodoztam... Mint egy hülye csitri, készültem a találkozóra.

A tó tükrébe nézett. Egy kétségbeesett lány nézett vissza. Majd egy könnycsepp gördült le arcán... Talán élete eddigi legkeserûbb könnycseppe. Maga sem értette miért, de úgy érezte, ekkora fájdalmat még nem érzett. Pedig nem ez volt az elsõ tragédia, ami mostanság érte.

- Kellett nekem álmodozásba kezdeni...

Újra felrémlettek elõtte a nem régiben látott képsorok, majd eszébe jutottak a szülei, és a volt barátja, Ron. Még sosem érezte magát ilyen nyomorultul. Ahogy nézte a tó mélységét, kedve lett volna vízbe fojtani magát

- Ugyan Hermione! Ez nem te vagy. Egy fiú miatt nem éri meg. - mondta magának.

Felállt és letörölte könnyeit.

- Nem, Draco Malfoy! Nem fogok összetörni miattad. Ha te így viselkedsz, én is így fogok veled!