Bekopogok, s kis motoszkálás után nyílik is az ajtó.

-Igen? Edward! Hogy kerül ide?

-Zavarok?

-Nem, dehogy. Csak egy pillanat, amíg felöltözöm.

-Nyugodtan. Nehogy úgy járj, mint én.

Bentről halk kuncogás hallatszik. Nyílik az ajtó.

-Josh?-lepődök meg.

-Á, hello, Edward. Már neki is fognak a munkának? Helyesen teszik. Azt hiszem én is felkeresem a partnerem. Viszlát. Ja, és maga ritka szerencsés.

-Viszlát.

Megint nyílik az ajtó.

-Jöjjön be. Ne haragudjon a rendetlenségért.

Becsukom magam mögött az ajtót. Hírtelen nem tudom, mit mondjak.

-Talán máris hozzá akar látni a projektnek?

-Milyen projekt?

-Megint nem figyelt?

-Az az igazság, hogy nem. Khm... Jane ugyanis támadásba lendült.

-Igen, azt láttam.

-Szóval mi is van közted és Josh között?

-Semmi.

-Figyelj, ugye emlékszel még, hogy egy hete miért voltál annyira magad alatt?

-Hát persze.

-És ugye tudod, hogy pár nap múlva visszamegyünk?

-Igen.

-Felkészültél a távoli kapcsolatra, még egy fél évig?

-Köszönöm, hogy ennyire aggódik. Igazán jól esik, de...

-Ne akarj megint depresszióba esni. Igaz, fiatalok vagytok, de szerintem neked még túl korai.

Fogalmam sincs, hogy miért védem. Talán megkedveltem kissé.

-Nézze, Edward. Semmi szükség erre. Joshal csak haverek vagyunk. Az igaz, hogy más szándékkal jött a reggel, de nem vagyok szerelmes belé.

-Oh...akkor elnézést. Nem kellett volna beleavatkoznom.

Már saját magamat is meglepem. Tényleg ennyire érdekel a csaj érzelemvilága? Kezdek begolyózni.

-Semmi gond. Köszönöm, hogy aggódik értem. De tényleg nincs miért. Azt hiszem azt hiszem, egyensúlyban vagyok

-Örömmel hallom. Mi is van azzal a projekttel?

-Bármilyen témát ki lehet dolgozni, ami kotödk az FMFTT-hez. Három nap áll rendelkezésre. Utolsó nap hírdetik ki a győztest. A versenyzőknek bárki segíthet, de az, akit meghívtak kötelezően részt kell vegyen benne.

-Hát akkor mire várunk? Essünk neki.

-Máris van ötlete?

-Ötletem az mindig van. Csak a kivitelezéssel van probléma. Magának melyik a kedvenc témája?

-Nincs ilyen. Mindegyiket kedvelem.

-Sejtettem, hogy ezt fogja mondani. Mit szól akkor egy összesítő projekthez? A világ összes misztikuma, misztériuma. Minden, ami az embert foglakoztatja.

-Nem rossz ötlet.

-De segítségre lesz szükségem. Minden tudását fel kell áldoznia. Benne van?

-Benne.

-Mi olyan vicces? Min mosolyog?

-Semmi, csak még nem láttam a tanár urat ennyire izgatottnak.

Igen, az vagyok. Végre valami érdekes.

-Nem vagyok izgatott.

-Jól van, akkor nem izgatott.

-Csak nem értett velem egyet valamiben?

-Éppenséggel csak nincs kedvem vitázni.

-Értem.

Ez elég gyenge érvelés volt, de nem reckírozok. Jobb nem vitázni már most.

-Akkor hogy kezdünk neki?-kérdi kissé lelkesebben.

-Keresünk képeket, összeállítjuk a szöveget, készítünk pár interjút, elmegyünk néhány érdekes helyre. Ugye ért a számítógépekhez?

-Persze.

-Az jó, mert ott kéne elkészíteni.

-Rendben.

-Jól van.

-Köszönöm, viszlát.

Eléggé sietős a dolog. Három nap nem igazán elég. Azt hiszem, bevásárolok egy nagy adag kávét.

Nem is rossz ez a könyvtár. Van pár érdekes könyv, habár egyik sem valami profi. Jobb lenne az archívumba benézni. Talán ott több adat van.

Ez sikerült, és most lássunk hozzá. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi figyelemreméltó adat van. Biztos nem véletlenül választották ezt a várost színhelynek. Nos, összeírtam tíz oldal pontos adatot. És....Úristen, délután három óra? Rohanni kell.

-Megérkezett tanár úr?

Kissé lihegek a rohanástól.

-Amint látja, igen. Kissé elveszítettem az időérzékem. Rengeteg adatot találtam.

-Az nagyon jó. Én meg addig összeállítottam egy kis programot, hogy mivel kéne foglalkozni.

-Nem is rossz.

Álmos vagyok. Egész éjjel dolgoztam. Remélem nem vesznek észre semmit rajtam. Evanst éjfélkor elküldtem aludni azzal, hogy én is pihenek keveset. Ma találkozom pár emberrel, s felteszek néhány kérdést nekik. Addig Evans felhásználja a számítógépes tudását és készít egy érdekes beszámolót.

Az interjú megvolt. Kezd alakulni, de sajnos már csak egy napunk van. Azt hiszem, ma sem alszom. Meg akarom nyerni azt a versenyt. És nem csak magamért. Evans biztos örül majd neki. És jó lesz azt a Josh gyereket a földbe döngölni

Evans mellettem üldögél. Jól áll neki az olvasószemüveg. Belemélyed a számítógép kezelésébe. Úgy látom, még élvezi is.

-Azt hiszem vacsorázni kellene.

Tracy felkapja a fejét. Mintha észre sem vette volna, hogy nem egyedül van. Na de mióta nevezem Tracynek?

-Most nem vagyok éhes.- válaszolja, s tér is vissza a feladathoz.

-Nem fog egész nap és egész éjjel itt üldögélni. Ennie kell valmit. Esetleg utána még néhány órát dolgozunk. Holnapra már csak az utolsó simítások maradnak.

Felsóhajt, s beadja a derekát.

-Rendben, de vacsora után folytatjuk.

-Jó, hogy így lelkesedik, de nem gondoltam volna, hogy ennyire meg akarja nyerni azt a versenyt.

-Nem, nekem komolyan semmi panaszom. De úgy látom, maga kissé fáradt. Ennyire kikészítették az alanyok?

-Igen.-felelem gyorsan.

Nem akarom, hogy megtudja, egész éjjel virrasztottam. Habár holnap úgyis sejteni fogja. Ha ma sem alszok, biztos elég meggyötört képem lesz.

-Akkor mehetünk?-kérdi, elnyomva a gyomra korgását.

-Azt hittem, nem éhes.-jegyzem meg kissé gúnyosan.

-Jól van, az vagyok.-törődik bele, hogy rajtakaptam.

Csak tudnám, miért akart itt ülni, mikor majd kilyukad a gyomra.

Tényleg nagyon éhes lehetett. Csak úgy tömte magába a falatokat. Néha elpirult, mikor elkapta a pillantásom. Kissé feszélyezte, hogy végignézem, amint egy nagy darab hússal végez.

-Elmondja, hogy miért nem szólt, hogy éhes?

Kíváncsi voltam, hogy miért nem szólt. Elvégre tanuja voltam, hogy....

-Ugye nem hagyta ki a reggelit és az ebédet?-jut eszembe az ötlet.

Miután láttam, hogy mennyire elszégyelli magát, biztos voltam,mégis kihagyta. Nem gondoltam volna.

Nyugodtan megrágom az utolsó falatomat.

-Ez többet ne forduljon elő. Ennyit nem ér meg az a nyeremény.

-Jóllakott?

-Igen. Akkor folytatjuk a munkát?

Befejeztem. Öt perc múlva nyolc óra. Mindjárt leragadnak a szemeim. Tracy nyit be.

Biztos vagyok, hogy ő az, még így is, hogy nem látom. Azt hiszem, ma én hagyom ki a reggelit. Rendbehozom magam, mert biztos álmos képem van.

-Jó reggelt tanár úr.

Próbálom elrejteni a rekedtes hangomat. Kicsit köhécselek, de azt hiszem menni fog. Nem fordulok felé.

-Khm...jó reggelt, Tra...Evans.

-Szólíthat nyugodtan Tracynek, tanár úr.

Francba! Elszóltam magam.

-Valami baj van?

-Nem.

-Megyünk reggelizni?

-Köszönöm, de kihagyom.

A fenébe! Ezt elszartam. Megfordultam. Tracy a szája elé kapja a kezét, s elég ijedt képet vág. Ennyire szarul nézek ki?

-Tanár úr, egész éjjel fenn volt?

-Igen. Befejeztem a projektet.

-De...

-Tudom, hogy megígértem, segíthet, de azt hiszem a tegnapi után nem lett volna a legjobb ötlet. Kérem, reggelizzen egyedül. Szeretnék egy keveset pihenni.

-Rendben. Feküdjön le. Majd én felhozok valamit enni. Pihenje ki magát, mert egyedül kell bemutatnia a projektet.

-Gondoltam, hogy rosszul esik majd magának, ha kihagyom, de nem kell kizárnia magát. Jó lenne, ha mégis ott lenne.

-Nem. A szabály az, hogy egyedül kell bemutatnia.

-Ja... ez a szabály. Azt hittem...

Na tessék. Itt a harmadik hiba. Teljesen meghülyültem. Azt hiszem mégsem volt a legjobb ötlet kihagyni az alvást.

-Akkor egy óra múlva felhozom a reggelijét.

Hálás vagyok, hogy veszi a lapot.

-Köszönöm.

Most már tényleg ágyba bújok. Már azt sem hallom, mikor csukta be az ajtót maga mögött.

Szemembe süt a nap. Elég kényelmetlen, de jó így feküdni. Valaki még van a szobában.

-Tracy, meghozta a reggelit? Most érkezett?

Kissé zavarodottan bámul.

-Elég jól helyrejött.

-Máris? Egy óra alvás után?

Most ha lehet, még jobban elpirul.

-Nem egy órája alszik, hanem pontosan hat órája.

Hat órája? De mit keres itt?

-Miért nem ébresztett fel?

-Túl júl aludt.

-Mióta ül itt?

-Hát...

-Amióta felhozta a reggelit?

Bólint.

-És miért üldögél itt, ahelyett, hogy a barátaival tölti az időt?

-Mindenki el van foglalva a projekttel.

-Értem. Ezesetben nekünk van egy teljesen szabad délutánunk. Használjuk ki. Elvégre ez az utolsó előtti nap. Sétálok egyet. Csatlakozik?

-Persze.

-Mi olyan vicces már megint?

-Megteszi, hogy ezt nem emlegeti a szállodavezetőnek? Nem díjazná.

-Nem fogom.

-Hát akkor, én máris útra készen vagyok.

Elindulunk. Az utobbi időben gyökeresen megváltozott. Talán szerelmes.

-Ki az?

-Ki?

-Ugyan már...Előttem nem kell titkolóznia. Csak úgy süt magából hogy szerelmes.

Megint elpirul. Ezek szerint igaz.

Valamit csinálnia kéne, mert így nem fog tudni soha az életen eltitkolni bármit is.

-Josh az?

-Nem.

-Kurt?

-Nem.

-Akkor?

Megtorpan, de olyan hírtelen, hogy nem tudok lefékezni, és neki megyek.

-Elnézést.

Megfordul, s a szemeimbe néz.

Úristen...Csak nem belém? El kéne lépni, de nem megy. A fenébe is. Micsoda szar helyzet. Megcsókolt. Ezt nem tehetjük. A francba. Most mi a nyavaját csináljak? Meg kell beszélnem vele. Elhúzódik.

Hohó...igaz, hogy nem helyes, de egye fene. Ennyi szórakozást megengedhetek magamnak.

-Tracy, ezt nem lenne szabad.

Mintha meg sem hallaná, hogy beszélek hozzá. Tovább csókol.

Megint eltolom magmatól, pedig igazán nem akarom.

-Nem helyes, amit csinálunk. Kérlek állj le, amíg nem késő.

Megfogja a kezem, és felrángat a szobájába. Érzem, hogy elvesztem. Már nem tudom visszatartani magam.