Kvintesszencia - G-Portál

Elzsibbadt a karom, de tűröm. Evans fekszik mellettem. Nyugodtan veszi a levegőt. Arcán még így, alvás közben is egy boldog mosoly terül el, emlékeztetve az éjszakára. Mocorogni kezd, s végre megmozdíthatom a karom. Felül az ágyban, s egy újabb pirulás kíséretében megcsókol.

-Jó reggelt.

-Neked is.

Most már tényleg meg kell beszélnem vele a dolgokat. Nem tudom, mit is érzek. Az biztos, hogy megkedveltem, de az nem, hogy én is szerelmes lennék belé.

-Tudom, hogy beszélnünk kellene.-szólal meg.

Biztosan feltűnt neki, hogy elgondolkoztam.

-Igen.

-És azt is tudom, hogy mit akarsz mondani.

-Komolyan?

-Igen.

-Mit?

-Hogy ez az utolsó nap itt, holnap visszamegyünk, s te a tanárom vagy, majdnem tíz évvel idősebb nálam. Hogy nem tudódhat ki semmi, és nem folytathatjuk.

-Igen. A legnagyobb akadály tényleg az, hogy a diákom vagy.

-De már csak pár hónapig.

-Biztos, hogy ezt akarod? Csak mert akkor nekem színészkednem kell. És kivételezni nem fogok veled.

-Nem is kell.

-Akkor folytatom. Ugyanúgy büntetőmunkát kapsz, mint a többiek ha szabályt sértesz.

-Természetesen.

-Nem adhatsz gyanút semmire. Tűrtöztetned kell magad. Ha véletlenül mégis gyanuba keverednél, engem kihagysz belőle. Ugye tudod, hogy az életemmel játszunk? Ha elkapnak, sem állásom, sem lakásom nem marad.

Látom, hogy végre kicsit elbizonytalanítottam. Elhalványult az az önelégült mosolya. Helyette aggódás ült ki az arcára.

Felülök mellé, s lágyan, vígasztalóan megcsókolom.

-Ne aggódj. Minden rendben lesz.- mondom neki, de ő már húz is vissza. Lassan a nyakához hajolok, s ott folytatom a kényeztetést.

Megelégedve hallgatom, hogy felsóhajt, s már a levegőt is gyorsabban veszi. A francba. Kopogtatnak. Magamra terítem a lepedőt, s az ajtóhoz lépek. Egy fiatal pasas az, ráismerek. A portás.

-Mit akar?

-Mr. Vance üzeni, hogy a mai nap folyamán kerül sor a díjkiosztásra. Pontosan hat órakor kezdődik az estély. Az esemény után bál következik. Megjelenés estélyiben a kisasszonynak, kosztümben magának.

Becsapom az ajtót, hogy végre visszatérjek Tracyhez.

-Hova készülsz?-lepődök meg.

Ő már kapkodja magára a ruháit. Csalódottan bámulom.

-Nem hallottad, hogy hat órakor kezdődik? Már csak négy óra van addig. Sietnem kell, hogy elkészüljek.

-Mióta készülsz te bármire is négy órán keresztül?

-Mátol.

-Rendben. Akkor fél hatkor benézek hozzád. Addig legyél kész.

-Kész leszek, ígérem.

Már hallom is, hogy becsukja maga után a saját ajtaját.

Indul a fantáziám....jobb lenne lehűteni magam. Meg aztán a projektet is át kell néznem.

Hozzá is fogok. Nem akarom végigdadogni a bemutatót. Az az érzésem, hogy jól sikerült az egész. Talán akkor lenne a legnagyobb hatása, ha én kezdeném, vagy végezném a versenyt. Eléggé eltelt az idő. Azt hiszem ideje, hogy én is elkészüljek.

Na már mehetek is. Bekopogok.

-Pillanat.-jön bentről Tracy hangja.

Pár percet még álldogálok, míg végre kidugja a fejét.

-Már azt hittem, nem jössz. Minden rendben a projekttel?

-Igen, csak még egy kis szivességet kell kérnem a szervezőtől. De ha nem is adják meg, akkor is mi fogunk nyerni.

-Örülök, hogy így gondolja, de ne igyunk előre a medve bőrére. Mehetünk?

-Talán, ha az arcodon kívűl a tested is csatlakozik, akkor igen.

Végre kitárja az ajtót. Hú, anyám, de jól néz ki. Ha nem tudnám, hogy mindjárt kezdődik a bál, rögtön megszabadítanám a ruháitól. Szemérmetlenül végigbámulom.

Nem túl magas tűsarkú. Fedetlen lábak, fehér estélyi. Kissé kihívó, de nem túl feltűnő. Mélyen kivágott dekoltázs, sokat sejtető. Egy kellemes gyöngysor emeli ki nyakát, ami eddig valahogy mindig elrejtőzött. Haja szoros ki kontyba fogva, ezüstös színhatású festék. Szép kis változás. Meg kell nedvesítenem az ajkamat, hogy beszélni tudjak.

-Gyönyörű vagy.-fut ki a számon.

Erre meg boldogan felkarol, s már indul is. Kezdem unni, hogy az utobbi időben állandóan vonszolni kell engem.

-Edward! De rég nem láttam magát!-hallom, s nemsokára a hang tulajdonosa is felbukkan.

-Jó estét!-köszönök vissza az öregnek.

-Ugye nem haragszik meg, ha kicsit elrabolom a tanárját?-kérdezi meg Tracyt.

Rápillantok, s látom, hogy máris felvette régi arcát. Helyes. Nem foghatnak gyanút.

-Természetesen nem.

Int, és már csatlakozik is barátaihoz.

-Helyes a kisasszony.-nyel egy nagyot a szervező, mikor Tracy megfordul, és elsétál.

Ez felháborító. Hogy lehet valaki ennyire felszínes?

-Igen? Észre sem vettem.-próbálom fenntartani a játékot.

-Edward, Edward. Elhiszem, hogy a tanítványa, de azért nem kell eltitkolnia, hogy felkeltette az érdeklődését. Ez még nem ütközik a szabályokba.

Hú...fogalmad sincs, vénember, hogy mi folyik a hátad mögött...

-Természetesen felkeltette a figyelmem. Amint már első nap említettem, csak azért hoztam magammal, mert kiemelkedő tehetség. Talán egyszer még ő is tagja lesz a klubnak. És ezzel vissza is kanyarodtunk a versenyhez. Szeretnék kérni magától egy szivességet. Lehetne, hogy én kezdjem az egészet?

-Talán izgul, és meg szeretne szabadulni?

-Szó sincs erről. Csak olyan témát válaszottunk, aminek jó helye lenne már az elején.

-Rendben. Akkor ezt megbeszéltük. Megyek, és átírom a sorrendet. Sok szerencsét.

-Köszönöm.

Odasétálok a fiatalokhoz.

-Sikerült?-kérdezi Tracy.

-Igen.-vágom oda hidegen, miközben kezet rázok Kurttal.

-Rögtön kezdődik.-néz az órájára Cecile.

És, igen....az öreg máris a színpadon van. Most végre figyelnem kéne.

-Köszöntjük a kedves vendégeinket, és nem utolsósorban versenyzőinket. Mint tudják, a mai este folyamán valaki roppant nagy nyereménnyel fog gazdagodni. Josh!?

A háttérből előtotyog a fiú. Kezében valami ronda párnán egy egy kupa.

-Ezennel átveszem a tavai győztesünktől ezeket a kitüntetéseket, hogy ma átadhassam az erre legalkalmasabbnak. Első versenyzőnk nem más, mint Edward Norton. Ő új tag köreinkben, s kedvenc elfoglaltsága egyben a munkája is. Ugyanis rendkívűl jól átadja tudását egy iskolában a diákoknak. Fogadjuk nagy tapssal!

Ez kissé fejen ütött. Röhögnöm kellene. Méghogy a kedvenc elfoglaltságom a tanítás.... Felmegyek a színpadra, s megállok az öreg előtt. Az kezet ráz velem, majd egy gyűrűt vesz elő.

-Mr. Norton! Ezzel a gyűrűvel örök hűséget fogad el. Amíg ezt viseli, soha nem adhat ki titkokat, nem árulhatja el senkinek a klubot. Ígéri, és fogadja, hogy ezt betartja?

Na ez kissé meglepett. Nem is gondoltam arra, hogy ennyire nyílvánosan tesznek esküt.

-Ígérem, és fogadom.

Apám, pont mint egy templomban.
Felhúzza rám a gyűrűt. Na ezt kissé szégyelem. ..Mégis csak férfi...

-Ezennel, Mr. Norton, ön az FMFTT tagja hivatalosan is.

Közben a színpadra behoznak egy teljes felszerelést. Számítógép, kivetítő, s minden ami kell. Erről meg is feledkeztem. Szerencsére a szervezők gondoltak rá, s így akadály nélkül mutathatom be amit kell. Elhelyezem a Cd-t, s közben nagy csend fogad. Pont mint az osztályban. Nekifogok a magyarázásnak. Néha felnevetnek egy-egy érdekesebb megjegyzésnél, néha felhördűlnek. Mondtam én, hogy ritka jó ez a projekt.Végre fellélegezhetek. Elmondtam az utolsó mondatot is. Kitörő tapsvihar. Azt hiszem, garantálva a győzelem. Helyet foglalok megint a fiatalok körében. Látom, hogy Tracynek csillog a szeme a büszkeségtől. Arra gondolok, hogy már csak ezért is megérte őt elhozni magammal. Nem akarok elfogult lenni, de a többiek azt hiszem, a nyomomba sem érnek. Egyik végig dadog. A másik projektje száraz. Harmadik unalmas, negyedik túl egyszerű. Az ötödik valamivel jobb, nem hiába...Ez a Josh fiú tényleg nem rossz. Na vége. Szerencsére első voltam. Amint sejtettem, az utolsó versenyzőket már kevésbé fogadták szívesen. Még jó, hogy tanítok, és tudom a fogásokat.

Az öreg megint fellép a színpadra.

-Ideje lenne egy közös tapssal megköszönni a fantasztikus szereplést. Úgy látom, idén végre minden rendben folyt le, és jobbnál jobb projekteket ismerhettünk meg. Gratulálunk mindannyiuknak. De, most forduljunk kissé komolyabb dolgok felé. Méghozzá az eredményhírdetés. A harmadik helyezést a zsűri egyöntetűen Mrs Brownnak ítélte. Gratulálok!

Az említett fellép a színpadra, s a nyakába helyeznek egy érmét. Az öreg már folytatja is.

-A második helyjel, úgy döntöttünk, legfiatalabb tagunkat, a tavalyi győztesünket tüntetjük ki.

Úristen....azt hiszem, ezek szerint legyőztem őt...És már fordul is vissza.

-És most, következhet a győztes kiválasztása. Érdekes módon, a legújabb tagunk jutott hozzá. Mr. Norton, csatlakozna hozzám?

Ha nem tudtam volna előre, azt hiszem cigánykereket hánynék. Végigsétálok a termen, miközben páran megállítanak és kezet ráznak velem.

Felemeli a kupát.

-Mr. Norton! A mai est folyamán bebizonyította, hogy ön egy nagy elme. Átadom hát a Dícsőség Kupáját, amivel mindannyian elismerjük, hogy mostantól kezdve, kereken egy évig maga lesz a legfontosabb ember körünkben. Fogadjuk nagy tapssal az idei győztesünket.

Óriási taps....Még soha nem örült nekem senki ennyire....

Végre elismerést kaptam a munkámért.

-Akkor kezdődjön az estély. Jó szórakozást mindenkinek!-mondja ki a végszót az öreg.

Levonulok a színpadról, s máris Tracyvel találom szembe magam. Úgy látom, legszívesebben a nyakamaba ugrana, ezért rendre intem. Egy szigorú pillantás, és máris észhez tér.

-Gratulálok tanár úr.

-Evans, ezt a maga segítsége nélkül nem nyerhettük volna meg. Fogja a kupát.

Boldogan veszi át. Közben mások is gratulálni jönnek, úgyhogy még odaszólok neki.

-Vigye fel a szobámba, és jőjjön vissza. Rögtön kezdődik a bál.

Bólint, s már megy is. Legalább hárman beszélnek egyszerre hozzám. Még jó, hogy gyakoroltam, és ki tudom zárni a fejemből a hülyeségeiket. Ha nem nyertem volna, egy szót sem szóltak volna hozzám. Tracy még mindig nem jött vissza. Utána kéne néznem. El is indulok. A szobámból Josh hangját hallom.

-Levonva a következtetést, nem vagy más, mint egy....hogy is mondjam...mint egy vipera. Igen, talán ez a legjobb szó.

Félreállok, mert Josh kirohan az ajtón. Felindultságában észre sem vesz. Belépek a szobába.

-Mi volt ez? Miért nevezett viperának?

Felnéz rám.

-Nem zavar, hogy annak nevezett.

Igen is zavarja, látom a szemében.

-Biztos?

-Igen...Különben is szeretem a kígyókat.

-Ez újdonság. Miért?

-Igazából nem sokat tévedett. Tényleg kígyó vagyok.

-Ne emészd magad! Figyelmeztettelek, hogy nem lesz mellette kellemes az életed.

-Nem, nem. Úgy értem, a horoszkópban...ott vagyok kígyó.

Felcsillan a szeme. Úgy látom, szívesen beszél erről. Sőt, most mintha örülne, hogy a másik leviperázta.

-Értem. És megtudhatnám, hogy miért örülsz ennyire ennek?

-Csak tényleg sokban hasonlítok egy kígyóra.

-Aha. Nos, akkor lemegyünk a bálra? Nem adhatunk okot a gyanakvásra.

Sóhajt, s még mindig látom azt a kis szomorúságot rajta, amit egy úgynevezett barátja okozott. Azt hiszem, meg kellene vígasztalnom.

Visszasétálunk a terembe. Azóta már kellemes zene van a háttérben, s páran táncolnak. Néhányan a terem szélén levő asztalok mellett álldogálnak, s isznak. Örömmel látom, hogy Josh is köztük van, s felháborodva fordul el, mikor belépünk.

-Táncol?-kérdem Tracytől, aki kissé meglepődik, de elfogadja.

A terem közepére sétálunk. Nem is táncol rosszul. Sőt, kifejezetten jól táncol. Végigjárunk egy keringőt. Akik eddig táncoltak, most abbahagyják, s minket néznek. Úgy látszik még valami, amiben jobb vagyok, mint a többiek.

-Hol tanult meg táncolni?-kérdem tőle, mikor a zene változik, és egy jó kis salsa-t kezd járni.

-Vettem néhány órát.

-Más meglepetés?-csatlakozom hozzá.

-És maga? Honnan ismeri ezeket a lépéseket. Nem úgy néz ki, mint aki szabadidejében táncórákra jár.

-Igazából az igazgató úrnak köszönhetjük. Kötelezett rá, hogy kijárjak egy tanfolyamot, mielőtt tanár lettem. És most végre hasznát veszem.

-Mit tud még táncolni?

-Majdnem mindegyikre tudok pár alaplépést. Cha-cha-cha, passo doble, rock and roll, samba, one step, quick step.

-Elismerésem.

-Köszönöm. Most, ha nem haragszik meg, mást is felkérek, mert még gyanuba keverednénk.

-Rendben.

Megtáncoltatok pár hölgyet. Sajnos egyik sem túl jó. Úgy látom Tracy sem marad partner nélkül. Előbb Kurt kéri fel, majd az öreg. Hoppá, látom, hogy nem szórakozik túl jól. Az öreg kissé perverz. Na, ezeknek az ijedt pillantásoknak nem tudok ellenállni.

-Elnézést. Felkérhetem a hölgyet?

Tracy hálásan néz rám, s már el is lejtünk az öreg szemrehányó tekintete elől.

-Köszönöm.

-Semmiség. Láttam, hogy kissé perverz a hapsi. Már első nap érdekes megjegyzéseket tett, de nem gondoltam volna, hogy idáig süllyed.

Megint elpirul.

-Azt hiszem tennie kellene valamit a pirulásai ellen. Nem lesz túl meggyőző, ha az iskolában folyton ezt fogja csinálni a jelenlétemben.

-Nem tehetek róla.

-Na majd kiorvosolom ebből holnapig. Jöjjön velem.

Felmegyünk a szobámba.

-Amíg leteszed a vizsgáid, ez lesz az utolsó.

Úgy látom, már érti mit akarok.

A francba! Ma vissza kell mennünk. Pedig szívesen eltöltenék még egy kis időt itt. Mi tagadás, azt hiszem megkedveltem Tracyt. De ezt akkor sem folytathatjuk. A mai nap még nem szólok neki, de holnap már az iskolában leszünk. Jobb lenne mindenkinek, ha nem kezdenénk egy kapcsolatot. Milyen szomorú, most hogy csomagolni indul...

Tessék...egész úton nem szólunk egymáshoz. Nehéz lesz, de azt hiszem mégsem kéne emlegetnem a dolgot. Addig legalábbis nem, amíg minden rendben megy majd.

Megérkeztünk, s ez valahogy nem tölt el örömmel. Az igazgató boldogan és kíváncsian fogad minket. Előbb Tracyt szemrevételezi, és az az érzésem, hogy semmire nem jött rá. A lányt elég jól megviselte a mai nap. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondolhat az öreg.

-Kellemesen telt ez a hét?-kérdi, még mindig kíváncsian fűrkészve őt.

Tracy bólint.

-Örülök. Menjen lefeküdni. Túlságosan fárasztó lehetett az út. Edward, magát viszont szívesen látom egy kis beszélgetésre.

Tracy meglepődve néz rám. Intem neki, hogy ne aggódjon. El is indul a folyosón, kissé elesetten. Követem az öreget.

-Foglaljon helyet.-int egy nem túl kényelmes székre.

Leülök, s várom a szidalmait.

-Hallom, hogy jól érezték magukat.-kezdi.

Felsóhajtok. Nem lehet, hogy máris tud rólunk.

-Mondhatjuk.

-Meséljen! Igazán kíváncsi vagyok hogy folyt le egy ilyen világhírú klub találkája.

Megkönnyebbülök.

-Egy viszonylag kellemes szállódában volt a helyszín. Mindenkinek külön szobája, és fürdője volt. Első nap, a nyitóbálon vettünk részt. Megismertünk néhány érdekes embert. Tracy barátokat szerzett.

-Tracy? Ja! Evansra gondol?

A francba. Vigyáznom kell a számra.

-Igen.

-Ennek örülök. Végre kezd visszatérni az élete a normális kerékvágásba. Folytassa.

-Ne örüljön annyira. Második nap ellátogattunk a Stonehengehez.

-A közelébe kerültek?

-Igen.

-Csodálatos lehetett.

-Az volt.

-Tovább, tovább.

-Szóval ezután már csak a versenyre kellett készülnünk.

-Verseny?