Hermione ismét megindult a torony felé.
- Miss Granger, tudom, hogy a griffendélesek nem tájékozódási képességükről híresek, de azt hittem hat év alatt megtanulta, hogy a pince arra van…
- Lehet, hogy ezzel meglepetést okozok, professzor, de szükségem van a hálóruhámra, törölközőre, a könyveimre, fogkefére, tiszta ruhára…
Piton megadóan elindult a lépcsőn a lány nyomában.
A portrélyukon való bemászás kisebb nehézségekbe ütközött. Ketten egyszerre alig fértek el, és Hermionének mindkét kezére szüksége volt ahhoz, hogy felhúzza magát. Pár perc keserves kínlódás után azonban ott álltak a klubhelyiség közepén.
A teremben egy pillanat alatt néma csend lett. Minden szem Pitonra szegeződött, aki a szokásos, megvető pillantásaival mérte végig a diákokat. Hermione azonban nem jött zavarba. Azonnal megindult Ginny felé, félig meddig maga után rángatva a tanárt az alacsony puffok között.
- Sziasztok – mosolygott rá Ronra és Harryre. – Hmm.. Ginny? Fel tudnál menni a szobámba? Kérlek, szólj Parvatinak és Lavandernek, ha ott vannak, hogy felmegyünk… esetleg, ha öltöznek… ugye érted…
Ginny egy pillanat múlva eltűnt, és kínos csönd maradt a nyomában.
- Hermione… - kérdezte a vörös hajú fiú zavartan – akkor… akkor most te… nála fogsz aludni? – fejével Piton felé bökött.
- Lehet, hogy a helyzet megváltozott, Weasley, de még mindig elvárom, hogy professzornak szólítson!
- Igen… professzor... - motyogta mag elé.
Hermione fáradtan felsóhajtott.
- Igen Ron, ott fogok aludni, de ne aggódj, nem lesz semmi. – Színpadiasan felemelte a kezét és az orra elé tartotta a láncot. – Tudod, az a gond, hogy ez nem ér el a toronytól a pincéig…
- Nem… én csak… ideadnád az átváltoztatástan esszédet?
Hermione az égre emelte a tekintetét.
- Miből gondoltad, hogy csak, mert férjhez megyek, megengedem, hogy lemásold?
- Csak reméltem…
Hamarosan azonban megjelent Ginny, és vége szakad a kínos beszélgetésnek.
- minden rendben professzor - jelentette be. – Lavanderék felöltöztek és... öh összerakodtak…
Hermione biztos volt benne hogy a lányok már megint öltözködőset játszottak.
Piton szótlanul követte a griffendélest a hálótermébe, és türelmesen várt, míg összeszedte a holmiit. Az ágyán egyre nagyobbra nőtt a szükséges holmik kupaca. Törölköző, sampon, balzsam, testápoló, kéz és arckém, pattanástalanító, fürdőköpeny, hajhab, farmer, egy másik póló, pulóver, papucs, hálóing, könyvek…
- Miss Granger nem egy hétre készül leköltözni, csak egy éjszakára! Nekem ennyi holmi, amit iderakott egy hétig is elég lenne…
- Lehet – felelte szárazon – de én nem háztartási szappannal szoktam hajat mosni…- A háttérben a lányok kuncogtak, de a bájitaltanár egy pillantással elhallgattatta őket. - Csukja be a szemét.
- Minek?
- Mert tiszta fehérneműre is szükségem van. És ebben a fiókban az van.
- Azt hiszi, nem látta még egy…
- Azt mondtam, csukja be a szemét!
Lavander és Parvati már nagyon nehezen bírták nevetés nélkül.
Piton végül engedelmeskedett, de a pillái között kitekintett, és figyelte, ahogy Hermione két tiszta, fehér, csipkés bugyit, hozzá való melltartót és két pár zoknit elsüllyeszt a táskájába. Elvégre… úgyis a felesége lesz… és minden bizonnyal ennél többet is fog látni.
- Kész vagyok – jelentette be egy fél órás pakolászás után.
- Épp ideje – ezzel a lányok is egyetértettek. Biztosak voltak benne hogy mármárig több bordájuk is eltörött az elfojtott nevetéstől.
Piton megfordult, és elindult az ajtó felé. Hermione felkapta a táskáját, és egy lendülettel Piton mellkasához nyomta.
- Oh, igazán nagyon lovagias, hogy segít hozni a csomagomat…
A tanár a fogát csikorgatva megragadta a táskát, és megindultak lefele a lépcsőn.
Nemsokára megérkeztek a pincébe, ahonnan beléptek Piton irodájába. A tanár egy rejtett ajtóhoz vezette a lányt, és kivett a könyvespolcáról egy könyvet.
- Nihil scit omnes – suttogta, mire a polc előrelendült, és utat engedett neki a bájitaltanár magántermeibe. Először egy kis nappaliba értek. A termet könyvespolcok szegélyezték, de más érdekességeket is lehetett találni. Régi réz szerkentyűket, képeket. A további három ajtó a fürdőbe, a dolgozószobába és a hálóterembe vezetett.
- Nos, Miss Granger, remélem elégedett, mert hamarosan ez lesz a maga otthona is.
Hermione elgondolkodva nézett körbe. Valamennyi szobában élére állított rend uralkodott. A bútorok barna, faragott, régi darabok volta, és bár a függöny a bűvölt ablakokon zöld volt, nem keltette a tipikusan mardekáros benyomást. Otthonos volt, de talán kicsit túl rendezett.
- Igen... azt hiszem. Bár azt hiszem, a fürdőszoba némi kiegészítésért sikítozok…
- Mi a gondja vele? Van kád, csap, zuhany. A mosás meg a takarítást meg úgyis a manók végzik.
- Oh, igazán semmi. Mindent hoztam, ami hiányzik…
- Akkor felteszem… le kíván zuhanyozni?
- Igen.
Hamarosan mind a ketten ott álltak a fürdőben, és Hermionénak fogalma sem volt, hogy lásson hozzá. Azt tudta, hogy ha egyszer meztelen lesz, csak beáll a zuhanyzóba, és összehúzta a függönyt – csak egy bűbáj, és senki nem fog átlátni rajt. De addig is el kellene jutni.
- csukja be a szemét – rendelte.
- Nézze Miss Granger, nem lehetne…
- Nem professzor! Eddig az volt a legtöbb, hogy csókolóztam valakivel, nem vagyok kész rá, hogy levetkőzzem egy gyakorlatilag vadidegen, felnőtt férfi előtt, aki ráadásul a tanárom!
- Megható, hogy beavat a szerelmi életének részleteibe, de csak azt akartam kérdezni, nem lehet-e a fürdést elhalasztani?
- Nem! - felelte elvörösödve. – Csukja be a szemét!
Piton engedelmeskedett, Hermione pedig vetkőzni kezdett. Hamar megszabadult a cipőjétől és nadrágától, de kellemetlen meglepetés érte, amikor rájött, hogy a pulóverét nem tudja levenni – hozzá volt ugyanis láncolva Pitonhoz. Előkapta a pálcáját és egy mozdulattal eltűntette a ruhákat.
Csakhogy Piton ruhái is eltűntek.
- Miss GRANGER!
Hermione nem tudta, hogy hova kapjon ijedtében. A szemét takarja-e be, magát, vagy Pitonhoz vágjon egy törölközőt. Egy másodperccel később ár a zuhanyzóban volt, és behúzta a függönyt – épp csak egy pillantást vetve vőlegénye izmos mellkasára – és magában megállapította, hogy egyáltalán nem biztos, hogy olyan rosszul járt Pitonnal. Amíg Hermione zuhanyozott, Piton begyűjtött és maga köré csavart egy törölközőt, majd szerzett papucsot, hogy ne a hideg kövön kelljen állnia. Amikor fél óra múlva még mindig hiába üvöltött, akkor egy széket is beszerzett, és zsibbadtan nézte a bilincs láncát, ami kilógott a zuhanyzóból.
Alig háromnegyed óra múlva Hermione frissen és tisztán kilibbent, Pitonnak adva át a helyét, aki morogva elfoglalta fülkét, és behúzta a függönyt.
- Hogy tud valaki ilyen sokáig tollászkodni – dohogta. – persze, én majd öt perc alatt végzek, és…
- A hajmosással is?
- Milyen hajmosással, Miss Granger? Nem is mosott hajat! Csak azt nem értem, minek akkor a sampon…
- Azt neked hoztam, Perselus.
A tanár méltatlankodva felhorkantott.
- Az enyhe túlzás, hogy hoztad, ugyanis mindent én cipeltem, ha jól emlékszem. Ezen felül még egyáltalán nem esedékes…
- De nagyon is esedékes.
- Mondj EGY érvet, amivel meg tudsz győzni…
Hermione a csővezeték felé legyintett a pálcájával, mire a víz egy szempillantás alatt jéghideg lett. Piton felüvöltött a váratlan támadás miatt, és megpróbálta széthúzni a függöny, de nem tudta. Hermione azonban hamarosan hagyta, hogy ismét megmelegedjen a víz, és halotta, ahogy Piton dohogva nekiáll hajat mosni.
- Ezért még számolunk, Miss Granger…
- Mindjárt gondoltam – felelte a lány unottan. Ugyanakkor minden unottság eltűnt a hangjából, amikor Piton észrevétlenül kidugta a fülkéből a zuhanyrózsát, és végigfolyatta jéghideg vízzel. Hermione visítva felugrott.
Amikor a bájitaltanár végzett, és kilépett a fürdőszobába (törölközőbe csavarva) elkeseredve nézte, hogy úszik minden a vízben.
- Akkor is megérte! – jelentett ki elégedetten, és kisimította a vizes tincseket az arcából.
- Nos, a ruháinkat játszi könnyedséggel eltűntetted. Arra is van ötleted, hogy felöltözni hogy fogunk?
Hermione az egyik lábáról a másikra állva gondolkodott, de sürgősen abbahagyta, amikor rálépett a bájitaltanár nagyujjára.
- Azt hiszem – fejtette ki véleményét a fájós lábát masszírozva – az lenne a legjobb, ha felvágnánk egy késsel a pizsama vagy pulóver vagy bánom is én mi tetejét, és belebújnánk, aztán amikor benne vagyunk, reparó-val helyrehoznánk.
- jó ötlet – bólintott Hermione, és ösztönösen becsukta a szemét, ahogy Piton öltözni kezdett. Egy fél órával később mindketten holtfáradtan nyúltak el Piton ágyában. Pontosabban: Hermione elnyúlt, Piton a szélén szorongott, míg meg nem unta, és le nem lökte a lányt. És ő is a padlóra zuhant. De hát, miért voltak mágikus képességekkel megáldva, ha nem azért, hogy egy kicsit nagyítsanak az ágyon? Nem tartott sokáig, hogy mély álomba zuhanjanak, miután a fülükre húzták a paplanjukat.
AJÁNLOM AZ OLDALT
