Hermione elégedetten eldőlt az ágyán, és azon volt, hogy behúzza maga körül a baldachint, amikor a táskájából meghallotta a halk, zümmögő hangot. Magában elmosolyodott, kihúzta a kis fekete könyvecskét, elővett egy öntöltő pennát, és kényelmesen hátradőlt a párnán.

Két hónappal ezelőtt nem tudott ellenállni a kíváncsiságának, és ő is kitöltött egy űrlapot a Kódex&Enciklopédia könyvesboltban.

Nincs barátja vagy barátnője? Unja már a saját szexuális fantáziáit? Ossza meg őket név és arc nélkül valakivel, akinek olyan az ízlése, mint az Öné!

Töltse ki az űrlapunkat, mellékeljen egy galleont!

Mi ezért annyi ötlettel fogjuk ellátni, amennyit csak kívánhat!

Az adatok bekerülnek egy automata adatbankba, ahol az alkalmazott varázslat automatikusan összepárosítj azokat a lapokat, akiknek az ízlése egyezik, és létrehoz mindkettejüknek egy-egy fekete kis könyvet, melyen keresztül a tulajdonosaik írásban kommunikálhatnak!

Egyetlen galleonért kár tizenöt könyvet is kaphat, tizenöt név és arc nélküli partnert, aki kész megosztani és osztozni a szexuális fantáziákon!

Név és arc nélkül… persze a kérdésekre muszáj őszintén válaszolni, ami arra vonatkozik, hogy mit szeret. De Susan névvel töltötte ki, és küldte el. Sosem árt az óvatosság.

Hermione pedig két hét múlva a reggelinél megkapta a saját kis könyvét. Igaz, csak ezt az egyet, de Philip tökéletes partner volt. Látszott azon, amit írt, hogy tudja, hogyan kell egy nőnek örömet okozni, és legalább annyira színes volt a fantáziája, mint neki.

A táskájából jövő zümmögés pedig azt jelezte, hogy Philip ismét kész egy beszélgetésre.

Hermione elképesztően erotikusnak találta a gondolatot, hogy míg ő magát simogatja, és leírja, hogy mit szeretne, az országban valahol, egy ágyban, a takaró alatt Philip ugyaen ezt teszi, és rá gondolva élvez el.

- Hello, hercegnő.

- Hello, Philip. Ma este, azt hiszem, kicsit fáradt vagyok…. Hosszú napom volt.

- Oh, azt hiszem, tudom, hogy vidítanálak fel, ha itt lennél mellettem.

- Hallgatlak.

- Végigsimogatnám a nyakadat… gyöngéden és lassan, szinte alig hozzáérve. Képzeld el, hogy az ujjaim ott siklanak bőrödön, a dekoltázsod szélét simogatva, és csak be-betérve a ruha alá, sosem érve el egészen a gyönyörű melleidet, amik már keményen ágaskodnak arra várva, hogy a szám rájuk tapasszam

- Akkor úgy tűnik kénytelen vagyok magam kigombolni a blúzom… lassan, egyesével. Tudod milyen melltartó van rajtam? Igazán sajnálhatod, hogy nem látod. Sötétlila és csipkés, nem sokat takar.

- Ah, Susan, bárcsak ott lennék melletted! Odatérdelnék melléd, és a melltartón keresztül nyalogatnám a bal mellbimbódat. Képzeld el, hogy a forró szám rátapad, ahogy átnedvesedik, és ráfeszül az anyag ahogy a nyelvem apró körökkel és kis csapásokkal dolgozik…

- Elképzeltem… ha tudni akarod, annyira, hogy nem tudtam megállni, hogy ne simogassam a cickómat helyetted… az ujjaim alatt egész kiugrott és kemény lett a bimbó… ha itt lennél egész biztosan letépném arról az izmos mellkasodról az inget…

- Azt nem hiszem baby, csak a markom van rajtam, ha tudni akarod…

- El sem tudom képzelni, mit keres ott, amikor én akartam kezelésbe venni… képzeld ahogy finoman megcsókolom a végét…ahogy óvatosan végignyalom az alsó felét, a kezembe veszem a golyóidat, és cirógatom őket, aztán a kemény farkad végét a számba veszem, épp csak a fejét, csak annyit belőle, hogy épp kevesebb legyen, mit amit szeretnél. A nyelvemmel körözök felette, lassan majd gyorsan, és visszahúzódom, majd egy nagyobb darabot veszek be belőle, de nem túl sokat, és gyengéden megszívom. Aztán előre- hátra mozogni kezdek a fejemmel, de nem túl gyorsan. Időről időre meg-meg simítom a nyelvemmel…

Aztán mozgatni kezdem a fejem, előre-hátra, de legfeljebb a feléig veszem a számba. Lassú, nagyon lassú tempóban…

Piton, aki a szobájában a fotelben ült, a kezével pontosan követte Hermione leírását, és szinte remegett a felgyülemlő feszültségtől, hogy gyorsan és ritmikusan néhány hosszú simítással élvezzen. De nem tette, pont ez volt az izgalmas a játékban.

- Oh, Susan, ne csináld ezt velem… gyorsabban mélyebbre…

- Nem Philip, a türelem erény… csak lassan… a jobb kezem a heréidet simogatja, a bal a combodon siklik fel és alá, de sosem éri el az áhított lágyékot…

Piton homloka gyöngyözni kezdett, ahogy arra kényszeríttette magát, hogy lassan simogassa az egyre jobban lüktető farkát.

- Egyre hosszabb darabot szívok be, de még mindig nagyon lassan mozgok, ugyanakkor a nyelvemmel a vastag farkad körül körözök… most teljesen hátrahúzódtam, és mint egy gombóc fagyit, nyalogatni kezdem a végét… Aztán vissz, lassan egy kicsivel tovább, mint eddig… és fel újra…. Megint vissza… most megszívom... a bal kezemmel megragadom azt az izmos fenekedet, és hirtelen olyan gyorsan kezdek mozogni, ahogy eddig is szeretted volna. Érzed, ahogy tövig körülölel a forró nedvesség, ahogy a nyelvem köröz, amikor megszívlak, és…

- Ah, igen, Susan, Susan Susan!

Piton zihálva lökte magát a saját kezébe, és elélvezett. Egy fél perc múlva lassan kinyitotta a szemét, és ismét beszélni kezdett. A diktatoll, ami a kis fekete könyvén feküdt, mozgásba lendült.

- Igazad volt, Susan. A türelem tényleg erény…

Ezt ketten is lehet játszani.

- Nos, mi van rajtad?

- Nem sok… csak a melltartóm, a kigombolt blúzom… a lila tangámat már levettem.

- Akkor… megint ott térdelek melletted. És lassan végigcsókolom a nyakadat… a nyelvem nedves csíkot hagy a bőrödön, ahogy halad lefelé, és ráfújok, amikor elérem a nyakad alját. Aztán lassan kibontom, és leveszem a melltartódat, majd a két melled közötti részen tovább indulok lefele… igen, majd előbb utóbb leérek az édes mélyedésig is, de most , amikor kiértem a mellek közül, oldalra indulok. Balra, és körbejárom azt a csodás krémszínű melledet. Simogasd helyettem körbe. Nem érek hozzá, csak körözök felette, míg a bal kezemmel gyengéden mintákat rajzolok a hasadra. Érzed, ahogy a köldököd körül simogatlak, Susan?

- Igen, Philip… ne hagyd abba…

Hermione akaratlanul is ívbe feszítette a hátát, mintha a képzeletbeli szeretője szájához akarná nyomni az ágaskodó bimbókat, pedig csak a saját ujjai köröztek. Érezte ahogy a lágyékát elönti a forróság, és halkan nyögött egyet.

- A jobb kezem oldalra siklik, a csípődre, majd egyre lejjebb, a combodra, a lábadra… tudom, hogy csalódott vagy, hogy a legfontosabb mellett elmentem, de a számmal már a másik melled felett körözök. A jobb kezem közben eléri a bokádat, és nagyon lassan megindul felfele a lábad belső felén. A bal kezemmel idő közben az ideiglenesen magára hagyott melleden végigsimítok – csak a hüvelykujjam körme hegyével, épp csak hozzáérve a várakozó, érzékeny bőrhöz. Egy mozdulattal végighúzok rajta, keresztül a mellbimbón, majd a sötét bimbóudvar körül kezdek körözni…

Hermione pont úgy tett, ahogy Piton utasította.

- Közben a jobb kezemmel széthúzom a lábaidat – nem nagyon, csak annyit, hogy éppen érezd, ahogy az egymásnak boruló szeméremajkak szétválnak, és vágytól nedves kis pinád láthatóvá válik. Érzed rajta a hideg levegőt, a jobb kezem pedig lassan elérte a térdet is. Hirtelen felemelem a számat, és lecsapok vele a bal mellbimbódra, Az ajkaim közé csippentem, és sietős ütemben nyalogatom, körzök felette, míg a másikat a hüvelykujjam körmének hátával simogatom. Érzem a kezem alatt, hogy egyre jobban szét akarod tárni a lábaid, de nem hagyom, csak annyira, ami épp csak a közelgő gyönyör ígéretét tartja, amikor már tudod, hogy látok mindent és azt csinálok, amit akarok – de nem elég.

Hirtelen felemelem a fejemet, és a szeméremtested fölé hajolok, látom hogy a szemeid lecsukódnak a várakozástól, de nem hagyom, hogy felém lökd magad: csak rálehelek a szétnyílt ajkak közt láthatóvá váló nedves redőkre. Érzed a bőrödön a forró leheletem, de már ott sem vagyok…Most már hagyom, hogy széjjeltárd a lábaidat – látom, hogy tele vagy feszültséggel. Lassan leereszkedem, és a belső combodat kezdem csókolgatni, a térdedtől felfelé haladva. Épp csak hozzáér a nyelvem. Egyre feljebb haladok, a másik kezem a punciszőröd simogatja, de semmi többet, épp csak hozzáér. Már a combod tetejénél járok a nyelvemmel…. Nem sietem el, lassan körözök.

Elértem oda, amit már rettenetesen vártál. A bal kezemmel erőteljesebben simogatom a szeméremajkaid, majd két ujjammal félrehajtom őket, hogy a számmal hozzáférjek. Az ajkakat nyalogatom. Csak lassan, és gondosan kerülve a csikód és hüvelyed. Érzem ahogy kezdesz megőrülni alattam a vágytól. Óvatosan és gyengén egy pillanatra végigsimítok a nyelvemmel a csiklódon, de mielőtt igazán élvezni kezdenéd, már vissza is húzódtam. A jobb kezemmel felnyalábolom a lábadat, és a vállamra teszem. A másikat magad helyezed el ott. A jobb kezemmel a fenekedet simogatom, ami szabaddá vált számomra, és a nyelvemmel visszatérek a csiklódhoz. Ritmikusan végig - végigsimítom. És megint. Megint.

Én is tudom, hogy már közel vagy.

Hermione izzadva feküdt az ágyán, és érezte, ahogy az orgazmusa közeledtét jelző kis rándulások jelentkeznek, Pitonnak azonban más tervei voltak.

- Most lejjebb kalandozik a nyelvem… gyerünk Susan, hagyd a csiklódat…- Hermione vonakodva lejjebb húzta az ujjait.

- A jobb kezem továbbra is a feneked gömblejit simogatja. De egyre lejjebb, míg el nem éri a két gömb közötti vágatot. Egyre beljebb halad, akárcsak a nyelvem, ami már a hüvelybemeneted felett játszik. Köröz, simogat meg-megnyal…Amikor az ujjam már az anuszod simogatja, a nyelvem pedig hirtelen előrelendül, és behatol a hüvelyedbe, pár centi mélyen. Amilyen gyorsan lehet ismét visszarántom és újra kilököm. És újra és újra és újra, amilyen gyorsan tudom, és amíg benned van, rángatózva mozgatom – érzed, hogy a nyelvem a vaginádban jár, mintha azzal akarnálak megdugni? Közelebb hajolok, és az orrommal dörzsölni kezdem a csiklódat, minden mozdulatnál…

Hermione érezte, ahogy egyre jobban összehúzódnak a hüvelyizmai, ahogy lassan megfeszülnek az ujjai alatt, amik alig egy centi mélységig dolgoztak benne, ahogy Piton a saját nyelvéről írta. Amikor pedig egy nagyon eltalált helyen simított végig a csiklóján, hirtelen minden izma összerándult, és hangosan nyögve elélvezett.

- Tudom, hogy itt a csúcs és élvezel, de nem hagyom abba… nem hagyom abba, míg az izmok remegnek.

Hermione érezte, hogy egymás után több hullámban kontrolálatlanul összerándul, a szemét becsukta a fejét hátra vetette és átadta magát az érzésnek. Amikor lassan lecsendesedett a remegés, és a lába fáradtan visszahanyatlott az ágyra, kinyitotta a szemét, és a könyvre pillantott, ami felett még mindig ott lebegett a diktatoll.

- ah… Philip… ah… igen!

- Nem is vettem észre, hogy ilyeneket kiabáltam…

- Nem baj, hercegnő. Örülök, hogy ilyen hevesen mentél el. Kösz, hogy helyettem simogattad magad.

- Kösz, Philip. Jó éjszakát.

- Szép álmokat, Susan.

Hermione becsapta a kis könyvet, majd a hasára tette, és még mielőtt eszébe juthatott volna visszatenni a táskájába.

Piton elégedetten felállt a kandalló előtti székéből, és a férfiak fensőbbségek mosolyával vette tudomásul, hogy a titokzatos Susannak, valahol Angliában, neki köszönhetően fantasztikus orgazmusa volt.

És nem is sejtette, hogy pár emelettel feljebb egy göndör hajú griffendéles épp róla – Philipről álmodik.