-Nem mondom meg.

-Akkor megtalálom én. Rögtön itt vagyok.

-Hagyd itt a vizet. Szomjas vagyok.

-Várjál két percet.

-Jó.

-Megvan! Na gyere....hallasz? Alszol? Remek.

Valamikor délután

-Aú. Ez fáj.

-A fejed?

-Az is. De annak legalább tudom az okát. Viszont ez a kék folt...itt a lábamon.

-Találkoztál az éjjel az asztallal.

-Aha. Jó tudni.

-Ugye tudod, hogy közveszélyes vagy?

-Én? Miért?

-Soroljam?

-Aha.

-Éjfélig végigugráltad a házat legalább háromszor. Aztán kidobtál egy poharat az ablakon az erkélyről. Utána átestél az asztalon, s elaludtál a széken. Mikor meg áthoztalak, és lefektettelek, háromszor felpofoztál.

-Ne haragudj. Azért jól szórakoztunk.

-Hát te biztosan.

-Nagyon megkínoztalak?

-Dehogy. Szokásom minden este azt hazudni nőknek, hogy az üvegben levő vörösbor valójában víz.

-Ennyire berúgtam?

-De nézd a jó oldalát. Levezetted az energiádat.

-Viszont te nem. Ezért valamivel kártalanítanom kell. Nevezd meg, és már meg is van.

-Kezdjük talán egy kis reggelivel. Kilyukad a gyomrom.

-Mit kívánsz?

-Valami könnyűt.

-Oké. Menj, ülj le a nappaliban. Majd oda terítek.

-Micsoda kiszolgálás.

-Elvégre te vagy a vendég. Iszol valamit?

-Egy kávé jól esne.

-Persze. Más?

-Ennyi. Nem foglak kihasználni.

-Nekem megfelel. Na rögtön itt vagyok.

-Az jó lesz.

-Tessék. Egyszerű és nagyszerű. Jó étvágyat.

-Te nem eszel?

-Nem. Majd később.

-Jó szakács vagy.

-Muszáj. Gabriella mellett megtanul az ember. Ha nem főznék, állandóan rendelne. És nekem arra nincs pénzem.

-Majd lesz.

-Igen. Gondolom.

-Köszi. Finom volt. Akkor, ha nincs szükséged rám, megyek. Előkészítem a terepet. Itt állítjuk össze, hogy ne kelljen átutaznod Amerikába. Holnap utánad jövök, s elviszlek a nyomdába.

-Remek. Akkor szia.

-Szia. Jó munkát.

-Neked is.

Pár hónap múlva

-Na ki az ágyból! Gyere, mert ma sok dolgunk lesz. Tíztől interjú, tizenegytől egy újságíró, aztán aláírásokat kell adnod. Délutánra meghívtak egy show-ba, s este bál lesz.

-Remélem holnapra nem marad semmi.

-A holnap csak a miénk. És ha ma is sikered lesz, akkor segítek összeállítani a következő óráid anyagát. Apropó, mi van a következő könyveddel?

-Haladok.

-Remek. Akkor a vasárnapot is szabaddá nyilvánítom. De csak most. A jövő hétvégénk megint nem lesz szabad.

-Nem baj. Holnap majd kipihenjük magunkat egy teljes hónapra.

-Úgy lesz. De most siessünk. Egy óra múlva itt a kocsi. A kádat már teleengedtem.

-Köszi.

-Jól van, jól van. Menj már. Kikészítem a ruháid.

-Oké. De te is siess. Útra készen vagyok. Megjött már a kocsi?

-Épp most futott be. Gyere.

-Ez az interjú unalmas volt. Már senki sincs, aki nem az ember ballépéseit nézné? Mi jön most?

-Valami külföldi újságíró.

-Remek. Angolul kell beszélnem?

-Nem. Csak a szomszédból jött. Ért magyarul.

-Végre egy jó hír.

-Már itt is van. Magadra hagylak. Aztán gondold jól meg, mit mondasz.

-Hát persze. Megvársz odakint?

-Aha.

-Akkor küld be.

-Jó.

-Helló. Miért nem mondtad el, hogy híres vagy?

-Tessék?

-Nem ismersz meg?

-Nem. Ne haragudj.

-Katalin.

-Nem ugrik be.

-Utazunk....a bajban levő újságíró...

-Ja, most hogy így mondod. Nem neked van az a két rosszcsont gyereked?

-De, igen.

-Sikerült megmaradnod az újságnál?

-Igen. Habár elég jelentéktelen kis rovatot vezetek. Ugye segítesz, hogy megint befussak?

-Szerintem ez nem tőlem függ.

-El sem tudod képzelni, milyen nehéz volt időpontot kapni nálad. Legalább egy hónapig próbálkoztam.

-Igen, elég nehéz. Tibornak úgy kell beszerveznie az időmet, hogy nekem még tanítanom kell, meg néha egy kis szabadidő is jól jön. Meg persze kettőnknek is kell néhány órácska.

-Ez mindent megmagyaráz. Különben nem tervezed a közeljövőben, hogy hazalátogatsz?

-Hát, most egy ideig nem. Talán majd télen. Egyelőre itt foglalkozom a könyvekkel. Aztán ha már külföldön is felfedeznek, esetleg.

-Hát nálunk már egyre többet beszélnek rólad.

-Valahogy sejtettem. Biztos a szüleimnek köszönhetően. Küldtem pár tiszteletpéldányt nekik. Gondolom sikeresen elterjesztették a híreket.

-Igen. Jól sejted. Mondasz pár érdekes információt a könyvről?

-Például?

-Honnan az ötlet? Kik szolgáltak alapul? Van olyan szereplő, akit valós személy alapján alkottál? Mi a következő terved? Ilyesmikre gondoltam.

-Nos. Csak sorban. Az ötlet kipattant a fejemből. Nem fűződik hozzá különösebb történet. Egy ideig érlelődött, aztán papírra vetettem. A történet alapja néhány megtörtént esemény. Apró dolgok: hirdetések, reklámok, hírek, néhány kihallgatott beszélgetés. Mert sokszor megfordultam egy kávézóban. A szereplők legtöbbjét valós személyekről mintáztam. Persze tettem  hozzá, meg vettem is el. De a lényeg úgy is megmaradt. Az illetők neveit nem árulom el, mert nem lenne valami szép tőlem. A következő tervemről pedig nemsokára tudni fognak. A könyv már kész van régóta, most nyomtatják. Ebben a pillanatban pedig valami újat próbálok ki. Nem tudom, hogy mennyire fog sikerülni, de próba szerencse.

-Mikor lesz a következő megjelenés?

-Mához két hét.

-Elárulod a címet?

-Azt hiszem, ennyivel úgysem mondok el sokat. Tehát a címe Ursa Maior.

-Nagy medve? A csillagkép?

-Nem árulok el többet. Hadd legyen meglepetés.

-Hát...köszi. Azt hiszem van pár érdekes infó. Szóval, hálás vagyok.

-Csak a dolgomat tettem.

-Sietek is összeállítani. Aztán hazautazom. A főnök már nagyon türelmetlen.

-Gondolom....hát akkor...viszlát.

-Viszlát.

-Befejeztétek?

-Igen.

-Épp időben.

-Mi következik?

-Aláírás osztogatás, meg dedikálás.

-Hol?

-A kiadóban. Mármint a könyvesboltban.

-Aha. Melyikben?

-A Freud utcaiban.

-Ott még nem voltam.

-Majd most leszel. Az ottaniak állítólag türelmetlenül várnak. Sietnünk kell. Kissé elrepült az idő.

-Figyelj, írd még azt alá, s menjünk. Mindjárt kezdődik a show. S még a bálra is el kell készülnünk.

-De jó lenne, ha nem kéne rohangálni.

-Mondtam, hogy nehéz lesz.

-Ez van. Mi a neved?

-Kertész Fanni.

-Oké. Tessék. Na mehetünk.

-Köszönjük a részvételt, de az írónőnek távoznia kell. Viszontlátásra.

-Te aztán tudod tálalni a dolgokat.

-Ne aggódj, nem veszik fel. Különben neked is hamar fel fog menni a cukrod. Tudod, milyenek azok a show-k. Úgyhogy a bál valóságos mentőöv lesz.

-Igazad volt. Ezek is csak szenzációhajhászok.

-Szóltam. Na de készülj. Rögtön ott leszünk.

-Milyen bál lesz ez?

-Fontos. Európa legbefolyásosabb emberei rendezték.

-Akkor ez sem lesz valami kellemes.

-Dehogynem. Párszor már megfordultam ilyen bálon. Roppan felszabadultan viselkednek. De csak azért, mert senkit nem engednek be. Újságírók, fényképészek meg sem közelíthetik a helyet.

-Ez viszont jól hangzik. De aztán mutasd be őket, mert fogalmam sincs, hogy melyik ki.

-Ne aggódj. Fogadjunk, hogy nekünk oda sem kell mennünk, mert még az ajtóban ők környékeznek meg. Nem sokszor akad nő a társaságban, nemhogy még ilyen csinos is. Csak aztán el ne túlozd. Nem másért, de nem lesz kivel visszavágjak. Remek. Megérkeztünk. Jó estét.

-Meghívók, és neveik?

-Tessék. Jakab Krisztina és Kovács Tibor.

-Igen. Megvannak. Írják alá. Köszönöm. Kellemes estét. Fáradjanak be.

-Nem rossz. Úgy látom nem sokan hiányoznak. Gyere, bemutatlak pár embernek. Nézz oda. Azt hiszem vele kezdjük. Fosternek hívják, és egyik leghíresebb banknak az igazgatója. Talán ő áll a legjobban pénz dolgában. Jó estét, Mr. Foster.

-Helló, Tibor. Ki a hölgy?

-Krisztina a nevem.

-Úgy érti, az írónőhöz van szerencsém?

-Pontosan.

-Remek! Tibor, te szörnyen szerencsés vagy. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kellemes megjelenésű nő áll a név mögött. Maga óriási tehetség. A könyvét most is magamnál tartom. Nem itt. A kocsiban. Jöjjön, bemutatom egy kedves barátomnak. McKallister a neve. Remek elme, és sok könyvet írt át úgy, hogy filmre lehessen vinni.

-Köszönöm. De egyelőre hadd maradjon meg könyvnek.

-Helyes. De azért jól jön majd ha ismeri. Mi történik odakint? Mi ez a cirkusz? Bocsánat. Rögtön jövök.

-Szívem, ezt én is megnézem. Mindjárt itt vagyok.

-Várj! Ne hagyj itt egyedül. Én is jövök.

-Uram, megkérem, távozzon.

-Idefigyeljen. Itt a meghívóm. Mi az, hogy nem enged be?

-Nem tudom, hogy mit szeretne, de itt nincs mit keresnie.

-Szerintem itt valami félreértés lesz.

-Még egyszer utánanézek. Á! Tibor. Pont magára van szükségem.

-Mi történt?

-Ez az úr azt állítja, hogy őt Kovács Tibornak hívják. Elmagyaráznád neki, hogy tévedésben van?

-Nem tévedek! Tibor magyarázd már meg neki!

-Te itt?

-Krisztina?

-Igen. Téged is meghívtak?

-Pontosan. Elmagyaráznád, hogy mi van itt?

-Önök ismerik egymást?

-Igen. Ők tanúskodhatnak, hogy nem akarok csak úgy belógni.

-Mr. Foster!

-Igen, Krisztina?

-Ismerem ezt az embert. Azt hiszem egy apró tévedés történt. Tényleg Kovács Tibor a neve. Nem hazudik.

-De akkor ő ki?

-Őt is így hívják. Csupán a véletlen folytán. Azt hiszem a listára csak egyszer került fel a név, és ezért történt. Nyugodtan beengedheti.

-Rendben, de ha nem viselkedik megfelelően, repül.

-Köszönöm.

-Na befelé. Elég a cirkuszból. Hölgyem, uraim?

-Megyünk.

-Ugye nem haragszanak meg, ha most rövid ideig magukra hagyom önöket?

-Dehogy.

-Köszönöm.

-Na ez kissé kellemetlen volt. De miért én keveredtem gyanúba?

-Azért, mert engem ismernek. Többször is megfordultam már köreikben. Te viszont most jelentél meg először, úgyhogy nem csoda, hogy meglepődtek. Szóval sikerült feltornáznod magad ide a nagyemberek közé.

-Volt ám vele egy kis munka. És te, Krisztina? Ilyen gyorsan felzárkóztál?

-Igen. A könyvem egész felkapott cikk lett. Hamarosan külföldre is megyek.

-Aha. Nincs is rossz dolgod. Nem gondoltad volna, hogy Tibornak igaza van, mikor azt mondta, hogy tehetséges, vagy ugye?

-Majd meggyőződhetsz róla, ha megveszed egyik könyvét. Mondtam neked, hogy olvasd el.

-Per pillanat nincs időm ilyesmire. Holnap reggel már utazok is haza. Majd esetleg, ha ott is megjelenik.

-Ahogy gondolod. Krisztina, iszol valamit?

-Aha.

-Mit hozzak?

-Semmit. Jövök én is.

-Rendben. Tibor, érezd jól magad. Gyere, szívem, az előbb ott láttam Hanst. Bemutatlak neki is. Egyébként szép tőled, hogy kiálltál mellette.

-Meg akartam mutatni neki, hogy nem vagyok olyan mint ő. Szerintem, ha az én helyemben lett volna, nem is ismert volna meg. Egyébként furcsa, hogy nem tett még egy gonosz megjegyzést sem.

-Biztosan fél, hogy kidobják.

-Lehet. De azért erős volt, hogy csak úgy otthagytuk. Végül is rajtunk kívül senkit nem ismer.

-Majd beilleszkedik. Hans, ő Krisztina. Kriszina, Hans.

-Jó estét. Hogy s mint?

-Remekül. Egész jó a társaság.

-Tibor, hoznál nekünk egy-egy pohárkával abból a puncsból?

-Természetesen.

-Nos, Krisztina, hallom, hogy roppant tehetséges író vagy. Sajnos még nem sikerült elolvasnom a könyved, de amint időm lesz....

-Krisztina?

-Igen?

-Ezeket az italokat Tibor küldi.

-Köszönjük. Ő nem csatlakozik?

-Erre nem tudnék válaszolni. Viszlát.

-Ne aggódj. Biztosan elfoglalt.

-Aha. Egészségünkre.

-Fenékig.

-Fenékig.

-Mi az? Félrenyeltél? Jól vagy? Kri....

-Mi történt?

-Tibor, valami volt az italban.

-Ne üsd már a hátát. Csak még jobban megakad a torkán.

-Próbáld meg kivenni.

-Nem megy. Hívd a mentőket.

-Oké. Próbáld azt a nemtudommilyen fogást alkalmazni rajta.

-Nem, mert esetleg megölöm. Bírod még?

-Micsoda hülye kérdés! Látod, hogy mindjárt kinyúlik. Jönnek már azok a mentők?

-Egy perc.

-Próbáld lenyelni, vagy kiköpni. Nem megy? Hú, ezért beperelem őket. Mi az istennyila volt abban? Már itt is vannak. Gyorsan. Mi történt?

-Lenyelted?

-Várj, kapjon levegőt. Jól vagy?

-Soha jobban. Mi volt az italban?

-Nem tudom.

-Hogyhogy nem tudod? Nem te küldted?

-Nem, én!

-Ez azt jelenti, hogy...Hol van?

-Kinyírom. Megyek és kinyírom. Te menj be a korházba, nehogy valami baj legyen. Én megkeresem. Ha valami van, hívjál fel.

-Rendben.