Pár óra múlva.

-Kösz, hogy bejöttél. Szar ügybe kerültem, ugye?

-Nem tagadom. Szerencséd, hogy ismerjük egymást.

-Visszakaphatnám a dolgaimat? Köszönöm. Nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű kis hely a börtön.

-Az ilyen egyszerű kis bűnözőknek nem jut más.

-Kösz, Tibor. Visszavinnél a szállodába? Még pár órácskát pihenhetnénk.

-Aha. Jó. De csak, ha nem fogsz kirángatni az ágyból többet.

-Persze.

-Akkor keressünk valami helyet. Oda biztosan nem engednek vissza.

-Jó.

-Ez megfelel?

-Tökéletes. Kösz.

-Nincs mit. Holnap majd mesélsz.

-Ígérem. Jó éjt.

-Neked is.

-Hahó! Ott vagy még?

-Igen.

-Hol voltál?

-Tettem egy kis látogatást a jóvoltodból a börtönben. Nem szép tőled.

-Miért állsz még mindig szóba velem?

-Nem tudom.

-Helyes válasz.

-Mi bajod?

-Semmi.

-Mármint velem.

-Mondom, hogy semmi.

-Mit akarsz tőlem?

-Semmit.

-Beragadt az ujjad?

-Nem.

-Jó tudni. Szóval, mi volt abban az italban?

-Nem kaptad meg?

-De. Kis híján megfulladtam tőle. Nem olvasod az újságokat? Meg kellett műtsenek.

-Nem tudtam. És olvasok újságokat, de általában a pletykarovatokat ki szoktam hagyni.

-Akkor érthető. Mondd csak, a pornóújságokon kívül mást is olvasol?

-Ez erős volt. De jó. Majdnem leestem a székről. Rondán néznek a felszolgálók.

-Szóval, mit olvasol?

-Jelenleg, amit írsz.

-Azon kívül?

-Adok pár idézetet. Rájössz? " A legnagyobb rémálma látszott beteljesülni." , "És minden apró mozdulat közül a szemei voltak a legfélelmetesebbek."

-Én írtam.

-Helyes.

-Elolvastad?

-Lassan kívülről fújom.

-Na persze.

-Nem kell elhinned. Várj egy cseppet. Muszáj rendelnem, mert nem tetszik nekik, hogy csak úgy itt ülök.

-Mit rendelsz?

-Nem tudom. Nem értem a nyelvet, szóval csak rámutattam valamire.

-Az étlapra?

-Nem. Egy pasi mellettem zabál. Mutattam, hogy én is olyat kérek. Jól néz ki.

-Mármint a pasi?

-Ha-ha.

-Akkor?

-A kaja.

-Hogy?

-Olyan, mint egy pörkölt, csak valami gombócok vannak benne. Nem tudom, mi lehet, de biztosan nem darálthúsból van. Olyan mintha egy darabból állna.

-Elég. Ne nézd a tányérját, mert nem illik. Különben tudom mi az. Igazán finom. Mikor hozzák?

-Fél óra múlva.

-Oké. Addig írd le, hogy mi volt abban az italban. Halló? Sunshine étterem? Remek. Az előbb egy férfi rendelt önöknél a legdrágább ételből. Tudja, amit csak maguknál lehet kapni. Az úr az én főnököm. A neve Kovács Tibor. Roppant fontos személy. Csak figyelmeztetni akartam önöket, hogy az úr mindent nagyon csípősen szeret. Tehát szórjon abba az adagba rengeteg, borsot és tegyen bele sok csípöspaprikát. Nem másért, de az úr nagyon befolyásos és szereti, ha tudják, mit kedvel. Na meg egy szavába kerülne, és fuccs lenne az étteremnek. Igen. Köszönöm a főnök nevében is.

-Miért érdekel, hogy mi volt benne? Nem operálták ki belőled?

-De. Csak sajnos nem kaptam meg.

-Szar ügy.

-Az. Szóval?

-Később. De te miért álltál ki mellettem, mikor majdnem kidobtak?

-Esetleg nem engedtek be. Azért, mert te is meghívót kaptál, és így volt etikus.

-Jó. Hallom szakítottál Tiborral. Jártatok?

-Azt mondtad, nem olvasol újságot.

-Nem is. Anyádtól tudom.

-Mikor beszéltél vele?

-Tegnap. Azt hiszem, összekevert a másikkal. Későn jött rá a dolgokra.

-Aha. Igen, szakítottam vele.

-Ez van.

-Sejtem, hogy örülsz annak, hogy bejött a tipped.

-Milyen tippem?

-Hogy én, és ő...meg aranyos volt, hogy áldásodat adtad ránk.

-Miről beszélsz?

-Elszóltam magam.

-Kihallgattad a beszélgetésünket?

-Nem Felvételem van róla. Ő készítette.

-Érthető, de nem szép tőle.

-Ez van.

-Visszavágás?

-Olyasmi.

-Azt hiszem te vezetsz.

-Miben?

-Többször kiszúrtál velem, mint én veled. Még ha nem is tudsz róla.

-Nem hiszem.

-Akkor figyelj: kiskorunkban közönyös voltál, s mire megszoktam, összevertél. Aztán hírtelen megint közönyössé váltál. Ezt vegyük egynek. A második a szemetes dolog. Nem gúnyoltál ki. Harmadik: elköltöztél. Negyedik: Megint megjelentél, s úgy tettél, mintha kibékülnél velem. Ötödik: elmész a másikkal. Hatodik: megalázol a korcsolyapályán. Hetedik: megint eltűnsz. Nyolcadik: kisegítesz a bálon. Kilencedik, nem sikerül miattad a tervem. Tizedik: megint megjelensz, majd eltűnsz. Tizenegy: autózás. Tizenkettő: kidobatsz a szállodából. Elég ennyi?

-Mondjuk.

-És te?

-Sorolom. Egy: gúnyolsz, csúfolsz, megsértesz. Kettő: kibeszélsz a hátam mögött. Három: elrúgod a labdám. Négy: visszaütsz. Öt: ajtót nyitsz. Hat: még meg is szégyenítesz. Hét: úgy teszel, mintha kibékülnél velem. Nyolc: elrontod a vacsorámat. Kilenc: megalázol a jégpályán. Tíz: kis híján megölsz. Tizenegy: Autózás. Tizenkettő: közelembe férkőzöl. Tizenhárom: börtönbe juttatsz. Nos? Ugye, hogy nem én vezetek?

-Fenét.

-Mi van?

-Egyezzünk meg döntetlenben. Most hozták ki a kaját. Megittam két liter vizet.

-Remek.

-Már akinek!

-Nekem az.

-Ha már így rájöttél, hol vagyok: mi lenne, ha csatlakoznál hozzám? Normálisan?

-Nem.

-Miért?

-Holnap hajnalban...pardon...ma hajnalban indulunk vissza. Aludni szeretnék.

-Visszamentél a szállodába?

-Meg sem próbáltam. Máshol vagyok.

-Hol?

-A Sunshinetól pár száz méterre.

-Vegyem ezt invitálásnak?

-Felőlem.

Hajnalban

-Készem vagy? Mehetünk?

-Pillanat.

-Oké. Várlak a kocsiban.

-Kösz. Már itt is vagyunk.

-Vagyunk?

-Igen. Viszont nem ezzel a tragaccsal fogunk utazni, és lesz saját sofőrünk is.

-Micsoda?

-Ülj be ide. Rögtön jön a gazdája.

-Fekete BMW?

-Aha. Uram, ha megérkezik a főnök, indulhatunk.

-Természetesen, hölgyem.

-Magyarázat?

-Rögtön.

-Helló, kedves.

-Szia.

-Mi a...ja...értem. Mindent értek.

-Örülök.

-De azért egye fene...részletek?

-Egy perc. Tibornak még van egy kis dolga.

-Micsoda?

-Az éjszakai kérdésemre még mindig nem válaszoltál.

-Melyikre?

-Mi volt a poharamban?

-Este megtudod.

- Most!

-Nem.

-De!

-A konokságod oda fog vezetni, hogy még este sem tudod meg.

-Jól van, hallgatok.

-Ne! Nekem még mindig nem mondtál el semmit.

-Jól van. Akkor kezdjük?

-Kezdhetjük. Úgyis nemsokára mindenhol vissza fogjuk hallani. A tegnap este felküldtem egy pikkolót egy laptoppal...

Este

-Mi lenne, ha megvacsoráznánk egy tisztességes étteremben, s utána folytatnánk az utat?

-Nem rossz ötlet.

-Felőlem is mehetünk.

-Akkor....Ez a hely megfelel?

-Tökéletes.

-Rendben. Mit szeretnétek enni?

-Valami gyorskaja jó lesz.

-Egy-egy adag gyros?

-Jó lesz.

-Inni mit szeretnétek?

-Sört.

-Krisztina?

-Egy teát.

-Oké. Rögtön hozom. Parancsoljatok. A kaját is nyomban hozzák.

-Szóval akkor mi volt a poharamban?

-Magadtól is rá fogsz jönni.

-Megint beleraktad?

-Nem egészen.

-Azért inkább megkavarom. Csak a biztonság kedvéért.

-Nem szükséges.

-Viszont még mindig nem bízok benned annyira.

-Akkor keverd meg.

-Nincs harag, ugye?

-Jó. Nincs harag.

-Három adag Gyros?

-Igen. Köszönjük.

-Jó étvágyat.

-Tényleg nincs a poharamban semmi.

-Mondtam.

-Bocs.

-Meg kéne tanulnod bízni bennem.

-Talán idővel.

-Remélem.

-Most jut eszembe.

-Micsoda?

-Á semmi. Hagyd.

-Oké.

-A fenébe is.

-Mi történt, Tibor?

-Keményre haraptam. Mit tesznek ezek a kajába?

-Hoppá.

-Hadd találjam ki. Ilyen a te szerencséd?

-Valahogy úgy.

-Gyűrű?

-Összetévesztették a tányérokat. Mégsem úgy jött ki, ahogy kellett volna.

-Mondd csak, mivel töltöd a szabadidődet?

-Miért?

-Jó helyed lenne Tibor mellett. Ő is kedveli a filmeket.

-Ez most hogy jön ide?

-Ételbe tenni egy gyűrűt nem a legjobb megoldás. Szerencse, hogy ezt meg kellett rágni.

-Megfontolom, ha lenne következő alkalom. Visszakaphatnám?

-Tessék. Úgysem tudok mit kezdeni vele.

-Kösz. Akkor térjünk is a lényegre. Krisztina...leszel a feleségem?

-Hogy micsoda story lesz ez...

-Tessék?

-Mondom szép kis történet.

-Meg akarod írni?

-Megtörténhet. De főleg arra gondoltam, hogy lesz mit elmesélni a tíz gyereknek és a húsz unokámnak, meg az ötven dédunokámnak.

-Tí...gye...akkor ez igent jelent?

-Igen.

-Igen mi?

-Leszek a feleséged.

-Megkönnyebbültem.

-Csak ennyi?

-Mi lenne más?

-Mondjam, vagy mutassam?

-Választhatok? Mivel társaságban vagyunk, inkább mondd..

-Nem szép tőled.

-Meg kell tanulnod pár dolgot. Na gyerünk. Indulnunk kellene.

-Jó. De mit kell még megtanulnom?

-Türelmesnek lenni.

-Oh. Nem rossz ötlet.

-De nem ám. Mi lenne, ha aludnánk egyet, míg hazaérünk?

-Megfontolni való.

-Tibor? Na, ez már alszik is.

-Jó éjt.

-Neked is.

Egy óra múlva

-Krisztina! Ébredj!

-Mi van? Megérkeztünk?

-Nem. Csak eszembe jutott valami.

-Fontos?

-Igen.

-Álmos vagyok.

-Én is. Egy perc az egész.

-Mondd.

-Komolyan gondoltad a tíz gyereket?

-Aha.

-Akkor jó. Szép álmokat.

-Neked is.

Tíz perc múlva

-Krisztina! Alszol?

-Szeretnék.

-Jó.

-Mi van?

-Csak mondani akartam valamit.

-Mit?

-Nagyon álmos vagy?

-Aha.

-Hagyhatom holnapra is.

-Mond már, hogy legyen végre nyugtom.

-Oké.

-Nos?

-Szeretlek.

-Jó.

Egy óra múlva

-Tibor! Ébredj! Jól hallottam az előbb?

VÉGE