4.

- Szóval, meddig folytatod a duzzogást?- kérdezte Buxton.

Harry áthatóan nézett rá.

- Nem duzzogok. Csak egy kicsit ideges vagyok az egész dolog miatt.

Buxton kíváncsian megkérdezte, hogy miért.

- Tudom, hogy ismered, de miért vagy ennyire ideges?

Harry alig bírt egy helyben állni, mióta Dumbledore védőbűbájainak széléhez hoppanáltak.

Mellőzte a kérdést, és az élénksárga házikóra nézett. Harry grimaszolt egyet, ahogy elképzelte Piton reakcióját erre. A hely annyira vidám volt, hogy akár egy mugli tündérmesébe is tartózhatott volna. Még Harrynek is nehezére esett elviselnie a helyet.

- Potter!

Harry azon kapta magát, hogy ösztönösen elugrik a hangtól. Mikor oldalra fordult és csak Buxtont látta, szégyenlősen elmosolyodott. Buxton megforgatta a szemeit.

- Merlin! Válaszolj a kérdésre! Mitől vagy ilyen ideges?!

Harry felsóhajtott, becsukta a szemét és lágyan válaszolt:

-Piton professzor és én… nem vagyunk a legjobb kapcsolatban.

Buxton szemei elkerekedtek.

- Ti ketten együtt voltatok! Nem csoda, hogy…

- NEM! – Harry úgy nézett rá, mintha megőrült volna. – Nem! Semmi értelemben nem vagyunk együtt!

- Akkor hogy értetted? – próbált nem nevetni az arckifejezésére. Az undor és a sokk között volt.

Harry megforgatta a szemeit, majd válaszolt:

- Mikor a tanárom volt, nem kedvelt. Hát, hogy teljesen őszinte legyek, utált, és még mindig utál.

Ebben teljesen biztos volt, bár nem zavarta volna, ha Pitont egyáltalán nem érdekelné.

- Kölcsönös az érzés?

Harry bólintott.

- Teljesen.

- Aha…- nézte a nő összehúzott szemekkel. – És ezért voltál ennyire kiakadva. – Megrázta a kezében levő üres papírt.

- Ki lennék akadva, ha bárki olyan lett volna, akit ismerek.

A nő gúnyosan rámosolygott.

- Hát persze.

Haragosan nézett rá, aztán visszafordult a ház felé.

- Készen vagyunk, vagy mi?- szinte morogta.

A nő kisimította a talárját, aztán intett neki.

- Ó, kérlek! Menj csak előre.

Harry az orra alatt udvariatlanul morogva indult el. Buxton kuncogva követte.

Perselus arra a szörnyűségre bámult, amit Dumbledore a mellkasa előtt tartott. Az öreg varázsló ragyogóan Perselusra mosolygott. Éppen sikerült, hogy ne ugráljon egy helyben az izgatottságtól.

- Na? Tetszik? Akkor választottam ki, mikor Minerva megvette az új talárjaidat.

Perselus leült a székébe, és tovább bámult.

- Ugye, most viccelsz?

Albus összehúzta a szemöldökét. Hátradől a kanapén, amire letelepedett, lenézett a ruhára, majd vissza Perselusra.

- Mi a baj vele? Gondoltam, elég szépen fog kinézni a babán.

Perselus egy pillanatig becsukta a szemét, és eszeveszetten gondolkozott olyasmin, amivel nem sérti meg Dumbledore érzelmeit. Nem talált semmit. Egy pillanatig a burgundira festett falakra nézett.

Átkozott pokol.

- Albus, az én gyermekem nem fog olyasmit hordani.

- Miért?- kérdezte az igazgató, és zavarodottá vált az arckifejezése. Egy aranyos kis újszülötteknek való pizsama volt hosszú ujjakkal. A kis lába el volt takarva. Még egy aranyos kis sapka is volt hozzá.

Perselus áthatóan nézett a lila, zöld, és narancssárga pöttyös… izére.

- Nem.

- De jól néz ki egy babán.

- Az a kérdés, hogy milyen babán- vicsorgott.

Albus eléggé csalódottan nézett ki, hogy Perselusnak nem tetszik az ajándéka a babának.

Perselus felsóhajtott.

Szomorú, mikor egy felnőtt ember lebiggyeszti az ajkát.

- Albus… az jobban talál egy kislányhoz, a lilával és narancssárgával. Mi lesz, ha fiam lesz?

Dumbledore egy pillanatig elmélkedően nézett.

- Értem- bólintott. – Talán megnézhetem, hogy megvan-e ugyanez…

Elkerekedett szemekkel, Perselus gyorsan közbevágott.

- Albus! Mi lenne, ha te és Minerva elmentek egy kiságyat, vagy mózeskosarat vásárolni? Lehet, hogy lesz olyan idő, mikor a gyereket magammal viszem a laborba.

És Minervát ismerve, oda fog figyelni rád.

Albus elmosolyodott.

- Ez kiváló ötlet! Hmm… Majd kutatás végzek, hogy milyen bűbájokat lehetne a legjobban használni rajta.

Perselus kissé elmosolyodott. Egy olyan erős varázsló, mint Dumbledore jó lesz akkor, amikor védőbűbájokat kell helyezni a gyermekének a kiságyára. Köszönettel bólintott Albusnak.

Az igazgató elvigyorodott, és elindult, hogy eltegye a pocsék babaruhákat, aztán hirtelen megállt. Albus a barátjára pillantott, csak hogy lássa, hogy Perselus is ugyanígy tett. Már mindkét férfi hozzá volt kötve a védőbűbájokhoz, és mindketten érezték, ha valaki megpróbálta magára vonni a figyelmüket.

- Minerva?- kérdezte Perselus.

Albus összehúzta a szemöldökét, és megrázta a fejét.

- Nem. Minerva mindig is hozzá volt kötve a bűbájokhoz. Vársz valakit?

- Nem.

Perselus félretette az új talárjait, és felállt a székéből. Ahogy súlyt vett fel, egyre kevésbé mozgott könnyedén.

Még egy kis idő, és akkora leszek, mint egy bálna.

Elővették a pálcáikat, majd mindkét varázsló a bejárati ajtó felé indult. Albus kissé hátraintette Perselust. A fiatal varázsló haragosan nézett a mentorára, de nem mondott semmit.

Egy elsuttogott bűbáj után az ajtó átlátszóvá vált. Albus meglepődötten felhúzta a szemöldökeit. Sokkoltan bámult a két látogatóra.

- Mr. Potter! Mi az ördögöt keres itt Harry?- Dumbledore nem látta Perselus reakcióját a vendégeikre.

Perselus elsápadt és sietősen hátralépett az ajtótól. A pálcás keze rászorult a fadarabra, s a másik keze tudatlanul a megnőtt hasán pihent, mintha megpróbált volna egy utat találni, hogy megvédje a még meg nem született gyermekét.

Piton hirtelen émelyegni kezdett, mikor észrevette a nőt és a talárjaikat.

Aurorok.

Albusra pillantott, ahogy az öregember levette a bűbájt.

Miért vannak itt?

Hirtelen eszébe jutott egy válasz.

Ó, ne. Hogy tudták meg?

Perselus rögtön visszaemlékezett a beszámolóra, amit Poppy a Szent Mungóba küldött, még mielőtt megállíthatta volna.

Merlin, ne most! Nem, míg Albus itt van.

Perselus tudta, hogy akkor is, ha megkérné, hogy hagyja őket magukra, Albus griffendéles kíváncsisága legyőzné az öreg varázslót, és megpróbálna majd hallgatózni.

Prselus szinte semmit nem mondott Albusnak arról, hogy hogyan lett terhes, és Poppy megesküdött rá, hogy titokban tartja.

A fene egye meg!

Harry egy hosszú pillanatig fészkelődött, mire Buxton rápillantott, aztán felsóhajtott, mikor a bűbájok eltűntek. Az aurorok egymásra mosolyogtak, majd elindultak a bejárati ajtó felé.

Mikor megérkezett, Buxton intett Harrynek, hogy ő menjen elől.

- Miért én?- nyafogott Harry.

Buxtonnak sikerült megtartani a komoly arcát.

- Mert ismered őket. Könnyebbé tehetné a dolgokat Piton professzor számára, mikor beszélünk vele.

Harry felhorkantott.

Nem ismeri úgy Pitont, mint én.

Kinyújtotta egyik kezét, és kopogtatott.

Egy pillanattal később felcsapták, és egy elég boldognak látszó igazgató mosolygott ragyogóan mindkét aurorra.

- Harry!- kiáltotta Dumbledore vidáman.

Úgy tűnt, Albus hangulata ragályos volt, mert Harry elég könnyen elmosolyodott.

- Hello, Dumbledore professzor.

A páros gyorsan, de barátságosan megölelte egymást.

Harry hátralépett, és kissé előreintette Buxtont.

- Ő itt Buxton auror a francia minisztériumtól. Buxton, ő Dumbledore, a Roxfort igazgatója.

- Örülök, hogy megismerhetem, uram- rázta meg a kezét.

Albus visszamosolygott.

- El vagyok ragadtatva – az arca kíváncsivá vált. – Nem mintha nem lenne jó látni téged, Harry, de mi az ördögöt keresel itt?

- Albus.

Dumbledore enyhén megfordította a testét, hogy a mögötte, és kissé a bal oldalán levő alakra nézzen. Perselus sztoikusan bámult az aurorokra, egyik kezét a megnőtt hasára helyezte, míg a másikat szorosan a pálcájára fogta.

Az ajtóban levő két auror gyors és ideges pillantást váltott. Harry bólintott egyet Perselus felé.

- Piton professzor.

- Potter- válaszolt hidegen, és éppen sikerült, hogy ne nézzen áthatóan az ajtóban álló aurorokra. Albusnak kissé bősz arckifejezése volt, de nem mondott semmit. Buxton észrevette az igazgató pillantását, de csak felhúzta válaszul a szemöldökét.

Albus megköszörülte a torkát, és remélte, hogy könnyít a növekvő feszültségen a szobában.

- Szóval, Harry? Miért vagy te, meg Buxton auror itt?

Ismét ideges pillantást váltott a két auror, aztán mindketten gyorsan Piton professzorra néztek. Albus észrevette, és azon kapta magát, hogy nagyon kíváncsi.

Buxton válaszolt udvariasan.

- Azért vagyunk itt, mert reméltük, hogy beszélhetünk Piton professzorral, igazgató úr.

Albus gyors pillantást küldött fiatal barátjára, majd összehúzta a szemöldökét. Perselus viselkedése és átható pillantása elsötétült, majd közömbös és sztoikus lett. Valami azt súgta az igazgatónak, hogy jó ötlet lenne, ha maradna.

- Óh?- mondta kíváncsi mosollyal. – Mi olyan fontos?

Bár gondolatban vonakodott, Albus nem hezitált, félreállt és beengedte a két aurort az otthonába. Viszont élesen figyelte Perselust, és az aggodalma a bájitalmester iránt nőtt, mikor Perselus láthatóan feszültté vált.

A bájitalmester keze megszorította a pálcát.

Mit akarnak tőled, Perselus?

Buxton furcsán nézett Harryre, mikor a fiatalember fészkelődni kezdett.

- Ö… Ez magánügy, professzor- válaszolt Harry.

- Komolyan, fiam?- Albus vidám viselkedése kissé lejjebb hagyott, és közelebb lépett Perselushoz. – Teljesen biztos vagy benne?- kérdezte rendíthetetlen hangon.

- Professzor…

- Albus. – Dumbledore megfordult, hogy Perselusra nézzen. A bájitalmester sápadt volt, de megtartotta a hideg viselkedését. – Menj el, Albus.

Albus összehúzta a szemöldökét.

- Biztos vagy benne?

Perselus egy pillanatig csendben volt. Tudta, hogy Albus követelni fogja, hogy mondja el, mi történik, és ha nem fog válaszolni, az öreg varázsló így vagy úgy ki fogja találni. Csak nem tudta, mit mondjon, hogy válaszoljon.

Buxtonnak sikerült megtartani semleges arcát. Sajnálta a roxforti professzort, de nagyon aggódott a biztonságáért. Piton volt az egyedüli a sorozatos erőszakban, aki megtartotta a gyereket. Komoly veszélyben lehet.

- Professzor, ez nagyon fontos, és attól tartunk, fontos az idő.

Perselus szemei összehúzódtak.

- Hogy érti?

Harry Dumbledore-ra bámult, aki némán figyelte őt. Harry megtörte a pillantást, majd Pitonra nézett. Profi módon egyenesen a bájitalmester szemeibe nézett.

- Professzor, bizonyítékunk van arra, hogy nagy veszélyben van… és azt hiszem, tudja, miért.

Perselus áthatóan nézett rá.

- Nem tudom, miről beszélsz.

Vége volt, elmúlt.

És nem fog még egyszer megtörténni…

A keze összeszorult a pálcáján.

- Azt hiszem, látta az újságokat… Nemrég mindenki megtudta, hogy egy sorozatgyilkos jár Nagy Britannia és Franciaország között.

Dumbledore Harryről Perselusra nézett, majd vissza, miközben Potter folytatta.

Mi köze ennek Perselushoz? Biztosan nem ő a tettes. Egész idő alatt Roxfortban volt.

Harry folytatta:

- Viszont az ügy sok részletét visszatartották az újságíróktól.

- Milyen részleteket?- kérdezte Perselus lágyan.

Úgy gondolta, hogy pontosan tudja, mi lehetett néhány.

Mi másért mondhatná ezt Potter?

Potter Dumbledorera nézett.

- Biztos benne, hogy azt akarja, hogy itt mondjam el? Az igazgató előtt?

Kimondatlanul gondolta: Tudni fogja az igazat, ha én tudom.

Úgy tűnt, Perselus tökéletesen érti. Mély levegőt vett és bólintott.

- Amit az újságírók nem tudnak, az az, hogy a gyilkosság áldozatait korában megerőszakolták. Valószínűleg a gyilkos – az igazgató elkerekedett szemei és éles zihálása ellenére, Harry folytatta. – Mindegyik erőszak alatt az áldozatnak egy furcsa jelet véstek a hátába.

Harry figyelmesen nézte Pitont, és elszomorodott, mikor a férfi teljesen elfehéredett. Perselus hátrált egy lépést a sokktól, s Albusnak éppen sikerült elkapnia a barátját.

Az arca kimutatta a félelmét, szomorúságát és aggodalmát, s Albus a korábbi helyére vezette a bájitalmestert.

- Perselus- suttogta lágyan. Gyengéden megszorította Perselus jobb kezét.

A varázsló leejtette a pálcáját, s a másik keze szorosan fogta a hasát.

Buxton előrelépett.

- Professzor, megvan a beszámoló a Szent Mungóból.- Piton meghátrált. – Tudjuk, mi történt, és hogy ön egyike az erőszak áldozatának.

Albus szemei becsukódtak és egy percig a keze összeszorult Perselusén.

Gyermek, miért nem mondtál semmit?! Perselus….

- Tovább is van- mondta Harry vonakodva, s ismét magára vonta a figyelmet. Piton komolyan nézett rá, és Potternek semmi gondja nem volt azzal, hogy meglássa a szemeiben a félelmet. Perselus bólintott egyet.

- Professzor, az ön ügye más, mint a többi áldozaté.

- Gyilkosság, vagy erőszak?- kérdezte Perselus.

Buxton válaszolt:

- Erőszak. Mindegyik áldozat ugyanúgy terhes maradt, mint ön.

Perselus érezte, hogy Albus keze ismét megszorítja az övét, és úgy gondolta, hogy ez nem csak Piton, hanem Albus javára is válik.

- Szóval, miben más az én „ügyem”?

Olyan pillantást küldött Buxton felé, amiből kilátszott, hogy a teljes igazságot akarja tudni, bármilyen brutális is volt az.

- Mindegyikük elvetette- válaszolt Buxton. – Pion professzor, ön az egyedüli, aki megtartotta a gyereket.

A szobában egy pillanatig csend volt, amíg az aurorok megengedték, hogy megértsék az információkat. Perselus hátradőlt a székében és Dumbledore pálca nélkül magához hívott még egyet a szoba másik feléből. Úgy érezte, hogy a bájitalmesternek szüksége lehet a támogatására.

Buxton hamarosan folytatta:

- Professzor… - utálta ezt tenni.

Harry látta a vonakodását, úgyhogy felszólalt.

- Piton professzor, mindegyik áldozatot egy hónappal az abortusz után ölték meg. Ön viszont a normáktól eltér, mivel nyilvánvalóan úgy döntött, hogy folytatja a terhességet. Fogalmiunk sincs, mit fog csinálni a gyilkos, ha megtudja, hogy terhes.

- Ha nem tudta már meg.

Buxtos utolsó szavai után Perselus a lába alatt levő szőnyeget nézte. Nem mondott semmit. Kissé remegett, de ugyanúgy maradt, mint korábban.

- Piton professzor… Még volt valami különbség az ön ügyében. Azon gondolkoztunk- Buxton küldött egy pillantást Harry felé, mielőtt folytatta volna. -, hogy nem mesélné el, mi történt? Fontos lenne, hogy minél többet tudjunk, hogy segíthessünk.

Albus szinte megsemmisítő nyomást érzett a kezén, és tudta, hogy Perselus nem bírja tovább. A roxforti professzor kész volt bármelyik pillanatban kirobbanni.

- Furcsa, hogy segíteni akarnak, és mindegyik ÁLDOZAT… halott.

Egy éles pillantás Dumbledoretól segített magába fojtani minden mást, amit mondani akart volna.

Potter és Buxton is meghátráltak.

Albus rájuk nézett, majd Perselusra.

- Perselus, talán segítene - remélte, hogy segíteni fog, mellesleg sok kérdésére is választ kapna.

Piton mélyet lélegzett.

- Jól van. Elmondom, mi történt. Aztán azt akarom, hogy elmenjenek.

Anélkül, hogy időt adott volna arra, hogy válaszoljanak, Perselus felállt és a kanapé felé intett. Míg az aurorok leültek, Albus visszaadta Pitonnak a pálcáját.

Perselus visszavette a talárját és lassan fel-le kezdett járkálni előttük.

- Azt ajánlom, hogy tegyenek fel kérdéseket, hogy túllehessünk már ezen.

Harry bólintott.

- Mikor történt, professzor?

Buxton elővett egy pergament és tollat.

Piton mély levegőt vett.

- Július 31. – Harry grimaszolt egyet. – Az évi ünnepség alatt volt…

- Roxfortban!- suttogta Albus meglepődve.

Az ünnepélyt Roxfortban tartották, ugyanazon a helyen és ugyanazon a napon, mikor a Sötét Nagyurat legyőzték.

Nem! Ott biztonságban kellett volna lennie.

Perselus egy pillanatig az idősebb varázslóra pillantott, majd lassan bólintott egyet.

Az aurorok is meglepődtek. Buxton nem tudta elhinni, hogy Roxfortban történt, annyi ember mellett.

Harry sem tudta elhinni.

És ott voltunk! Shacklebolt, Tonks, Ron és én ott voltunk! És Pitont megerőszakolta a gyilkos, míg Britannia varázslóinak többi része ünnepelt.

Aztán összehúzta a szemöldökét.

Ez azt jelenti… a gyilkos ott volt az ünnepélyen.

Nagy buli volt.

Szükségünk lesz a vendégek listájára.

- El tudja mondani, mit történt? Könnyebb lenne, ha lépésről lépésre haladnánk.