Mikor Harry bemutatkozott a lány szüleinek, minden rendben ment. Sőt, lehet, hogy szimpatikus is volt nekik… Nem mentek ki rögtön, csak este 6 felé. Harry elkezdte felállítani a sátrát…, de mindig szétesett.

-Na? Segítsek?- kérdezte Liana, akinek a jelek szerint mindjárt szétesik a sátra.

-Ha épp ráérsz…- válaszolta Harry, majd közös erővel sikerült felállítaniuk az egyik sátrat. Mikor végeztek, Lianaét is felállították. Kb. 20:00- ra sikerült is felállítaniuk.

-Végre kész…- szólt Harry tizenötödszörre , miközben leült, de egyfolytában lihegett.

-Ne felejtsd el lekopogni…-és ő is lihegett.

-Minek?...

-Mert…kezdem unni…,hogy már nemt’om…hanyadszorra kellet újra összerakni…

-A felet is számoljam össze és a negyed szétesést is?

-Aha…

-Akkor az 1…az még egy…megvan…

-Na?... És mennyi….?

-Pontosan…47 egész…egy fél…és egy negyed…kérhetek valamit…?

-Mit…?

-Legközelebb olyan sátrat válassz…amit ha kinyitsz…magától összeáll…

-Ez…igazán…megszívlelendő tanács…

-Gyerekek, már ki is fáradtatok?- kérdezte Liana anyukája, Sara Megan, de mosolyogva.

-Igen…- hangzott a nyúzott kórus.

-Sajnálom, hogy közölnöm kell veletek, de úgy raktátok össze a sátrakat, hogy nem lehet bemenni egyikbe se.

-Oh, nem!- hangzott ismét a kórus, majd a két gyerek egymásra nézett, s néma egyetértéssel hanyatt vágódtak.

-Azt hiszem, hogy egy kis segítségre szorultok. Rendben, pár perc alatt összerakom a sátratokat.- és tényleg, nagyon gyorsan megcsinálta.- Még jó, hogy az egyszerűbb sátrakat vettük meg, különben 10 percbe is beletelt volna.- jegyezte meg.

-Vagy két napba.- jegyezte meg Liana.

-Nekünk.- egészítette ki Harry.

-Figyelem mindenki, ideje tábortüzet rakni, persze kicsit, hogy a szomszédok ne vegyék észre, és elkészíteni a vacsorát.- mondta a programot Jeff Megan, Liana apukája.- Harry, te próbálj tábortüzet rakni, míg Sara és Liana, találnak valami vacsorának valót.

-Ez tényleg nehéz feladat lesz…vacsorát találni a mi kertünkben…ne lepődj meg, ha egy bokrot kell sütögetned.- súgta Liana Harrynek, aki ezen kicsit, mintha kuncogott volna.

-Lányok, hajrá!- a két imént nevezett személy, elment a dolgára.- Nos, tessék itt van fa…kő…

-Öhm… az a helyzet, hogy én még sose raktam tüzet, és nem hiszem, hogy találnék kovakövet… egy kert közepén…- kezdte Harry.

-Még mindig maradt a fa. Megmutassam?

-Köszönöm.

-Rendben, tehát…- és magyarázta- magyarázta, megállás nélkül.

-Akkor… most próbáljam meg?

-Persze.- és Harry csak próbálta, de azon kívül, hogy a keze már sajgott, semmi sem történt. Közben Liana és Sara is visszatért, szalonnával, hagymával, és még néhány zöldséggel.

-Ha Harryn múlik a vacsoránk, akkor sose fogunk vacsizni, és inkább megeszem nyersen.- jegyezte meg kuncogva.

-Komolyan? Jó étvágyat!- válaszolta vidoran Harry.- A szalonna is a kertben nőtt?- kérdezte Harry Lianat.

-Persze! Te nem hallottál még, a Szalonnikusz- Metagráfus Röfiről?

-Sajnos nem. Van rövidebb neve is?

-Van hát. Rózsaszín szalonna virág.- válaszolta Liana, mikor Harrynek végre sikerült tüzet gyújtania.- Ez az!

-Ügyes vagy Harry! Ezentúl mindig neked kell majd tüzet gyújtani.

-Most én kérnék valamit.

-Mit?

-Félórával előbb kezdd el a tűzgyújtást!

-Ez se rossz ötlet.- szóval egész este szalonnát sütöttek és megették, persze a természetben kenyér is termett hozzá. Miután befejezték, mindenki elment a sátrába. 3 sátor volt, egy Lianaé, egy Harryé és egy a házaspár számára.

Reggel:

-Aaaaaa…!- hatalmas sikítás Liana sátra felől. Harry erre felvette szemüvegét, és álmosan dugta ki a fejét sátra bejáratán. A lány csurom vizesen állt, de nappali ruhában, és dühösen elindult Harry felé.

-Te már meg is fürödtél?- kérdezte Harry, aki valamiért nem pizsamában, hanem nappali ruhában volt.

-Nagyon VICCES volt!- s egy icipicit megnyomta ezt a szót.- Honnan ez a hülye ötlet?!

-Emlékszel, hogy egy könyvet nézegettünk, miközben Dudley elvesztette a fonalat?

-Igen…

-És arra is emlékszel mi állt a könyvben?

-Igen…

-Na, onnan.

-Ez nem igazság! Az az én könyvem! A saját könyvemet használtad föl ellenem?!

-Igen.

-Hány csapdát csináltál és minek?

-Nemt’om…asszem kettőt, és védekezésnek.

-És legalább azt tudod még, hogy hová?

-Persze! Egyet a te sátrad elé, egyet meg az enyém elé.

-A tied előtt hol van?

-Hát…-Harry jobbra, majd balra nézett.- Erre balra.- és kilépett jobbra, de ott meg beleesett egy nagy gödörbe, ami tele volt sárral.

-Hoppá…- szólt sajnálkozva Liana, de egy kicsi sajnálat sem volt a hangjában.- Ezt EL felejtettem.

-Persze, én meg elfelejtettem felöltözni amint látod.- a lány már nem bírta tovább, és hirtelen kitört belőle a nevetés.

-Na, add a kezed!- és odanyújtotta a kezét, hogy kihúzza. Harry megfogta, de ő meg berántotta a lányt.- Én már fürödtem!- most már mindketten nevettek, és most először nevetett önfeledten, Sirius halála óta.- Nézd, itt egy kötél, ezen talán kimászhatunk.- és meghúzta.

-Ezt tényleg elfelejtettem.- mondta Harry, miközben egy nagy dézsa megállás nélkül locsolta őket vízzel. Mikor végre kifogyott, Liana szólalt meg először.

-Mit szólnál hozzá, ha kimásznánk innen, és lemosnánk a sarat?

-Támogatom az ötletet.

-Akkor, gyerünk!- Harry segített a lánynak kimászni, de mikor az kijutott, a perem széle elkezdett leválni a többi földtől, és Liana ismét a sárban kötött ki.

-Ez nem lesz ilyen egyszerű. Mindig befog omlani.

-Ki kéne ásnunk magunkat.

-Pontosan.

-Tessék, itt van egy lapát neked és nekem is van egy… hajtogasd szét!

-Csak egy kérdést, ha szabad. Ezeket mindig magadnál tartod?

-Persze, a hátizsákomban. Kell a túl élő készletbe.

-Hát…ez elképesztő.- több szó nem is esett köztük, egészen addig, míg ki nem ásták magukat. Harry mászott ki először, és kisegítette Lianat.

-Köszönöm. A kert túlsóvégében, a medencénél van egy kerti csap. Ha rákötjük a slagra, akkor gyorsabban lemoshatjuk magunkat.

-Rendben.- elindultak a kert másikvége felé, de valamin megcsúsztak. Sajnos az a valami nem csak egy foltba volt, hanem egy jó hosszú csíkban is a medence széléig. Ennek következtében, mikor talpra álltak, a csíkon egyenesen csúsztak, de úgy, hogy a medence szélénél Liananak sikerült megállnia.

-Hu, ez meleghelyzeeeee…- de Harry nem tudott megállni, így mindketten beleesetek a medencébe. Mondjuk azért jó volt, mert lejött róluk a sár, ami tetőtől talpig beborította őket. Sikeresen kitudtak jönni a vízből, és a medence szélén lihegtek, mert egy csomó vizet nyeltek.- t volt.

-Tessék?- kérdezte értetlenül Harry.

-Mielőtt nekem csúsztál volna, azt akartam mondani, hogy „ez meleghelyzet volt”, de ennek csak egy része jött ki, ezért befejeztem.

-Aha…- nem volt benne biztos, hogy nagyon sok értelme volt befejezni ezt a mondatot, hisz nem úszták meg…illetve pont ez olt a baj, hogy úszniuk kellett…- Min csúsztunk meg?

-Hmm…- a lány megvizsgálta a gyanús anyagot.- Mentaillatú, zöldes fehéres és kékes színű… ez biztos, hogy fogkrém.

-Már csak az a kérdés ki volt.

-Te?

-Á- á, semmi kedvem nem volt úszni, és inni a medencéből.- tiltakozott Harry.

-Én? Na nem… én tuti nem…de akkor ki…?- és a szülők sátra felé néztek, ahonnan elég hangos nevetés hallatszott.- Vajon miért vannak a szüleim egy 10 éves gyerek szintjén? Miért van az, hogy jobb tréfát találnak ki mindig mint én?

-Jó embertől kérdezed…- motyogta Harry- …nekem már szüleim sincsenek.

-Oh, részvétem. Hogy hívták őket?

-Lily- és James Potter. –akik megjelentek a tükörben…és akkor Voldemort azt mondta, hogy visszatudnák őket hozni…ők ketten…vajon lehetséges lenne a szüleit újjáéleszteni, hiszen 16 éve halottak… és erről is Harry tehet…ha ő nem lenne…ha nem lenne az a nyavalyás jóslat… a szülei még most is élnének…de… vajon megtudta volna- e állítani valaki Voldemortot rajta kívül? Hisz Ő a méltó ellenfél… akit a Sötét Nagyúr megjelölt… miért kellett…

-Ezúttal nem magadat hibáztatod, ugye?- nézett rá a lány, mert látta, hogy a fiú nagyon elgondolkodik valamin, és jobbnak látta kizökkenteni.

-Ha? Tessék? Egy kicsit elgondolkoztam...bocsi.

-Azt kérdeztem, hogy ezért nem magadat hibáztatod, ugye?

-Azért, hogy meghaltak? Én nem arról tehetek, hanem másról.

-Miről?

-Semmi „érdekesről”.

-Na jó… ha nem akarod elmondani… váltsunk témát. Szerintem össze kéne fognunk.

-Ellenük?

-Aha. Ha egymás ellen harcolunk, akkor csak ők fognak kicselezni minket, és mindig a saját csapdáinkban kötünk ki…viszont, együttes erővel talán…legyőzhetjük őket…

-Rendben.

-Hogy bánsz a vízi pisztolyokkal?- kérdezte a lány, de halkabban, hogy a felnőttek ne hallhassák.

-Hát…- kezdte Harry, de a lány félbeszakította.

-Ideje elkezdeni megtanulni a célba lövést.- és elővett két jópofa vízi pisztolyt, ami olyan volt mint két revolver.- Tessék, ez a tied. Először egymást kell eltalálni, de lehet elbújni az egész kertben.

-Feltétlenül megakarunk fázni? Csak, mert ezekbe a vizes ruhába.

-Rendben…igaz…de úgyis vizes leszel. Nem hinném, hogy jeleskedsz a célba lövésben…legalábbis a válaszod alapján.

-Majd kiderül.- és Harry kacsintva elvonult a sátrába. Szerencsére egyik sátor sem volt átlátszó, így nyugodtan átöltözhettek. Mikor átöltöztek, elkezdték gyakorolni. Mit is mondjak…Liana csurom vizes lett, míg Harry alig, hála a kviddics pályán szerzett ösztöneinek, a félelemnek, hogy bármelyik percben eltalálhatja egy átok, és persze, hogy nagyon jó varázsló. (ha valaki nem értené ennek mi köze hozzá: szerintem ahhoz, hogy valaki nagyon jó varázsló lehessen, tudnia kell célozni, mert ha nem tud, akkor előbb találják el őt, mint az ő átka bárkit.)

-Ezt, hogy csináltad?- kérdezte megrökönyödve Liana.

-Mit?- kérdezett vissza értetlenül Harry.

-Úgy vettem ki, hogy sose használtál vízi pisztolyt! Ez igaz?

-Igen…

-Akkor, hogy lehetséges, hogy kitűnően céloztál vele, sőt! A reflexeid is kiválóan működtek!

-Nemt’om… lehet, hogy bennem van.

-Ez nem szokott ennyire benne lenni az emberben. Ezt a szintet, csak rengeteg és nagyon kemény gyakorlással lehet elérni. Én tudom, mert a rekordok könyvében is, aki a legjobban teljesített lövészetnél, az a jelek szerint lassabb nálad, és a reflexei hozzád képest bénák.

-Erre nem tudok mit mondani.

-Csak annyit kérek, hogy mondd el az igazat.

-Nem tehetem.

-Miért kell hazudni? Olyan nagy bűn, ha sokat gyakoroltál, vagy mi?

-Sajnálom, de nem mondhatom el.

-Rendben, de nem szeretem a hazugságokat ezért légy szíves, másban ne hazudj. Akkor gyakorolni nincs is értelme. Inkább játszunk egy meccset.

-Én nem tudok…

-Tudom!- mosolygott a lány, miközben odahozta a labdát.- Majd megtanítalak, de tényleg.

-Kérdés, hogy szeretném- e.

-És, mit szeretnél?- ezúttal a lány nagyon közel állt hozzá, s Harry ismét ugyanazt érezte mint Chonál, de nem akarta. Már csak egy leheletnyi távolság volt köztük… és Harry állta a lány tekintetét…- Na?

-Rendben.

-Akkor induljon az első lecke!- szólt a lány, és ott hagyta Harryt, akin lehet, hogy észre lehetett venni, de nagyon megkönnyebbült.- Míg Harry Lianaéknál sátorozott, rengeteget nevetett, focizott, beszélgetett és persze rengetegszer vágtak vissza a szülőknek. A szülinapján, Liana még egy tortával is meglepte, és életében először, tényleg úgy érezte, mintha szülinapja enne, sőt… boldog születésnapja! Sajnos Marge néni elment Dursleyéktől, és Harrynek vissza kellett mennie… mondjuk a sátorozásnak is akkor lett vége. Épp kint volt sétálni, majd bement a szobájába, ahol ott találta, a szekrénynek dőlt, és karbatett kézzel álló Lianat. A lány nem volt se boldog, se mérges. Inkább a mélységes csalódás tükröződött az arcán.

-Hazudtál?- kérdezte tömören, és felmutatta a Reggeli Próféta azon számát, melyben Harry teljes történetét elmesélik. (nem mintha nem említenék meg mindegyikben, de itt részletesebben)

-Nézd, elmondom miért…

-Nem ezt kérdeztem. Nem vagyok kíváncsi a körítésre. Azt kérdeztem: hazudtál? Igen vagy nem?- a két személy egymás szemébe nézett, s látszott, hogy értik egymás tekintetét, ami többet jelentett minden kimondott szónál.

-Igen.- hangzott a válasz.

-Rendben. Csak ennyire voltam kíváncsi… s, ha megbocsátasz mennem kell, mert Dudley már vár. Tudod hozzá jöttem, ugyanis megmutatja az új videó játékát. Viszlát, híres Harry Potter!- ez a köszönés végképp elárult mindent. Ugyanolyan undorral és hűvösen mondta mint Piton. Senki se gondolná, hogy ez egy álarc. Egy álarc, mely egy iszonyúan szomorú, és hatalmasat csalódott kislányt rejteget, s akinek szemében minden érzelme tükröződött. Bár nem sírt, mégis, szíve mélyén már eláztatott mindent. Harry csak mereven állt, nem ment utána. Benne ismét összeomlott a világ, melyet Sirius halála után sikerült felépítenie. Teljesen kikészült… ha tehetné, odarohanna a lányhoz és karjaiba ölelve kérne bocsánatot. Igen, most már rájött, hogy szüksége van rá… nélküle minden üres benne… ha őt is elveszíti… arról is csak ő tehet… és ami még rosszabb, hogy látta és érezte a lány érzéseit. Odament az ablakhoz, s mikor kinézett, meglátta a lányt, aki a szomszédkertben, egy fának dőlt és sírt. Ez a látvány mindennél szörnyűbb volt számára, rosszabb mint mikor Voldemort kínozta. Szeretett volna odamenni, de lábai megbicsaklottak, és ő a padlóra esett. Nem kelt föl, csak mereven meredt előre.

5.fejezet...