Ahogy mondtam, eljött december 23. Azok a roxfortos diákok akik hazautaznak ilyenkor, már ládáikkal vonultak lefelé. Harry csak állt, és bambán meredt előre az ágyában. Barátai váltig állították, hogy nincs kedvük családtagjaikkal tölteni a karácsonyt, mert folyton titkolóznak előttük. Persze a gyerekeket az egész Weasley család hívta a főhadiszállásra, de Harry nem akart menni, Ron és Hermione pedig elhatározták, hogy az árnyéka lesznek. A fiú tudta, hogy azért maradnak ott, hogy ne legyen egyedül és vigyázzanak rá. Furdalta is a lelkiismerete amiért egyszerűen képtelen volt egy nagyobb társasággal együtt tölteni a karácsonyt és nem hajlandó még egyszer betenni a lábát a Black házba. Dumbledore sem volt rest. Harry tudta nélkül megbeszélte a Rend tagjaival és a Weasley családdal, hogy most amíg nincsenek itt a diákok, addig a Roxfortban az igazgatói szoba és néhány legfölső emeleti teremek lesznek a főhadiszállás különböző megbeszélő pontjai. Tudniillik, hogy a Roxfortban most egy olyan karácsonyi bált fognak tartani 24-én, amire bárki elmehetett, és persze az ott maradt diákok főleg elmentek rá. Nem voltak sokan. Mindenki a családjával akart lenni, mert senki sem tudhatta, hogy Voldemort Nagyúr mikor fog lecsapni és családokat tönkretenni. Ott tartottunk, hogy Harry az ágyán ült, majd ismét kezébe vette a rongyosra olvasott levelet. „Vajon mire mondhatta, hogy már csak egy hét? Biztosan akkor megy ahhoz az iszonyatosan helyes fiúhoz”- gondolta Harry. Nem volt se mérges se ideges. Inkább beletörődött a tényekbe. Úgy döntött felöltözik. Mikor készen volt, csak úgy találomra belenyúlt táskájába. Elővett néhány könyvet, majd egy köteg levél akadt a kezébe. Napok óta magánál hordozza. Az egyikben a lány azt írta, hogy menjen ki a pályaudvarra, amikor a roxfortosok hazautaznak. Kimenjen vagy ne menjen? Inkább nem megy… fölösleges… ezt a levelet régen írta… otthagyott minden levelet, pontosabban khkh… némelyiket összetépve, elszakítva és lement reggelizni. Barátai az asztalnál ültek. Nyomott volt a hangulat.
-Dumbledore azt mondta amikor nem voltál itt, hogy majd menjünk le a Roxfort Expressz elé, mielőtt elindulna.- tájékoztatta Ron.
-Ühüm.- mondta Harry. Iszonyatosan bántotta, hogy barátainak hiányzanak a szüleik és nem láthatják őket, miatta. Már megint. Miért mindig ő a hibás mindenért?! Ez hol igazságos?! Hol?! Nem bírta tovább nézni barátai arckifejezését, ahogyan a semmibe meredtek. Felpattant és tájékoztatta őket, hogy lemegy Roxmortsba. Úgyis szabad volt ezen a napon, mert be volt tervezve egy Roxmorts - i kiruccanás. Hermione és Ron bólogattak és azt mondták mindjárt mennek ők is. Az utcákat rótta. Megnézte a kirakatokat. Rengeteg érdekes dolgot talált, de ez pillanatnyilag semennyire sem izgatta fel. Végül már annyi ideje csinálta a nagy semmit, hogy fogta magát és kiment a pályaudvarra. Mondván, hogy úgy is mindjárt indulnak…nem is tévedt hatalmas tömeg tolongott a vonat előtt. Lazán a falnak támaszkodott, és mostanra már kedvenc sportját űzte. A földre nézve bambult mint egy hülye. Egyszer csak egy ismerős hangot hallott:
-Harry! Harry! Ne arra nézz!!! Erre!!! Nem arra erre, hanem erre- erre!!!- ez nem lehet igaz! Hogy kerül ide?! Elment a faltól és körbenézett, de semmit sem látott. Hátán hatalmas lökést érzett. Valaki neki ugrott hátulról.
-Úgy örülök! Azt hittem sohasem talállak meg, akkora tumultus van itt…hú…- a lány eleresztette a szorításból. Harry hálás volt ezért, mert kezdett fulladozni oxigén nélkül… nem is értem miért…- Valami baj van? Olyan bamba vagy…- Közben a Rend tagjai, az egész Weasley család és Hermione szülei, megérkeztek és leszálltak a beérkező vonatról. Harry nem vette észre őket, csak ők őt, de iszonyú boldogság tört ki belőle. Ő is megölelte a lányt, mire az rögtönzött válasszal válaszolt.
-Tudtam, hogy új lapra kellett volna írnom! Lefogadom, hogy egy hete a levelemen rágódtál! Különben is, ha egyszer áthúzom, ne olvasd el!- játszotta durcás kislányt, de ő is boldogan ölelte meg a fiút. Liana haja, lassan átment normál szőkébe, olyanná amilyen szokott lenni.
-Khkhkh… én még itt vagyok.
-Tudom, hallom…
-Liz!
-Ok!- elengedték egymást.- Harry, ő Ang…
-Senki se hívjon így!- Liana odasúgta Harrynek.
-Bizony, csak én és az egész suli hívhatja így.- vissza a lányhoz.- Engem meg senki se hívjon Liznek ennyi erővel… hát most nem?
-Az más!
-Már miért lenne más?
-Mert neked iszonyat hosszú neved van, és ez illik hozzád!
-Hozzám a Liana illik.
-Ez csak egy összevont alak.
-Hát most mondd meg, nem művészi a nevem?
-Nem!- hangzott egy kórus.
-Ha ti így, akkor én is így! Te leszel Har, te pedig- itt gonoszul elmosolyodott. - te pedig Soffie!
-Ott tartottunk, hogy te vagy Harry, igaz? Üdv, én Ang vagyok!
-Valamiért értek a meggyőzéshez… vajon miért is?
-Mondjuk egy éve ezt tanulod, hogy meg tudj győzni embereket az igazadról.- vélekedett Harry, ál találgatással.
-Van benne valami. - játszotta tovább az eszét a lány.- Na jó, Ang- et lehet Angelinanak illetve Angelnek hívni.
-Hova is megyünk, ha már itt tartunk?
-Ó, én tudom… de az meglepi és ki kell érdemelni. Addig is nézzünk körül! Lécci! Még sosem jártam ilyen helyen… annyira furcsa… nem is modern… hiányzik belőle néhány dolog…
-Kezdjük ott, hogy ez nem egy város, hanem egy falu.- oktatta Ang.
-Nem mondod?
-De igen. És nem meglepő ha nem tudsz technikai eszközöket használni, mert a Roxfort területén nem lehet…
-Azt hiszem én most lépek le.
-Miért? Olyan érdekes a Roxfort…
-…története?
-Olvastad?- derült fel rögtön Ang.
-De hogy is!- méltatlankodott Harry.- Csak különböző részeit hallottam már ezerszer, főleg ezt a részt, és tényleg kívülről fújom…
-Nem tudtál volna egy normális pasit kifogni?
-Az normálisnak számít, ha állandóan a könyveket bújja?
-Nem, ha imád sportolni, az igen. De hogy nem ismeri a saját iskolája történetét…
-Egyszer eleget hallottam róla…- kezdte volna Harry, de Liana közbevágott.
-Egy szóval sem mondta, hogy nem ismeri a SAJÁT iskolája történetét!
-Ha nem olvasta…
-Attól még hall…
-Még a mi sulink történetét is ismeri! Ő szerezte az infókat.
-Én ráérek…
-Annyit mi is tudtunk…
-Na ne mondd… akkor miért nem mondtad el nekem?!
-Mert…
-Én igazán ráérek, de…
-Maradj egy kicsit nyugton!- rivallt rá a két lány. Harry vállat vont, és kivette Liana bőröndjéből a könyvét amit még mindig nem kapott vissza. Leült az egyik bőröndre, és elkezdte olvasni.
-Mert sosem hallgattál végig! Csak ő így meg úgy meg amúgy!
-És én mit hallgatok hetek óta?!
-Az egészen más!- és így folytatták egy negyedórán keresztül. Harry nagyon élvezte… a könyvet. A két lány között forrtak a kedélyek. Egy darabig úgy tűnt, hogy nem szól bele, de mikor belekeverték végképp, nem mintha az elejétől kezdve nem lett volna benne…, de mikor már azon veszekedtek, hogy mit olvas és Ang bátyja miért nem ismeri a Roxfort történetét, holott odajárt… akkor Harry végképp megunta.
-Na jó, most már tényleg hagyjátok abba. Ennyit még Ron és Hermione sem veszekedtek! Komolyan mondom, hogy rekordot döntöttetek!- a két lány abbahagyta, és egész úton amikor sétálgattak, egymással beszélgetek és nevetgéltek, de vele nem voltak hajlandóak szóba állni. Ezért mikor Harry szólt, hogy bemegy a Mézesfalásba, meg se hallották. Csak mikor jóval elhagyták azt az üzletet, akkor jöttek rá, hogy Harry nincs sehol. Persze a csomagjukat ő vitte, csak mikro méretben.
-Hova lett?
-Fogalmam sincs.
-Szólhatott volna.
-Szerintem szólt…- mondta elszégyellve magát Liana.
-Jaj, most nehogy elkezdj szomorkodni nekem!- mondta barátnőjének, mikor annak hajszíne vészesen sötétedett és már mélybarna volt.- Biztosan nem azért lépett le, mert haragszik rád… talán csak randia volt …- a lány kétségbeesett tekintetét látva folytatta- de persze lehet, hogy csak betért az egyikbe.- a boltok felé bökött.
-Akkor forduljunk vissza!- elindultak visszafelé. Persze Harry egy csomaggal a kezében jött velük szembe.
-Hogy tűnhettél el ilyen csendben?!- fakadt ki Ang.
-Egy, nem csendben tettem, kettő, szóltam, csak titeket túlzottan lefoglalt a durcáskodás.- Liana hirtelen otthagyta őket, mert nem akarta előröl kezdeni. Persze mint az előbb, most is csak azért veszekedtek volna, mert megvédte volna Harryt minden esetben. Odament egy bolt elé. A kirakatban sima fekete talárok voltak kitéve, és egy kék. Harry és Ang követték tekintetükkel a lányt, aki most éppen belépett. Harrynek semmi kedve sem volt a lányok vásárlási akcióját végignézni, ezért úgy döntött inkább kint várja meg őket. Ez nem jött be, mert a kint maradt lány bevonszolta hiába tiltakozott, hogy ez nem rá tartozik. Természetesen akik kiszúrták őket a pályaudvaron, mind követték őket, kivéve Hermione szüleit. Ők bementek a kastélyba. A lányok órákig válogattak, legalábbis a fiú így érezte. Mégis, mikor Lianán meglátta azt a gyönyörű királykék talárt, hirtelen visszakapta életkedvét. És ezt ajánlotta a lánynak, aki egy kedve mosollyal viszonozta. Ang egy aranysárga talárt választott. Kifizették őket, Harry ezt adta a lányoknak karácsonyra. Egyébként volt náluk varázslópénz, mert valószínűleg járhattak előtte az Abszol úton. Kint:
-Kíváncsi lennék erre boltra, hogy milyen…- tűnődött Ang.
-Akkor nézd meg!- mondta egyszerre a szerelmes pár.
-Vettem.- otthagyta őket és bement.
-Végre… mindig ilyen idegesítő?
-Nem, csak most zavarban volt…miattad.- a fiú erre nem tudott mit válaszolni. Legszívesebben azt kérdezte volna, hogy te is? De ez hülye kérdés lett volna, mert látszott. A lány a világos barna csinos és vékonynak tűnő műbőr kabátjában, és barna haj tengerében is nagyon vörös volt. Főleg a fehér hóban látszott ez nagyon. Nem mintha Harry nem lett volna vörös.
-Egy perc és jövök.- mondta végül a lány. Berohant és beszélt valamit a másikkal, majd kijött.- Nem megyünk el valahová? Nincs túl meleg itt kint…- na persze! Mintha nem lenne elég hő köztük.
-Remek ötlet.
-Nézd, az olyan cuki hely!- mondta megjátszott hangon. Harrynek a lélegzete is elállt. A lánynak sikerült kiszúrnia pont azt a kávéházat ahol tavaly Chóval volt.
-Miért szeretik a lányok az ilyen helyeket?! Tiszta rózsaszín és csipke… mint Umbridge dolgozószobája… csak a kismacskák hiányoznak a tányérokról… vagy nem tudom honnan…- Lianaból majdnem kitört a nevetés. Mikor a fiú ránézett, belőle is majdnem.
-Több időt kellett volna eltöltened ott. Úgy látszik nem maradt nyoma benned.
-Na persze! Szerintem még a felirat halványan látszik!- megnézte.- És tényleg!- a lány is megnézte.
-Hazudni bűn.- elhúzta a száját és elengedte a kezét.- Pszichopata vén banya! Az ilyeneket fel kell jelenteni, vagy bele kell fojtani egy kanál vízbe.
-Esetleg egy vízibomba segítségével?- mosolygott Harry, amit a lány viszonzott.
-Az sem árt. Minden esetre örüljön, hogy velem nem találkozott.
-Ha veled nem is, de egy csapat kentaurral biztosan.
-Valamiért nem tudom sajnálni… váltsunk témát. Régen találkoztunk.
-Úgy érted a valóságban?
-Ja. És előre szólok, hogy nem cserélek veled többet!
-Kértem én egy szóval is? Nem mintha rajtunk múlt volna…
-Igaz…
-Különben is… így is én szenvedtem többet.
-Fizikailag biztosan.
-Egyébként az utolsó egész nyugodt volt.
-Na és, tudod már a könyved főhősének mi lett a végzete.
-Nem, sajnos még mindig nem… ötlet?
-Van egy pár… mondjuk… nem egyedül halt meg, hanem mellette maradtak, mert nem űzött el mindenkit a közeléből… és… és még valami… és annak a másiknak?
-Lássuk csak… nem menekült már az álmokba, így hiába tették tönkre az álmait, mellette ott volt mindenki, a valóságban.
-Meghalt?
-Még nem biztos. És a másik?
-Ó… hát az se biztos, csak még van rá egy icipici esély.
-Kár. Ehhez semmi kedvem...- egy alak jött velük szembe. Draco Malfoy. Normál esetben Harry kiállt volna ellene, de Liana előtt harcoljanak? Akkor a lány nagyobb veszélybe kerül mint ő.
-Ugye nem akarsz ilyenkor? Pont most? Légy szíves ne!
-Rendben, akkor hát nincs más választásom.- egy másodperc alatt, Harry helyén egy fekete kiscica ült. Túl nagy volt a hó és belesüppedt.
-Jaj… hoppá.- Liana az ölébe vette a macskát. Így sétált magabiztosan a másik fiú felé. Az rögtön kiszúrta a lányt.
-Eltévedtél?- kérdezte gúnyosan. Valószínűleg kiszúrta, hogy mugli.
-Nem, és köszönöm, de nem kell majd segítség.
-Pedig úgy látom eltévedtél. Ezen a helyen mugliknak semmi keresnivalójuk.
-Na ne mondd! És ki fogja megtiltani? Talán te? Ne légy nevetséges!- direkt kezdte el feldühíteni a fiút. Mikor érezte, hogy bevitte a találatot, faképnél hagyva a szőke fiút, továbbindult a Három seprű felé. Malfoy hátba támadta volna, bár nem egy igazi kemény átokkal. Ez látszott is, mert a mielőtt az elérte volna a lányt, az megfordult, kinyújtott kezét pontosan az átokra irányította. Hatalmas koncentráció. A lány haja hirtelen feketére vált. Liana pontosan Dracora küldte saját átkát. Mikor a fiúnak mindenhonnan, még a füléből is virágok nőttek, akkor önelégült mosollyal nyugtázta a 2:0 eredményt. Elegánsan hátat fordított a fiúnak és tovább haladt. Draco csodálkozva nézett utána, miután eltűntette magáról í virágokat. Tekintete furcsa volt, és szemében az a fény… talán a gyűlölet vagy a bosszú… Mikor látóhatáron kívül voltak, a lány letette a macskát, ami rögtön visszaváltozott Harryvé.
-Ki is nem harcolhat?
-Te nem, mert eldurvul!
-Miért?
-Ugyan már, ne nézz madárnak! Azok után ami a pályaudvaron történt nyárvégén?
-Akkor én húztam a rövidebbet, de most…
-Most nincs itt az ideje! És amúgy én csak védekeztem, azt pedig szabad!- haja újra szőke színben pompázott.
-Na persze! Ennyi erővel legközelebb én is csak védekezni fogok. Egyszer pedig bosszút állok rajta, akár akarod akár nem.
- Egyszer biztos, de az nem ma van! És nem is a közeljövőben! Mondjuk egy év múlva fel leszel készülve erre is és a másikra is.
- Honnan?
- Ne kérdezd! Nem tudom, de ezt biztosra veheted!
- Szép védés volt.
- Hát igen… köszönöm- köszönöm…- mint egy színésznő úgy hajolt meg.
- Nem gondolod hogy túl sokat változtatod a külsőd?
- Mert, hogy szerinted ez rajtam múlik mi?
- Véletlenül sem te szerezted az információkat, ugye?
- Ja… persze… , de már most?
- Nézd… nála mikor is? 5 éves kor?
- Nem, az után valamikor.
- Mindegy… jobb későn mint soha!
- Kérdés, hogy tudsz- e előnyt csinálni belőle.
- Na de kérem, ez csak természetes!
- Tényleg, - csapott homlokára a fiú.- bocsánatot kérek.
- Hm…- „elgondolkodik”- talán…hm… megvan bocsátva… öhm… néhány feltétellel.
- Mégpedig?- újra elmosolyodtak.
- Egy, beülünk valahova, hogy ne fagyjak halálra, kettő, jutalmat érdemelek!
- Mit szólnál ehhez a helyhez?- mutatott úti céljukra Harry.
- Talán… amennyiben van benne pezsgőfürdő… vagy ásványvíz…
- Sajnálom felség, de olyan nincs.
- Melyik nincs?
- Egyik sincs, úgy igazából.
- Na jó, menjünk innen.
- De mégis! Ha már eljöttünk ide…
- Abban a másikban biztos lesz.
- Ott főként nem találhat!- tiltakozott Harry.
- Egye fene, kegyeskedek belépni.- visszaváltott normál hangnemre.- Bemegyünk?
- Nyugodtan!
- Te rendelsz, mert én még a fejemet is elvesztem, nem hogy azt amit mondani akartam.
- Rendben. Üljünk az ablakhoz, ok?
- Oksi!- bementek. Liana leült közvetlenül az utcára néző ablakhoz.
- Itt jó lesz?- kérdezte.
- Tökéletes. - válaszolta, Harry, majd rendelt két vajsört Madam Rosmerta- tól. Kifizette és odavitte a lánynak. Vitt két poharat is.
- Íme a jutalom.
- Nem pont erre gondoltam…, de mindegy…
- Akkor?
- Tudod te azt nagyon jól… azért se mondom ki.- Harry kinyitotta a vajsörüket. Nem mintha amúgy a lány nem tudta volna, de azért így mégis csak más volt. Aztán kitöltötte a poharakba.- Juj, ez tiszta kalória bomba!
- Kérdés, mi nem az?
- Amiben nincs kalória!- vont vállat a lány, majd felemelte poharát.- A jövőre!- koccintottak, és összefont karokkal itták a vajsörüket. Persze hamar kitört belőlük a röhögő görcs. Ismét Liana vesztett.
- 2:0- mondta Harry.
- Nem igaz, mert az döntetlen volt! És egyet én is meg nyertem!
- Persze, ha azt vesszük, hogy leestem az ágyról hátrafelé és elkezdtem nevetni akkor igen! -a Madam somolygott magában. A falu pedig olyan kihalt volt mint még soha. Eltöltöttek egy jó félórát, majd elköszöntek és elindultak a kastélyba. Ang egyszer látta őket kintről, amint éppen csókolóztak, vagyis Liana megkapta a jutalmát… A kastélyban egyenesen az igazgató irodája felé vették az irányt.
- Hogy lehet ide bejutni?
- Jelszóval.
- Tudod?
- Nem.- hangzott a tömör felelet, mire a lány elkezdett koncentrálni.
- Citromporral töltött csoki béka!- erre tényleg szabad lett az útjuk. Harry értetlenül meredt a lányra.
- Erre is képes volt.
- Tényleg, a legendák.- beléptek és Dumbledore- ral találták szembe magukat.
- Már vártalak titeket. Azt hittem sosem értek vissza.
- Elnézést…, de körbenéztünk.- válaszolta a lány.
- Semmi baj.- mosolygott az igazgató. A többiek előbb értek vissza, és mindenről meséltek neki. Persze kérdezősködtek is, de Dumbledore ezt már túlzásnak tartotta, hogy erről is tudjanak.- A szállásotokról szerettem volna beszélni. Mivel nem lesztek roxforti diákok, úgy gondoltam válasszatok a szünetre egy tetszőleges házat és ott szállhattok meg. A Griffendélben van két szabad ágy a lányok hálószobáiban.
- Köszönjük! Viszontlátásra!- köszöntek el, teljesen egyszerre. Kiléptek a folyosóra.
- Vajon melyikbe is menjek…
- Nagyon nehéz a döntés…- mosolygott magában a fiú.
- Abba nem, oda semmiképpen sem, de oda talán, esetleg oda, vagy oda…
- Lehetne egy apró megjegyzésem?
- Persze, mondd csak!
- Csak négy ház van.
- Nem öt?
- Nem igazán nyertél… szerintem a…
- …azt hiszem a Griffendél megfelel.
- Tudtam, hogy ezt fogod mondani.
- Honnan?
- A többit nem ismered.
- Részletkérdés.- vont vállat a lány.
- Végül is… tény, hogy neked mindegy. Viszont a Mardekárba semmiképpen se menj!
- Miért?
- Ha odakerülnél, meglátnád.
- Egyébként tévedsz, mert ismerem a házakat. Csak tőled akartam hallani, hogy hova is menjek.
- Ez nem jött össze.
- Kössz, ezt még én is észrevettem.- ekkor Piton haladt el mellettük. A lány reflexből köszönt egy Jó napot!- tal, de Piton csak rosszat sejtve nézett rá. Mikor elment, megjegyzem úti célt váltva Dumbledorehoz, Liana szólalt meg először.
- Micsoda egy pokróc!- sajnálatára ekkor ütközött bele McGalagonyba.- Jó napot!- a tanárnő egy furcsa pillantással végigmérte és tovább ment. Csak az volt a furcsa, hogy nem rosszallóan nézett a lányra, hanem inkább csak felmérte, és majdnem mosolygott a megjegyzésen. Természetesen ment Piton után. Dumbledore szobájában, el is mondta Pitonnak, hogy máris milyen szimpatikus lett a lánynak. Liana pedig kérdőn nézett Harryre. A fiúból majdnem kitört a nevetés.
- Mi van itt?! Itt senkinek sem szokása köszönni?!- fakadt ki.
- Örülj neki, hogy még nem vontak le pontokat a házunktól. Persze miattad nem vonnának le…
- Hát azt remélem is.- Ekkor találták szembe magukat Mordonnal. Majd jött Kingsley is. Egyikük sem köszönt nekik, csak lassan haladva tovább mentek.
- … …. ....- elakadt a szava.
- Semmi gond, öhm… van ilyen… öhm…- már vészesen vörösödött.
- Ha ennyire kedves vagy, fulladj is bele!
- Mondtam én bármikor is olyat, hogy mindjárt megfulladok a nevetéstől?
- Nem kell mondani, az látszik. 2:1
- De ez nem ér!
- Sajna ez van!
- Még így is én vezetek.
- Kérdés, hogy meddig.- Ang rohant velük szembe, sikoltozva. Mikor odaért hozzájuk, bebújt Harry háta mögé.
- Hová lettél kicsikém? Nem kell félni, csak üdvözölni akartalak!
- Vigyázz Hóborc! Jön a Véres Báró!- figyelmeztette Harry, mire az a kezében lévő késekkel és villákkal fénysebességgel elvonult. Pontosítok, át a falon.
- Csak ennyi a teendő?
- Nem veszi be ám mindig. Néha meg kell győzni. Nick mesélte, hogy volt egy összetűzése a Báróval, és azóta a neve hallatára is eltűnik szem elől. Jobb vigyázni vele.
- Köszi! Mondjuk erre én is rájöttem. Komolyan mondom, hogy meg akart lékelni!
- Jaj te dinnye! Biztosan nem veszélyes…- nevetett Liana.
- Azt csak hiszed! Ha téged is késekkel és villákkal kergetett volna végig, miközben a repülő tárgyakat kellett kerülgetni futás közben… hát akkor neked is más lenne a véleményed!
- Aha… valószínű…
- De tényleg!
- Jó, jó! Be ismerem, hogy van benne igazság.- zárta le a témát Liana.
- Mikor lesz vacsora?
- Éhes vagy Ang?
- Igen. Miért, baj?
- Nekem nem, csak neked.
- Vacsora, vacsora időben lesz…
- Kár.
- Kimegyünk egy csatát játszani?
- Remek ötlet!
- Bocsi, de most inkább megírom a házijaimat, hogy szabad lehessek utána.
- Megértelek, nekem is kéne írni egy esszét.
- Nekem is…
- Akkor írjuk meg most, mindannyian!
- Persze, Dr. Harry Potter ügyvédurat bármikor hívhatják, jogi ügyekben. Meggyőzően tud érvelni. Ha valamiben nem biztos, bízza csak rá. Pár perc múlva úgy is azt fogja csinálni amit ő mondott! Hívja még ma, most akciós! A siker garantált, ha veszélyes ügyekben kell dönteni, HOLT biztos a végeredmény!- kommentálta Ang, amin jót nevettek.
- Nekem a könyvtárba kell mennem.
- Könyvtár? Nekem is!
- Ki is a könyvmoly?
- Ott jobban lehet koncentrálni.
- Na jó. Van egy jó ötletem. Te megírod, addig én olvasgatok, majd cserélünk, te olvasgatsz, és én lemásolom.
- Ne is álmodozz. Túl gyors fejlődés lenne.
- Az lenne igazán poén, ha kettest adna az esszémre, amit rólad másoltam.
- Persze, csak akkor én is kettest kapnék.
- Te?! Soha! Csak én! Kettest csak én kaphatok! Még akkor is kettest kaptam, mikor senki se írta meg az esszéjét csak én, és mindenki hármast kapott érte! Nem egyest, hanem hármast! Fel tudjátok fogni, hogy égtem?! Bezzeg ha én nem írom meg… karó a négyzeten!
- Akkor dolgozz meg azért a kettesért.
- Minek?! Így is hármas lesz az átlagom. Az utóbbi időkben normális lett… kaptam egy hármast is! Sőt egy ötös alá alá alá alá alá alát is!
- Ja igen, erre emlékszem!
- Akkor menjünk!- elindultak a könyvtár felé. Be is mentek. Szinte az egész kihalt volt. Elkezdték írni. Harry levette azokat a könyveket a polcokról, amikre szüksége volt. Gyorsan írt. A lányok közben, mikor a tételeiket dolgozták ki, egyfolytában dumáltak.
- Mi van veled és Jeffel?- kérdezte Liana, írás közben.
- Semmi, szakítottam vele.
- Miért is?
- Mert a szülei kiszemeltek neki egy „tökéletes” lányt.
- Manapság nem a szülő dönti el.
- Ezt mondtam én is, de ő azt mondta, hogy nem száll szembe velük.
- Duma.
- A javából.
- És mi van Thomassal?
- Miután rád hajtott?- Harry itt megköszörülte a torkát, jelezve, hogy még itt van.
- Kérsz egy kis köptetőt, drágám?- kérdezte megjátszva Liana, de olyan stílusban mint Umbridge. Hallhatott róla néhány dolgot…
- Köszönöm szépen, de most nincs rá szükségem, édesem. Majd máskor.- válaszolt ugyanígy Harry.
- És ha akkor már nem adok?- folytatta.
- Akkor veszek magamnak.
- És ha nem adok rá pénzt?
- Akkor kiveszek a bankból.
- És ha letiltatom a számládat?
- Akkor megfojtalak.
- Na, ennyit a „kedves” és „értelmes” beszélgetésünkről.- ezt már úgymond, normál módban mondta.
- Túlzottan intelligensek vagyunk.- váltott vissza a fiú is.
- Ti?! Intelligensek?! Legfeljebb csak az álmaitokban.- kapcsolódott be Ang is.
- Annyira kedves vagy… váltsunk vissza. Szóval, Thomas?
- Alapvetően nagyon jól néz ki meg minden, de amúgy… tiszta hülye. Agyára ment a sport. Mindenből nekem kellene korrepetálnom…
- De Jeff?
- Nem érzek iránta semmit…
- Egy icipicit sem?
- Nem!
- Tényleg?
- És ha érzek? Az nem számít, csak az, hogy a szülei mit akarnak! Elegem van belőle! Nekem olyan pasi nem kell, aki nem képes saját döntést hozni, aki nagyon helyes, vicces, rendes, hűséges és szeret!- fakadt ki, majd sírva elrohant.
- Szükség volt erre?
- Igen, mert ha nem teszem meg, akkor sosem teszi túl magát rajta és sosem lesz boldog, mással.
- Szóval mi van ezzel a Thomassal?
- Ne hogy már elkezdj féltékenykedni! Már csak az hiányzik nekem! Te is láttad!
- Bár ne láttam volna.
- Én inkább azt néztem ami Velmen tanárnőnél volt a szobában…- a lány gonoszul elvigyorodott.
- Túl jószívű vagy.
- Tudom, de most már nem tudtam volna megtenni. Nem tudtam volna kiszúrni vele… ezt vissza kell fordítani, mert tényleg túlon- túl jószívű leszek.
- Ennyire soha.
- Remélem is. Nagy gáz lesz, ha annyira…
- Biztos túloztak…
- Vagy nem. És szerintem ez utóbbi lesz igaz.
- Mindegy, írjuk az esszéket.- vacsorára mindent be is fejeztek. Liana megkereste Anget, Harry pedig megvárta a nagyterem előtt. Már egy fél órája várhatott, de közben a falnak dőlve, olyan tartásban el is aludt, mikor a lány felkeltette.
- Te- tessék?- ásította.
- Azt hiszem egy kicsit elálmosodtál.
- Ha te is ennyi ideje várnááááááá- újabb ásítás.- l. Akkor te is elaludtál volna.
- Vagy inkább a tanulás ártott meg…, hm?
- Lehet… bemegyünk végre?
- Csak nem éhen haltál?- kérdezte Ang.
- Csak nem.- mondta kissé reménykedve Harry, majd megpróbált átnyúlni a falon, és megnyugodva vette észre, hogy még él. Erre a két lány el kezdett nevetni.- De most miért?
- Semmi baj… jól van, nyugszik a beteg.
- Ang, szerintem te vagy itt az egyetlen beteg, agybeteg.
- Meglehet, de nem gondolod, hogy szóltunk volna?
- Az ember sose lehet biztos. Ráadásul csak a biztos ami biztos, de az…
- … holt biztos.- fejezte be helyette Liana.
- Ez kísérteties!
- Mi?!- kérdezte hirtelen sebességgel Harry, amire a két lány megint elkezdett nevetni. Mikor befejezték, Ang válaszolt.
- Az a kísérteties, hogy mindig egyre gondoltok,- már bent voltak.- és olyan mintha összebeszéltetek volna. De ezt kétlem.
- Ezt én is. Észrevettük volna, ha előtte összebeszélünk.
- Valószínű. Habár….
- Ang, most hagyd abba! El ne kezd nekem. Mindegy. Dumbi azt mondta, hogy menjünk oda hozzá, de még nincs itt. Pontosabban senki sincs itt rajtunk kívül. Ja, fél perccel előbb jöttünk, mint ahogyan meg volt beszélve.
- Ott szokott ülni.- mondta Harry, és a fő székre mutatott.
- Aha, akkor mi most odamegyünk és ott megvárjuk.
- Hogyan is hívtad?
- Dumbi.
- Akkor legalább Dumbli.- próbálkozott Ang is beszállni a beszélgetésbe.
- Igaz.
-Na jó, ez már fáj. -mondta Harry, és inkább otthagyta őket, majd leült a Griffendél asztalához. A lányok se maradtak tétlenek. Odamentek ahol az igazgatónak kéne lennie, de persze nem volt ott, és észrevettek egy ajtót. Észrevétlenül belopóztak rajta. Mire Harry felnézett, a kezébe temetett arcával, már nem voltak sehol. Rosszat sejtett és elindult volna, de ekkor érkeztek meg barátai. Teljesen meglepődött, amikor a nyomukban belépett a Rend minden tagja, a Weasley család és Hermione szülei. Persze egyéb roxfortos diákok is érkeztek a terembe. A Hollóhát asztalánál csak egy kislány ült, őt pedig Ginny odahívta az asztalukhoz, szint úgy mint azt a 10 hugrabuggost is. A mardekárosokat észre se vették, pedig többen voltak. Ott volt szinte az egész ház.
-Már mindenütt kerestünk! Nem tudtuk, hogy hova tűntél!- üdvözölte Hermione, majd megölelte.
-Nyugi, most annyira boldog, hogy mindenkivel ezt csinálja. Képzeld, majdnem Pitont is megölelte.- súgta barátjának Ron. A lány egy mérges pillantás keretében elengedte Harryt.
-Szóval, hol voltál?
-A könyvtárban.
-Megint?!
-Csak befejeztem amiket feladtak a szünetre.
-Te már készen vagy?- csodálkozott a Ron és Hermione páros.
-Most mondtam, vagy nem? Hogy- hogy mindenki itt van?
-Dumbledore meghívtak őket. Hátha felvidulsz…
-Úgy érted felvidulunk, ugye? Mondtam, hogy nem kell itt maradnotok.- ekkor belépett az igazgató. Még nem tolták össze az asztalokat. Azt majd holnap. Egyenlőre csak 2 asztalhoz tömörültek. A többit félre is tolták. A tanárok elfoglalták megszokott helyüket, és az igazgató intett, hogy beszélni kíván. Mindenki leült, aki eddig állt. Voltak akik a Mardekár asztalánál voltak kénytelenek ülni.
-Csak egy- két bejelentést. A szünetre érkezett hozzánk két diáklány, akik a szomszédunkban lévő iskolában tanulnak. Kérek mindenkit, hogy senki se sodorja őket bajba. Bemutatom hát Angelina Soffie kisasszonyt,- Ang előlépett. Ron nem látta nagyon a lányt, de nagyon nem is érdekelte.- és Lara Elizabeth Megan kisasszonyt. Kérlek foglaljatok helyet.- a lányok elindultak az asztalok között, de nem találtak más helyet, ezért a Mardekár asztalához ültek. Liana pontosan Dracoval szemben. Harry nagyon sajnálta őket, de mintha egy cseppet elszontyolodott volna. Persze ezt nem mutatta ki. Mondjuk úgy is látszott, hogy inkább egymással szemben ültek volna, hogy akaratlanul is folyton összenéztek.
-Mikor tudtátok meg, hogy…
-…ők jönnek? Amikor kimentünk a hóba és szembetaláltuk magunkat velük. Érdekes módon Malfoy elment mellettünk és olyan furcsán nézett rám. Nem azzal a kegyetlen, kaján tekintettel. -számolt be Hermione. Effélékről beszéltek még, de Harryt nem nagyon érdekelte, ahogyan Lianat sem, hogy Ang hogyan mondja fel neki a jogszabályokat. Le is szidta érte a lányt, mert persze kiszúrta, hogy hibázott és Liana pedig végig helyeselt. Hogy behúzza a csőbe a lányt, a végén, már nem is arról beszélt, de Liana akkor is helyeselt. Ezen Ang elnevette magát. Malfoy megvetően nézett a lányra, de Lianat ugyanolyan szemekkel méregette mint Hermionet. Mikor befejezték a vacsorát, a két lány az elsők között pattant fel. Elindultak felfele. Ang és Liana nagyon siettek fel a klubhelyiségbe. Ott elfoglaltak egy- egy fotelt. Harry még lent maradt. Na nem önszántából. Nem akart lent maradni és beszélgetni. Fáradt volt, de tényleg! Annyit izgult és szomorkodott egy héten keresztül… Barátai is így érezhették magukat, mert ők is elfáradtak és megpróbáltak menekülni. Nem nagyon sikerült nekik, csak egy bő félóra múlva. Fáradtan, bár vidáman haladtak hálókörletük felé. Bent, a lányok felébresztették a másik két lányt, majd felmentek aludni szint úgy mint a fiúk. Szép álmokat! Vagy hát nem is tudom… inkább ne álmodjanak!!!

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Reggel, bocsánat! Délben, Harry és Liana még nem kelt fel. Nagyon édesen aludtak. Se Ronnak, se Hermionenak, de még Ginnynek sem volt szíve felkelteni őket! Valamit sejthettek. Boldogan ültek a fa alatt, és beszélgettek mindannyian, mikor Mrs. Weasley szólalt meg.
-Most már igazán felkelhetnek!
-Ne tessék felkelteni!- kérlelte ötödször Hermione. Mrs. Weasley fejcsóválva nézett a lányra. Ekkor teljesen egyszerre, két felöltözött gyerek érkezett le a két hálókörlet felől.
-Boldog karácsonyt!- mondták ezt is egyszerre.
-Boldog karácsonyt!- hangzott a jelenlévőktől is. Vagyis Tonkstól, Lupintól, Mrs. Weasleytől, Hermionetól, Ginnytő, illetve Rontól. Az utóbbi három gyerek tudta, hogy mi történhetett.
-Csakhogy felébredtetek.- szidta őket össze a most ideges Mrs. Weasley. Liana ezzel nem is törődve, hátán egy táskával, elindult kifelé a klubhelyiségből. Harry nem követte, csak leült az egyik fotelbe olvasni a bájitaltankönyvét. Ezt a jelenetet látva mindenki megzavarodott.
-Kimegyek egy kicsit levegőzni!- köszönt el a lány. Harry csak nyugodtan olvasott és szorgalmasan magolta a könyvet. A felnőttek inkább „kimentek”. Legalábbis a gyerekek azt hitték, hogy kimentek.
-Összevesztetek?- kérdezte Hermione, mire Harry leeresztette a könyvet.
-Nem. Egyetlen éjszaka alatt? Nem is találkozhattunk.
-Na ebben nem vagyok olyan biztos.
-Tényleg nem.- emelte fel újra a könyvet és tovább olvasott.
-Na persze, és ezt el is higgyük, mi?- szállt be Ron is a témába.
-Nem vesztünk össze.
-Akkor miért nem mentél utána?- kérdezett logikusan Hermione.
-Nem vagyunk összeragasztva.
-Eddig összevoltatok!
-Nekem nem tűnt fel.
-Te elhatároztad, hogy ma vitatkozós leszel?
-Nem.
-Persze, hogy nem. Hogy is kérdezhetsz ilyet Hermione! Harry nem szokott vitatkozni veled. Most is csak azért mondja mindenre azt, hogy nem, hogy véletlenül se vitatkozzon.
-Ezt jobb lett volna ha megtartod magadnak. Miért nem mentél utána?
-Mert.
-Aha. Véletlenül sem azért, mert…
-Mert?
-Te jó ég! Az idősebbik Malfoy felé közeledik kivont pálcával! Szegény! Hogy jutott be ide?!- Harry felpattant és hogy gyorsabban haladjon, átváltozott macskává. Mikor teljesen eltűnt, Ron kinézett az ablakon. Hermione pedig teljesen nyugodtan ült.
-Így kell ezt csinálni.- mondta végül, mire Ron ránézett.
-Szerinted nem húzzák túl sokszor csőbe?
-Meglehet.
-És egyikből sem tanul…
-Hát nem.

-Mert, hogy te tanulnál, mi?
-Igen.
-De abból nem tanultál, hogy…
-Hogy?
-Egy idegent egyedül hagyni, hogy csatangoljon a Roxfortban, nem túl jó ötlet.
-Tényleg!- csapott a homlokára és ő is kiment… illetve kirohant.
-Na, ez is megvolt. 2-ből 2. Akkor rajtam a sor.- ő is kiment.
Kint a szabadban egy fekete macska fut a hófehér hóban. Végül akkora lett a hó, hogy teljesen befehéredett, mert betemette. Mikor kiért a polip lakta tóhoz,- ami most bevolt fagyva- bundája tiszta fehér volt és ő maga leginkább egy miniatűr hóemberre hasonlított. A lány nem vette észre. Malfoynak se híre se hamva. Viszont egy magnó szólt mellettük. Legalább a zene forrását megtalálta. Ugyanis a klubhelyiségben is ezt lehetett hallani. Kellemesen gyors zenét játszott, mire Liana műkorcsolyázott. (mondjuk Britney: Over protected) A helyzet az, hogy a lány eléggé hiányos öltözékben volt. Világosbarna harisnyában és egy laza kis sötétkék ruhában. Ennek a szoknya része olyan rövid volt, hogy még térdig se ért neki. Derekánál egy világoskék öv helyezkedett el. Felső része ujjatlan volt. Az egészruha egyszerű, de mégis csinos volt. Haja éppen aranyszőke volt és rövid, de lépcsőzetes. Önfeledten csinálta a szebbnél szebb piruetteket. Egyéb forgásokat. Hirtelen előrepörgeti a zenét és mikor elindul, elkezd egy betanult gyakorlatot. Egyszer sem esett el. Régóta korizhatott. Volt mikor spárgába is lement. Közben énekelte a számot. A végpóza is angolspárga volt. Könnyedén csúszott bele. Majd felállt, és lihegett. Odacsusszant a partra az üdítőjéért. Leült a hóba, pontosan a macska mellé. Már csak az volt a gond, hogy ráült a macska farkára. Ennek következtében az gyorsan visszaváltozott Harryvé, a lány pedig felpattant.
-Mit keresel te itt?! A frászt hoztad rám! Azt mondtad, hogy nem akarsz velem korcsolyázni!
-Nem is! Még csak az hiányzik, hogy én a jégen szórakozzak!
-Akkor?
-Átvertek.- sóhajtotta.- Már megint.
-Na, gyere.- a lány felhúzta és felállította, de továbbhúzta a jégre.
- Meg ne próbáld!
- Miért is ne? Végül is ehet, hogy van tehetséged hozzá.
- Kizárt.- megállt.
- Csak bíznod kell magadban.
- De nem akarok.
- Akkor sajnálhatod.- otthagyta és tovább gyakorolta a különböző elemeket.
- Elárulnád, hogyan jutok vissza?
- Ahogy akarsz.
- Konkrétabban?
- Fogalmam sincs. Találsz két korcsolyát melletted. Csak vedd fel őket és egyszerűen visszajutsz.- a fiú megenyhült és felvette. A lány megállt és megfigyelte. Harry elindult kifelé a partra. Gyorsan haladt, nem botladozott és egyszer sem esett el.
- Na látod. Mégis megy ez neked.
- Lehet, de inkább kihagyom.- már majdnem partot ért, de a lány odasietett, karon ragadta és magával húzta. Így korcsolyáztak együtt, nyugodtan egy lassú zenére. (mondjuk a Titanic- éra ) Közben Ron lankadatlanul kereste Ang- et.
- Angelina!- szólongatta ezredszerre.- Hol vagy?
- ?!..!!.!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!- hangzott valahonnan egy páncélból. Majd egy dörömbölés is kísérte. A Ron melletti páncélból jött. A fiú odarohant és levette a sisakot. A lány szája be volt kötve és már könnyesre sírta a szemét. Nagy nehezen ki tudta szedni belőle.
- Mi történt?- kérdezte. A lány válasz helyett csak átölelte, és ettől ő fülig elvörösödött.
- Az az átkozott szellem! Megint! Elegem van belőle! Gyűlölöm!
- Hóborc?- a lány bólintott.
- Mindig baj csinál, de sosem bánt senkit.
- Legalábbis eddig nem bántott senkit, ugye? Engem már evőeszközökkel is üldözött!
- Sajnos szokása.
- Mindegy, hogy jutott eszedbe megkeresni?
- Nem tartottam túl jó ötletnek, hogy egyedül mászkálj itt…
- Féltettél?
- Nem…
- Akkor?- a lány kedvesen mosolygott.
- Csak gondoltam veszélybe kerülhetsz…
- Aha, a te nevedet még nem is tudom!
- R- on …
- Hogy mi? Bocsi, de túl halkan mondtad.
- Ron Weasley.
- Aha, én Angelina Soffie vagyok. A barátaimnak csak Ang.
- Aha…
- Kedves tőled, hogy aggódtál értem. Most, hogy nem vagyok veszélybe, nincs kedved megmutatni a kastélyt?
- Dehogy nincs!- Ron köbe vezette és egyre jobban érezték magukat. Közben Hermione is keresett valakit. Egy sötét pincefolyosón haladt végig, mikor szembe találta magát valakivel. Draco Malfoy- jal.
- Szia!- köszönt, mire a fiú megállt vele szemben. Nem kezdett el csúfolódni és nem rántott pálcát sem.
- Szia!- köszönt vissza kedvesen, tőle szokatlan módon.
- Nem kezdesz el gúnyolódni? Nem akarsz elbánni velem?
- Miért tenném?
- Amiért eddig. Nem mondod rám, hogy mocskos kis sárvérű?- a fiú egyre közelebb lépett hozzá.
- Sose mondanék rád ilyet.
- Miért?
- Nem akarlak bántani.- már csak centiméterek voltak köztük. Minden izzott a környezetükben. Na nem a gyűlölettől.
- Miért nem akarsz bántani? Miért bántottál mindig?
- Sosem jöttem rá, hogy tévedek. Nem vettelek észre soha, pedig mindig itt voltál, egy földre szállt angyal. -Hermione szemeiből majdnem kicsordult a könny.- Egy titokzatos szépség.
- Miért mondasz ilyeneket? Miért nem vagy undok? Miért nem ölsz meg?! Hisz erre vágysz vagy nem?
- Nem, nem erre vágyok.
- Ne gyere közelebb!- figyelmeztette a lány könnyes szemekkel, és a falnak hátrált.
- Nem kell félned.- a lány elé lépett.

******

-Hermione! Már mindenhol kerestünk! -mondták a fiúk méltatlankodva, mikor a lány délután megérkezett a klubhelyiségbe.
-Ezek szerint mégsem mindenhol.
-Kezdtük azt hinni, hogy Malfoy rabolt el.- mondta mosolyogva Harry, de a lány ijedtarcát látva, eltűnt a mosolya.
-Malfoy? Miért, mi van vele?
-Semmi!- a két fiú nagyon furcsállta a dolgot.
-Csak Liz és Ang keresett.
-Aha. Miért?
-A karácsonyi bál miatt. Valami baj van?- kérdezte Harry.
-Nem, nincs semmi. Csak nem megyek a bálra.
-Hogy- hogy?
-Csak nincs kedvem.- elindult felfelé, de Harry elkapta a karját és félre vonta.
-Valami baj van?
-Nem, nincs semmi…
-Tényleg?
-Tényleg… illetve…, de ezt ne itt beszéljük meg! Kérlek gyere velem!
-Hova?
-Csak kövess!
-Rendben.- Harry és Hermione elindultak kifelé. Majd egyre lejjebb mentek, míg végül Hermione visszafordul és elindult Hisztis Myrtle vécéjébe.
-Ígérd meg, hogy nem csinálsz semmit!
-Rendben…- beértek a vécébe.
-Menj be, és mindent megtudsz.
-Mi mindent.
-Majd megtudod. Én… én nem árulhatom el!- Harry tétovázva bár, de bement és Hermione megvárta kint.
Bent:
-Azt hittem sosem érkezel meg Potter.
-Malfoy, te mit keresel itt?
-Rád vártam.
-Miért akarta Hermione, hogy találkozzunk?