Eddig köztudottan McGalagony volt a szigorú de igazságos, míg Piton a szigorú és igazságtalan. Úgy látszott azonban, hogy fordult a kocka, és ez a következő bájitaltan órán be is bizonyosodott.

Az első szokatlan dolog az volt, hogy mikor Piton belépett a terem ajtaján, sötétzöld talárt viselt. Immáron másodszor fordult elő, hogy a diákok nem fekete, hanem más színű ruhában látták. A másik szokatlan dolog volt, hogy a professzor egész óra alatt lehajtotta a fejét, és látszólag a cipőinek magyarázta a személyiségváltó bájital hozzávalóit.

- Mi történt vele? – csodálkozott a mardekáros Donald Rockwood.

- Fogalmam sincs – rázta a fejét Jerry Travers.

- Ó, biztos elfeküdte a nyakát, és nem tudja kiegyenesíteni rendesen – vélte Lavinia Flint.

- Úgy tűnik, hogy még nem látta mindenki a csodálatosan vakító fogait – vigyorgott Norbert Danre.

- Kár – biggyesztette le az ajkát Vivian Weasley a szomszédos asztalnál.

- Igen – bólintott Valentine tenyerébe támasztott állal, miközben álmodozó tekintettel bámulta a professzort. – Bárcsak felnézne. Úgy szeretném látni újra azokat a fogakat! Olyan csodálatosak…

- Ezért rajzoltad körbe szívecskékkel a bájitaltan órát, Val? – ugratta Dan és elvette a lány órarendjét.

- Add vissza! – sziszegte a lány.

- Nem, meg akarom nézni – mondta Daniel. – Hm… miért nem rajzoltad körbe Lockhart óráit is? Sokkal jobban néz ki, mint Piton.

- Dehogy néz ki jobban! – vágott vissza Valentine.

- Huhú… Val fülig beleesett!

- Nem igaz! – suttogta a lány összeszorított fogain keresztül.

- Weasley kisasszony? – nézett fel végül Piton dühösen, hogy a diákok nem figyelnek a tanítására. Mostanáig egyetlen diák sem mert beszélgetni az óráin. – Nem engedtem meg, hogy beszéljen. De ha ennyire szeret a figyelem központjában lenni, akkor kérem, jöjjön ide és fejezze be a hozzávalók listáját, amit elkezdtem felírni a táblára. Nos, mire vár?

Mire befejezte, a teremben ülő összes diák tátott szájjal bámult rá. Mikor Valentine felállt a helyéről és elindult a tábla felé, hangos sutyorgás kezdődött a diákok közt:

„Láttad?”

„Lehetetlen! Ez biztosan nem Piton, hanem a hasonmása!”

„Biztos Magic Fresh Whitening fogpasztát használ!”

„Olyan csinos, nem? Villogóan fehér fogak, zöld talár… és megint megmosta a haját!”

„Nem értem… miért akarta elrejteni azokat a fogakat? Én boldog lennék, ha az enyém ilyen lenne!”

De úgy tűnt, Piton nem hallja a mormolást: azt is feledni látszott, hogy az állandó lefelé nézéssel el akarta rejteni a fogait. Átadta Valentine-nek a krétát, és egy mozdulattal írásra buzdította. – Mire vár? Öt perce van, hogy befejezze a felsorolást! – mondta a lánynak, aki csak állt ott, és ködös tekintettel bámult rá. – Kezdje el, vagy a Griffendél egy csomó pontot veszít maga miatt… újra. Feltételezem, ezt nem szeretné, Weasley kisasszony.

A lány kelletlenül fordult a tábla felé, tétovázva, hogy mit is írjon. Fogalma sem volt a dologról.

Az én hibám. Az én átkozott hibám! - gondolta elkeseredetten Dan. Ha nem heccelte volna a lányt az órarendjével, akkor Val nem akarta volna visszakapni azt és nem került volna ilyen kellemetlen helyzetbe – egy olyan helyzetbe, mely minden valószínűséggel újabb minimum száz pont levonását fogja eredményezni a Griffendéltől. Hirtelen a homlokára ütött, aztán felkapta a Varázsitalok és Mágikus Oldatok című könyvet, és lázasan lapozni kezdte.

- Mit keresel? - suttogta Gilda.

Dan azonban nem válaszolt, hanem tovább keresgélt. Két perc után (addigra Valentine már eléggé sápadt volt, az arca feltűnően elütött a tábla színétől), végül megtalálta a személyiségváltó bájital hozzávalóit. Gilda szeme ide-oda kezdett cikázni Valentine és Dan között. Sajnálta a másik lányt, és zavartan nézte a fiú akcióját. Mit használhat az Val-nak – vagy bárkinek – hogy Dan megtalálta a szóban forgó bájital leírását?

Zavara csak nőtt, amikor látta, hogy Daniel szemét a könyvre meresztette, aztán becsukta, mintha valamire erősen koncentrálna. Szemöldökét összehúzta és homlokán izzadságcseppek jelentek meg. Rosszul érzi magát? Gilda Dan válla felett Norbertre pillantott, aki furcsa arckifejezéssel szintén Danielt figyelte. Nem zavart, nem is meglepetést és nem is aggódást tükröztek a Malfoy fiú vonásai, hanem valamit mást. Mielőtt Gilda bármelyik barátjától magyarázatot kérhetett volna a történtekről, Valentine keze mozgásba lendült, és a benne lévő kréta lassan elindult a táblán, hogy befejezze a professzor által elkezdett bájital-hozzávalók felsorolását.

Piton arckifejezése a bosszúsról meglepettre, majd a meglepettről teljesen elragadtatottra változott.

- Tessék – tette a krétát a professzor asztalára Val egy győztes mosollyal.

- Nos… - a bájitalok mestere láthatóan nem talált szavakat. – Ez… ez egy nagyon komplikált bájital, Weasley kisasszony. Soha nem hittem volna, hogy képes lesz… Ötven pont a Griffendélnek.
A két jelenlévő osztály (a Ghriffendél és a Mardekár) összes tanulója egy emberként kapott levegő után.

„Piton? Pontot ad a Griffendélnek? Méghozzá ötvenet?”

„ Azt hiszem, megőrült!”

„Igen, megbolondult, de… akkor is őrjítően szexi!